KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Archive for szeptember, 2014

Egynapos iskola

Az otthonoktatós kalandunk nem egy előre eltervezett terv alapján megy. Főleg mivel mi a szereplők is folyamatos változóként szerepelünk benne. Nagyon fontos szempont hogy folyamatosan figyeljük a gyerekeket, hogy mire van szükségük. Ha kell akkor készek vagyunk változtatni a tanulási módunkon. Tavaly tavasszal felmerült, hogy esetleg iskolát kezdenének a lányok, főleg Viola. Akkor lendült bele az angol tanulásba és kezdett társaságra vágyni. Már tavaly is meglátogattunk egy-két co-op-ot. Így hívják itt azokat az otthonoktatós csoportokat, ahol az otthonoktatott gyerekek (szüleik jelenlétével) együtt tanulnak. Az egyik az 5 napos volt, és ebből kifolyólag elég drága, egy másik, meg elég szabad és pont e miatt talán kicsit kaotikus is. Nyár végén találkoztunk egy két családdal, akik a közelben laknak.

A gyülekezetünkben van egy kedves család, akikkel már első alkalommal megismerkedtünk. Mind a 4 gyermeküket otthonoktatták/-ják. Ketten már főiskolások, 2-én még gimnazisták. Szóval már elég régóta tapossák ezt az utat. A hölggyel jobban is megismerkedtem a női órákon. Valami oknál fogva különleges figyelemmel tüntettek ki minket, meghívtak húsvétra, kaptunk tőlük egy asztalt is, és többször beszélgettünk is. Nyár végén megkerestem Lorraine-t, hogy adjon tanácsot merre induljunk el. Hátha vannak kapcsolatai, vagy ismer csoportokat, akikhez csatlakozhatnánk vagy csak ennyi év tapasztalatával tud valami jótanácsot mondani.

Mi ketten a Kedvesemmel sem vagyunk teljesen egy állásponton minden elméleti tanulási módszert tekintve. Én nagyon kiváltságosnak érzem magunkat, hogy itt New Jersey-ben az unschooling irányzatot is szabadon követhetjük. Ez viszont a szülő részéről hatalmas bizalmat szavaz a gyereknek. Én igyekszem sok szabadságot adni a gyerekeknek, pl Endrétől soha nem tiltottam a kést. Bármilyen kicsi volt megvártam, hogy kérésre odaadja, nem vettem ki a kezéből. Engedtem, hogy kalimpáljon vágjon vele. Nagyon ügyesen vág. 😀 Sokkal ügyesebb mint más 3 éves.  A lányoknak megengedem, hogy főzzenek. Az elején persze mellettem, de Viola már többször készített meglepetés reggelit legyen az  rántotta, tükörtojás, szendvicsek. Nagyon sok mindenben segít nekem! Nagyon szeret szervezni. Ma reggel is látni kellett volna hogy menedzselte az elindulásunkat. 😀
– Anya, megvan a kulcsod?  Betetted a kulacsunkat? Endre, vedd fel a papucsodat. Kamilla, légyszíves ezt a táskád vidd a kocsiba.
Néha ugyan szankciókat is akar szabni a kisebbeknek, amit azért vissza kell fogni, de alapvetően ügyesen szervez.

Szóval bizalom. Ez iszonyú fontos. Elengedés: meg fogja tanulni, magától is. Kísérletezik és majd megtanulja, hibázik és majd legközelebb jobban csinálja.

Azt hiszem Apa, akit nagyon tisztelek, hogy azt a merész döntést meghozta, hogy Amerikába költözzünk, vállalta, hogy a komfortzónájából kilépjen, valami ismeretlenbe belevetette magát, szóval mindezekkel együtt még jobban érzi magát ha a tanulási folyamat valamelyest szervezve van, azzal szemben hogy teljesen a gyerekre van bízva. Ezért kezdtem el olyan formát keresni, ahol szervezettebben folyik a tanulás.

