KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

A sötét oldal

Lehet, hogy már említettem ezt korábban, de akkor még egyszer mondom, hogy senki ne legyen félrevezetve. MINDENKI SZENVED.  Amikor éppen mély ponton vagyunk vagy arra gondolunk, hogy a másiknak biztosan jobb élete van ezért vagy azért, akkor mindig csak egy apró dolgot látunk az életéből.

Amiatt, hogy egy elbukott világban vagyunk, ahol egész biztosan nem kaptuk meg soha a teljes elfogadást és szeretetet, ezért még ha szuper szüleink is voltak, kivételes tanáraink, tökéletes kortársaink 😀 akkor is marad egy bizonyos betöltetlen kívánság, valamilyen fájdalom a szívünkben.

Igen – Isten ezt szeretné, meggyógyítani és betölteni, de ez nem megy mindig egyik percről a másikra. Isten elfogadását nem is olyan könnyű magunkévá tenni, ha soha nem tapasztaltuk azt az életünkben.

Azokat irigyelni, akik még nem is tudnak erről pedig szinte ostobaság, de a sötét pillanatainkban valójában csak a fájdalom nagyítódik fel és azt hisszük, hogy igazából mindenkinek jobb lehet most.

De ez nem igaz. Mindenkit ér veszteség. Mindenkinek van valamilyen fájdalma. Ez bizony közös bennünk.

Mégis van remény, hiszen annyi sok jó dolog vesz körbe minket: a napfény, a természet, a víz, amiben megmosakodhatunk, a többi ember akiknek az életét megváltoztathatjuk, ha egy kicsit is kedvesek vagyunk vele.

Keressétek a jót! Meg fogjátok találni. 🙂

 

Reklámok

Pillanatok

Miről is szól az életem? Hm, hát ahogy egy párszor már megfogalmaztam professzionális anya vagyok. 🙂  Erre készültem, és szerintem ez az egyik szupererőm. 🙂 Van 1-2. 🙂

Ahogy felkelek, lefekszem a gondolataim 90% abból áll, hogy a gyerekeim és a családom lelki testi és szellemi egészsége a legideálisabb állapotban legyen.

Odafigyelek rájuk, igyekszem időt tölteni velük erősíteni, amit kell, bátorítani, irányt mutatni. Bevásárolok, főzök, sütök és takarítok, hogy nekik jó legyen. Beosztom a házimunkát, hogy megtanulhassák hogyan kell egy háztartást vezetni, gondoskodni magukról. Elviszem őket úszásra, művészeti órákra, vendégül látom a barátaikat, hogy tudják a kapcsolataikat építeni.

Igyekszem a férjemmel is együtt lenni: ez kicsit nehéz ha mindenki mindig itt van. 🙂 Az nagyon jó, hogy sokat dolgozik otthonról, így sokszor elmondhatom neki is, mennyire szeretem. 🙂

“Ó, és ezt hogy bírod, nem égsz ki?” Hát én sok mindent tudatosan csinálok, bár lehet, hogy van sok véletlenszerű dolog az életemben és sokszor arra gondolok, hogy bárcsak tudnék egy 2 hetes menüvel dolgozni… Ám sok minden tudatos döntés eredménye: Eljárok egy komolyzenei kórusba énekelni. A tavaszi koncert elég nagy kihívás volt, de a végén nagyon élveztem. Eljárok akupunktúrára. Fura egy helyzet, de engem kikapcsol, ott egyedül vagyok, nem szólhat hozzám senki, aki igen az csak kedvesen meghallgat, ez kell nekem is. Van egy közösség a holisztikus mamák klubja, ahova néha elnézek. Hetente forró fürdőt veszek. 🙂 Na meg a tanítás, a másik szupererőm. 🙂 Most már vége az iskolai évünknek, de nagyon élveztem a tanítást, hogy gyerekekkel lehetek, az életüket igazgathatom. Tanítok a gyerekszolgálatban is, azt is szeretem.

Itt van egy két pillanatkép is.

