KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Archive for szeptember, 2015

Gyümölcskék

Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Zsoltárok 127:3-5

Back to school. Vissza a suliba. Az emberek büszkén mutogatják az első iskolai napon készült képet a gyerekükről. Bulik vannak. Fiatalok hánynak a füvünkre. Igen, itt mindennek kicsit nagyobb feneket kerítenek. Sokan alig várják, hogy a nyári napközis táborok után, most újra a suliba menjen a gyerekük. Lássuk itt ezt a képet is:

back to school

Ez ugyan egy vicces kép és sok gyerek biztos örül annak, hogy újra látja a barátait, esetleg tanárait, de van olyan szülő is, aki nem tud mit kezdeni a gyerekeivel és örül, hogy valaki más lesz vele a nap nagy részében.

Őszinte leszek. Néha szuper fárasztó egész nap velük lenni. Minden egyes pimasz visszaszólásra higgadtan reagálni, elmesélni, miért nem jó így. A hosszabb veszekedések vagy piszkálódást hallva mindent félbehagyni és odamenni kibogozni az érzelmi gubancokat. Megértőnek lenni, de nem engedékenynek. Folyamatosan figyelmeztetni őket a feladataikra. A családi békét és egységet megpróbálni megtartani. Például ma sokat kértem őket szépen, hogy rakjanak rendet. Aztán elmeséltem nekik, hogy ha pénzt szeretnének kapni a munkáik után, akkor bizony nézzenek úgy rám, mint munkaadó és ha velem tiszteletlenek, nem megbeszélni akarják a dolgokat, hanem szabotálni, akkor lehet hogy nem is adok nekik pénzes munkát. Pedig Viola nagyon szépen letakarította az ajtókat. Kamilla már profi módon tud söprögetni, felmosni, szőnyeget kikefélni. Végül is konszenzusra jutottunk. A napi reggeli “meeting” alatt eldöntjük az aznapi  időbeosztást. Anya a munkavezető, betanító, és minőségellenőr. Tiszta vállalati üzem van már itt, kérem szépen. 🙂

Közben igyekszem a gyakorlatba átültetni, amit tudok róluk.
Violával reggelente kutyát sétáltatunk. Ja, nincs kutyánk. De ez valahogy mindenkinek tök természetes volt, hogy akkor elmegyünk reggel egy körre, mert a kutyát mindenképpen ki kell vinni. (Hihi) Ez kell neki, a kettesben eltöltött idő. Amikor elmesélheti, hogy egyedül szeretne Magyarországra utazni, meg egyéb titkos álmodozásait. 🙂

Kamillát sokat kell dicsérni. Tegnap mellé feküdtem este. Nagyon örült. Sokszor csak odajön és puszilgat, megölel. Szinte egész nap fütyül, énekel, kacarászik. Ez néha fárasztó is. Ma 5x mondtam el, hogy szuper a söprűs vicces tánca de kérem szépen fejezze be a söprögetést. Amúgy a táncot látni kellett volna. Mert hát nagyon kis humoros is. — Anya te vagy a legjobb anya a világon!… na jó, ebben a házban. (Hangos kuncogás.)

Endre azt szereti, ha megölelgetik. Ha szomorú és felkínálom, hogy megölelem vagy felveszem, akkor rövid idő alatt megnyugszik. Még mindig fontos neki, hogy átöleljen, amikor lefekszik. Ha Apával megöleljük egymást, akkor rövid időn belül megtalál minket és közösen átöleli a lábunkat. 🙂

Ez a végtelenül huncut cukorborsó augusztusban ünnepelte a 4. születésnapját. Ágyba kapta a reggelit. Aztán volt ajándék meg torta is. Málnás kivis tortát kért. Pont olyat kapott. 🙂

Én naponta hálát adok azért, hogy ezekkel a csodálatos kis lényekkel lehetek együtt. Nagyon szeretem őket. ❤
Itt egy cikk, egy jó kis blogról, ebben a témában: https://krisztamami.wordpress.com/2012/04/13/gyerek-isten-ajandeka/

Reklámok

Kapcsolatok

Biztosan másokkal is így van, de az én életem mindig nagyon sok síkon folyik. Első sorban kapcsolati síkon. Számomra ez a legfontosabb, szóval nekem ez természetes. Mostanában igyekszem extra energiát is belefektetni, hogy ne az események, hanem az emberek (gyermekeim) kerüljenek az előtérbe. Persze így lehet, hogy csörög a telefon a végtelenbe, leég a kaja, meg talán el is késünk, de remélem, hogy egyszer talán értékelik azt a sok érzelmi erőfeszítést amit értük teszek. Az igazat megvallva ezzel a nemes céllal együtt is az a helyzet, hogy az elmúlt pár napban nagyon türelmetlen és lüke vagyok.

Mondjuk vannak triggerek: Viola szemtelensége, de látom, hogy ha türelmetlen vagyok, ő annál agresszívabb. Ííííííszonyú nehéz kilépni a feltételek és fenyegetések állandó nyomasztó praktikáiból. Valószínűleg a tűrőképességemet erősen befolyásolja, hogy mit fogyasztok. Feladtam a diétát. 😦 Valami egyszerűsítettebb dolgot akartam, mert már nagyon lefárasztott a külön kaja, meg a sok izé bizé, amire figyelnem kellett: ezt mikor vegyem be, emlékezni, hogy bevettem stb… Most az volt a cél, hogy először máj méregtelenítést csináljak. Az, hogy eszek mindenféle zöldséget, meg gluténmentes dolgokat és gyümölcsöket is még OK lett volna, de a csokoládé megint belépett a képbe és hát ez rossz irányba visz. Úgy érzem, a napi méregtelenítésem (citromos víz, cseppek, illóolaj kúrám) nem elegendő arra, hogy a meglévő és közben hozzáadott mérgeket is kivigye belőlem. Gáz, de ez van. Fáj a vállam. Ez nagyon durva, de észrevettem, hogy ha megnövelem a cukorbevitelt, akkor elkezd fájni a vállam. És volt, olyan amikor nem fájt!! A derekam a múltkor nagyon fájt, kiderült, hogy nagyon fel voltam fújódva és attól fájt. Néha még a fejfájás is megjelenik, ami pedig már évek óta nem jelentkezett (egy időben rendszeresen fájt a fejem.)

Valami jó kompromisszum kell. Valahogy a tudást át kell alakítani önerőre, önbizalomra. Valahogy erőt kell merítsek, hogy a gyerekeim jól érezzék magukat a bőrükben. Meg én is persze.

Igyekszem minden nap rajzolni valamit.

fák

Megtanultam egy új középkori éneket is. Nagyon jó kis ének. Van egy ilyen egyházi ének is, de az én kottás kis füzetemben más szöveggel volt és az is nagyon tetszik nekem. 🙂

Felvirradt áldott szép napunk,
Ma teljes szívvel vigadunk,
E boldog új nap hajnalán,
Ma győz a fény az éj után,
Friss ének, szállj!

Felszálljon hálaénekünk,
Hogy szépen, békén élhetünk,
Hogy fárad értünk jó apánk,
Hogy ránk mosolygott jó anyánk,
Friss ének, szállj!

Eltűnik bú és bánat,
A rút is szépre válhat,
A rossz a jónak ad helyet,
A napsugár is rád nevet,
Friss ének, szállj!

Énekeljetek!  Friss ének szálljon minden nap! Ezzel búcsúzom mára. 🙂

Családi nyaralás

Kicsit le vagyok maradva az élménybeszámolókkal, mert ugyan a nyár elég sűrű volt, de a tanév még sűrűbbnek ígérkezik. Minden napra van 1-2 program már. Közben kézműveskedünk, rajzolunk, színezünk és extra adag házimunkát végzünk. Egy új rendszert vezettünk be. Apa ötlete az volt, hogy ne adjunk több zsebpénzt, hanem dolgozzanak meg a gyerekek a pénzért. Erre már ugye volt próbálkozásunk korábban is. Az én ötletem meg az volt, hogy készítettem egy listát, a napi kötelező munkákról, és egy listát, a választható extra munkákról, amiért lehet pénzt kapni. Ha a kötelező nem megy egy szó nélkül, akkor nem fizetjük ki a pénzest sem.  Alapból azzal, hogy naponta van rendrakás, söprögetés máris sokkal rendezettebb minden. Ők is boldogok mert már kerestek egy pár dollárt. Én is rendezettebb és boldogabb vagyok. A rendszer arra ösztökél, hogy én is sokkal többet csináljak. Szóval ez a jelen. Aztán most kanyarodjunk vissza:

Augusztus végén elmentünk egy Biblia Központba, ami az óceán parton van. Itt voltunk: http://www.hcbible.org/ Harvey Cedars Bible Center. 4 napra mentünk, egy szobában volt a szállásunk, úgy értem 5-en voltunk együtt. Kaptunk napi 3x étkezést, voltak Biblia órák, meg a gyerekeknek is külön órák. Ezek igazán nagyon jók voltak! A gyerekeknek persze nagyon nagyon tetszett és szeretnének jövőre egy egész hétre lemenni. Nem lesz olyan hosszú a nyár, hogy minden beleférjen, amit már elterveztek… 🙂

 

Harvey Cedars a kisváros neve, ami a Long Beach Island nevű zátonyszerű szigeten fekszik. https://en.wikipedia.org/wiki/Long_Beach_Island Mi a sziget északi részén néztünk körül. A hullámok hatalmasak voltak. A központban lehetett kajakot kölcsönözni – egész nyáron erről ábrándoztam. 🙂 Ezt hála Istennek a központ partjainál lehetett használni, ami az öbölre nézett és bár sós volt, de nyugodt víz, így a gyerekeket is nyugodtan bevihettem. A mólónál sokan rákásztak, mi csak a rák ollókat gyűjtöttük, amik itt-ott hevertek. Egy elég nagy patkó alakú rákot találtunk. Már ki volt száradva. Ezt haza is hoztuk. Érdekességként pont ezen a héten volt egy bankett, amit egy új épületszárny átadásának megünnepléseként rendeztek. Kaptunk finom vacsit, és láttuk a szalag elvágást is. Utolsó napon pedig búcsúzóul egy jó kis étteremben ebédeltünk. A gyerekeknek nagyon tetszett a gluténmentes hot-dog. Nekem meg a tenger gyümölcsei. 🙂 Apa is nagyon jól lakott a szendvicsével. Tényleg jó lenne jövőre visszamenni. 🙂

Címkefelhő