KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Archive for szeptember, 2013

Első benyomások

Elkezdődött az új élet. 🙂

Nagyon sok minden történik velünk. Egy-egy nap végén van hogy már csak bedőlök az ágyba. Most csak rövid sommázás következik:

New York

Az első hétvégén bementünk New York City-be. Többszöri nekifutásra sikerült csak (nem vittünk babakocsit, elment előttünk a vonat), de végül délután bementünk, hogy megnézzük a híres várost. Manhattan-be érkezett az emeletes vonatunk. A lányok kapásból megéheztek, így bementünk egy ismerős helyre egy Burger Kingbe. 🙂 Miután kicsit komfortosabbak voltak tovább sétáltunk. Hát elég nagy tömeg volt, és nagyon fújt a szél. Belefutottunk egy Indiai fesztiválba aztán végül is visszakanyarodtunk és előzgetve versenyezve vissza szaladtunk a vasútállomásra. Az utolsó buszunk elég hamar indult vissza, így csak első benyomásra volt időnk.

Hát, hatalmasak az épületek.

Büdösek és füstösek az utcai sütögető árusok.

Sok a taxi.

Nagy a tömeg.

Én egy érdeklődő emberbernek tartom magam. Szívesen sétálok és szívesen megyek várostnézni. New York elsőre nem fogott meg. Biztosan a lányok hangulata is hozzáadódott az első élményeimhez, mint utóbb kiderült azt hitték, hogy rájuk dőlnek az épületek. Hát valóban minél kisebb vagy annál nyomasztóbb a tömeg, meg gondolom az épületek is.  De nem aggódom majd lesz alkalmunk még felfedezni ezt a nagyvárost.

Kedves emberek

Egy igazán kedves “csoki” ingatlanügynök segített megtalálni a házunkat. Az FB révén megismerkedtem egy magyar anyukával, aki közel lakik hozzánk, tőlük ágyneműt és matracot kaptunk az első napokra. Kedves férjem egy klassz matracot vett egy közeli boltban és megismerkedett az eladókkal. Nagyon kedvesen eltársalogtak. Felajánlották a segítségüket, nem csak matraccal kapcsolatosan. A közvetlen szomszédok is pár napon belül bemutatkoztak. Egy hölgy elhajtott előttünk (mi egy elég elzárt részen vagyunk általában csak a lakók jönnek ide kocsival) és hevesen integetett, majd pár perc múlva odajött bemutatkozott, és felajánlotta a segítségét, ha bármi kérdésünk lenne. A lakás tulajdonosan egy nagyon barátságos kínai férfi.  Miután az egyik fürdőszobát felújították, de ezt nem tudták befejezni az érkezésünkig, így egy egész lakást átfogó takarítást szerveztek nekünk. (Igazi mexikói takarítókkal 🙂 ) Elmentünk meglátogattunk egy másik magyar anyukát, akinek már a szülei is itt születtek, de a gyerekeinek mégis igazi magyar neveket adott. Nagyon kedvesen fogadott minket és azóta is sok jó tanáccsal támogat. Hasonlóan gondolkozunk, az oktatásról, a tudatos életről, az étkezésről.  🙂  Egy régi barátnőm is meglátogatott a kisfiával, jó volt újra látni. Pár napja elmentünk egy új boltba vásárolni és kiderült, hogy a pénztárosnak voltak magyar felmenői, van most egy unokahúga, aki Magyarországon tanul és még a telefonszámát is megadta, ha bármiben a segítségünkre lehet. Tegnap a barkácsboltban a kedves pénztáros még az elolvashatatlan vonalkódot is kisilabizálta nekünk. Ma pedig én is beszélgettem a közvetlen szomszédainkkal egy kedves román házaspárral, akik 30 éve költöztek ide. A hölgy sok hasznos tanáccsal ellátott, megmutatta a házukat, keresett nekem gyerekorvosra vonatkozó ajánlásokat, és kaptunk tőle egy nagyon klassz etetőszéket, meg egy zenélős babajátékot.

Alapvetően nagyon segítőkészek és barátságosak az emberek, de lehet, hogy csak azért mert ilyen cuki gyerekeim vannak. 🙂

Akadálypálya

Ezen a hatalmas kalandtúrán szinte biztosra vehető, hogy nem lesz fehér szőnyeg leterítve, hogy merre menjünk. Sőt sokszor kanyargós utak lesznek, néha sötét erdők, vagy völgyek és sok sok akadály, amit ügyesen meg kell ugrani.

Ölünkbe pottyant a zöld kártya és ezzel a lehetőség, hogy szabadon éljünk az Amerikai Egyesült Államokban. A vízum ugyan anyagi befektetés volt, de mivel rendes kis család vagyunk szinte biztos volt, hogy megkapjuk. A munka kicsi izgalommal járt, de úgy indultunk el, hogy tudtuk, hogy Árpinak biztos és jó állása lesz New Yorkban. A lakás már nagyobb akadálynak tűnt. Az Internet ebben az esetben hatalmas segítséget jelentett, mert előre kitatáltuk a környéket és találtunk egy kedves ingatlan ügynököt, akivel sokat leveleztünk, majd itt a helyszínen is sokat segített. Nagyon kedves kínai tulajdonosok egy szépen rendben tartott házat adtak át nekünk. Ma  megérkeztek az edényeink ruháink, bútorok és a JÁTÉKOK!

Most az előttem álló napok legnagyobb akadálya az, hogy a mindig éhes gyermekeimmel 🙂 egy házban hogyan takarítsak ki mindent, hogyan találjak helyet az összes apróságnak. Attól tartok, hogy totális káoszban leszünk egy darabig… na de hajrá, a visszaszámlálás elkezdődött. Vigyázz, kész, RAJT!

Brave New World – Szép új világ

Egy hete érkeztünk. Már jól alszom, sőt alszom! 🙂 Ma már másodszor vezettem az automata váltós autót, azt hiszem ezt minden nap gyakorolnom kell.

P1110567 (640x480)

Egyszerű meg minden, de meg kell szoknom. Mi is történt egy hét alatt. Ismerkedünk. Először is a házzal. Szép kis ház.

P1110573 (640x480)

Hát nem olyan új, mint ami otthon volt, de hát erre számítottam is. Ellenben nagyon sok kis zeg-zug van benne, ez viszont nagyon tetszik. A gyerekeknek is. 🙂

P1110560 (640x480)

Van helyes kis előkert, meg egész jó kis hátsókert. Körben hatalmas fák. Ezt nagyon nagyon szeretem. A fák meg a sok bokor miatt élettel van tele minden. Mókusok szaladgálnak a kertben, a szomszédban. Madarak ugrándoznak a füvön. Éjszaka iszonyú hangosak a tücskök.

P1110569 (640x480)

Szóval szép zöld a környezet és van jó sok szoba. 3 hálószoba, 2 fürdőszoba, és e mellett a sok kisebb nagyobb helység. Például az étkező mellett egy üvegezett veranda, amit a gyerekek tanulószobájának gondoltam ki.

P1110566 (640x480)

Mivel csak holnap érkeznek a bútoraink, így a gyerekek leginkább az üres szobákban rohangálnak. Aztán leveleket írnak, hol papírra, hol a számítógépen.

P1110565 (640x480)

A lányok csináltak az egyik papírdobozból Endinek autót. Készítettünk a szobákra szép színes névtáblákat. Ma a postára sétáltunk el és közben meséltem nekik az amerikai első telepesekről, meg szóláncoztunk, aztán délután Viola iskolásat játszott Kamillával. A kisebbik fürdőszobában a földön irogattak, és a zuhanyfülkét meg kinevezték játszósarokban, hogy a szünetekben ott lehessen játszani. Volt torna óra is. Úgyhogy a mai napon én is tudtam kicsit haladni, mert olyan szépen együtt játszottak. 🙂

Arra gondoltam, hogy majd összeszedem, hogy mi az ami ebben az országban nekem teljesen más, de az már egy másik történet lesz. 🙂 Szóval folyt. köv. 🙂

Első nap Livingston-ban

New Jersey neve: Garden State vagyis a Kertek Állama. Viola első szava az volt, amikor reggel kinézett az utcai ablakon, hogy -Anya ez gyönyörű, olyan mint Vajta! Valóban olyan hatalmas fák vannak és olyan szép gyep mindenhol, hogy az szemet gyönyörködtető. Minden kertet ápolnak és ritka az hogy kerítéssel elzárnák. Hatalmas előkertek vannak.

Szóval, reggel kikukucskáltunk az ablakon és nagyon teszett a hátsó kertünk, az előkertünk, az utca és minden. 🙂 Nagy lekesedéssel számolgatjuk a mókusokat a kertben vagy az utcán. Délelőtt megérkezett néhány doboz, amit a költöztetők hoztak, de a nagy szállítmány majd csak kedden érkezik, a bútorokkal meg az edényekkel.

Délután alkalmunk volt tovább nézelődni a környéken. Az első fele igen élvezetes volt. Az volt a tervünk, hogy kihasználva apa helyismeretét és izomerejét 🙂 elsétálunk a legközelebi zöldségboltba.

Ahogy az egyik kis zsákutcában sétáltunk az egyik ház kertjében egy őz családot láttunk. 6 őzikét számoltunk meg.  Sajnos kiderült, hogy ez az utcáska nem visz minet oda, ahova indultunk és ahogy innen kiértünk már nem volt járda. Babakocsival így elég nehézkesen tudtunk előre haladni.

Kép

Ezt képet nem én készítettem, de itt kellett bemenni a zöldségeshez. Az a szépen kialakított járda senkit meg ne tévesszen, kb 50 méter aztán vége. Szóval megnéztük a sok sok különleges zöldséget és gyümölcsöt, vettünk 1-2 ismerős dolgot. 🙂 Aztán igyekeztünk haza, levonva a tanulságot, hogy ide bizony csak kocsival lehet eljönni.

Ezen az estén még jobban aludtunk. 🙂

Repül a, repül a…. Miklós család!

Hétfőn hajnalban kicsit elkésve ébresztettem a társaságot. Én magam se aludtam sokat, mert éjjel kettőig a bőröndöket pakoltam. Nagyszülők jöttek segíteni, hogy időben kiérjünk a Liszt Ferenc repülőtérre. Ott aztán egész kis kompánia gyűlt össze, hogy elbúcsúzzanak a mindannyiunktól. Végül is bementünk a biztonsági kapun, vagyis előbb minden hátizsákunkat, kabátunkat, cipőnket, a babakocsit meg Endre kisautóját betettük a dobozokba, majd átmentünk a kapun. A gépünk egy kicsit késve szállt fel, Endre elég nehezen is viselte, hogy olyan sokáig be volt kötve az ülésben. Kamilla nagyon izgult a felszállás miatt, Violának meg sajnos eléggé fájt a füle a nyomáskülönbség miatt. Én igyekeztem mind a 3-at megnyugtatni, de ilyenkor soha nem lehet benne biztos az ember lánya, hogy ki érzi úgy hogy kimaradt a gondoskodásból… Késve szálltunk fel és késve szálltunk le. Endre egyszer kétszer végig szaladt a folyosó, felállt az ülésen és mindenkivel, akivel lehetett barátkozott. A lányok meg olvasgattak. Az igazi izgalmak a Heatrown kezdődtek. A 3-as terminálból az 5-ösbe átjutni nem kispálya, először átvisz a busz, aztán beszállókártya, aztán biztonsági ellenőrzés, itt is csipogó kapu, után kerestük a B kapukat, míg ki nem derült, hogy oda meg metroszerű vonat visz minket. Végül nagy vágtában odarohanunk a kapunkhoz, az utolsó pillanatban. Mire a reptéri dolgozó, mondja, hogy Madam még nem lehet beszállni. 😯

Ja, nem állitottam át az órámat, így még maradt egy óránk rohangálni. Ez annyira jól sikerülhetett, hogy kb 15 perc után odajött egy légikisérő, hgy menjünk és elsők között szálljunk fel. 🙂 A lányok első dolga az volt, hogy a fülhallgatókat felvették és kb 1 órán át fusztrálták magukat, hogy miért nincs film. Mivel itt is késett a felszállás, így addig csak a tájékoztatást hallgattuk.

