KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Archive for november, 2019

Zene ének tánc — GOSPEL

Amikor fiatal voltam, akkor nem tudtam, hogy a képzőművészet vonz jobban vagy a zeneművészet. Végül is vizuális nevelés szakon végeztem és nagyon élveztem a főiskolai éveket. Sokat festettem egy időben. Az év elején kitűztem célul, hogy többet kellene festenem, de nem volt rá alkalmam és valahogy nem is érzem rá a motivációt. A 7-8 évesek rajz óráján vagyok asszisztens, ott kiélem magam. Ellenben az éneklés mindig is nagy örömmel töltött el. Ének-zene szakon kezdtem a főiskolát és talán én voltam az egyetlen, aki amikor nem volt már a szakon, akkor is eljárt a kórus próbákra és örömmel énekelt. Énekelni bárhol és bármikor lehet. Aki pedig jól ismer, az tudja, hogy nagyon nagyon szeretek táncolni (is). Nem hiszem, hogy ebben szuper tehetségem lenne, de borzasztóan élvezem. Sok jó emlékem van arról, amikor édes Mamikám betette az “Én táncolnék veled” kazettát és elkezdett tánclépéseket tanítani. Ja és ezt a sorozatot is mindig néztük. 🙂

Én is szoktam a lányaimmal bohóckodni, főleg Polkát táncolunk. Kedves régi finn barátnőmtől kaptam egy CD-t és ha vidám hangulatot akarunk, akkor betesszük a Polkát és fel-le viharzunk a szobában. 😀 Szerintem, aki Polkát táncol annak rögtön jó kedve lesz!

Valamikor körülbelül 18 évvel ezelőtt egy kedves barátnőmmel elhatároztuk, hogy imádkozni fogunk, hogy legyen gospel kórusa a gyülekezetünknek. Aztán egyre több emberben megfogalmazódott a vágy míg végül érkezett egy dél-afrikai zongora művész, aki elvállalta a kórus vezetését. Tíz évig voltam a Golgota Gospel Kórus tagja és nagyon élveztem a fellépéseket. Nagyon jó zenekar nagyon jó dalok, dicséretek.

Második sor balközép sötét hosszú haj. 🙂

Nagy örömömre tavaly találtam egy Gospel Kórust itt New Jersey-ben. Hatalmas élmény együtt énekelni, táncolni és Istent dicsérni. Nagyon szeretem a próbákat, az embereket, a koncerteket, a lelkületet. Tegnap este volt egy koncertünk, és december 7-én lesz a karácsonyi koncertünk. Remélem lelkes közönség gyűlik össze és együtt tudjuk majd Isten dicsőíteni.

 

Isten jó

Ezt mondta nekem az Úr péntek este. Hiszem-e. Hiszem-e, hogy Ő jó? Akkor is amikor semmi sem úgy alakul, ahogy gondoltam, amikor hirtelen döntéseket kell hozni, amikor megbántok embereket, amikor égve hagyom a lámpát, amikor várom, hogy a másik hirtelen már ne maga legyen, hanem valaki más. Amikor szembe nézek a bizonytalanságaimmal, félelmeimmel és szégyenemmel.

Isten jó. Hiszem-e…

És ti?

6 év

Amikor nyertük a zöldkártya lottón, akkor tudtam, hogy a férjem biztosan ide szeretne költözni. Én korábban már mondogattam, hogy menjünk egy pár évre ide vagy oda, mert szeretek utazni, más kultúrákat felfedezni. Viszont mikor kiköltöztünk egy kisvárosba, hogy megtaláljuk a gyerekeink számára legbiztonságosabb, leginkább kiszámítható jövőt, valamint 1-2 év elteltével már kezdtem kialakítani a kapcsolataimat Csömörön, az én jövő képemben nem szerepelt egy külföldi élet. Kivándorlás? Bevándorlás? Na ne…

Nagy dilemma elég néztünk, én szerettem volna maradni, ő szeretett volna költözni. Sokat morfondíroztunk, de éreztem, hogy ha most nem élünk ezzel az alkalommal, akkor valami eltörik a férjem lelkében. Belegyeztem, hogy mindent számoljunk fel. Hogy a nagy családot évekig tartó gyászba sodorjuk azzal, hogy a létükhöz szervesen kapcsolódó vibráló kis életeket több ezer kilométerre elvisszük. 2 dolgot kértem, egyik az volt, hogy minden évbe otthon tölthessük a nyarat és, hogy 5 év után újra leüljünk és eldöntsük, hogy merre legyen a tovább, visszaköltözés vagy maradás.

Tavaly már éreztem, hogy nem lesz ez egyszerű döntés. Kértem a barátaimat, hogy imádkozzanak értem, hogy nyitott legyek Isten vezetésére. A 2018-as év olyan változásokat hozott, ami egyre jobban a jelen helyhez kötött. Nyárra mire hazamentünk már magam sem tudtam, hogy mit is akarok. Őszintén, a magyar kormány intézkedései, amik az otthontanulás és alternatív iskolák lekorlátozását célozzák, végtelenül felkavartak és egyáltalán nem a hazaköltözés felé billentették a mérleget.

