KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Archive for október, 2013

Közeledik Halloween

Újabb kis összefoglalóval kezdeném:

Megint ellátogattunk az állatkertbe, ennek itt a képes beszámolója:

P1110744 (640x480) P1110746 (640x480) P1110752 (640x480) P1110763 (640x480) P1110765 (640x480) P1110767 (640x480) P1110774 (640x480) P1110777 (640x480) P1110778 (640x480) P1110781 (640x480) P1110783 (640x480) P1110787 (640x480) P1110788 (640x480) P1110791 (640x480) P1110792 (640x480) P1110795 (640x480)

Amikor legutóbb a farmra mentünk, akkor is az egyik ismerős családdal mentünk együtt. Zsófi az édesanya, itt született Amerikában, de magyarnak vallja magát, és a gyerekeit is igyekszik a magyar nyelvvel kultúrával megismertetni. Ő is tanítóként végzett, sőt hozzám képest ő tanított is alsós tanítóként.  Mégis, ahogy a gyerekei iskoláskorhoz közeledtek, úgy döntött, hogy otthon fogja tanítani őket. 3 kisgyereke van neki is. Talán a blogomon olvasta, talán máshonnan jött az ötlet, de felajánlotta, hogy csinálhatnánk ezt az otthonoktatást közösen. Így múlt héten elkezdtük a közös projektünket, hétfőn ő vigyáz 6 kisgyerekre, szerdán pedig én. Ez több szempontból is hasznos. A gyerekeink rendszeresen együtt vannak, megismerik egymást, és ha nem is értenek mindenben egyet, igyekeznek alkalmazkodni egymáshoz.

Édesanyám mondta, hogy ő óvónőként nem sokszor avatkozott bele a konfliktusokba, mert a gyereknek erős motivációja van a megegyezésre, ha nem akar egyedül játszani. Én szülőként is sokszor rájuk bízom a döntést, amikor valamelyikük javára kellene döntenem. Igyekezzenek ők megegyezni és akkor senkiben nem marad meg az igazságtalan ítélet érzése.  Nem mindenkivel könnyű zöld ágra vergődni, de mindenkivel meg lehet próbálni.

A másik szempont, hogy az egyik napon mi anyukák is egy kicsit egyedül vagyunk. Én egyik alkalommal bevásároltam, másik alkalommal rendet raktam.  A gyerekek úgy látom kezdenek összebarátkozni és szerintem egyre többet beszélnek is egymással. Hol magyarul, hol angolul. Az az elképzelés, hogy a mi házunkban magyarul beszélünk, a Zsófiéknál pedig angolul. Remélem ez elindítja a lányokat is a nyelvtanulás útján. Legutóbb Kamilla tanult is valamit, talán nem pont azt, amire a Zsófi gondolt. 😉 Egész délután csak azt dünnyögte: Clean up, clean up: rendrakás, rendrakás. 🙂

Kedden voltunk a női Bibliaórán. Én nagyon örülök, hogy szeretettel és törődéssel fordulnak felém, a tanítást is igyekszem követni, bár az előadó stílusa még mindig kicsit szokatlan, de nem szeretném, ha ez a szívem megértésének az útjában állna. A gyerekek mostanra már nagy várakozással néztek a keddi nap elé. Ilyenkor van egy kedves gyerekvigyázó, aki szinte csak velük van, csak egy másik kisfiú van ott még. Szóval Miss Tina igazán odafigyel rájuk, próbálja megérteni őket és ezt most 2 gyönyörű rajzzal igyekeztek meghálálni. Amikor olyan helyre megyünk, ahol nem beszélnek magyarul (pl a könyvtár), azt szoktam mondani, hogy ez az ő angol órájuk. Kijelentették, hogy Miss Tinával lenni a legjobb angol óra. 🙂 Ennek nagyon nagyon örülök.

Csütörtökön rendszeresen járunk a könyvtárba. Azt hiszem csütörtökön átjöttek a másik magyar család gyerekei is. Jót játszottak, gyurmáztak együtt.

Szombaton elmentünk egy használt bútor boltba. Igazából ez egy misszió filléres boltja. http://www.marketstreet.org/thriftstore.asp, Olyan bútort nem találtunk, ami igazán jó lenne, csak apróságokat és egy klasszikus lányos gyerek hintaszéket találtunk. A lányok beleszerettek, és néha odaengedik Endrét is. 🙂 Délután gondoltam elmegyünk egy kicsit, hogy apa tudjon egyedül bútort szerelni. Elmentünk a gyülekezetből megismert amerikai család legnagyobb gyermekének a focimeccsére. Az eddig sorozatosan kikapó csapat most 2 gólt rúgott és nyert!! Aminek kifejezetten örültünk, hogy kisbarátunk Sylivia rúgta mind a 2 gólt! 🙂 Go Sylvia, go! – a lányok ezzel a felkiáltással aludtak el. Ami ezután következett csak tiszta kegyelem és áldás volt. Elmehettünk hozzájuk és a lányok játszhattak, beöltözhettek sőt még ajándékokat is kaptak. 🙂

Viola az autóban:
– Anya az a baj, hogy mi olyan sok mindent kapunk, és ezért azt érezzük, hogy  Urak vagyunk. Nem kellene ilyen sokat kapnunk.
-Hát ezen könnyen tudunk segíteni. 🙂 Igaziból nem biztos, hogy az a baj, hogy sok mindenetek van, inkább meg kellene tanulni adni. Látod Sylvia és Maddie is milyen kedvesek és bármit odaadnak, matricát, színezőt, babát.
Zárójelben: Jól hangzik ez, de azért ez egy kemény lecke lesz mindannyiunknak.

Ja, Amerikában vagyunk és holnap Halloween! Boo!

Halloween

Halloween

Reklámok

Shiny Happy

Volt régen egy R.E.M. szám, amiben a B52’s énekesnője vokálozott.

A B52’s nagyon tetszett mindig is, olyan bulis zenét csinálnak és ezt a számot is feldobja a sok szín, meg az énekesnő. 🙂 Szóval szeretem ezt a kifejezést: shiny happy: ragyogóan boldog… izé magyarul nem úgy hangzik, mert a shiny happy az nekem olyan színesen, ugrálósan vidám, mint ez a dal.

Valaki megjegyezte mostanában, hogy nem hiszi, hogy a blog a valóságot tükrözi és biztosan sokkal rosszabbul érezzük magunkat. Hát erre én azt tudom mondani, hogy mindenki mindenbe azt lát bele, ami a szívébe van. Biztosan lehet keresni a sorok mögött  a “rejtett üzeneteket”, de én ebben nem is vagyok olyan jó. :). Igaziból lehet, hogy olyankor is őszinte vagyok, amikor nem kellene. 😯 Annak meg igazán nem is látom értelmét, hogy itt egy olyan képet fessek, ami nem a valóságot fedi.

Én úgy érzem, hogy ez a váltás egy nagyon jó időszakban érkezett a családunk életébe. Készek voltunk erre az új életre és most erőt merítünk ebből a bátorságból. Ahhoz, hogy a döntésképességünk jó legyen sok “önerővel” kell rendelkezzünk. Vagyis tudnunk kell, hogy mi mire vagyunk képesek, hinni abban, hogy egy akadályt meg tudunk ugrani. És természetesen, ha ez megtörtént ez csak erősít minket.  Ebben a témában is ajánlom Pécsi Rita előadásait. Itt egy rádióriport a döntésképességről http://pecsirita.hu/wp-content/uploads/2013/02/RadioAktiv_Suliora_2013-03-14.mp3

Abban pedig nagyon hiszek, hogy az áldások számlálása megvidámítja a szívet. 🙂 Szóval, ha azokat sorolom, ami szuper, akkor eltörpülnek azok is, amik nem olyan jó dolgok. Máskülönben mit mondhatnék, hiányoznak a rokonok? Igen, van, amikor igen, de talán nem annyira, mint mi őnekik. Elszorul a szívem mikor Viola a barátait, meg nagyszüleit hiányolja?  Persze, de látom azt is, amikor az új barátaival ugrabugrál és ölelgeti őket.  Van 8 kisgyerek, akikkel rendszeresen találkozunk. Lassan, de biztosan alakulnak a gyerek kapcsolatok is. 🙂 Mi hiányzik még? Az ételek? Nem, sok magyarosat főzök és a diétánk miatt, amúgy is azt esszük, amit lehet. A barátok? Igyekszem tartani a kapcsolatot valamint az a tapasztalatom, hogy az igazi barátságokat nem eszi meg sem az idő, sem a távolság. Az elmúlt pár év leckéje számomra az, hogy igyekszem azt értékelni, ami van (barátság) és nem keseregni azon, ami nincs. Sok van, az én sok kincsem. 🙂 Köszönöm!

Köszönöm

Köszönöm

Amúgy meg tök büszke vagyok magamra, hogy olyanokat is megcsinálok egyedül, amit régen csak segítséggel. És persze fárasztó a gyerekeket elrángatni mindenhova, ahova nem akarnak, de úgy látom ők is kezdenek ehhez hozzászokni. Van, hogy nekik is alá kell vetni a vágyaikat a család érdekének és ez szerintem nagyon is fontos, hogy megtanulják.

A Kedvesem kicsit furcsállja, hogy miért csinálok magyar szigetet itthon.  Én viszont élvezem azt is, hogy itthon minden magyarul van, amikor meg innen elmegyünk, akkor meg belecsöppenünk egy ismeretlen világba, amit fel lehet fedezni. 🙂 Tetszik, hogy angolul beszélhetek és egyre jobban belelendülök. Mert hát én igaziból egy lelkes felfedező vagyok. Emlékszem, mikor 20 évesen Angliában voltam, annyira élveztem a lehetőségeket. Most is. 😉

Ezek szerint a lendületem nem sokat változott. 🙂

Mindennapok

Valami nagyon elmélkedős messziről induló bejegyzést szerettem volna, de olyan messziről kezdtem, hogy idő kell, mire a végére érek. 🙂  Akkor inkább egy kis beszámoló:

Találkoztunk azzal a családdal, akik nagyon kedvesen meghívtak minket az otthonukba, itt a városunkban. Tipikus amerikai ebéd volt. Hot dog, hamburger, sok saláta, és alma must (apple cider). A család egy érdekes és talán tipikusan vegyes amerikai kombináció. Spanyol ajkú anyuka és egyiptomi apuka akik már nem igazán beszélik az anyanyelvüket, a gyerekeikhez is csak angolul beszélnek. A 3 lány nagyon édes és kedves volt. A gyerekek mindenféle párokat alkotva, hol színeztek, hol énekeltek, hol bújócskáztak, kergetőztek, beöltöztek  szóval jól elmúlatták az időt. Elég sokáig maradtunk. Mi szülők is úgy hiszem elég hasonló gondolkodásúak vagyunk, jót beszélgettünk. Végül is elkísértük őket a legnagyobb lány focimeccsére. Nagyon örültek, hogy velük megyünk, én meg csak ámultam bámultam a kedvességükön. Hogy vizet adtak, amíg kocsival odaérünk, vagy hogy az anyuka megkérdezte, hogy esetleg kérem-e az ő másik babakocsiját, hogy Endrét abban altassam. Igazán megtisztelő volt a kedvességük és a figyelmük. Másnap a gyerekek nagy örömmel üdvözölték egymást a gyülekezetben.

Traktoros szekéren

Traktoros szekéren

Hétfőn Kolumbusz nap volt, aminek azért örültünk, mert a hétvége olyan sűrű volt, hogy akkor inkább hétfőn mentünk farmot látogatni. Ilyenkor az aratás végén a tanyák megnyitják az ajtajukat és különböző mókás dolgokkal szórakoztatják a gyerekeket.  A mi tanyánkon volt traktoros kocsikázás, állatsimogatás, tökszedés, kukoricásban labirintus, és egy klassz szalmabálákból épített játszótér.

Fairfield Farms

Fairfield Farms

Kedden a női órán közös ebéd is volt. Ez egy nagyon jó ismerkedési lehetőség volt és finom ételek. 🙂

Csütörtökön rendszeresen járni fogunk a könyvtárba. Feliratkoztunk az egyik foglalkozásra. Kicsi gyerekeknek olvasnak fel, közben van megmozgatós feladat is, meg énekek, meg kérdések, hogy minél jobban részesei legyenek a gyerekek a foglalkozásnak.  A lányok először húzódzkodtak, hogy nem akarnak bejönni. Igaziból nem készítettem fel őket arra, hogy bár Endrét írtam fel a csoportba, de szeretném, ha ők is bent ülnének. Így utólag meséltem el nekik, hogy ez tulajdonképpen az ő angol órájuk. 🙂

Aznap volt a 15. házassági évfordulónk. Hihetetlen, hogy ennyi év eltelt, sok sok kaland volt már eddig is, volt amit jobban vettünk, volt, amit kevésbé talpraesetten, de úgy érzem, hogy ez a mostani egy igazi közös kaland ezért ezt a 15 évet is jól megkoronázza. 🙂

Házassági Évforduló

Házassági Évforduló

Másnap elautóztunk a barátnőmhöz Old Bridge-be. Ez volt eddig a legnagyobb kalandunk. Kicsit félelmetes, de nagyon kegyelmes is. Majd erről külön a kulturális sokk címszó alatt fogok írni. 😉

Noémivel és a kisfiával

Noémivel és a kisfiával

Az ezt követő hétvége csak bútorszerelésből állt. A fiúk nagyon keményen dolgoztak.

A fiúk együtt dolgoznak

A fiúk együtt dolgoznak

A lányok meg közben rajzoltak festettek, ragasztottak, gyurmáztak és átrendezték a lakást.

P1110730 (640x480) P1110731 (640x480)P1110736 (640x480)

Hát igen kérem, nálunk mindennap történik valami. 😉

Birtokba venni, azt ami a miénk

Ez a cím elég furának hangzik, ha csak úgy ide csöppen valaki az Internetről. Viszont olyan kérdéseket feszeget, hogy: Mire is vagyunk teremtve? Mi az életem értelme? Mi adja a szenvedélyt az életemben? Merre felé indulok a válaszutakon? Hogyan tudom a legtöbbet kihozni magamból és a lehetőségeimből?

A keddi női Bibliaórán megkérdeztem, hogy van-e email listája a csoportnak? Nincs, de te szeretnél csinálni? Hát miért is ne. 🙂 Szóval aznap létrehoztam a Crossing Ladies email listáját. Ha-ha, kezdem otthon érezni magam. 😀

Mi az ami igazán szenvedélyessé tesz engem? Hú elég sok minden.

Az oktatás és a nevelés. Biztosan az anyatejjel szívtam magamba ezt, mert már a nagymamám is nagyon szerette a kisgyerekeket és anyukám egész családja rajong a gyerekekért, van, aki tanulta, van aki csak zsigerből nagyon ügyesen bánik a kicsikkel. Emlékszem én is már egész kicsi koromban (8-10) vonzódtam a kisebb gyerekekhez. Amikor pedig a szakmámnak tanultam, az éles helyzetekben sokszor éreztem, hogy csak úgy a megérzésem segít megoldani egy egy helyzetet. Na azért szülőként nem tudok minden pillanatban ilyen szépséges eredményeket felmutatni, de igyekszem sok mindent átgondolni és akár változtatni is ha kell.  Most olvastam egy cikket egy mexikói tanárról, aki teljesen új módszerekkel közelítette meg a tanulást és kimagasló eredményeket ért el. http://www.wired.com/business/2013/10/free-thinkers/

Aki ennek a mexikói tanárnak az inspirációja volt egy indiai professzor már engem is sokszor fellelkesített. Szuper, hogy ennek a videónak van magyar felirata: http://www.ted.com/talks/sugata_mitra_the_child_driven_education.html és ez is nagyon jó: http://www.ted.com/talks/sugata_mitra_build_a_school_in_the_cloud.html  Szóval ahhoz hatalmas hit kell, hogy egy rendszerből ki merjen lépni az ember és azt mondja, hogy lehet jobbat is csinálni, mint a rendszer. Én ennek a határán ingadozom ide és oda. Ma Viola elmesélte, hogy szeretné, ha elmennék otthonról, hogy ő olyan lehessen, mint egy anyuka, mert neki csak olyan sokára lesz gyereke és már most ki szeretné ezt próbálni. A napokban azt is elmesélte, hogy szeretne néha egyedül lenni és hány szobára lenne szüksége, hogy mindenféle vágyai (pl egyedül elmélkedés) valóra váljanak. Az alsó fürdőszoba most kozmetika és fodrászat, ahol tetoválásokat és műkörmöket készít a tesóira. Kamillának hatalmas rózsás és szívecskés golyóstollrajzok voltak a lábán és a kezén, mire rájöttem erre. 😯 Endre cuki autót meg egy szívet kapott.  😉 Az a félelmetes, hogy már két éve arról beszélt, hogy ő szeretne egy külön házban élni a kertben. Igaziból nem tudom eldönteni, hogy jó-e hogy ennyire vágyik az önállóságra vagy sem…

A másik szenvedélyem az emberek. 🙂 Mire is gondolok. Hát a Babamama email listára, a PécsiRitás Olvasókörre, meg a Crossig Ladies email listára, meg a sok házicsoportra, imádságokra, és talán a tanításra is. Vagyis nem csak elméletben szeretek az emberekkel kicsikkel és nagyokkal foglalkozni, hanem szeretek kapcsolatban lenni , sőt (mint a lányom) néha irányítgatni is.

