Hálaadás idén is!

Isten jó, nagyon jó, nagyon nagyon jó!

Pár éve újra találkoztam egy kedves anyukával, aki régen a tanulócsoportunkban volt. Beszélgettünk az életünkről, a kihívásokról. Mindkettőnknek van egy-két egészségügyi problémája, ami naponta befolyásolja az életünket, (nem lehet megfeledkezni róla). Beszélgettünk gyógymódokról. Az ő édesapja soha nem ment orvoshoz. Homeopátiával gyógyította magát és a családját. A kedves barátnőm most éppen gyógynövénytant tanul, hogy azt is felvegye a természetes gyógymódok közé, amivel gyógyíthatja magát és a családját.

Szóval a beszélgetésünk oda lyukadt ki, hogy ki min meditál amikor nem éppen a családját szolgálja ki. És mind a ketten pont azt a kérdést vetettük fel:

Isten jó?

Mert ha hiszem, hogy Isten jó, akkor az egész életem más lesz. Nekem nagyon sok különböző barátom van fiatal, öregebb, liberális, konzervatív, színesbörű, meg ázsiai, latin amerikai… Az egyikük úgy fogalmazta meg amin én is gondolkodtam, hogy egy “barátságos univerzumban” él.

Gondoljunk csak bele, ha van egy mindenható Teremtő (valaki szerint erő), akiről hiszem, hogy jó és jót akar, hogy barátságos és nem ellenséges, az az életünk minden pillanatát meghatározza; hogy mit remélek, mit várok, a fájdalmat és a szenvedést hogyan magyarázom meg.

Ha az gondolom, hogy Isten JÓ. Akkor hiszem, hogy valóban jó dolgok fognak körbe venni. Akkor nincs helye az önsajnálatnak, sem a panaszkodásnak, sem mások hibáztatásának.

Én ma is hiszem, hogy Isten jó! Akkor is, ha sokan a félelmet és a kétségbeesés választják, én tudom, hogy minden körülmény ellenére Isten jó, és akárhogy is alakul az életem mostantól. Az Ő jóságába lesz ez beágyazva.

Hálás vagyok a barátaimért, aki tartották bennem a lelket, amikor elkeseredtem, hálás vagyok, hogy a családom egészséges, hálás vagyok, hogy ilyen csodás helyen élhetek, hogy van autónk s mehetünk kirándulni, hogy van Internet és kapcsolatban lehetek olyanokkal is akiket évek óta nem láttam. Hálás vagyok, hogy vannak gyerekeim és férjem, akiket szeretgethetek minden nap. Hálás vagyok, hogy van mindennap étel az asztalunkon. Van egy szeretettel teli gyülekezet, ahova elmehetünk Istent dicsérni.

Hálás vagyok, mert múlt héten Violácskám megvallotta a hitét a gyülekezet előtt és bemerítkezett.

Ez volt a pólóján.

A bizonyságtétele:

Amíg ezt írtam, minden érzelmemet átéltem. Volt bennem öröm, béke, bölcsesség. De Isten beszélt hozzám így az igazat írtam. Az az igazság, hogy korábban nehéz volt az utam. A hitem vagy fent és lent volt, vagy hideg vagy meleg volt. És annyira elegem lett ebből. Mert az ürességet semmi nem töltheti be a szívemben, csak az Úr. És órákig beszélhetnék az érzéseimről; de rájöttem, ez sem rólam szól. Nem a félelmeimről és a küzdelmeimről van szó, mert Isten nagyobb mindennél, amit felfoghatnék. És ma meg akarom adni magam. Ma mindent el akarok engedni. Ma szeretnék tisztává lenni. Jézus meghalt, hogy szentté lehessek. Mindent feláldozott, hogy enyém lehessen Isten minden előre elkészített ajándéka. Persze feladni önmagam nehéz. De az Úr nélkül élni nehezebb. Akkor hinni, amikor kétségbeesést érzel, nehéz. De én már láttam Isten jóságát és hiszek! Jézus dicsősége minden áldozatot megér. Az ApCsel 22:16 azt mondja: „Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híva az Úr nevét. ” Nem akarok üres életet élni egy üres világért. Szeretném a kezemet kinyújtani és elfogadni Isten irgalmasságának ajándékát és örökké Vele lenni. Azt akarom, hogy a világ Jézust lássa mindenben, amit csinálok. És tudom, hogy még nem értem ezt el. Még félúton sem vagyok. De izgatottan várom az Úr minden csodálatos, tökéletes tervét számomra. “Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli.” Rómaiak 6:10.