Közben megkaptuk az amerikai állampolgárságunkat. Komolyan fontolgatom, hogy valamilyen üzleti vállalkozásba kezdek. A gyerekek élvezik, hogy otthon tanulhatnak és még mindig nagyon sok szabadságuk van.

Aztán egyszer csak pár napja az autóban megfogalmazhatatlan honvágy tört rám. És akkor nálam jön a magyar zene, Hobo meg Palya Bea, Lackfi Dorottya, Kormorán. Közben fura módon a gyerekek változást akarnak. “Nem elég okosak a kortársak “(- Mi van?) “Anya, mi miért vagyunk mások?” (-Magyarok vagyuk???) Férjecske nem túl boldog a munkahelyén, már nem ad olyan érzelmi pozitívumot, mint évekkel ezelőtt.
Most akkor Isten mégis felkavarja a dolgokat? Mi van, ha ki akar hívni a jóból? Mert hát az itteni élet kényelmes. Van arra esély, hogy megértsük, amit mondani akar, akkor is ha az a kényelmünk ellen szól? Hallottam egy tanítást minap, hogy ne várjuk mindig a tűzoszlopot, csak induljunk el (hitben, az álmaink felé) és akkor Isten majd megmondja, hogy jobbra vagy balra… De mi van, ha nem tudom, hogy mik az álmaim? Vagyis még nem tudom elinduljak-e vagy sem.

Légy szíves imádkozzatok értem, és értünk. Az elindulás egyik feltétele, hogy a családunkra vonatkozó döntésekben egység legyen közöttünk.

Nagyon szeretném, ha Isten egyértelműen megmutatná magát.
Mert ez lehetséges.
Hiszem.

2019 nyara

Óh jaj. Már november van. Elrepülnek az emlékek. Olyan sok minden történt a nyáron, hogy ha nem szedem össze a gondolataimat hamarosan, akkor elillan minden.

Az elmúlt iskolai év volt az első, amikor az első órától az utolsóig együtt voltunk a tanulócsoportos társainkkal. Júniusban, amikor vége lett az évnek hirtelen nagy szabadság szakadt ránk. A gyerekek kicsit tanácstalanul kószáltak ide-oda. A közösségi medencékbe nem iratkoztunk be, így a meleg napokon csak sóvárogtak, hogy de jó lenne pancsolni. Persze voltunk bulikban, elmentünk a barátainkkal sátorozni, voltunk az óceánnál. Aztán elutaztunk Magyarországra. Nem is tudom mi ütött belém, de hihetetlen sok utazást terveztem. Talán mert a megyékről tanultunk év közben, vagy csak mert én szeretek utazni. Beillesztek ide egy térképet, hogy hol jártunk az elmúlt pár évben.

MOtérkép

Jó volt a Kedvesemmel egy pár napot kettesben tölteni. Szeretünk sokat sétálni és beszélgetni. Idén Zircet és Veszprémet látogattuk meg.

Ami különleges volt, hogy ebben az évben, hogy a Miklós családdal együtt nyaraltunk Aggtelken. Nagyon szép helyen voltunk, nagyon jókat kirándultunk. Jó volt a szabadban lenni, a családdal együtt lenni. És Aggtelek vidéke nemcsak szép hanem nyugalmas is.

Zirc, Veszprém, Eger és Aggtelek

photoeditor_20190721_114734133photoeditor_20190721_203807314photoeditor_20190721_204049060photoeditor_20190722_170516605photoeditor_20190731_142958064photoeditor_20190731_143137708photoeditor_20190731_143655410photoeditor_20190801_072520059photoeditor_20190801_072755950photoeditor_20190801_072909214photoeditor_20190801_073604876

Pécsett csak 2 napot voltunk, de a gyerekek vissza akarnak menni, mert nagyon jól érezték magukat. Köszönjük a barátok mérhetetlen nagylelkűségét. ❤

photoeditor_20190804_165845223photoeditor_20190804_170007236photoeditor_20190804_170216306

Debrecenben több napot töltöttünk, de azt hiszem, ez leginkább nekem tetszett, a többiek nem akartak már múzeumozni, meg újabb helyekre menni. Plusz odafele Poroszlón elvesztettem a pénztárcámat, így nem is volt olyan gondtalan ez a pár nap.

Debrecen, Poroszló, Szolnok

photoeditor_20190813_202328635photoeditor_20190813_202519047photoeditor_20190813_203418696photoeditor_20190815_191359922

Magyarország gyönyörű és a városok egyre szebbek. 🙂 Érdemes kirándulgatni és felfedezni. A család és a barátok pedig mindig nagyon sok szeretettel töltenek fel minket.

photoeditor_20190801_073758213

 

 

Címkefelhő

%d blogger ezt kedveli: