KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘új élmények’

Édesanya

Édesanya, aki az életét, erőfeszítéseit, minden szeretetét belém öntötte, most itt van velünk. Most nagyon jó. Azért is mert nagyon nehéz ilyen távol lenni azoktól, aki az életet adják neked.
Drága Nagymamám is nagyon hiányzik, Keresztmamám, Keresztapám, Nényikém. Egész életemben a tenyerükön hordoztak. Minden olyan dologgal elhalmoztak, ami azzá tett, aki ma vagyok. Elfogadással, biztatással, dicsérettel, gondoskodással, mesékkel, együtt töltött idővel, lehetőségekkel. Persze ajándékokkal is. Mert hogy nekem nem volt olyan sok, így jobban emlékszem rájuk, a nagy macira, a vízzel tölthető babakonyhára, a narancssárga makira, a hosszú kötött kígyóra, a sírós babára,  (Unokaöcsémre 🙂 ).

Édesanya különleges harcos. Soha nem adja fel. A fizikai és lelki teherbírását mindig a végsőkig feszíti. Kicsit mártír hajlamú, de hát ez talán együtt jár. 🙂 Most is nagyon sokat dolgozik itt nekem, ami fura egy helyzet, mert nem szeretném és persze szeretném is egyszerre. Ki ne szeretné, hogy elvégezzenek helyette mindent? 🙂 .

Ezért inkább elmegyünk otthonról és akkor ő sem csak a napi rutinba van beragadva. Meg hát amúgy is egy nagyon aktív nagymama. Szeret kártyázni, táncolni, énekelni, kirándulni, felfedezni új dolgokat.

Voltunk vele már a városban sétálni, vásárolni, karatén, tornaórán, az “iskolában”, arborétumban, múzeumban, indián faluban, cserkész vacsorán, tábortűznél, és itt együtt ünnepeltük a 68 születésnapját. Igyekeztünk kényeztetni őt finomságokkal. Hát a torta tényleg különlegesen finomra sikerült. Az én vicces férjecském először mondta, hogy majd megünnepeljük a 28. születésnapját, majd aznap köszöntötte a 18.-on, de mire a tortára került a sor már csak 8 gyertya maradt. 😀 Hát igyekszünk Jutkamamát fiatalos formában tartani. 🙂

Éljen az én kedves, jószívű, szorgalmas, szeretnivaló drága Édesanyám!

Családi nyaralás

Kicsit le vagyok maradva az élménybeszámolókkal, mert ugyan a nyár elég sűrű volt, de a tanév még sűrűbbnek ígérkezik. Minden napra van 1-2 program már. Közben kézműveskedünk, rajzolunk, színezünk és extra adag házimunkát végzünk. Egy új rendszert vezettünk be. Apa ötlete az volt, hogy ne adjunk több zsebpénzt, hanem dolgozzanak meg a gyerekek a pénzért. Erre már ugye volt próbálkozásunk korábban is. Az én ötletem meg az volt, hogy készítettem egy listát, a napi kötelező munkákról, és egy listát, a választható extra munkákról, amiért lehet pénzt kapni. Ha a kötelező nem megy egy szó nélkül, akkor nem fizetjük ki a pénzest sem.  Alapból azzal, hogy naponta van rendrakás, söprögetés máris sokkal rendezettebb minden. Ők is boldogok mert már kerestek egy pár dollárt. Én is rendezettebb és boldogabb vagyok. A rendszer arra ösztökél, hogy én is sokkal többet csináljak. Szóval ez a jelen. Aztán most kanyarodjunk vissza:

Augusztus végén elmentünk egy Biblia Központba, ami az óceán parton van. Itt voltunk: http://www.hcbible.org/ Harvey Cedars Bible Center. 4 napra mentünk, egy szobában volt a szállásunk, úgy értem 5-en voltunk együtt. Kaptunk napi 3x étkezést, voltak Biblia órák, meg a gyerekeknek is külön órák. Ezek igazán nagyon jók voltak! A gyerekeknek persze nagyon nagyon tetszett és szeretnének jövőre egy egész hétre lemenni. Nem lesz olyan hosszú a nyár, hogy minden beleférjen, amit már elterveztek… 🙂

 

