KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Amikor fiatal voltam, akkor nem tudtam, hogy a képzőművészet vonz jobban vagy a zeneművészet. Végül is vizuális nevelés szakon végeztem és nagyon élveztem a főiskolai éveket. Sokat festettem egy időben. Az év elején kitűztem célul, hogy többet kellene festenem, de nem volt rá alkalmam és valahogy nem is érzem rá a motivációt. A 7-8 évesek rajz óráján vagyok asszisztens, ott kiélem magam. Ellenben az éneklés mindig is nagy örömmel töltött el. Ének-zene szakon kezdtem a főiskolát és talán én voltam az egyetlen, aki amikor nem volt már a szakon, akkor is eljárt a kórus próbákra és örömmel énekelt. Énekelni bárhol és bármikor lehet. Aki pedig jól ismer, az tudja, hogy nagyon nagyon szeretek táncolni (is). Nem hiszem, hogy ebben szuper tehetségem lenne, de borzasztóan élvezem. Sok jó emlékem van arról, amikor édes Mamikám betette az “Én táncolnék veled” kazettát és elkezdett tánclépéseket tanítani. Ja és ezt a sorozatot is mindig néztük. 🙂

Én is szoktam a lányaimmal bohóckodni, főleg Polkát táncolunk. Kedves régi finn barátnőmtől kaptam egy CD-t és ha vidám hangulatot akarunk, akkor betesszük a Polkát és fel-le viharzunk a szobában. 😀 Szerintem, aki Polkát táncol annak rögtön jó kedve lesz!

Valamikor körülbelül 18 évvel ezelőtt egy kedves barátnőmmel elhatároztuk, hogy imádkozni fogunk, hogy legyen gospel kórusa a gyülekezetünknek. Aztán egyre több emberben megfogalmazódott a vágy míg végül érkezett egy dél-afrikai zongora művész, aki elvállalta a kórus vezetését. Tíz évig voltam a Golgota Gospel Kórus tagja és nagyon élveztem a fellépéseket. Nagyon jó zenekar nagyon jó dalok, dicséretek.

Második sor balközép sötét hosszú haj. 🙂

Nagy örömömre tavaly találtam egy Gospel Kórust itt New Jersey-ben. Hatalmas élmény együtt énekelni, táncolni és Istent dicsérni. Nagyon szeretem a próbákat, az embereket, a koncerteket, a lelkületet. Tegnap este volt egy koncertünk, és december 7-én lesz a karácsonyi koncertünk. Remélem lelkes közönség gyűlik össze és együtt tudjuk majd Isten dicsőíteni.

 

Isten jó

Ezt mondta nekem az Úr péntek este. Hiszem-e. Hiszem-e, hogy Ő jó? Akkor is amikor semmi sem úgy alakul, ahogy gondoltam, amikor hirtelen döntéseket kell hozni, amikor megbántok embereket, amikor égve hagyom a lámpát, amikor várom, hogy a másik hirtelen már ne maga legyen, hanem valaki más. Amikor szembe nézek a bizonytalanságaimmal, félelmeimmel és szégyenemmel.

Isten jó. Hiszem-e…

És ti?

Amikor nyertük a zöldkártya lottón, akkor tudtam, hogy a férjem biztosan ide szeretne költözni. Én korábban már mondogattam, hogy menjünk egy pár évre ide vagy oda, mert szeretek utazni, más kultúrákat felfedezni. Viszont mikor kiköltöztünk egy kisvárosba, hogy megtaláljuk a gyerekeink számára legbiztonságosabb, leginkább kiszámítható jövőt, valamint 1-2 év elteltével már kezdtem kialakítani a kapcsolataimat Csömörön, az én jövő képemben nem szerepelt egy külföldi élet. Kivándorlás? Bevándorlás? Na ne…

Nagy dilemma elég néztünk, én szerettem volna maradni, ő szeretett volna költözni. Sokat morfondíroztunk, de éreztem, hogy ha most nem élünk ezzel az alkalommal, akkor valami eltörik a férjem lelkében. Belegyeztem, hogy mindent számoljunk fel. Hogy a nagy családot évekig tartó gyászba sodorjuk azzal, hogy a létükhöz szervesen kapcsolódó vibráló kis életeket több ezer kilométerre elvisszük. 2 dolgot kértem, egyik az volt, hogy minden évbe otthon tölthessük a nyarat és, hogy 5 év után újra leüljünk és eldöntsük, hogy merre legyen a tovább, visszaköltözés vagy maradás.

Tavaly már éreztem, hogy nem lesz ez egyszerű döntés. Kértem a barátaimat, hogy imádkozzanak értem, hogy nyitott legyek Isten vezetésére. A 2018-as év olyan változásokat hozott, ami egyre jobban a jelen helyhez kötött. Nyárra mire hazamentünk már magam sem tudtam, hogy mit is akarok. Őszintén, a magyar kormány intézkedései, amik az otthontanulás és alternatív iskolák lekorlátozását célozzák, végtelenül felkavartak és egyáltalán nem a hazaköltözés felé billentették a mérleget.

Közben megkaptuk az amerikai állampolgárságunkat. Komolyan fontolgatom, hogy valamilyen üzleti vállalkozásba kezdek. A gyerekek élvezik, hogy otthon tanulhatnak és még mindig nagyon sok szabadságuk van.

Aztán egyszer csak pár napja az autóban megfogalmazhatatlan honvágy tört rám. És akkor nálam jön a magyar zene, Hobo meg Palya Bea, Lackfi Dorottya, Kormorán. Közben fura módon a gyerekek változást akarnak. “Nem elég okosak a kortársak “(- Mi van?) “Anya, mi miért vagyunk mások?” (-Magyarok vagyuk???) Férjecske nem túl boldog a munkahelyén, már nem ad olyan érzelmi pozitívumot, mint évekkel ezelőtt.
Most akkor Isten mégis felkavarja a dolgokat? Mi van, ha ki akar hívni a jóból? Mert hát az itteni élet kényelmes. Van arra esély, hogy megértsük, amit mondani akar, akkor is ha az a kényelmünk ellen szól? Hallottam egy tanítást minap, hogy ne várjuk mindig a tűzoszlopot, csak induljunk el (hitben, az álmaink felé) és akkor Isten majd megmondja, hogy jobbra vagy balra… De mi van, ha nem tudom, hogy mik az álmaim? Vagyis még nem tudom elinduljak-e vagy sem.

Légy szíves imádkozzatok értem, és értünk. Az elindulás egyik feltétele, hogy a családunkra vonatkozó döntésekben egység legyen közöttünk.

Nagyon szeretném, ha Isten egyértelműen megmutatná magát.
Mert ez lehetséges.
Hiszem.

Óh jaj. Már november van. Elrepülnek az emlékek. Olyan sok minden történt a nyáron, hogy ha nem szedem össze a gondolataimat hamarosan, akkor elillan minden.

Az elmúlt iskolai év volt az első, amikor az első órától az utolsóig együtt voltunk a tanulócsoportos társainkkal. Júniusban, amikor vége lett az évnek hirtelen nagy szabadság szakadt ránk. A gyerekek kicsit tanácstalanul kószáltak ide-oda. A közösségi medencékbe nem iratkoztunk be, így a meleg napokon csak sóvárogtak, hogy de jó lenne pancsolni. Persze voltunk bulikban, elmentünk a barátainkkal sátorozni, voltunk az óceánnál. Aztán elutaztunk Magyarországra. Nem is tudom mi ütött belém, de hihetetlen sok utazást terveztem. Talán mert a megyékről tanultunk év közben, vagy csak mert én szeretek utazni. Beillesztek ide egy térképet, hogy hol jártunk az elmúlt pár évben.

MOtérkép

Jó volt a Kedvesemmel egy pár napot kettesben tölteni. Szeretünk sokat sétálni és beszélgetni. Idén Zircet és Veszprémet látogattuk meg.

Ami különleges volt, hogy ebben az évben, hogy a Miklós családdal együtt nyaraltunk Aggtelken. Nagyon szép helyen voltunk, nagyon jókat kirándultunk. Jó volt a szabadban lenni, a családdal együtt lenni. És Aggtelek vidéke nemcsak szép hanem nyugalmas is.

Zirc, Veszprém, Eger és Aggtelek

photoeditor_20190721_114734133photoeditor_20190721_203807314photoeditor_20190721_204049060photoeditor_20190722_170516605photoeditor_20190731_142958064photoeditor_20190731_143137708photoeditor_20190731_143655410photoeditor_20190801_072520059photoeditor_20190801_072755950photoeditor_20190801_072909214photoeditor_20190801_073604876

Pécsett csak 2 napot voltunk, de a gyerekek vissza akarnak menni, mert nagyon jól érezték magukat. Köszönjük a barátok mérhetetlen nagylelkűségét. ❤

photoeditor_20190804_165845223photoeditor_20190804_170007236photoeditor_20190804_170216306

Debrecenben több napot töltöttünk, de azt hiszem, ez leginkább nekem tetszett, a többiek nem akartak már múzeumozni, meg újabb helyekre menni. Plusz odafele Poroszlón elvesztettem a pénztárcámat, így nem is volt olyan gondtalan ez a pár nap.