Hát nincs túl sok hely egy ilyen nagy repülőn se. Valahogy én többre számítottam. Mivel négyen ültünk egymás mellett és én ültem középen, így elég macerás volt kimennem, és alkalmanként Endre után erednem. Ahogy beindultak a rajzfilmek a lányok lecsendesedtek, Endre elaludt. Én is szundikáltam egy 20 percet. Az ebéddel ébresztettek, ez magyar idő szerint kb 3 körül lehetett. Finom és bőséges volt az ebéd és a többi kis rágcsálnivaló is. Endre elbüvölte a légikisérőket is, így többször elvitték repülőtúrára. 🙂 Végül is Endre egészen jól bírta a lányok meg elégedettek voltak a folyamatos filmezéssel. Sajnos nem tudtak elaludni, csak a leszálláskor. Ami magyar idő szerint este 10 volt már. Mind a 3-an elaludtak. Én meg hagytam, mert a JFK-n sem engedtek minket kiszállni hosszú percekig. Mi voltunk az utolsók akik leszálltak, de nem is baj, mert olyan szirénával ébred a két kisebb, hogy ezt legalább csak a személyzet hallotta. A bevándorlási hivatalban is elég gyorsan végeztünk. Lehet, hogy a síró pityogó gyerekek miatt… Viola sokat segített a bőröndöket megkeresni, vagy Endrére vigyázott, vagy húzott, tolt valamit. Ám ahogy a bőröndöket is felpakoltuk mehettünk APÁHOZ. Endre egészen addig a pontig nyöszörgött, amíg Apa azt nem mondta, hogy innen autóval megyünk tovább. 🙂 A reptérről 1,5 óra volt az út. Így már sötétben botorkáltunk be a házunkba, majd amilyen gyorsan lehetett mindenki lefeküdt. 

MEGÉRKEZTÜNK.

Idáig, idáig, idáig vagyok!

Hát mindig is azt gondoltam, hogy türelmes vagyok, jó hallgatóság és igazán empatikus, megbízható, következetes és jól kommunikálok. 🙂 Amióta gyerekeim vannak, úgy tűnik, ennek a meghatározásnak szinte minden pontját megcáfolom. Ma egy elég feszült napom volt. Ide-oda rohangáltam, alig ettem és nem is akkor akadtam ki, amikor a középső szemem fénye pisi levest készített a biliben, hanem amikor sokadszorra teli torokból ordibált és szemtelen pimaszsággal feleselt. Ezt aztán többször megismételte még 5 és 1/2 nyolc között, majd végül “szeretlek anya”  és elaludt. A legnagyobb lányka pedig vagy éppen minden tesó főnöke, vagy csupán olyat csinál, amiről nagyon jól tudja, hogy nem szabad. A kicsi csak teli torokból visít, amúgy ennivaló.

Ma többször is elbőgtem magam… meg hirtelen felindulásból vettem egy ilyen bélyeget:

Kép

Vajtán

Most pár napig pihenünk. Szerettem volna együtt lenni a gyerekekkel, hiszen az elmúlt hetekben összevissza voltak, hol itt hol ott. Kalandos volt az utunk ide is. 3 gyerekkel vonatozni is kihívás, de jó előkép ez a repülőútra. Itt Vajtán most nincs sok esemény, de nagyon örülök, hogy van kaja és nem kell takarítani. 🙂 Igyekszem a gyerekekkel is játszani. Endre persze mindenkit elbűvöl, a lányok meg néha jót játszanak egymással, néha meg nem. 🙂

Pénteken hivatalos ügyek, szombaton egyik család, vasárnap a másik, majd hétfő reggel 5kor ébresztő! ÚÚ, már nagyon közel az indulás. 

 

Címkefelhő