Isten jósága mindig elkísér minket. Ebben az évben volt sok próba, de Isten nem hagyott el minket egy percre sem. Nagyon hálás vagyok, hogy milyen jó helyzetben vagyunk most. Kedvesemnek van jó munkája, ahol értékelik az erőfeszítéseit. Viola szépen teljesít a főiskolán, Kamilla vezetni tanul és nagyon ügyes, Endre élvezi az iskolát , a vízilabdát és remekül vág az agya minden helyzetben. Findusz, a kóborló cicánk, visszatért. Édesanya műtétje sikeres volt, most kicsit gyengélkedik, persze azért remélem, hogy hamarosan újra fitt és egészséges lesz.
Szerettem volna valakit meghívni idén is hálaadási ebédre, de úgy tűnik senkinek sem alakul úgy az élete, akit megkérdeztem, hogy ráér-e. Sebaj, majd csak együtt 5-en elmélkedünk a sok jó dologról a sok finom étel mellett.
Szóval nem csak a családunkban, de a gyülekezetünkben is változás történt, most van egy ideiglenes lelkipásztorunk. Tetszik a szíve, a lelkesedése. Nagyon érdekes, hogy mennyit prófétál, hányszor van isteni megérzése. Úgy tűnik érzékenyebb a Szent Szellem jelenlétére. Most indított egy kis tanfolyamot, hogy mindenki felfedezze, hogy milyen lelki ajándékai vannak.
Nagyon furcsa, vegyes érzéseim vannak, szokatlan, de izgalmas érzés. Isten végtelen jósága és kegyelme tapinthatóvá válik. Itt van egy összefoglaló, ami nagyon hasonlít arra, amiről az órákon beszéltünk.
https://www.gotquestions.org/Magyar/lelki-ajandekok-listaja.html
Nagyon érdekes módon nekem 3 fő ajándékom van, nem tudom biztosan, hogy melyik a domináns. Ezek pedig a tanítás, könyörületesség és a bátorítás ajándékai. Az órán arról beszélgettünk, hogy a lelki ajándék nem csak egy alkalmasság valamire, mert ugye vannak veleszületett beállítottságaink, hanem ha Isten ezzel megajándékozott, akkor lelkesen csinálod és feltölt téged.
17 évvel ez előtt otthon voltam Violámmal GYES-en, 10 hónapos volt. Hetente volt nálunk gyülekezeti kiscsoportos beszélgetés, amit mindig vártam, hiszen a napjaimat sokszor csak a kisbabával töltöttem. Pontosan nem emlékszem mikor, de ugyanebben az időben volt egy gondolatom, hogy valakit jó lenne tanítványozni. (Tanítványozás azt jelenti, hogy együtt jártok a keskeny úton, ami Krisztushoz vezet, együtt olvassátok az Igét, hogy megismerjétek Krisztust.) Szóval az egyik ilyen beszélgetés után volt egy aha pillanatom, amikor rájöttem, hogy Isten valamit tesz velem, amikor az igéjét magyarázom. Valami egészen más szinten működöm, mintha nem is a saját gondolatimat közvetíteném. Olyan világosan emlékszem a zavarodottságomra. Megértettem, hogy a Mindenható megadta nekem a tanítás ajándékát. Nagyon örültem, hogy felismertem, mert akkor ezzel is őt tudom dicsérni és magasztalni, de nem értettem, hogy amikor az időm 90 százalékát a kicsi gyermekem társaságában töltöm, plusz nő is vagyok, hogy fog ez az ajándék mások számára áldássá válni?
A bátorítás ajándéka az csoda volt. Én alapvetően egy kritikus alkat vagyok. Biztos a maximalista beállítódásom így jelenik meg. Ha nem figyelek ez el tud uralkodni rajtam. Szóval mielőtt megtértem tudtam, hogy nagyon kritikus tudok lenni. Aztán egyszer csak mondják az emberek, hogy “köszönöm a bátorításodat. Milyen biztató dolgokat mondtál. ” Nagyon nehezen hittem el, de azóta is érzem, amikor Isten lelke rajtam van, akkor egészen máshogy látok egy helyzetet.
A könyörületesség pedig egy friss felismerés. Vasárnap ezen az előadáson felsorolták, hogy ez az ajándék hogyan jelenik meg valaki életében és csak ott csodálkoztam, mert elég sok jellemzője jelen van az életemben. Főleg mióta Tennessee-be költöztünk. 2 éve furcsa volt, hogy több gyászoló emberrel ismerkedtem meg, mert szinte vonzott hozzájuk Isten. Ahogy beszélgettem velük rájöttem, hogy mennyire együttérzek és fáj a szívem velük együtt. Amikor az első női konferenciára mentem a mostani gyülivel, akkor mindenkit megölelgettem, mert muszáj volt, mert úgy éreztem, hogy ezt kell tennem. A konferencia végén kaptam egy kis (műanyag) kupát, a legjobb ölelést adónak járót. 🙂
Ha lehetne mindenkit megvigasztalnék és helyre állítanék, ha rajtam állna.
Ezekkel nem akarok és nem is tudok büszkélkedni, mert Isten mindenkit máshogyan teremtett, más ajándékokat, más lehetőségeket ad mindenkinek. Én csak dicsérem Őt, és hálás vagyok, amikor van lehetőségem adódik másokat megáldani. Izgalmasan várom az új kalandokat az Úrral. Az övé vagyok minden készségemmel és minden akaratommal és gondolatommal.
Ti gondolkoztatok már, hogy milyen kegyelmi ajándékotok van? Meséljetek.
Kalandozásaink 