Következő olyan dolog, ami sok minden lelkesít, felindít az a Zöld Életmód. Az étkezés, a szemetelés, a mosás, a tisztálkodás, növénytermesztés , gyógyítás terén mindig keresem a természetes, takarékos és egészséges dolgokat.

Kép

Van egy szuper tisztító szerem, ami gyümölcsök maradékából, héjából erjesztéssel készül.  Ez a cikk leírja az elkészítését és a felhasználási lehetőségeket:  http://antalvali.com/boszorkanykonyha/hazi-enzimes-tisztitoszer.html Itt pedig egy kép az épp folyamatban lévő érlelésről.

A következő, aktuális szenvedélyem az alvás. 🙂 Ám szerintem ez csak a hiányállapot miatt lehet. 🙂

Puszi mindenkinek

Az örökségünk

Múlt kedden voltam a gyülekezetben női Bibliaórán. Igaziból azt gondoltam, hogy van valami baba-mama klub, ahol sok anyuka meg gyerek van, és mondjuk egy kicsit lehet együtt imádkozni. Most itt csak női óra van, de van gyerekvigyázás, így azt gondoltam, hogy megnézem. A gyerekek persze hangosan tiltakoznak és kijelentették, hogy ha el is megyünk, ők nem maradnak angolul beszélő emberek között, de hát szépen megbeszéltem velük a dolgot és végül is nagyon szuperül eljátszottak!

A előző demokratikus oktatásra visszatérve, az azért kicsit sántít a megközelítésben, hogy én mint felnőtt azért mégis jobban meg tudok ítélni dolgokat, és ha ebben az esetben csak egyszerűen többségi szavazattal leszavaztak volna, akkor ők is meg én is lemaradtunk volna egy lehetőségről. Szóval, ismerve a gyerekeimet és megértően meghallgatva a félelmeiket, azért néha beleviszem őket olyan helyzetekbe, amire elsőre nemet mondanak. Vagy például amikor nem akarnak autóba ülni és vásárolni velem (mellesleg én sem erről álmodozok). Hát ilyenkor elmondom, hogy megértem, hogy más vágyaik vannak, de sajnos vannak kényszerítő tényezők (elfogyott az ennivaló), így muszáj elindulnunk.  Érdekes, mert Viola lányom az, akit nagyon nehéz kimozdítani, de aztán nagyon szokta élvezni az izgalmas eseményeket. 🙂

Szóval a keddi női órára visszatérve. Nagyon kedves és barátságos légkör volt. Az elején mindenki röviden bemutatkozott. Aztán az imakérések alatt a csoport vezetője elmondta, hogy én egy milyen elnyomott és depressziós országból jövök, és milyen nehéz lehet most nekünk és ez milyen hatalmas változás és imádkozzanak értem/ értünk.

Hát először meglepett, hogy az elnyomott és depresszióst mondta, mert nekem nem ezek lennének az első szavaim Magyarországról. Inkább így látom:

De aztán később elgondolkodtam, és valóban van egy olyan hangulat ma Magyarországon, ami elszomorítja az embereket úgy általában. Emiatt én is nagyon szomorú vagyok :(. Azért mindezek ellenére eltökélt vagyok, mind a kultúra, mind a nyelv terén, és nagyon szeretnék visszaköltözni!  A magyarul itthon tanulásnak is van egy olyan értelme számomra, hogy szeretném megőrizni azt az ideát, hogy ők magyar gyerekek, akik most Amerikában laknak.

A Bibliatanulmányozás végül is úgy történt, hogy megnéztük Beth Moore (http://en.wikipedia.org/wiki/Beth_Moore) egy tanítását, aminek a címe “Az örökség”, majd beszélgettünk erről és imádkoztunk.  Ez a texasi hölgy kicsit hangos volt nekem és a stílusa is elég amerikai, de azóta is sok mindenen gondolkozom, amit emlegetett, és most például a kulturális örökségünkkel kapcsolatban is megfogalmazódott bennem, hogy ez egy olyan feladat és felelősség, ami akár isteni örökségnek is tekinthető, hiszen nem olyan sokan beszéljük ez a gyönyörűséges, változatos nyelvet.

szívemben él

szívemben él

Gyimóthy Gábor, Firenze 1984. X. 12.

Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, —
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
— Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet…!

