KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Ha mér egy ideje olvastok, akkor tudjátok, hogy bátran vállalom hogy a boldogság keresésesnek szentelem sok időmet és energiámat. Mindenki ezt teszi, amúgy, csak van, aki bevallja van aki meg nem. 🙂

Szóval az utóbbi időben egyre több olyan jelet veszek észre, olyan dolgok jönnek az utamba, amik segítenek megtalálni és remélem alkalmazni is a válaszokat.

  1. Imádság

    Azzal, hogy megosztod az életedet, a szíved fájdalmát, azzal elég sérülékennyé teszed magad. Ugyanakkor pont ez a gyengeség, sérülékenység, sebezhetőség kell ahhoz, hogy Isten hatalmas munkát tudjon elvégezni az életedben. Vannak olyan emberek az életemben, akik imádkoznak értem és felemelnek és Isten elé viszik ami nekem fontos velem és értem.  Hihetetlen. És csodálatos. 🙂

  2. Pozitív gondolatok

    Hatalmas áldás az hogy a kocsiban keresztény zenét hallgathatok, akár dicsérhetem Istent, ha úton vagyok. (sokat vagyok úton) És vannak keresztény tanítások is. Mostanában egyre többet hallgatom Joel Oesteen-t. Eleinte furcsa volt, mert sokkal filozofikusabb tanításokat szoktam meg, ő pedig inkább olyan mint egy motivációs előadó. DE, akkor is Istenre irányítja a figyelmed és valahogy megnyugtat abban, hogy Istenben bízni jó.

  3. Hála

    Persze ti is tudjátok. 🙂 Mégis hadd irányítsalak titeket olyan bölcs emberekhez, akik szinte tapinthatóvá teszik ennek az erejét számunkra.

    Placid Atya:

    David Steindl-Rast szerzetes

    Mind a ketten a halál árnyékának a völgyében tanultak meg hálásnak lenni.
    Majd megpróbálom összefoglalni, amit David Steindl-Rast mond 90 év tapasztalattal a háta mögött.  Egyet kiemelnék: legyél jelen a pillanatban és lásd meg annak a szépségét. 🙂

Isten nagyon jó. Mindent megadott számunkra, ami az Istenfélő kegyes élethez kell. A kegyelmét, a jóságát minden nap. Mindent a javukra tesz, minden nehézség a mi érdekünkben történik. Minden nehéz helyzetben ott van és oda lehet hozzá fordulni. Soha, de soha nem hagy el!

 

 

Reklámok

4 év

2017 szeptembere van. Érdekes visszanézni az elmúlt 4 évre és hogy milyen kalandokban volt részünk, mivel lettünk gazdagabbak, mit veszítettünk el menet közben.

Izgalommal, várakozással készültünk arra, hogy új életet kezdjünk. Ilyenkor a változás persze nehéz: feladni a biztos dolgokat, a szokásokat, barátságokat berekeszteni, de lehetőségünk van új dolgokat befogadni a szívünkbe. Sok ember tárgyakkal veszi körbe magát. Ragaszkodik a fizikai dolgokhoz, emlékekhez. Megértem, nekem is van 1-2 ilyen kis kincsem. Ám amikor elköltöztünk bizony nagyon sok dolgot eladtunk, tovább adtunk, elajándékoztunk. Isten sok veszteség ellenére nagyon bőkezűen megáldott minket, mindig. Ha tehetem szeretem ezt az áldást továbbadni. Szerintem nagy öröm másoknak örömet okozni. ❤

Megérkeztünk, minden furcsa volt, érdekes is, de furcsa. Persze jöttek a feladatok rögtön. És a kedves ismerősök. Van egy kis nő, aki nagy szeretettel fogadja az ideérkező magyarokat, na nem hivatalból, hanem kedvességből. Nekünk sokat segített, és azóta még másoknak is. Isten áldja meg. 🙂

Lassan belerázódtunk mindenbe, hogy mit hol lehet venni, milyen hitelkártyát érdemes kérni, hogyan működik a mobiltelefon (ha nem hagyom el :)) mi hol van a zöldségesnél, milyen az időjárás, hogyan és mit csináljunk otthontanulásként. Kenyeret sütöttem, kombuchát érleltem, túrót készítettem mint egy igazi kis pionír, aki magának kell kivágja a bozótot ha el akar jutni valahova.