A Valentin nap itt ugye elég nagy szám. Hatalmas üzlet is. Ha egy kicsit is szimpatikus valaki akkor egy pár szívecskével, kártyával mindenképpen fejezd ezt ki. Endre kézműves foglalkozása pont 14.-re esik és azt kérte a tanár hogy vigyünk mindenkinek névre szóló kártyát. Nem is ismeri a többieket. Egy kisfiúval játszik, aki nem is az órán van csak a teremben… Kicsit tehát túl van pörgetve a dolog.

Közben  a gyülekezetünk ennek apropóján rendezett egy apa lánya táncos mulatságot vacsorával. A lányok persze szuper izgatottak voltak, Apa is szépen felöltözött. 🙂 Nagyon különleges volt. Nagy élmény nekik. Én is jól éreztem magam Endivel addig. Igazán nagyon kedves volt.

Délután ment egy kis találgatás (Kamilla szereti ezeket feszegetni) vajon anya kivel menne erre a mulatságra. Hát ugye van a szolnoki Tata, akit igyekszünk minden évben meglátogatni és Viola szerint az állam pont olyan mint neki, szóval a vér szerinti apám. De hát a kedves évi egyszeri mosolygáson túl nincs igazán kapcsolat köztünk és soha nem is volt.
És ott van Édesanyám férje Vili papa, aki szintén nem volt az életem része, amikor felcseperedtem. Bár része volt a nagy képnek, de nem úgy mint az én apám. Az évek alatt talán szorosabb lett a kapcsolatunk, de egy ilyen buliba azt hiszem vele sem mennék el.

Hamar lefektettem Endit és vártam a lányokat akik még sokáig buliztak ez alatt halk dicsőítő dalokkal próbáltam egész közel kerülni az én Mennyei Apukám szívéhez.

Ő biztosan eljött volna velem, egész sorosan magához ölelt volna, hogy tudjam mindig számíthatok Rá, sose hagy magamra, sose hagy cserben, sose fog áthidalhatatlan távolságra lenni tőlem.

 

 

 

 

Hullámok hátán

Boldog Új Évet!  Sok ölelést, sok nevetést, kirándulásokat, önzetlen szeretetet és minden jót kívánok nektek.

” Néha furcsa hangulatban Az utcát járom egymagamban, Nincsen semmihez se kedvem, De érzem azt, hogy nincs ez rendben így.

Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek, Hova, de hova, de hova, de hova megyek, Hova, de hova, de hova, de hova megyek!”   Illés zenekar  Az utcán

Bár nem az utcát járom és ritkán vagyok egymagamban, de elég sokszor elkap ez az érzés. Állítólag létezik egy bizonyos Szezonális vagy téli depresszió. http://www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/12600/teli-depresszio-vagy-teli-lehangoltsag-milyen-jelek-utalnak-ra

Nem is tudom, ez a tél most rosszabb mint máskor. Talán mert hogy azzal kezdődött, hogy édes Mamikától el kellett búcsúzni és ennek a az elmúlásnak a szomorúsága sokszor felzaklat még. Újra akarom élni a kedves emlékeket, gondolatban végig járni a közös helyeket. Olyan ételeket főzni és úgy ahogy a Mamika főzte. Nem tudom, hogy elmúlhat-e annak a szomorúsága hogy már soha nem leszek megint 10 éves…

Vagy, hogy új helyre költöztünk és újra be kell kapcsolódni egy más közösség életébe. A keddi bibliaórákra most nem járok. A gyerekek zeneiskolája van olyankor. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire fog hiányozni.

Vagy mindez a mellékvese kimerülés kezdeti tünetei. http://www.hormonharmonia.hu/stresszrol-maskepp/a-mellekvese-faradtsag-es-a-kortizol/ Stressz, aggódás, emésztési problémák, görcsös izomzat, hormonális egyensúly felbomlása: el sem tudom mondani, hogy ezek milyen szinten milyen bonyolultságban fonódnak össze. Próbálok relaxálni, olyan technikákat keresni, amik a paraszimpatikus idegrendszerre hatva nyugtatnak.

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/biologia/emberi-test/a-vegetativ-es-szomatikus-idegrendszer/a-paraszimpatikus-idegrendszer

“A paraszimpatikus idegrendszer hatásai

A paraszimpatikus idegrendszer izgalmára létrejövő változások sokrétűek: összeszűkül a pupilla, megindul a nyálelválasztás, lassul a szívverés, mélyül a légzés, fokozódnak a gyomor és bélmozgások. Több vér jut a zsigerekbe, megindul az emésztőnedvek termelése.”

Most ahogy erre a definícióra bukkantam, teljesen világos, hogy a mellékvese küzdő-menekülő állapotában nem fog elég emésztőnedvet termelni, vagyis emésztési problémák keletkeznek.

Amíg nem találom meg a módját, hogy ellazítsam magam képtelen leszek meggyógyulni…

Nahát. Ez most kristályosodott ki.

Az a helyzet, hogy eddig a mindenféle diétákra koncentráltam. Őszintén ez önmagában is egy elég nagy stressz forrás. Meg a gyerekek étkezése… hát nem is tudom valahogy meg kell találjam a helyes egyensúlyt.

Azt hiszem a mai napra elég ennyi felfedezés számomra. 🙂 Puszi mindenkinek, pihenjetek és vigyázzatok magatokra.

 

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyi jó dolog van az életemben.

Fantasztikus helyen élhetek, egy csomó fa vesz körül, egy mini tóra néz az ablakunk. Olyan házban élünk, ahol mindenki jól érezheti magát, mert lehet focizni, meg elvonulni, meg könyvet írni, meg hajat vágni, meg ugrálni és építeni meg építeni meg építeni. Finom ételeket főzni és azokat megenni. Nagyon jó zenéket lehet hallgatni. Meleg gyertyafényben gyönyörködni. Kedves karácsonyi filmet nézni, pillecukros kakaóval.

lowsynhotchocolatedrink

Nap mint nap kedves emberekkel találkozom, mint a szomszéd kisfiú, vagy a régi szomszédaink, az a vezető, aki kienged, amikor kanyarodni akarok, a mosolygós megértő könyvtáros néni, az önfeláldozó figyelmes anyatársaim, akik segítenek és biztatnak. A legjobb mégis az, hogy a kedvenc emberkéimmel lehetek együtt.

És jön sőt úgy érzem, hogy már itt is a karácsony. A fények, az illatok, a dalok, az izgalom.

mezes

Boldog Karácsonyt!

 

Édes drága Nagymamámat nem ölelhetem többé meg. Igyekszem mindent összekapargatni, amim csak tőle van. Igyekszem nagyon szeretni a gyerekeimet és melegséggel, humorral, szépséggel megtölteni a mindennapokat.

Nagyon fog hiányozni. Már évekkel ezelőtt sírógörcsöt kaptam, ha arra gondoltam, hogy már nem lesz. Most nem olyan látványos, hogy hányszor jut eszembe. Ritkán sírok, mert úgy hiszem nagyon jó helyen van. Örülök neki, hogy jobb helyen van mint én. Inkább azon igyekszem, hogy minél több dolgot felidézzek, amit hozzá köt.

Hihetetlen csoda az ha nagyon szeretnek és te is nagyon szeretheted azt az embert az életben.

Ragadjátok meg ezeket a pillanatokat. Ezek belopják a Menny jelenlétét a szürke monotonitásunkba. Szeressetek bátran.

temetes-001

Viola tündér

Mostanában ritkán rajzol, de most volt egy elképzelése és addig készítette a képet, amíg nem jelent meg az amit elképzelt.

 

Kert

Itt a legújabb dala, amit a zongorán komponált. Bocsi nem tudom elfordítani a filmet. 😉

https://www.dropbox.com/s/y5bvx3tjqdhzwf4/P1220172.MOV?dl=0

Csodálatos színes kis egyéniség. Minden nap csak ámulok rajta.

 

Címkefelhő