Van egy dal, amit mostanában szinte minden nap meghallgatok. Nagy áldás, az, hogy az autóban vagy otthon is keresztény zenét játszó csatornákat lehet hallgatni. Az külön édes, ahogy Viola megjegyzi az előadókat aztán rákeres az interneten és azt hallgatja. Múltkor is mondja, hogy a Newsboys-t hallgassuk. 😉
Szóval ez a dal úgy kezdődik, mint sok másik, ütemes, lendületes, aztán arra figyeltem fel, hogy egyszer csak lelassul és szinte suttog. Nekem suttog és azt mondja: Breathe = Lélegezz! Abban a pillanatban elernyedtem és rájöttem, hogy csak egy mély levegőt kell vennem.
Arról szól a dal, hogy milyen zűrös tud lenni az életünk, pörgünk ezerrel és akkor Isten azt mondja, hogy nyugi. Állj meg, vegyél egy nagy levegőt, pihenj, maradj nyugton, csendesedj el, hogy megérezhesd az Ő jelenlétét.
Van egy kedves barátnőm, aki a nyugodt és bölcs szavaival szokott így visszazökkenteni. Szeretem, amikor arról beszél, hogy a leghatékonyabb ha csak a saját életemet élem, mert ha állandóan azon pörgök, amire nem vagyok hatással (pl ezer kilométerrel lévő családtagok élete), akkor nem tudok a jelenben sem részt venni. Az a kedvenc mondása, hogy minden nap egy új nap és azt a napot kell jól átélni, megélni.
Nagyon jók a bibliaórák is. János leveleit tanulmányoztuk. Eleinte kényelmetlen volt, mert ugye János elég fehéren feketén festi le a dolgokat, ha ezt csinálod, akkor Isten gyereke vagy és van benned szeretet, ha meg nem akkor meg tuti nem. Mindenesetre a legjobb az volt, hogy volt sok beszélgetés, sok imádkozás, ami közel hozza az embereket.
Ezzel együtt volt egy két igazán depis napom, ami eléggé elkeserített. 🙂 Agyalni kezdtem, hogy miért és mi miatt, de aztán virágokat ültettem, minden nap sétálok egyet és igyekszem szépen de azért megfogalmazni, ha valakivel problémám akad a környezetemben. Itt a tavasz, a színek, az illatok, a természet feltámadása. Ez számomra egy reménnyel teli időszak.
Kalandozásaink 