Aztán belekerültünk több közösség vérkeringésébe is. Először a gyülekezet, majd a cserkészet, aztán az otthontanulós csoportunk. Meg sok emberrel egyenként is összekapcsolódtam.

Egy éve egy szép helyre és szép házba költöztünk. Nagyon szeretjük a környéket, lassan megismerkedünk a szomszédokkal is. Ma azt hiszem megvalósult Viola álma is, mert ma például begyűjtötte a szomszéd gyerekeket és hatalmas vizicsatát rendeztek. 3 éve játszóteret akart a hátsókertbe, hogy az összes gyerek nálunk játsszon.

Igen, közben el is kellett búcsúzni emberektől, itt is a környezetünkben, és persze otthon is. Furcsa dolog ez. Van olyan barátom, akit bátran a barátomnak hívok még akkor is, ha csak 10 évente találkozunk. A kedves drága Nagymamám is Istennel van már és elhagyta ezt az árnyékvilágot, de tudom, hogy amikor újra látom akkor az olyan lesz mintha soha el se búcsúztam volna tőle. Vannak elszakíthatatlan kötelékek. Vannak, amiket sem a távolság, sem az idő nem fog soha kikezdeni. Ezek az én kincseim. Nagyon drágák nekem és igazán gazdagnak érzem magam, mert tudom hogy nem egy ilyen szál fűz engem bizonyos emberekhez.

Ez a kaland azt hiszem igazán a felnőtté válás nagy kalandja számunkra.  Számomra biztosan. 🙂 A gondolkodásom nagyon sokat változott. Remélem lassan a viselkedésem is követi. 🙂 Ha lehet elfogadóbb lettem,  igyekszem sokkal több szeretetet adni.  Meglátjuk de igazán remélem, hogy áldás lesz azon, amit elvetek. Nagyon jó lenne.

Jó éjszakát mindenkinek.

 

A sötét oldal

Lehet, hogy már említettem ezt korábban, de akkor még egyszer mondom, hogy senki ne legyen félrevezetve. MINDENKI SZENVED.  Amikor éppen mély ponton vagyunk vagy arra gondolunk, hogy a másiknak biztosan jobb élete van ezért vagy azért, akkor mindig csak egy apró dolgot látunk az életéből.

Amiatt, hogy egy elbukott világban vagyunk, ahol egész biztosan nem kaptuk meg soha a teljes elfogadást és szeretetet, ezért még ha szuper szüleink is voltak, kivételes tanáraink, tökéletes kortársaink 😀 akkor is marad egy bizonyos betöltetlen kívánság, valamilyen fájdalom a szívünkben.

Igen – Isten ezt szeretné, meggyógyítani és betölteni, de ez nem megy mindig egyik percről a másikra. Isten elfogadását nem is olyan könnyű magunkévá tenni, ha soha nem tapasztaltuk azt az életünkben.

Azokat irigyelni, akik még nem is tudnak erről pedig szinte ostobaság, de a sötét pillanatainkban valójában csak a fájdalom nagyítódik fel és azt hisszük, hogy igazából mindenkinek jobb lehet most.

De ez nem igaz. Mindenkit ér veszteség. Mindenkinek van valamilyen fájdalma. Ez bizony közös bennünk.

Mégis van remény, hiszen annyi sok jó dolog vesz körbe minket: a napfény, a természet, a víz, amiben megmosakodhatunk, a többi ember akiknek az életét megváltoztathatjuk, ha egy kicsit is kedvesek vagyunk vele.

Keressétek a jót! Meg fogjátok találni. 🙂

 

Pillanatok

Miről is szól az életem? Hm, hát ahogy egy párszor már megfogalmaztam professzionális anya vagyok. 🙂  Erre készültem, és szerintem ez az egyik szupererőm. 🙂 Van 1-2. 🙂

Ahogy felkelek, lefekszem a gondolataim 90% abból áll, hogy a gyerekeim és a családom lelki testi és szellemi egészsége a legideálisabb állapotban legyen.

Odafigyelek rájuk, igyekszem időt tölteni velük erősíteni, amit kell, bátorítani, irányt mutatni. Bevásárolok, főzök, sütök és takarítok, hogy nekik jó legyen. Beosztom a házimunkát, hogy megtanulhassák hogyan kell egy háztartást vezetni, gondoskodni magukról. Elviszem őket úszásra, művészeti órákra, vendégül látom a barátaikat, hogy tudják a kapcsolataikat építeni.

Igyekszem a férjemmel is együtt lenni: ez kicsit nehéz ha mindenki mindig itt van. 🙂 Az nagyon jó, hogy sokat dolgozik otthonról, így sokszor elmondhatom neki is, mennyire szeretem. 🙂

“Ó, és ezt hogy bírod, nem égsz ki?” Hát én sok mindent tudatosan csinálok, bár lehet, hogy van sok véletlenszerű dolog az életemben és sokszor arra gondolok, hogy bárcsak tudnék egy 2 hetes menüvel dolgozni… Ám sok minden tudatos döntés eredménye: Eljárok egy komolyzenei kórusba énekelni. A tavaszi koncert elég nagy kihívás volt, de a végén nagyon élveztem. Eljárok akupunktúrára. Fura egy helyzet, de engem kikapcsol, ott egyedül vagyok, nem szólhat hozzám senki, aki igen az csak kedvesen meghallgat, ez kell nekem is. Van egy közösség a holisztikus mamák klubja, ahova néha elnézek. Hetente forró fürdőt veszek. 🙂 Na meg a tanítás, a másik szupererőm. 🙂 Most már vége az iskolai évünknek, de nagyon élveztem a tanítást, hogy gyerekekkel lehetek, az életüket igazgathatom. Tanítok a gyerekszolgálatban is, azt is szeretem.

Itt van egy két pillanatkép is.

A Valentin nap itt ugye elég nagy szám. Hatalmas üzlet is. Ha egy kicsit is szimpatikus valaki akkor egy pár szívecskével, kártyával mindenképpen fejezd ezt ki. Endre kézműves foglalkozása pont 14.-re esik és azt kérte a tanár hogy vigyünk mindenkinek névre szóló kártyát. Nem is ismeri a többieket. Egy kisfiúval játszik, aki nem is az órán van csak a teremben… Kicsit tehát túl van pörgetve a dolog.

Közben  a gyülekezetünk ennek apropóján rendezett egy apa lánya táncos mulatságot vacsorával. A lányok persze szuper izgatottak voltak, Apa is szépen felöltözött. 🙂 Nagyon különleges volt. Nagy élmény nekik. Én is jól éreztem magam Endivel addig. Igazán nagyon kedves volt.

Délután ment egy kis találgatás (Kamilla szereti ezeket feszegetni) vajon anya kivel menne erre a mulatságra. Hát ugye van a szolnoki Tata, akit igyekszünk minden évben meglátogatni és Viola szerint az állam pont olyan mint neki, szóval a vér szerinti apám. De hát a kedves évi egyszeri mosolygáson túl nincs igazán kapcsolat köztünk és soha nem is volt.
És ott van Édesanyám férje Vili papa, aki szintén nem volt az életem része, amikor felcseperedtem. Bár része volt a nagy képnek, de nem úgy mint az én apám. Az évek alatt talán szorosabb lett a kapcsolatunk, de egy ilyen buliba azt hiszem vele sem mennék el.

Hamar lefektettem Endit és vártam a lányokat akik még sokáig buliztak ez alatt halk dicsőítő dalokkal próbáltam egész közel kerülni az én Mennyei Apukám szívéhez.

Ő biztosan eljött volna velem, egész sorosan magához ölelt volna, hogy tudjam mindig számíthatok Rá, sose hagy magamra, sose hagy cserben, sose fog áthidalhatatlan távolságra lenni tőlem.

 

 

 

 

Hullámok hátán

Boldog Új Évet!  Sok ölelést, sok nevetést, kirándulásokat, önzetlen szeretetet és minden jót kívánok nektek.

” Néha furcsa hangulatban Az utcát járom egymagamban, Nincsen semmihez se kedvem, De érzem azt, hogy nincs ez rendben így.

Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek, Hova, de hova, de hova, de hova megyek, Hova, de hova, de hova, de hova megyek!”   Illés zenekar  Az utcán

Bár nem az utcát járom és ritkán vagyok egymagamban, de elég sokszor elkap ez az érzés. Állítólag létezik egy bizonyos Szezonális vagy téli depresszió. http://www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/12600/teli-depresszio-vagy-teli-lehangoltsag-milyen-jelek-utalnak-ra

Nem is tudom, ez a tél most rosszabb mint máskor. Talán mert hogy azzal kezdődött, hogy édes Mamikától el kellett búcsúzni és ennek a az elmúlásnak a szomorúsága sokszor felzaklat még. Újra akarom élni a kedves emlékeket, gondolatban végig járni a közös helyeket. Olyan ételeket főzni és úgy ahogy a Mamika főzte. Nem tudom, hogy elmúlhat-e annak a szomorúsága hogy már soha nem leszek megint 10 éves…

Vagy, hogy új helyre költöztünk és újra be kell kapcsolódni egy más közösség életébe. A keddi bibliaórákra most nem járok. A gyerekek zeneiskolája van olyankor. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire fog hiányozni.

Vagy mindez a mellékvese kimerülés kezdeti tünetei. http://www.hormonharmonia.hu/stresszrol-maskepp/a-mellekvese-faradtsag-es-a-kortizol/ Stressz, aggódás, emésztési problémák, görcsös izomzat, hormonális egyensúly felbomlása: el sem tudom mondani, hogy ezek milyen szinten milyen bonyolultságban fonódnak össze. Próbálok relaxálni, olyan technikákat keresni, amik a paraszimpatikus idegrendszerre hatva nyugtatnak.

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/biologia/emberi-test/a-vegetativ-es-szomatikus-idegrendszer/a-paraszimpatikus-idegrendszer

“A paraszimpatikus idegrendszer hatásai

A paraszimpatikus idegrendszer izgalmára létrejövő változások sokrétűek: összeszűkül a pupilla, megindul a nyálelválasztás, lassul a szívverés, mélyül a légzés, fokozódnak a gyomor és bélmozgások. Több vér jut a zsigerekbe, megindul az emésztőnedvek termelése.”

Most ahogy erre a definícióra bukkantam, teljesen világos, hogy a mellékvese küzdő-menekülő állapotában nem fog elég emésztőnedvet termelni, vagyis emésztési problémák keletkeznek.

Amíg nem találom meg a módját, hogy ellazítsam magam képtelen leszek meggyógyulni…

Nahát. Ez most kristályosodott ki.

Az a helyzet, hogy eddig a mindenféle diétákra koncentráltam. Őszintén ez önmagában is egy elég nagy stressz forrás. Meg a gyerekek étkezése… hát nem is tudom valahogy meg kell találjam a helyes egyensúlyt.

Azt hiszem a mai napra elég ennyi felfedezés számomra. 🙂 Puszi mindenkinek, pihenjetek és vigyázzatok magatokra.

 

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyi jó dolog van az életemben.

Fantasztikus helyen élhetek, egy csomó fa vesz körül, egy mini tóra néz az ablakunk. Olyan házban élünk, ahol mindenki jól érezheti magát, mert lehet focizni, meg elvonulni, meg könyvet írni, meg hajat vágni, meg ugrálni és építeni meg építeni meg építeni. Finom ételeket főzni és azokat megenni. Nagyon jó zenéket lehet hallgatni. Meleg gyertyafényben gyönyörködni. Kedves karácsonyi filmet nézni, pillecukros kakaóval.

lowsynhotchocolatedrink

Nap mint nap kedves emberekkel találkozom, mint a szomszéd kisfiú, vagy a régi szomszédaink, az a vezető, aki kienged, amikor kanyarodni akarok, a mosolygós megértő könyvtáros néni, az önfeláldozó figyelmes anyatársaim, akik segítenek és biztatnak. A legjobb mégis az, hogy a kedvenc emberkéimmel lehetek együtt.

És jön sőt úgy érzem, hogy már itt is a karácsony. A fények, az illatok, a dalok, az izgalom.

mezes

Boldog Karácsonyt!

 

Címkefelhő