KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Archive for február, 2017

Bálint napi apa lánya buli

A Valentin nap itt ugye elég nagy szám. Hatalmas üzlet is. Ha egy kicsit is szimpatikus valaki akkor egy pár szívecskével, kártyával mindenképpen fejezd ezt ki. Endre kézműves foglalkozása pont 14.-re esik és azt kérte a tanár hogy vigyünk mindenkinek névre szóló kártyát. Nem is ismeri a többieket. Egy kisfiúval játszik, aki nem is az órán van csak a teremben… Kicsit tehát túl van pörgetve a dolog.

Közben  a gyülekezetünk ennek apropóján rendezett egy apa lánya táncos mulatságot vacsorával. A lányok persze szuper izgatottak voltak, Apa is szépen felöltözött. 🙂 Nagyon különleges volt. Nagy élmény nekik. Én is jól éreztem magam Endivel addig. Igazán nagyon kedves volt.

Délután ment egy kis találgatás (Kamilla szereti ezeket feszegetni) vajon anya kivel menne erre a mulatságra. Hát ugye van a szolnoki Tata, akit igyekszünk minden évben meglátogatni és Viola szerint az állam pont olyan mint neki, szóval a vér szerinti apám. De hát a kedves évi egyszeri mosolygáson túl nincs igazán kapcsolat köztünk és soha nem is volt.
És ott van Édesanyám férje Vili papa, aki szintén nem volt az életem része, amikor felcseperedtem. Bár része volt a nagy képnek, de nem úgy mint az én apám. Az évek alatt talán szorosabb lett a kapcsolatunk, de egy ilyen buliba azt hiszem vele sem mennék el.

Hamar lefektettem Endit és vártam a lányokat akik még sokáig buliztak ez alatt halk dicsőítő dalokkal próbáltam egész közel kerülni az én Mennyei Apukám szívéhez.

Ő biztosan eljött volna velem, egész sorosan magához ölelt volna, hogy tudjam mindig számíthatok Rá, sose hagy magamra, sose hagy cserben, sose fog áthidalhatatlan távolságra lenni tőlem.

 

 

 

 

Hullámok hátán

Boldog Új Évet!  Sok ölelést, sok nevetést, kirándulásokat, önzetlen szeretetet és minden jót kívánok nektek.

” Néha furcsa hangulatban Az utcát járom egymagamban, Nincsen semmihez se kedvem, De érzem azt, hogy nincs ez rendben így.

Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek, Hova, de hova, de hova, de hova megyek, Hova, de hova, de hova, de hova megyek!”   Illés zenekar  Az utcán

Bár nem az utcát járom és ritkán vagyok egymagamban, de elég sokszor elkap ez az érzés. Állítólag létezik egy bizonyos Szezonális vagy téli depresszió. http://www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/12600/teli-depresszio-vagy-teli-lehangoltsag-milyen-jelek-utalnak-ra

Nem is tudom, ez a tél most rosszabb mint máskor. Talán mert hogy azzal kezdődött, hogy édes Mamikától el kellett búcsúzni és ennek a az elmúlásnak a szomorúsága sokszor felzaklat még. Újra akarom élni a kedves emlékeket, gondolatban végig járni a közös helyeket. Olyan ételeket főzni és úgy ahogy a Mamika főzte. Nem tudom, hogy elmúlhat-e annak a szomorúsága hogy már soha nem leszek megint 10 éves…

Vagy, hogy új helyre költöztünk és újra be kell kapcsolódni egy más közösség életébe. A keddi bibliaórákra most nem járok. A gyerekek zeneiskolája van olyankor. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire fog hiányozni.

Vagy mindez a mellékvese kimerülés kezdeti tünetei. http://www.hormonharmonia.hu/stresszrol-maskepp/a-mellekvese-faradtsag-es-a-kortizol/ Stressz, aggódás, emésztési problémák, görcsös izomzat, hormonális egyensúly felbomlása: el sem tudom mondani, hogy ezek milyen szinten milyen bonyolultságban fonódnak össze. Próbálok relaxálni, olyan technikákat keresni, amik a paraszimpatikus idegrendszerre hatva nyugtatnak.

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/biologia/emberi-test/a-vegetativ-es-szomatikus-idegrendszer/a-paraszimpatikus-idegrendszer

“A paraszimpatikus idegrendszer hatásai

A paraszimpatikus idegrendszer izgalmára létrejövő változások sokrétűek: összeszűkül a pupilla, megindul a nyálelválasztás, lassul a szívverés, mélyül a légzés, fokozódnak a gyomor és bélmozgások. Több vér jut a zsigerekbe, megindul az emésztőnedvek termelése.”

Most ahogy erre a definícióra bukkantam, teljesen világos, hogy a mellékvese küzdő-menekülő állapotában nem fog elég emésztőnedvet termelni, vagyis emésztési problémák keletkeznek.

Amíg nem találom meg a módját, hogy ellazítsam magam képtelen leszek meggyógyulni…

Nahát. Ez most kristályosodott ki.

Az a helyzet, hogy eddig a mindenféle diétákra koncentráltam. Őszintén ez önmagában is egy elég nagy stressz forrás. Meg a gyerekek étkezése… hát nem is tudom valahogy meg kell találjam a helyes egyensúlyt.

Azt hiszem a mai napra elég ennyi felfedezés számomra. 🙂 Puszi mindenkinek, pihenjetek és vigyázzatok magatokra.

 

Címkefelhő