Debrecen, Poroszló, Szolnok

photoeditor_20190813_202328635photoeditor_20190813_202519047photoeditor_20190813_203418696photoeditor_20190815_191359922

Magyarország gyönyörű és a városok egyre szebbek. 🙂 Érdemes kirándulgatni és felfedezni. A család és a barátok pedig mindig nagyon sok szeretettel töltenek fel minket.

photoeditor_20190801_073758213

 

 

Próbák

Az élet, és hiszem, hogy a keresztény lét az soha nem állóvíz. Ha nem mész előre, akkor szép lassan beszippant az élet, a mindennapok. Ha minden klasszul összepasszol az életedben, akkor semmi nem fog változásra ösztökélni.

Egy kicsit így éreztem, amikor az elmúlt hónapokban túl sok felelősségteljes döntést kellett hoznom más emberek életére vonatkozóan. Igen, elvállaltam egy olyan szerepet, amire úgy éreztem, hogy van elhívásom, de mégis nincsenek meg a megfelelő eszközeim. És akkor itt jön a kérdés, hogy vajon vállalok-e olyan kockázatot, hogy akár el is bukhatok egy adott helyzetben, hogy felvállaljam  a saját sebezhetőségemet, hogy aztán mégis Isten legyen, aki kimagaslik.

Volt 1-2 helyzet, amiben meggondolatlanul cselekedtem. Bölcstelenül. Ez nagyon jó kis figyelmeztetés most az utamon. Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor a vezetés rutinná válik és egy ponton azt hiszed, hogy a kocsi már magától megy. Szépen kialakított ábrándokkal beszőtt életembe hirtelen konfliktusok, kiábrándulások, félreértések, pártoskodás lépett be. Olyan volt, mintha hirtelen pofára estem volna. És akkor ebben a keszekuszaságban meg kell találni a kiutat. Össze kell szedni magam és konfrontálódni kell. Bocsánatot kell kérni és újra kezdeni megint. Megalázkodni és belátni ha nem jól döntöttem, vagy nem jól kommunikáltam.

Van egy kedves barátnőm, aki még az ág is húz. Amúgy nagyon nagy szíve van, nagyon szeretne Isten tetszésére élni, de ha a számára fontos dolgokat veszélyeztetve érzi, akkor elkezd passzív agresszívan viselkedni. Nem mondja ki mi az érzése, de tudat alatt máshogy viselkedik és dönt, mint amit a szavai kommunikálnak. Nagyon sokat rágódtam, hogyan közelítsem meg. Vajon miért viselkedik így stb.. És akkor fura módon olyan helyzetekben találtam magam, ahol nem tudom asszertíven elmondani a negatív érzéseimet, lenyomom a dolgokat, aztán meg akna munkába kezdek. Na nem direkt, hanem szinte tudattalanul. Lásd meggondolatlan tettek. Félelmetes. De azért jó. Jó, hogy megláttam, jó, hogy ha megismerem magam. Jó hogyha tudom, hogy Isten még nem végezte el a jó munkát bennem. Ha látom, hogy még mennyi mindent kell kidolgoznia bennem, hogy igazán szabad lehessek.

A szégyentől, az aggódástól, önmagamtól is.

Jakab 1: 2-5

Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

 

 

 

Dániel böjt

Legutóbb a célkitűzésekről írtam. El is készítettem a motivációs táblámat. be happyA tábla célja az, hogy jól vizualizáljad a céljaidat és akkor jobban arra koncentrálod az energiáidat.

A képből is látszik, hogy színváltós nyuszi szeretnék lenni. 😀 (Kicsi vicc, haha)

A kivitelezés pedig úgy történik, hogy először is imádkozol, mielőtt felteszed a célkitűzéseidet, aztán pedig minden nap imádkozol. Miért is? Mert hiszem, hogy Isten irányítja és alakítja a vágyainkat és utunkat. Ha a kezébe letesszük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy  a legjobb dolgok fognak megvalósulni. Nem a legegyszerűbb, nem a legkönnyebb, néha nem a legkívánatosabb, de biztosan a javunkra való dolgok.