Demokratikus iskolák

Körülbelül másfél éve elmentem egy otthonoktatós találkozóra. Itt voltak szabadon tanulók (unschooling), otthon oktatók és olyanok, akik szeretnének egy magyar demokratikus iskolát létrehozni.  http://hu.wikipedia.org/wiki/Demokratikus_iskola, Végül is csatlakoztam egy email listához és voltam egy 1-2 találkozón is.  Annak nagyon örültem, hogy hallottam a Summerhill iskoláról. Itt egy film az iskoláról. Ez egy nagyon lelkesítő film a gyerekben rejlő indíttatásokról, a boldogságkeresésről.

Selyemfűvön nagylányoskodni jó :)

Selyemfűvön nagylányoskodni jó 🙂

A közeli patak mellett

A közeli patak mellett

Endre meg vezetni tanul :)

Endre meg vezetni tanul 🙂

Violával és most már Kamillával azóta nagyjából így tanulunk. Úgy értem az érdeklődésükre alapozva. Viola elég rövid idő alatt megtanult olvasni.  Most már viszonylag folyamatosan olvas, amit már jobban ismer azt hangsúlyozza is. Sokat olvas egyedül és ha valami érdekeset vagy vicceset talál azt felolvassa hangosan. Most ez a kedvence:

Csoda és Kósza

Csoda és Kósza

Kamilla betűkirakózik

Kamilla betűkirakózik

Részemről annyi segítség volt, hogy egy olvasás előkészítő füzetet olvasgattunk néha… aztán pihentettük és sokat vágtunk, ragasztottunk meg gyurmáztunk, meg kiküldtem őket sokat rohangálni és kiabálni az udvarra. Nem tudom hányan tudjátok, hogy a kisiskolásnak azért van szüksége a sok kiabálásra és rohangálásra, hogy elég oxigént kapjanak az agysejtjei. Lehet hogy Kamillácskának 2x annyi agysejtje van, mert kb 2x annyit kiabál, mint a többi gyerekem. 🙂 Szóval egy kisiskolásnak már annyi agysejtje van mint egy felnőttnek, de a koponya mérete még nőni fog. Vagyis ebben az életkorban oxigénhiányos állapotban van. Az oxigént pedig a babák is a sírással veszik sokszor magukhoz. A kisiskolásoknak is kell a rohangálás és a kiabálás. 

Most a legnagyobb fejtörést az okozza, hogy ha én magyarul tanítom őket itthon, akkor mikor és hogyan fognak megtanulni angolul. Én persze úgy gondolom, hogy majd egyszer úgyis megtanulnak. Kedves Apucika jobban aggódik. 😉 Én viszont azt sajnálom, hogy így nem látom értelmét elvinni őket otthonoktatós találkozókra, közös tanulásra. Most különböző fórumokon keresem azokat a kapcsolódási pontokat, ahol közös játékra van lehetőség.  A közös játék biztosan örömteli lesz és akkor meglesz a motiváció a tanulásra is.

A gyülekezetben találkoztunk egy kedves házaspárral, akik meghívtak minket holnap ebédre. Nekik is van 3 csemetéjük. Ebben a helyzetben senki nem fog magyarul beszélni, így remélem ez egy jó első lépés lesz ezen az úton.

OOoooo :)

Szóval mi is az az OO? Otthonoktatás…

Hát én ezt úgy gondolom, hogy ez a születéssel kezdődő természetes tanulási folyamat. Ami a felnőtt részéről inkább asszisztencia és stimuláció.

Ma voltunk a könyvtárban: http://livingston.bccls.org/children.html

Könyvtár

Könyvtár

Mivel a gyerekeim nagyon szeretik a könyveket, így egészen biztosan nagyon sok mindent meg fognak tanulni. Most úgy érzem a legfontosabb, hogy szeretetteli és nyugodt légkört teremtsek és ez most nagyon nehéz. Egyedül vagyok a feladatokkal és ha mondjuk valaki nem olyan hangot üt meg, akkor én is hamarabb elvesztem a türelmemet. Valahogy az esetek nagy részében oda lyukadok ki, hogy jobb lenne jobban megszervezni mindent, de ez az én számomra igen nagy kihívás. Remélem egyszer ennek a kirakósnak is minden része a helyére kerül.

Az én kézírásom, de Viola dekorációja

Az én kézírásom, de Viola dekorációja

Kamilla igazolványképe, amit Viola készített

Kamilla igazolványképe, amit Viola készített

Kamilla gépel

Kamilla gépel

Viola tornaórája az erdei pataknál :)

Viola tornaórája az erdei pataknál 🙂

Viola torna órája a kerti bokor ágain

Viola torna órája a kerti bokor ágain

Címkefelhő