Egyetértek vele!! Én is ezeket mondanám, ha a hitemről kérdeznének. ❤

Mindennapok 2020 vége felé

Apával és néha a gyerekekkel is politikai beszélgetéseket folytatunk. Aggódunk. Féltjük a szabadságunkat. Igyekszünk Istenre bízni az életünket. Húh.

Ez a fura beszűkült helyzet egy másik érdekes dologra is rávilágított. Én már egy ideje küzdöttem azzal, hogy a gyülekezetünkben elég negatív az ige megvilágítása. A lezárások alatt folyamatosan csak a félelemről, kétségbeesésről tanítottak… A gyerekek pedig már egy ideje nem tudtak beilleszkedni és barátkozni, bárhogy próbálkoztak.

Végül is 2 hónapja egy másik gyülekezetbe kezdtünk járni. Pici, barátságos, tökéletlen. 🙂 Nincs minden kitalálva. Most a Covid alatt nehezebb barátkozni, de képzeljétek el, hogy minden alkalommal név szerint köszöntik azt, aki látogatóba jön. A mindenki születésnapját bemondják és felköszöntik. Minden vasárnap imakéréseket sorolnak fel a jelenlevők és a mosolygós pásztor térdre ereszkedve Istenhez könyörög mindenki nevében. Minden hónap 2. vasárnapján a fiataloknak szól az ige. Most nincs gyerekalkalom, így mindenki bent ül. A lányaink figyelnek, jegyzetelnek és úgy érzik, hogy épülnek, Endre egyelőre csak ott van, de szerintem ő is meg-megért dolgokat. Nagyon hálásak vagyunk, mert a lelkipásztor soha, de soha nem beszél, se a járványról, se a politikáról. Szerintem ez most hatalmas kihívás lehet számára is.

Szerettünk volna a lelkipásztorral személyesen beszélni és ismerkedni, mielőtt ilyen fontos döntést hozunk és olyan kedvesek voltak, hogy meghívtak a házukba és megvendégeltek és meghallgattak minket. Ez nagyon nagy hatással volt az egész családra, nagyon megérintett minket.

Továbbra is minden este együtt olvassuk a Bibliát. Ez valahogy egész furcsán de azért tapasztalhatóan megváltoztatta az életünket. Kitartásra tanít, hiszen Mózes negyedik könyve nem a legizgalmasabb rész. Együtt imádkozunk. És ezzel együtt szépen lassan összeforr a szívünk. 🙂

A heti beosztás pedig a következő: minden délelőtt itthon tanulunk, hétfőn délután takarítunk, kedden kirándulni megyünk, szerdán délután van egy játszótéri találkozó a helyi otthontanuló családokkal, csütörtök reggel a lányok matek órára mennek, pénteken délelőtt meg a tanuló csoportba, este pedig a lányoknak Bibliaóra van. Szombaton itthon lazítunk, vasárnap Istentisztelet, este ifjúsági alkalmak vagy barátok.

Most hogy sötétebb és hidegebb van nehezebb felkelnem. Néha pár percig az ágyban maradok és énekelgetek. Például ezt a dalt. Ez is elég csupasz, mint a dolgok körülöttem, tudom nem tökéletes, de őszinte. Fogadjátok szeretettel.