Az egyik legfontosabb célkitűzésem az volt, hogy Istenhez közelebb kerüljek. Elkezdtem naponta Bibliát olvasni. Az a helyzet, hogy a gyerekek új időszámítást hoztak az életembe, amióta anya lettem azt hiszem mindent hátra toltam, hogy a gyerekeimet szerethessen, gondoskodjak róluk. Nem is emlékszem, hogy mikor volt, amikor tényleg mindennap olvastam az igét és minden nap imádkoztam volna. Úgy hogy most nagyon jó ez a rendszeresség, és a várakozás, hogy mindennap milyen újabb igazság akar mélyebbre süllyedni a lelkemben. Tetszik. 🙂

Elkezdtem kiírni minden nap igeverseket, néha odaadtam a férjemnek, néha felolvastam, néha a gyerekeknek meséltem. Aztán az is megfordult a fejemben, hogy lehetne ezt a keresztény életet még nagyobb lendülettel is élni. Ekkor kezdték a gyülekezetünkben hirdetni, hogy lesz egy egész gyülekezetet mozgósító kezdeményezés. 21 napos böjt és imádkozás. Ez egy olyan vállalás, hogy mindenki maga határozza meg, hogy miről mondd le. Az étkezési korlátozások között a cukor, hús, állati eredetű dolgok, koffein a fő vonulat. Állítólag erjesztett dolgok sincsenek benne, így a kenyér, ecet, savanyúság is kiesik. Van aki vállalta az összes lemondást, de van olyan is, aki az Internetről mond le 21 napra. Egy kedves hölgy azt mondta, hogy mindenről le fog mondani, ételről és Internetről is. Hú…

Gondoltam, milyen jó lenne egész közösségként részt venni ebben, és amikor hallottam, hogy Kamilla is szeretné, és még a kedves férjem is csatlakozik, akkor már tudtam, hogy ez nagyon meghatározó lesz a családunk életében.

Most már 8. napja minden reggel olvasunk a Bibliából és kicsit beszélgetünk róla. És minden este imádkozunk. A mi könyörgésünk célja, hogy Isten megérintse az egész családunkat. A kis mikro családunkat és az egész famíliát is. Mivel Ő jóságos és mindenható én nagyon bizakodó vagyok.

Ti böjtöltetek már? Isten hogyan mutatta meg magát?

 

 

Boldog Jövőt!

Ahogy közeledett 2018 vége, megpróbáltam összegezni, hogy mi történt, és értékelni az évemet. Első gondolatom az volt, hogy ez ez nagyon jó év volt. Sőt az volt a benyomásom, hogy semmi rossz nem történt. 😀

Hát ez így nem teljesen igaz, hiszen ősszel az én sajnálatos figyelmetlenségem miatt totálkáros lett a kocsink. Az első borzalmas sokk után végül is úgy éreztem, hogy pozitív vége lett az esetnek. A kedves férjem elég nyugodtan kezelte a helyzetet, nagyon jól elbeszélgettem a vontató sofőrrel, a biztosító egészen jó pénzt fizetett a kocsiért,a Kedves megengedte, hogy vezessem a szupidupi Camaro-ját, egy szép kis új autónk lett, amiben még ülésfűtés is van!

Összességében a legnagyobb különbség az volt, hogy 2018-ban kevésbé voltam depressziós. Hirtelen céllal és reménységgel telt meg az életem. Újra szerelemmel kezdtem a hites Uramra nézni. A nyár közepén egy komplex vérvétel azt mutatta, hogy teljesen egészséges vagyok. 😀 Elkezdtem úgy gondolni magamra, mint aki teljesen egészséges. Ezen a télen nem is fájnak úgy a lábujjaim, sem a kezem nem fehéredik el, sőt a hasam sem fáj, kivéve azt az egy két alkalmat, amikor fogalmam sincs miért. 😛

Úgy érzem Istenhez is közelebb kerültem. Mintha megújult volna a lendületem, felfrissült az imaéletem, a hitem nagyobb kihívásokra is képes.

Szóval 2018 elején elmentem egy Original Training képezésre. Tavasszal elkezdtem Endrével Brain Balance-ra járni. Szintén tavasszal beléptem a Tanuló csoport vezetőségébe. Ősszel pedig elkezdtem egy nagyon nagyon klassz Gospel Kórusban énekelni. Úgy érzem, hogy erre születtem. Énekelni és Isten dicsérni. EZ FANTASZTIKUS!

A felvétel nem a legjobb, de remélem egy kicsit átad a hangulatból.

Reménységem szerint 2019 még jobb lesz!!  Még több éneklés! És minden remény szerint Amerikai állampolgár leszek.  Aztán, hogy még mi mindent tervez Isten azt el sem tudom képzelni!!

A napokban a rádióban hallottam egy interjút egy kis vékony hangú vidám nővel. Kiderült, hogy van egy szolgálata, amiben arra biztatja az embereket, hogy hogyan éljék az életüket céllal, hogyan álmodjanak nagyot és hogyan bízzák Istenre az életüket. A egyik elhatározásom, hogy a napokban készítsen egy Víziós Posztert, hogy jobban vizualizáljam merre szeretnék haladni.

Álmodjatok egy fantasztikus 2019-et! És találjátok meg Istent benne!!

 

 

 

Címkefelhő

%d blogger ezt kedveli: