Boldog Születésnapot Jézus!

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Szeretünk titeket és hiányoztok. 🙂

Köszönjük a családnak az ajándékokat, köszönjük a barátoknak a karácsonyi lapokat. Sok puszit küldünk mindenkinek!
Apa Anya Viola Kamilla és Endre 😀

 

Szülinapi készülődés

Mindenkinek megvan a hagyománya, ahogy a Karácsonyra készülődik. Én otthon nem törődtem túlságosan a dekorációval. A nagyszülők mindig nagy gonddal feldíszítették a lakást, de én éppen csak 1-2 dolgot kitettem. Tavaly már volt lámpa is, meg díszgömbök, én készítettem egy modern kis adventi koszorút és anyósomtól kaptam egy ajtódíszt.

Készítettem adventi naptárat is (utolsó utáni pillanatban), hát szegény gyermekeim, annál csúnyább naptárat igen nehéz lehetett volna találni. Megváltás volt, hogy ahogy teltek a napok mindig 2 zacskó lekerült a falról. 🙂 A mézeskalácsozásból kis családi hagyományt teremtettünk. Csömörön már az első Karácsonykor készítettünk egy kis csomag mézest és bekopogtunk a szomszédokhoz Karácsony napján. Tavaly nem találtunk otthon sok szomszédot, így örültünk, hogy több maradt nekünk. 😀 Idén elég sokat szeretnénk készíteni, mert annyi sok mindenkinek szeretnénk adni, hogy csuda. Neki is láttunk, meglátjuk, hogy a kóstolgatás után mennyi marad. 😀

Számunkra az idei advent meghatározó eleme az adventi naptár. Ez a naptár több szempontból is jól sikerült. Egyrészt egészen szép lett. 🙂 A tavalyiból okulva nem akartam még egyszer elkövetni azt az esztétikai baklövést, így most igyekeztem úgy rajzolni még a számokat is, ahogy tudom, hogy Violának tetszésére lesz. Nagyon tetszett nekik, sőt még dicsekedtek is vele, hogy ezt anya csinálta! 😀 Másik előnye, hogy nem kell gyerekenként külön ajándékokkal készülni. A harmadik pedig az hogy az élmények azért szerintem másfajta nyomot hagynak, mint a csoki meg cukor. 😉 Sőt az is nagy előnye, hogy szépen be tudjuk osztani az adventi készülődést.

Mivel készültünk eddig:
Készítettünk adventi koszorút, aminek a gyertyáit Endre folyamatosan újra rendezi. 🙂
Készítettünk jó sok Karácsonyi képeslapot. A gyerekek nagyon sok munkát belefektettek, remélem mindenki megkapja időben. Sajnos ezt nem fotóztam le, de azt elárulom, hogy a legtöbb ezzel a technikával készült: http://www.youtube.com/watch?v=25IfcffmE7I Azt hozzá kell tennem, hogy én nem szoktam képeslapokat küldeni. Bevallom egyszerűen annyira szétszórt vagyok, hogy nem tudom időben feladni. Idén készítettem egy hatalmas listát, az összes magyar, angol, svéd barátom nevével, de sajnos egyszerűen nem jutottam el oda, hogy megírjam a lapokat. 😦 Mindenkitől előre is bocsánatot kérek, de nem sikerült. Azért nagyon szeretlek titeket!! 😀
Készítettünk sok sok karácsonyi díszt papírból, gyurmából. Sok szépséges hópehely mintát. Viola készített angyalokat.
Készítettünk ajándékokat is. Ez az egyik ajándék, ami még folyamatban van. Vajon ki tudja mi lesz belőle?

Sok helyre el is látogattunk. Elmentünk a Montclair-i Múzeumba. Ingyenes belépés volt az egyik este és elautóztunk. Megnéztük a kiállításokat, hallgattunk nagyon jó kis élő jazz zenét. Egy fiú kórus is szerepelt, de sajnos nem találtuk meg időben az előadó termet, így arról lemaradtunk.

Viszont megtaláltuk azt a kis műhelyt, ahol monotípia bemutatót tartott egy kedves idős hölgy. Viola és Endre készített is egy szép nyomatot. Kamilla drága megsértődött, mert Endre belefirkált az övébe, és onnantól kezdve duzzogott. Nagyon sajnáltam, mert nagyon szerette volna és lett volna rá lehetősége. Itt a múzeumban szoktak tartani gyerek foglalkozásokat otthonoktató családoknak, lehet, hogy majd ellátogatunk egyszer.

Aztán elmentünk egy Arborétumba is. Nagyon közel van, 10 perc alatt odaértünk. Most nem a növényzetet akartuk megvizsgálni, azt majd tavaszra tervezzük, hanem itt rendezték meg a környék Mézeskalácsház építő versenyét. Nagyon klassz alkotások voltak. Csak nagy tömeg volt és drága középső leánykám nagyon nehezen viselte, hogy ebéd után nem falhatja be az összes kiállított entitást. Igaziból nem csak mézeskalács volt, hanem bármilyen ehető dolgot fel lehetett használni. Nevezhettek gyerekek, felnőttek, csapatok. Szavazhattunk volna is, de hát én nem tudtam volna választani, mind nagyon egyedi volt.

Az adventi naptár egyik kedvenc eseménye a karácsonyi mozizás. Legutóbb a Jégkorszak karácsonyi rövidfilmjét néztük meg. Nagyon vicces, mind nagyon szeretjük. 🙂 És van még filmecske a tarsolyunkban.

December hetedikén pedig bementünk a New York-i Magyarházba a Mikulás ünnepségre. Elég hosszú és kalandos volt az út. Autóval, majd vonattal, aztán metróval mentünk. Ott volt egy jó kis bábjáték, majd a Mikulás megérkezett és szép ajándékokat kaptak a gyerekek. Mivel itt nem léteznek csokimikulások, így csak 1 szalon cukor volt és 1-2 kicsi csoki a többi pedig mindenféle csecse-becse, ceruza, karácsonyfadísz, matricák. Kamilla olyan boldog volt, hogy amikor hazafelé egy fennakadás miatt ki kellett szállni a metróból, akkor is ugrándozva lépkedett mellettem. 😀

Közben leesett a hó és így a havas mulatságokra is sor kerülhetett, amiket beterveztem. A naptár még igen nagy előnye, hogy a benne lévő kártyákat lehet cserélgetni. Így a havas nap reggelén kiosontam és az aznapi mondjuk benti programot átírtam hóember készítésre. Hatalmas lendülettel vetették bele magukat az építésbe, így hamar elkészült ez a hatalmas csókos hóember. 🙂

Az egyik kedves ismerősünktől kaptunk egy betlehemes “játékot”. 6 napon keresztül minden nap 1 doboz rejti a betlehemes résztvevőit. Egy szépen illusztrált könyvben szépen versbe van szedve a Karácsonyi történet. A 7. napon pedig fény derül arra, hogy vajon Isten mire vágyik, mit szeretne Karácsonyra. Majd elmesélem. 🙂

Ma este beszélgettünk a kanapén és kérdeztem a lányokat, hogy ha nem lenne ajándék, csak együtt lennénk énekelnénk és társasoznánk, akkor mit szólnának hozzá? Violát nem zaklatta fel annyira a kérdés. Szerinte nem is az ajándék a Karácsony lényege. Kamilla kicsit aggódósabb választ adott. Az a helyzet, hogy a válaszaik nem is annyira az érettségüket jelzi, hanem azt, hogy Violának a kitüntetett figyelem, az együttlét mutatja a szeretetet, Kamilla pedig jobban ragaszkodik a tárgyakhoz és szeret kincseket gyűjteni. Jó tudni, hogyan lehet a kis szívüket megközelíteni. 🙂

Mi karácsonykor a Megváltó születését fogjuk ünnepelni, akiről hisszük, hogy a szeretetet magában elhozta a földre. Jó készülődést mindenkinek!

Karácsonyi Blues

Mindig is szerettem a blues zenét. Van egy olyan fájdalom benne, amit nagyon plasztikusan tud kifejezni. Ezt a zenét muszáj betennem, mert annyira szeretem a trombita sírását. http://www.youtube.com/watch?v=AUMH-QBHBkQ

