Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Zsoltárok 127:3-5
Back to school. Vissza a suliba. Az emberek büszkén mutogatják az első iskolai napon készült képet a gyerekükről. Bulik vannak. Fiatalok hánynak a füvünkre. Igen, itt mindennek kicsit nagyobb feneket kerítenek. Sokan alig várják, hogy a nyári napközis táborok után, most újra a suliba menjen a gyerekük. Lássuk itt ezt a képet is:
Ez ugyan egy vicces kép és sok gyerek biztos örül annak, hogy újra látja a barátait, esetleg tanárait, de van olyan szülő is, aki nem tud mit kezdeni a gyerekeivel és örül, hogy valaki más lesz vele a nap nagy részében.
Őszinte leszek. Néha szuper fárasztó egész nap velük lenni. Minden egyes pimasz visszaszólásra higgadtan reagálni, elmesélni, miért nem jó így. A hosszabb veszekedések vagy piszkálódást hallva mindent félbehagyni és odamenni kibogozni az érzelmi gubancokat. Megértőnek lenni, de nem engedékenynek. Folyamatosan figyelmeztetni őket a feladataikra. A családi békét és egységet megpróbálni megtartani. Például ma sokat kértem őket szépen, hogy rakjanak rendet. Aztán elmeséltem nekik, hogy ha pénzt szeretnének kapni a munkáik után, akkor bizony nézzenek úgy rám, mint munkaadó és ha velem tiszteletlenek, nem megbeszélni akarják a dolgokat, hanem szabotálni, akkor lehet hogy nem is adok nekik pénzes munkát. Pedig Viola nagyon szépen letakarította az ajtókat. Kamilla már profi módon tud söprögetni, felmosni, szőnyeget kikefélni. Végül is konszenzusra jutottunk. A napi reggeli “meeting” alatt eldöntjük az aznapi időbeosztást. Anya a munkavezető, betanító, és minőségellenőr. Tiszta vállalati üzem van már itt, kérem szépen. 🙂
Közben igyekszem a gyakorlatba átültetni, amit tudok róluk.
Violával reggelente kutyát sétáltatunk. Ja, nincs kutyánk. De ez valahogy mindenkinek tök természetes volt, hogy akkor elmegyünk reggel egy körre, mert a kutyát mindenképpen ki kell vinni. (Hihi) Ez kell neki, a kettesben eltöltött idő. Amikor elmesélheti, hogy egyedül szeretne Magyarországra utazni, meg egyéb titkos álmodozásait. 🙂
Kamillát sokat kell dicsérni. Tegnap mellé feküdtem este. Nagyon örült. Sokszor csak odajön és puszilgat, megölel. Szinte egész nap fütyül, énekel, kacarászik. Ez néha fárasztó is. Ma 5x mondtam el, hogy szuper a söprűs vicces tánca de kérem szépen fejezze be a söprögetést. Amúgy a táncot látni kellett volna. Mert hát nagyon kis humoros is. — Anya te vagy a legjobb anya a világon!… na jó, ebben a házban. (Hangos kuncogás.)
Endre azt szereti, ha megölelgetik. Ha szomorú és felkínálom, hogy megölelem vagy felveszem, akkor rövid idő alatt megnyugszik. Még mindig fontos neki, hogy átöleljen, amikor lefekszik. Ha Apával megöleljük egymást, akkor rövid időn belül megtalál minket és közösen átöleli a lábunkat. 🙂
Ez a végtelenül huncut cukorborsó augusztusban ünnepelte a 4. születésnapját. Ágyba kapta a reggelit. Aztán volt ajándék meg torta is. Málnás kivis tortát kért. Pont olyat kapott. 🙂
Én naponta hálát adok azért, hogy ezekkel a csodálatos kis lényekkel lehetek együtt. Nagyon szeretem őket. ❤
Itt egy cikk, egy jó kis blogról, ebben a témában: https://krisztamami.wordpress.com/2012/04/13/gyerek-isten-ajandeka/