Augusztusban felgyorsultak az események. Lorraine-nak volt egy olyan ötlete, hogy csatlakozhatnánk az ő tanulócsoportjukhoz. Ment egy pár email, találkoztunk a csoport vezetőivel, elbeszélgettünk. Nagyon meglepő módon, akkora szeretettel és biztatással és pozitív visszajelzésekkel fogadtak, hogy az zavarbaejtő volt. A gyerekeim tündériek, én pedig egy kincs leszek. Első beszélgetés után, még ki sem töltöttem a jelentkezési lapot, amikor 2 órának a levezetését megkaptam. Szürreális. Hirtelen úgy tűnt, hogy egy tökéletes kapcsolódás történt. Én nagyon szimpatikus voltam, ők nagyon kedvesek, így szeptember 5-én elmentünk az első iskolás napunkra a Vine Co-op-ba. Viola nagyon lelkes volt és nagyon tetszett neki, ma volt a 2. nap és azt kérdezte, hogy miért nincs ilyen a hét minden napján?  🙂 Endre is nagyon jól érezte magát. Semmit nem nyöszörgött az itthoni nyöszörgéséhez képest. Kamilla az aki nehezen alkalmazkodik minden helyzetben. Ő is alapvetően pozitívan nyilatkozik, bár nem minden órát kedvel ugyanannyira.

Itt vagyunk helyileg: www.washingtonvalleychapel.org

Már nagyon késő van. Majd folytatom még a beszámolót.

 

Reklámok

Képriport

Hullámvasút

Kb 3 héttel ez előtt az egész délutánt a kertben töltöttem. Viola korábban kigazolt egy egészen nagy részt, de egy ponton túl nem ment, mert ott volt egy bizonyos poison ivy nevezetű kúszó növény, amiről tudtuk, hogy nem jó megérinteni. A magyar neve állítólag mérges szömörce, de csak Észak Amerikában őshonos növény. Fülledt idő volt. Nem voltam nagyon beöltözve, de gumikesztyűt vettem és elhatároztam, hogy most kiirtom a gaz növényt, nehogy a gyerekeknek bajuk legyen. Elég sok volt, hosszú kúszós indák, amiket csak nehezen tudtam a kukás zsákba gyömöszölni, vastag gyökerek, amiket jó erősen rángattam. Kiszedtem.

poison_ivy_whole_full

A mérgező kesztyűket kidobtam, a szömörcés zacskókat jól bekötöttem, hogy a kukások, nehogy hozzáérjenek. Bementem, lemosakodtam. Tudtam, hogy a bőrömhöz ért és tudtam, hogy viszketést okozhat, ezért viszketés elleni alkoholos oldattal lemostam magam. Semmi. Eltelt 3 nap. Talán még mondtam is valakinek, hogy ezt milyen szépen megúsztam. Talán nem is vagyok allergiás erre a növényre, talán jól lemostam. Nagyon büszke voltam magamra. 🙂

Közben vásároltam a neten egy kerti bútor szettet, sajnos nem szállították ki (talán mert eléggé le volt árazva?). Szóval meg kellett oldani a fuvart. Megkérdeztem 1-2 embert, de végül úgy számolgattam, hogy valahogy csak be fog férni a kocsiba, így amikor a kedvesem hazaért, elmentem az áruházba, átvettem az árut és 2 eladóval együtt szépen beszuszakoltuk a kocsiba. A csomagtartó szinte teljesen nyitva volt, csak a pókok tartották, a hátsó és első ülésen is székek voltak. Összeszedtem minden bátorságomat és felmentem a sötét autópályára. Lassan, vészvillogóval haza vezettem. MEGCSINÁLTAM! Másnap összeszereltem a gyerekek segítségével. Legyőzhetetlennek éreztem magam. Úgy éreztem, hogy ez igazán klassz próba volt és bátran teljesítettem, önerőt, önbizalmat növeltem. Jó vagyok.

IMG_20140815_105330_485

Aznap délután kedves Mamácskám nagyon megijedt, hogy milyen könnyes a szemem, amikor webkameráztunk. Hogy a szerelés miatt csúszott-e el a napunk, vagy csak hogy időpontra mentünk és ezért mindenki feszültebb volt, nem tudom. Kamilla hirtelen megmakacsolta magát, én meg egyáltalán nem tudtam türelmesen és megértően megoldani a helyzetet. Csúnyán kiakadtam rá, aztán be a kocsiba, késve, ráadásul nem volt időm a pontos címet kikeresni, így gondoltam találomra elindulunk, hátha még emlékszem, hogy hova kell a gyerekorvoshoz menni. Persze nem emlékeztem. Odamentünk valahova a közelbe, de visszajöttünk. Mindenkit elküldtem és csendes sírdogálásba kezdtem. Márt hát minden rajtam múlik. Ha időben bejelentem, hogy megyünk, ha kikészítem a ruhájukat, vagy csak türelmesebb vagyok vagy ha leírom időben a címet minden másként alakulhatott volna. Nagyon tehetetlennek éreztem magam.  Olyan sok szeretetet, figyelmet akarok szentelni Kamillának, valahogy mégsem sikerül a kis szeretet tankját feltölteni.

