Az élet, és hiszem, hogy a keresztény lét az soha nem állóvíz. Ha nem mész előre, akkor szép lassan beszippant az élet, a mindennapok. Ha minden klasszul összepasszol az életedben, akkor semmi nem fog változásra ösztökélni.
Egy kicsit így éreztem, amikor az elmúlt hónapokban túl sok felelősségteljes döntést kellett hoznom más emberek életére vonatkozóan. Igen, elvállaltam egy olyan szerepet, amire úgy éreztem, hogy van elhívásom, de mégis nincsenek meg a megfelelő eszközeim. És akkor itt jön a kérdés, hogy vajon vállalok-e olyan kockázatot, hogy akár el is bukhatok egy adott helyzetben, hogy felvállaljam a saját sebezhetőségemet, hogy aztán mégis Isten legyen, aki kimagaslik.
Volt 1-2 helyzet, amiben meggondolatlanul cselekedtem. Bölcstelenül. Ez nagyon jó kis figyelmeztetés most az utamon. Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor a vezetés rutinná válik és egy ponton azt hiszed, hogy a kocsi már magától megy. Szépen kialakított ábrándokkal beszőtt életembe hirtelen konfliktusok, kiábrándulások, félreértések, pártoskodás lépett be. Olyan volt, mintha hirtelen pofára estem volna. És akkor ebben a keszekuszaságban meg kell találni a kiutat. Össze kell szedni magam és konfrontálódni kell. Bocsánatot kell kérni és újra kezdeni megint. Megalázkodni és belátni ha nem jól döntöttem, vagy nem jól kommunikáltam.
Van egy kedves barátnőm, aki még az ág is húz. Amúgy nagyon nagy szíve van, nagyon szeretne Isten tetszésére élni, de ha a számára fontos dolgokat veszélyeztetve érzi, akkor elkezd passzív agresszívan viselkedni. Nem mondja ki mi az érzése, de tudat alatt máshogy viselkedik és dönt, mint amit a szavai kommunikálnak. Nagyon sokat rágódtam, hogyan közelítsem meg. Vajon miért viselkedik így stb.. És akkor fura módon olyan helyzetekben találtam magam, ahol nem tudom asszertíven elmondani a negatív érzéseimet, lenyomom a dolgokat, aztán meg akna munkába kezdek. Na nem direkt, hanem szinte tudattalanul. Lásd meggondolatlan tettek. Félelmetes. De azért jó. Jó, hogy megláttam, jó, hogy ha megismerem magam. Jó hogyha tudom, hogy Isten még nem végezte el a jó munkát bennem. Ha látom, hogy még mennyi mindent kell kidolgoznia bennem, hogy igazán szabad lehessek.
A szégyentől, az aggódástól, önmagamtól is.
Jakab 1: 2-5
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
Kalandozásaink 