Szuperanya vagyok!!! Legalábbis ezt hiszitek. Hahahaha… Az biztos, hogy az erőfeszítéseim ebbe az irányba visznek. Elsősorban szeretném, ha a gyerekeim tudnák, hogy szeretem és elfogadom őket. (Az, hogy elfogadjam őket a hibákkal együtt nekem is minden napos kihívás, mint az is, hogy magamat elfogadjam.) Hiszem, hogy ez a legfontosabb ahhoz, hogy később is kapcsolatban legyenek Istennel.
Azt a célom, hogy önálló, probléma megoldó felnőttek legyenek. Ennek az elérésére nem csak az szolgál, hogy megtanulnak írni, olvasni, logikusan gondolkodni, hanem, hogy aktívan részt vesznek a háztartásban is. Nagyon hálás vagyok, hogy segítenek egy csomó mindenben. Nagyon segítőkész gyerekek. Főznek, mosnak, mosogatnak, takarítanak, és segítenek a bevásárlásban.
Mindenkinek van alkalma hogy a hobbijának, tehetségének szentelje az idejét. Én megteremtem a lehetőséget, apa pedig adja a rajongását. Mindenkit tiszta szívvel és csodálattal szokott megdicsérni.
Igyekszem következetes és türelmes lenni. Mivel ezt nem ma kezdtem, így sokkal kevesebb a vita. Ha takarító nap van, akkor elkezdenek takarítani. Egyrészt, mert tudják, hogy szeretem őket és ezért szófogadók akarnak lenni. Másrészt meg mindennek van következménye. Pl. ha anya egész nap takarít, akkor nem velük foglalkozik.
A hétvégén Mikulás ünnepségen voltunk. A Mikulás elmondta, hogy ki miben jó és kinek miben kell változtatni. Utána megkérdeztem, hogy ha ők lennének a Mikulás akkor rólam mit mondanának. Cukorkáim mondták, hogy ilyen meg olyan vagyok… és amikor arra került sok, hogy miben változzak… hát keresték a szavakat. Végül rájöttünk!! Ne késsek el többet!! 😀
Hétfő – Művészeti iskola
Kedd – Itthon tanulás, utána takarítás
Szerda – Délelőtt magyar tanulás, délután barátok
Csütörtök – Itthon tanulás más gyerekek is jönnek
Péntek – Tanulócsoport
Szombat – Én kórus próbára megyek, ők cserkészetre
Vasárnap – Gyülekezet
Kalandozásaink 