Szerelés versus időben elindulás: Ez mondjuk egy elég tipikus hiba, amit elkövetek. Szívesen vállalok olyan kihívásokat, amik valahogy a nememet érintik, bizonyítandó, hogy férfias is tudok lenni. Már lapátoltam salakot, havat, cipeltem homokzsákokat, szereltem, ezek mind elégedettséggel töltenek el. Miért? Hogy egyenrangú lehessek? Vagy bebizonyítsam, hogy talpraesett vagyok? Fura, nem tudom, lehet, hogy a háttérben ott lappang az egyedüli elvált szülő mintája is, aki ha szerette volna, ha nem egyedül kellett megoldani a legtöbb dolgot. Talán ez nem is lenne olyan fatális az én esetemben, mert nem kerülök sokszor ilyen helyzetbe. Az szomorúbb, hogy néha úgy érzem, hogy ez más feladatom rovására megy. Lehet, hogy hamarabb szerelek meg valamit, mint hogy a mosatlant edényeket elmossam. Nem tudom, hogy minden lány életében van-e olyan fázis, hogy fiú akar lenni, de én emlékszem, hogy volt ilyen időszak kisiskolás koromban és van, hogy Viola is néha megemlíti. Néha csábító előre menni, döntéseket hozni, határozottan véghezvinni dolgokat. Viszont arra is emlékszem, amikor összeházasodtunk mekkora kő esett le a szívemről. Úgy éreztem, hogy most elengedhetem magam és lehetek nő. Vagyis nem kell az élet minden területén előremennem, bizonyítanom az erőmet. Hát nem irigylem a férfiakat. Nagyon nehéz lehet nekik Isten kegyelmében megnyugodni, amikor az életben, a sok felelősségvállalásban soha nem lesz olyan, hogy hátradőljenek és azt mondhassák vezessen most valaki más helyettem.

Kertészkedés > asztalszerelés > Kamilla balhé > kiütések

A balhé másnapján kezdtek kijönni rajtam a hólyagok, mintha csak kis szúnyogcsípések lennének. Nagyon viszkettek. Mindenfélét kentem rá. Sajnos egyre rosszabbul lettem. Meg vagyok győződve arról, hogy az érzelmi állapotom is befolyásolta a testi tüneteimet. Nagyon sok helyen érintkeztem a növénnyel. Mind a két karomon nagy felületeken hólyagok lettek, mind a két lábszáramon. Aztán kezdett terjedni. A jobb karom feldagadt, nagyon fájt. Nem tudtam aludni, mert vagy fájt vagy éktelenül viszketett. Ronda sárga folyadék szivárgott a hólyagokból. Le fog rohadni a karom. Végül a kiütések 5. napján elmentem az orvoshoz. Nem érdekelt már semmi. Erős szteroid? OK. Antihisztamin tabletta? Ide vele. Folyamatos zabpelyhes fürdők. Álmatlan éjszakák, bódult álmatag nappalok. Amikor először bevettem az allergiagyógyszert, akkor napközben is elaludtam vagy 3×1 órára. Folyamatosan az interneten voltam, hogy mit lehet rákenni, hogyan lehet hamarabb kigyógyulni. Árpi segített, hamarabb hazajött, itthonról dolgozott. A gyógyszer lassan kezdett el hatni.

A szenvedés közepette arra gondoltam, hogy ez volt az egyik legönzőbb dolog, amit már régóta elkövettem. Egy meggondolatlan döntéssel önsajnálatba és tehetetlenségbe sodortam magam. Nehezen dolgoztam fel, hogy bár tudtam, hogy nem jó ezzel a növénnyel érintkezni egyszerűen csak azt hittem, hogy én majd nem leszek rá allergiás. Velem majd nem fog az történni, mit mindenki mással hasonló helyzetben. Most már jó. Már tudnék aludni is, ha nem lenne ilyen fülledt meleg. Már csak 2 napig szedem a gyógyszert.

Remélem a következő hetek már nem tartogatnak ilyen amplitúdójú érzelmeket. Várom az unalmas mindennapokat. 🙂

Címkefelhő