Sírás… hát az elmúlt hetekben elég sokat sírtam. Egyrészt szeretek sírni. 😉 Van akinél így, van akinél úgy szabadulnak fel az érzelmek, én nem bánom, ha könnyek áztatnak. Azt hiszem ott kezdődött az egész, amikor a megbocsátásról tanított a lelkipásztor. Van sok olyan fájdalom a szívemben, ami miatt úgy éreztem, hogy ez nagyon is nekem szólt. Azt is mondta és valóban a megbocsátás egy Isteni dolog. Végig bőgtem a tanítást. Nagyon érdekes mert nálam létezik “jó” sírás is. Például ha imádkozom, akkor néha annyira túlárad Isten jelenléte, hogy sírnom kell, de ilyenkor ez nem is látszik rajtam. Vagyis ez úgy értendő, hogy a fájdalmas sírás után, (az lehet 2 csepp könny is) az egész arcom VÖRÖS. Most a gyerekek meglepődtek és kérdezgettek. Kamillának így magyaráztam el: volt egy tüske a szívemben, amit Isten ki szeretett volna venni, de nagyon nehezen engedtem meg neki, mert nagyon fáj és féltem, hogy ha kiveszi az is fáj. Kivette és fájt is, de most már jobb. 🙂  

Közben Endre megbetegedett, nem nagyon mentünk egy hétig sehova. Ez egy kicsit fárasztó, aztán a karácsonyi ajándékokon is sokat agyaltam, azzal is elment 1-2 éjszakám. Kitaláltam a gyerekeknek az adventi naptárt, ami nagy élmény nekik, de nekem elég sok feladat, a tervezés, a kivitelezés, az újratervezés. Fájnak a lábujjaim… hát ettől sem érzem jobban magam. December 6-ára rájöttem hogy ez a huncut télapó nem hozott zsákot, hát ezt is meg kellet oldani, nem sokat aludtam. Másnap bementünk New Yorkba, a Magyar Házba Mikulás ünnepségre. Hosszú volt az út, elbizonytalanodtam, hogy jó helyre megyünk-e.. ;( A gyerekek egyébként jól érezték magukat és nagyon örültek a klassz ajándékoknak.

Huho… Aztán jött egy csomag, amit kinyitottunk, mert azt hittük Mikulásra jött közben meg Karácsonyra. Ez rosszul esett az otthoni családtagoknak 😦 és különben is miért nem számolunk be arról, ami minden nap történik velünk. Akkor már biztosan el is felejtettük őket. 😦

Kitaláltam, hogy kovászos kenyeret sütök, amit szépen majd kézzel kidagasztok, mondjuk este, hogy reggelre megkeljen és ki tudjam sütni. Erre a fitátok miatt vetemedtem. A kovásszal készült kenyér tulajdonképpen fermentált/erjesztett kenyér. A szénhidrátokat és remélhetőleg a glutént is felbontják az erjedést okozó gombák és mikroorganizmusok. Kísérletezésre ajánlom mindenkinek:

Most keresek kovászos beigli receptet. 😀

Szóval a kialvatlanság, a fizikai kihívások, az érzelmi teher mind szépen kezdett halmozódni… és amikor vasárnap mentünk volna a gyülekezetbe a gyerekek megmakacsolták magukat. Az a helyzet, hogy a gyerekórát rotációban mindig más tartja, így nem tudnak egy valakihez kötődni. Ez így egy nagy bizonytalansági tényezőt ad, amire Viola pánikkal szokott reagálni. Általában jól érzik magukat a végén, de nagyon nehéz elindulni. Szóval a lányok hisztiznek, anya kiakad és újra sírva fakad. Végül elmentem Violával a gyülekezetbe, de hát eléggé ramatyul nézhettem ki… mert…  A gyülekezetünk hölgyei elkezdtek megkeresni. Egyik felajánlotta, hogy vigyáz a gyerekekre, a másik felajánlotta, hogy imádkozik velem, lehet, hogy ezért is, de meghívást kaptunk hogy a Karácsonyt egy baráti családnál töltsük. Nagyon kedvesek. Egyszerűen hihetetlen az a gondoskodás, amit megtapasztalunk. Azt mondanám erre, hogy Isten keze van benne. 🙂 Nagyon hálás vagyok ezért, mert itt messze a távolban a család támogatása nélkül azért sokkal nehezebb mindenben helytállni. Na meg nem árt a jó időbeosztás sem. 😀

Jön a Karácsony, amit a terheket lerakva, nyitott szívvel szeretnék megtapasztalni.  A gyülekezetünk így készül idén.. és ti?

Várakozás

Idén is hirtelen meglepett az Advent. Főleg, mert olyan közel van a Hálaadáshoz. November 28-án hálaadás és a hétvégén már Advent első vasárnapja. Persze itt mindenki, még egyszer mondom mindenki, dekorál!

Én is vettem egy ajtódíszt, de ha a lányok meglátják majd a szomszédok esti fényeit, hát biztosan kevés lesz nekik. Kaptunk olyan katalógust, amiből lehet Karácsonyi étkészletet, párnákat és egyéb lakberendezési tárgyakat: tálkákat, fali díszeket vásárolni. Én utolsó pillanatban ráugrottam a webre, hogy valami ötletes Adventi naptárat találjak a lányoknak. A sok édességet, amúgy sem szerettem volna, így végül is egy igazi “Karácsonyváró” naptárunk lett. 

A kártyácskák olyan élményeket tartalmaznak, amik előkészítik a szívünket a Karácsonyra. Első nap adventi koszorút készítettünk, második nap Karácsonyi képeslapokat, harmadik napon volt 1-2 matrica. Igaziból karácsonyi süti sütés lett volna a Női Bibliaórán, de ma nem mentünk el, mert Endike köhög. De lesz majd még Karácsonyi film nézés, dekoráció készítés, esti séta, ahol a kivilágításokat megnézhetjük, meg ilyenek. Közben persze lesz sok sok zene. Magyar is, meg amerikai is.
Érdekes, mert Viola ma már azt mondta, hát mi most igazán készülünk a Karácsonyra. 😀 Áldott készülődést nektek is!

 

Novemberi nyüzsgés

Gondolom már várjátok a beszámolót az utóbbi napokról. Bizony sok minden történt és ilyenkor ha zajlik az élet nehezebben jutok oda hogy leírjam mi is történt.

Múlt héten meglátogattunk egy otthonoktatós csoportot. Ők hetente egyszer találkoznak és megszervezik, hogy különböző korcsoportok számára a szülők órákat tartanak. Nagyon laza volt, persze nagyon kedves volt mindenki. Ez volt az egyik olyan nap, amikor szinte egész nap esett az eső. Egy templomnak a közösségi házában tartják a találkozókat. Itt vannak kisebb termek, egy udvar játékokkal és egy tornaterem. Jó volt a hangulat kedvesek voltak, a gyerekeim is kicsit kezdtek feloldódni, de még nem döntöttem el, hogy elkötelezzük-e magunkat. Januárban kezdődik a téli szemeszter. Ami pozitív, hogy ott lehet a szülő viszont pont az a baj, hogy a lányaim elvárják, hogy akkor mindent fordítsak is le. Endre mindenhova jön velem, akkor egy óra alatt is rá is kell figyeljek. Igazából a kapcsolatteremtés miatt gondolkozom rajta erősen. Én is szeretnék megismerkedni több otthonoktató családdal.

Visszafelé bementünk egy  magyar henteshez, aki a legközelebb van hozzánk. Vettünk kacsazsírt, disznózsírt, szalonnát, kolbászt, hurkát, cérnametéltet. Már nagyon hiányoztak ezek a hagyományos ízek, meg hát zsírt nem nagyon lehet kapni sehol.

Miért is fontos a zsír? Már egy ideje nem használok olajat. Van itthon egy nagyon kevés, mert pl. halat, vagy sült krumplit nem szeretnék zsírban sütni, de a sült krumpli nagyon ritka nálunk. Egyébként itt a napraforgó olaj nagyon nagy szó, elég drága is. Repce olaj az elérhető olaj. Az olajat azért vontam ki, mert hő hatására káros anyagok szabadulnak fel benne. Ehelyett legtöbbször kókuszzsírt, vagy egyéb állati zsírokat használok. Amúgy az elmúlt hetek legfontosabb táplálkozással kapcsolatos felfedezései számomra a fitátok. 🙂 Nagyon tömören nagyon nagyon összefoglalva: a gabonák, magok olyan összetevője, ami miatt tápanyag hiány léphet fel a szervezetünkben. Kedves barátnőm már régebben írt erről egy összefoglalót http://www.zimonyi.hu/klan/?p=1827, én meg mostanában sok angol nyelvű forrásba botlok, ami pont ezekkel a témákkal foglalkozik. Ennek a weboldalnak a címe például: Depresszióból felépülve, húh már a címe is ütős: http://www.rebuildfromdepression.com/category/articles/ Olyan étkezéssel és életvitellel kapcsolatos dolgokat foglal össze a szerző, amik segítenek a rosszabb napokból kikeveredni. Aki érti a nyelvet olvasgasson bele.
Én most azon igyekszem, hogy a cukrot kivonjam a mindennapokból. Most nádcukrot és sztíviát használunk, de jó lenne a cukor részét még jobban csökkenteni. A gabona nagyon nehéz kérdés. Igyekszem kovászolt kenyeret vásárolni és Zsófitól kértem kovászt is, hátha én itthon tudok majd kenyeret sütni… A kovász fermentálja a gabonát, vagyis olyan módon erjeszti, hogy a fitátokat csökkentse (azt hiszem 🙂 )  A magokra nagyon rászoktunk, azt nem tudom hogyan fogom visszaszorítani. Egyébként sok tojást eszünk. Itt az organic- ami állítólag nem felel meg az Európai bio elvárásnak- szóval az organic tojás nem olyan drága mint otthon a bio, így hetente kb 15-20 tojás fogy nálunk. A rántották nagyon durvák, legutóbb 6 tojásosból alig maradt nekem, pedig csak a gyerekek ettek!
Számomra újdonság a magnézium koncentrátum is. Én tudom magamról, hogy magnézium hiányom van, de sokan nem tudják, hogy az idegeskedésük oka esetleg ez lehet. 😉 Szóval ez egy olyan magnézium oldat, ami a bőrre spriccelve jobban felszívódik, mint tabletta formájában a gyomron keresztül. Én most eszek is tablettát és spriccelem is magam. Már megint kezdett a lábam görcsölgetni, ez is a magnézium hiány jele, a kiabálásról ne is beszéljünk. Viccesen azt szoktam mondani, milyen türelmesnek gondoltam magam mielőtt gyerekeim lettek volna. 🙂 Ellenben lehet ennek olyan érdekes tartalma, hogy a terhességek bizony megterhelik a szervezetet, sok ásványi anyagot kiszív a magzat, és a nem megfelelő táplálkozás miatt nem is pótoljuk ezeket az anyagokat. Reményeim szerint pár hét múlva olyan nyugodt és türelmes leszek, mint 10 éve 😀 haha Ez nagyon jó kis kísérlet.

Múlt Csütörtökön volt itt Amerikában a nagy pulykaünnep. 🙂 Furcsa egymásnak ellentmondó történeteket olvastam a Háladás ünnepének az eredetéről. Mára már ez is megváltozott. Ez főleg a család együttlétének az egyik alkalma. Sokan messzi városokba is elutaznak, hogy a hagyományos étkekkel megrakott asztalhoz együtt üljenek le. A keresztények számára ez mondjuk valós tartalommal megtöltött emlékezés Isten kegyelmére és jóságára, de aki nem hívőként éli az életét, az is leül, hogy pulykát ehessen. Itt a közeli nagy élelmiszerboltban ingyen pulykát osztogattak. Mi is hoztunk egyet. Ugyan nem volt bio, meg szabadon legeltetett pulyka, de gondoltam az első próba sütésemet nem egy szupi drága pulykán próbálom majd ki. Egyébként a barátaim, akik nem esznek ilyen “akármilyen” húst, ők is azt mondták, hogy elhozzák és majd a szegényeknek ajándékozzák, ők meg vesznek valami minőségi húst. Ez nagyon amerikai hozzáállás, hogy valahogyan mindig  adományokban gondolkodnak. Íme itt a mi pulykánk, finom is lett: 

Volt még krumpli püré, almás-édeskrumpli, valamint sütöttem még valami pite félét is, ami nem lett a legjobb, de azért megettük. Az amerikai barátainktól kaptunk sütőtökös kenyeret. Na persze ezek a fura népek mindent kenyérnek hívnak. Igaziból ez inkább tökös piskóta volt, de nagyon finom!!

Következő napon a lánykákat Apuka bevitte a MUNKAHELYRE. 🙂 Ez mindig is különleges volt, hát még most egy igazi Manhattan-i 21. emeleti irodában!

Apával együtt lenni, amúgy is mindig különleges alkalom, mivel korán elmegy és csak estefelé ér haza. Néha elkészíti a reggelit, este meg lehet kicsit dögönyözni. Aztán sokat segít a fürdésben, az esti előkészületekben.

Az esti mese pedig mindig nagyon fontos és általában Apa édes kötelessége. Mindenki az ő dörmögő hangjára szenderik el is. 😀