Harvey Cedars a kisváros neve, ami a Long Beach Island nevű zátonyszerű szigeten fekszik. https://en.wikipedia.org/wiki/Long_Beach_Island Mi a sziget északi részén néztünk körül. A hullámok hatalmasak voltak. A központban lehetett kajakot kölcsönözni – egész nyáron erről ábrándoztam. 🙂 Ezt hála Istennek a központ partjainál lehetett használni, ami az öbölre nézett és bár sós volt, de nyugodt víz, így a gyerekeket is nyugodtan bevihettem. A mólónál sokan rákásztak, mi csak a rák ollókat gyűjtöttük, amik itt-ott hevertek. Egy elég nagy patkó alakú rákot találtunk. Már ki volt száradva. Ezt haza is hoztuk. Érdekességként pont ezen a héten volt egy bankett, amit egy új épületszárny átadásának megünnepléseként rendeztek. Kaptunk finom vacsit, és láttuk a szalag elvágást is. Utolsó napon pedig búcsúzóul egy jó kis étteremben ebédeltünk. A gyerekeknek nagyon tetszett a gluténmentes hot-dog. Nekem meg a tenger gyümölcsei. 🙂 Apa is nagyon jól lakott a szendvicsével. Tényleg jó lenne jövőre visszamenni. 🙂

Az első VBS

Vacation Bible School – VBS – Vakációs Biblia Iskola

Ez is egyike azoknak a rövidítéseknek, amik mindenki számára egyértelműek. Mivel Amerikában nagy hagyománya van a gyülekezeti életnek, a nyári biblia táborok is már régen megjelentek. A wiki szerint 1894-ben volt az első ilyen nyári iskola. https://en.wikipedia.org/wiki/Vacation_Bible_School Ezeket amolyan napközi tábornak képzeljétek. A miénk 9-től 12-ig tartott.  Ez kicsit nehéz volt nekünk Endivel. Oda-vissza cikáztunk egész délelőtt. Aztán egyik nap ott maradtunk a közelben és megnéztük, hogy a játszótér közelében hogyan vágnak ki egy fát. Izgi napunk volt nekünk is. 🙂

A gyerekeim szerencsések lehetnek, hogy egy szuper helyen, nagyon kedves és lelkes emberek között tölthették ezt a pár napot. Abban az épületben volt a tábor, ahol az otthontanulós iskolánk van. Volt egy-két ismerős gyerek is. A tini vezetők fantasztikusak voltak. A téma is nagyon jó volt, a sok-sok érdekes kémiai kísérlet nagyon megmaradt a gyerekekben. Rajzoltak, vágtak ragasztgattak. Aztán meg volt csapat verseny is. Tanulták a Bibliai igéket, meg a tini vezetőknek volt vicces próba, amire szintén kapott pontot a csapat. És a nap végén volt a szappanos csúszda. Első körben Kamillát kicsit meg kellett taszítani, de aztán már nagy élvezettel futottak neki.  🙂

11885075_762114910565772_5686157366648590730_n slide

 

Itt vannak még képek:

első nap https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762114713899125.1073741850.308454025931865&type=3

második nap https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762546720522591.1073741851.308454025931865&type=3

harmadik nap: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762966170480646.1073741852.308454025931865&type=3

negyedik nap: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.763486550428608.1073741853.308454025931865&type=3

Az ötödik napra már nem mentünk, mert aznap elutaztunk az óceánpartra. Érdekes mennyivel hamarabb oldódnak már a lányok. Már 2 nap után 🙂 barátkoztak és meg ígértették, hogy jövőre is mennek, de akkor mind az 5 napra. 🙂

Alakul már a jövő nyári programunk. 😀

 

Kempingezés az Igéret földjén

Én úgy hiszem, nekem jó gyerekkorom volt. 🙂 Sokat játszottam szabadon, sokat hintáztam, homokoztam, babáztam. Kirándultam is mindenfelé. De a fák szeretete szerintem hamarabb indult. Emlékszem a nagy gesztenyefára Mezőhegyesen. Nem ez volt, de így állt méltóságteljesen az  iskola udvar közepén.

gesztenyefa

Egyik legszuperebb élményem az volt, amikor Pestújhelyen kivágták az udvarban a nagy fákat. Persze nagyon csupasz lett a kert tőle, de a levágott gallyak, levelek és faforgács ott volt az udvaron egy pár napig. Fantasztikus bunkert találtunk az ágak alatt. Előttem van az egész kép, a friss forgács illata, az élmény. Kórus találkozó Békéscsabán, a barátnőmmel sétálunk és lessük a fákat alulról, az ágak kusza rendszerét, a rejtélyt.  A kirándulások pedig egy egész erdő rengetegébe visznek. Persze teszed a lábaidat egymás után, de ha körülnézel mindenhol csak fák vannak. Amikor először ideérkeztünk New Jersey-be, az rögtön feltűnt, hogy mennyi fa van mindenhol. Hogy nem irtják ki a fát mindenáron, hogy még több embert odazsúfoljanak, hanem óriási több évtizedes fák vannak mindenfelé. Hogy az autópályák mellett is hatalmas zöld sávok húzódnak. Nagyon jó ennyi fa között lenni.

A klassz gyerekkor része volt a sok kaland is. A vadkempingezés Szlovákiában, a cseppkőbarlang felfedezése éjjel, a lanovkázás, a gát építés minden pataknál, a tűzgyújtás rutinja. Aztán a rendszeres Tisza-parti sátorozás Mindszent mellett. Évente két hetet biztosan ott töltöttünk. Milyen más nyaralás ez. Ott vagy a semmi közepén, nincs semmilyen technikai eszköz sem veled. (Akkoriban a legtöbb mai eszköz még nem is létezett.) Órákon át homokvárat építettem. Vagy csak a parton sétálgattam. Talán Ancsel Évát olvasgattam és azon elmélkedtem. Ez volt az egyik kedvenc idézetem:

„A dadogás az élő beszéd gondolatjelekben gazdag központozása.”

18 éves korom táján, sok elmélkedést olvastam tőle. Rágtam, emésztettem a szavait. Egy másik kedvencem:

„Az erény papjai kevélyek, mégse szabad komolyan megorrolni rájuk, mert az ő gőgjüknek is vége, mihelyt utoléri őket a fogfájás. … Hogy miért éppen fogfájás? Mert egy szívrohamban van némi méltóság, lévén közelebb a halálhoz.”

Szóval természet, nyugalom és elmélkedés ezek összetartoznak nálam. Tipikus szülői hozzáállásként, ha nekem jó volt, akkor ez a gyerekeimnek is csak jó lehet. 😀

Tavaly a lányok sátoroztak a cserkész nagynénivel. Idény nyáron Magyarországon nem volt erre lehetőség. Ott motoszkált ez a gondolat a fejemben és beszélgettem a barátaimmal erről, aztán egy hirtelen pillanatban meg volt a terv. Van egy család, akikkel párszor találkoztunk, ők már sátoroztak itt az USA-ban, nekik is tetszett az ötlet. Aznap este  megnéztem a neten, lefoglaltam, kifizettem a sátorhelyet.

A piros pöttynél voltunk:

promised

Mivel először mentünk, nem nagyon vásároltam felszerelést, hanem éltem a kedves barátok felajánlásaival és kölcsön sátorral, kölcsön matraccal, kölcsön hálózsákkal indultunk útnak.

Nagyon szép helyen voltunk. Jól kiépített kempingben. Hatalmas lakókocsik szomszédságában. 🙂 Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy emberek ilyenekben kempingeznek. 😯

https://www.youtube.com/watch?v=pA5ZWYCZxOY

3 anyuka, plusz 1 felnőtt és 8 gyerek vert sátrat. Bográcsban főztünk. 2 éjszakára mentünk. Első éjszaka sz*rrá áztunk. Sajnos nagyon viharos eső esett és a sátor oldalán bevert, így mind a 3 sátor elázott. Másnap több túrát is tettünk a szárítógépekhez, hogy mindent kiszárítsunk. Több eső nem volt, de az idő sem volt olyan nagyon meleg, így nem nagyon tudtak a gyerekek fürödni. A harmadik napon rendeztek a park területén egy gyerek rajzos – barkácsolós programot. Klassz volt az is. A gyerekek összességében nagyon jól érezték magukat, jót tüzeskedtek, nagyot kalandoztak az erdőben, medvével sem találkoztak 😀 és álmodoznak, hogy jövőre majd egy hétre menjünk vissza. ❤

 

 

Augusztus 2015

Nagyon fantáziátlan cím. Nincs sok energiám ezen gondolkozni most. Sűrű az élet. Hol ide megyünk hol oda, de ritkán vagyunk egy helyben.

Voltunk egy esti fürdős buliban. Ez az otthonoktatós csoportunk egyik tagja szervezte. Érdekes, amikor meghívnak egy ilyen hatalmas házba hatalmas medencével. Vegyes gondolataim vannak. Egyrészt milyen kedvesek, hogy megosztják, amijük van, de közben az is, hogy ez most mennyire magamutogatás…

Mi kedvesen elbeszélgettünk a felnőttekkel. Endi szisztematikusan elfújta az összes gyertyát. Ettek a tábortűznél sült pillecukrot (marshmallow). Érdekes kulturális különbség: a magyarok a tábor tűz körül énekelnek, meg szalonnát sütnek, esetleg a hamuban almát. Az amerikaiak szerintem csak a pillecukrot pirítják és rémtörténeteket mesélnek.   A gyerekek persze nem akartak hazaindulni, de azért 9 után már összeszedtük magunkat.

Voltunk a barátainknál BBQ buliban. Meghívtak több magyar családot vagy félig magyar családot. Ettünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, a gyerekek barátkoztak, szaladgáltak, legóztak. A házigazda azt mesélte, hogy ők minden este grilleznek. Hát érdekes módon a mi környékünkön ez nem nagyon jellemző. A környező szomszédaink nem nagyon szoktak grillezni, de bulizni is ritkán. Csöndes utcában lakunk több idősebb lakóval…

Vendégeink is voltak. Gyülekezeti házaspár, nagyon kedvesek barátságosak. 2 nagyobb gyerek mellett 2 másfél éves kis lurkó körül rohangáltak. Anyuka minden 5 percben bocsánatot kért, mert a kicsik után kellett rohangálnia. Hát most ez még nagyon nehéz lehet, mert ilyenkor alig tud az ember másra figyelni, mint, hogy nehogy kiöntsenek valamit, vagy lenyeljenek olyat, amit nem kellene. Ezzel együtt nagyon kellemes társaság voltak. 🙂 A lányaink meg kifejezetten örültek, hogy a gyülekezeten kívül is tudnak időt tölteni, jobban megismerkedni a gyerekeikkel.

Egyik este kaptam kimenőt és találkoztam az egyik szülőtársammal, akivel az otthonoktatós csoportban ismerkedtem meg. Érdekes, mert ő egy nagyon csinos nő, ha messziről nézed, akkor olyan kimértnek és távolságtartónak tűnik, de hosszú perceken át olyan figyelmesen hallgatta a mondani valómat, hogy később már kerestem a társaságát. Most hogy más keretek között is találkoztunk és megismerhettem a hihetetlen életútját örülök, hogy a sors összehozott minket. Érzem, hogy mennyivel gazdagabb az életem, hogy ismerhetem őt. 🙂

Kezdeményeztem egy találkozót a női bibliakörnek is. Kb 10 jöttek hozzánk látogatóba. Egy délelőtti kerti parti volt, sok finom étellel és jó beszélgetésekkel.

Ez egy szuper sűrű hét volt. Elmentünk a Hopatcong tóhoz a Zsófiékkal, előző héten voltunk ott egy másik magyar családdal is. Melegben nagyon kellemes a vize. Bár elég kicsinyke helyen lehet megfürdőzni. Homokos part, szép erdős környezet.

Másnap elmentünk az Óceán partra. Elvileg a szomszéd nénivel mentünk volna, de volt valami félreértés, így én elindultam a 3 gyerekkel. Sajnos elég borús idő volt, fújt a szél is. Egy gyors zivatar után összepakoltunk, aztán hazafelé olyan felhőszakadás volt, hogy nem láttam az autópályán semmit. Inkább kiálltam és mikor csendesebben esett haza autóztunk. A lányoknak nagyon tetszettek a hullámok, Endre inkább félt tőle, meg a sós víz nem is tetszett neki. 🙂

Következő nap látogatóba mentünk egy magyar családhoz. Nagyon kedvesen fogadtak minket. Velük tervezünk egy közös sátorozást a jövő hétre. A csajok a medencéjükben áztatták magukat egész délután Endre meg a lovagi felszerelésekkel meg kardokkal tőrökkel játszott. Időben haza szerettem volna indulni, de a házigazda tanácsára vártunk még, mert az egyik legnagyobb autópályán kellett volna menni, ahol hatalmas dugók szoktak kialakulni. Hihetetlen, de sokszor ez 6 + 6 pályás autópálya is bedugul. Maradtunk még és így megvendégeltek minket egy kis jókai bablevessel vacsorára. Aztán a fiúk egymással versengve ajánlgatták Endinek a kardjukat kölcsönbe. A gyerekeim a főtt ételtől olyan boldogok lettek, mint más valami pénznyereménytől. Én meg csak csodálkozom, amikor látom, hogy mennyire nagylelkűek és adakozók egyes emberek. Ez mindig nagyon elgondolkoztat, hálára indít és ösztönzőleg hat rám.

Vasárnap Zsófi barátnőmmel NY-ba szerettem volna menni egy magyar népzenei koncertre és táncbemutatóra. Elég meleg volt aznap és hát Zsófinak elég nagy pocakja, így végül is egy közeli városba mentünk egy festős buliba. Vannak itt ilyen laza helyek, ahol csoportos festegetést csinálnak az emberek. Kaptunk egy vásznat, volt egy mintakép és a csoportvezető lépésről lépésre vezetett minket.  Közben lehet beszélgetni, enni inni. Azt hiszem van még borkínálata is helynek. Mi Zsófival csak kombuchát iszogattunk. 🙂 Még egy kulturális érdekesség: mindennek van egy emléknapja, a hot-dognak, a fánknak, a mustárnak, a testvéreknek, a balkezeseknek, a lustálkodás napja, Frankenstein napja, bárminek, ami eszetekbe jut… Hát amikor Zsófival mentünk az a épp a barátság nap volt. Nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 És fel is került a kép a falra.

Aztán újabb medencés buliban voltunk. Most a női biblia kör találkozott megint. A gyerekek már egyre bátrabbak a vízben. És nagyon hálásak voltak, hogy egy másik kislány is eljött.

Aztán itthon lenni is jó. Néha lehet mosni főzni takarítani is. 🙂 Megint tartottunk egy klassz családi napot. A rendrakás után elmentünk az erdőbe, majd megnéztük a Csingiling és a Kalóztündér című filmet. 🙂 Ma Viola apával járta a nagyvárost. És már csak hármat alszunk mielőtt az Ígéret Földjére indulnánk…

Magyarországi nyaralás 2015

Nagyon örültünk idén is, hogy hosszabb időt a hazánkban töltöttünk. Sokan kérdezték, hogy hogy érezzük magunkat külföldön és őszintén azt mondhatom mindenkinek, hogy nekünk a legjobb :), mert itt is jól érezzük magunkat és ott is jó az életünk. Hatalmas áldás ez. Isten ajándéka, az is ha az ember megtalálja az öröme forrását az adott helyen és helyzetben. És természetesen az is hatalmas áldás, hogy jelenleg ennek a szabad országnak a sok előnyét élvezhetjük. A magyarságom ezzel együtt bennem van a testemben a véremben, a lelkemben, soha nem is tudnám kiszakítani, nem is akarnám. Nagyon nagy áldás volt a családdal újra együtt lenni, mindenkit megölelgetni, együtt enni, mosogatni, táncolni. 🙂 Nagyon jó érzés volt újra közösségben lenni keresztény testvérekkel, ősrégi barátokkal. 🙂 Hát… egy kicsit keserédes volt a régi házat újralátni. Hatalmasat nőt a gyümölcsfa és gyönyörűséges volt a rózsabokor, amit a legutolsó tavasszal ültettem, a futórózsáról nem is beszélve, ami már a terasz tetején virít. Szeretem a rózsákat. 🙂

Nagyon teszik Csömör, tetszenek a látható fejlesztések, a klassz kezdeményezések, a falunapok, az Úrnapi virágszőnyeg. Szomorúan hallottam a politikai viszálykodásokról. A magyar mentalitásnak ez a része nem annyira rezonál velem, mint amennyire elszomorít. Hát igen, a sok áldás mellett, szomorkodtam is, ahogy Budapestet jártam. Hirtelen megcsapott a gondolat, hogy ha nem lesz itt valami radikális pozitív átalakulás, akkor lehet, hogy még sokáig nem térünk vissza. Írtam pár gondolatot is, ahogy a belvárosban sétáltam, ne haragudjatok, angolul:

As I go around, I just feel to cry as if you know someone you love is going to die.

Nagyon jó dolog volt ismerős környezetben lenni. Tavalyhoz képest most még jobb is volt. Tudtam mire számítsak, a lakótelepre, a nagyváros forgatagára. Élveztem a BKV bérletemet, egy innen-oda buszozgattam, vonatoztam, metróztam. 🙂 Sokat jártam a Lidlbe. 🙂 Szeretem a Lidlt. 😀

A gyerekek nagyon élvezték, hogy a nagyszülők hol így, hol úgy, hol ezzel hol, azzal kényeztették őket. Én is élveztem, hogy szinte szingliként szervezhettem a találkáimat a barátokkal. 🙂 Találkoztam Pécsi Ritával, nagyon jó volt az előadása is, amit hallottam. (Mese, játék, zene – ezt talán majd még kifejtem 😉  Voltunk Tatán a várjátékokon, voltunk Lipóton a Lipóti Kempingben, na meg a pékségben. 🙂 Voltunk Mártélyon a Tisza-parton. Megünnepeltük Micike szülinapját, kisebb váratlan fordulatokat leküzdve. Találkoztunk a Miklós unokatesókkal. Nyaraltunk Gyopároson. Találkoztunk régi új kisbarátokkal. Meg persze a manók még sok ezer helyen voltak, mint pl Csodákpalotája, vasúttörténeti park, játszóház, Szemlő-hegyi barlang, leányfalui strand meg ilyenek.

Igaziból főleg Viola fejezte ki, hogy milyen jó lenne kombinálni a két világot. Pl költözzenek Amerikába a rokonok, miért kell az unokatesókat hátrahagyni, éljünk egy évet itt egy évet ott.

Én teljesen jól éreztem magam végig. Az utolsó napok persze stresszesek voltak, de csak az utazás meg a változás miatt. Már várom a jövő évi utazást. Lehet, hogy a Kedvesem is ott lesz. 😉 Lehet, hogy legközelebb osztozik a sok örömteli élményben amiben részem volt. ❤

A szuperhős

72 éves, többször átúszta már a Balatont, az unokáiért rajong, képes akár órákon keresztül mesét olvasni, vajra lehet kenni, humoros, barátságos, segítőkész, naponta eljár úszni, 2 éve kapott biciklit, amivel rendszeresen kerekezik.

A lendülete valóban irigylésre méltó és hogy sok ezer kilométert utazott, hogy meglátogasson minket az is hatalmas bátorságra is utal.  Ugyan az a neve mint gyermekeim apjának, így könnyű bemutatni az itteni ismerősöknek. Nagyapa megérkezett és már péntek óta élvezzük a társaságát.

P1150197

Kamilla teljes extázisba került, a nyakába ugrott, áttette a helyét az asztalnál, hogy közelebb kerüljön és ha csak lehet a közelében van. Endi először még meggyőződött róla, hogy Nagyapa valóban nem változott és azóta már mindent vele szeretne csinálni. Viola nagyon természetesen viselkedik vele, mintha soha el se váltunk volna. Büszkén mutogat mindent, játékot, könyveket, zongorázást.

Szombaton sétáltunk a környéken és elmentünk a magyar heteshez. Jól bevásároltunk, de torkos anya sajnos a disznóságok nagy részét igen csak megvámolta. Ajaj.

Vasárnap elvittük a gyülekezetbe, majd délután volt kórus koncertem, amire az egész család eljött.
Ez egy elég könnyű, de szép dal volt, amit igyekeztünk elénekelni a mandolin zenekarral együtt: https://www.youtube.com/watch?v=ocfGzw6piyI&feature=youtu.be Jövőre lehet hogy másik kórushoz csatlakozom, vagy valami más tevékenységbe kezdek. Nem messze találtam egy képzőművészeti központot, ahol van mindenféle művészeti óra, anyagozás, festés, szobrászat, fényképészet. http://www.artcenternj.org/studio-school/adults/adult-classes/

Hétfőn elmentünk a Bergen megyei állatkertbe, körhintáztunk, egy klassz játszótéren játszottunk és találkoztunk Zsófiékkal. Viola elhívta Nagyapát a zongora órájára. Délután pedig sokat kertészkedtünk.

Kedden elmentünk a könyvtárba, majd megint sokat kertészkedtünk. Nekem elég sok dolgom volt a ház körül, így ma nem mentünk messzebb. A gyerekek viszont szívesen játszottak vele, fociztak, olvastak.

Íme a képek:

LL

Megint. 🙂 Most röviden abból egy olyan aspektusból, hogy mit tanulok én. (Éppen most.)

Nagyon nagyon szeretnék egészséges lenni. Már pár hónapja sokkal egészségesebben eszek, mint előtte, de nem érzem olyan sokkal jobban magam. Most nagyon várom, hogy ezt az előadást meghallgassam: http://digestionsessions.com/ Aki teheti hallgassa meg. Nagyon jó lesz!

Már az előzetesből 3 tippet hallottam a jó emésztéshez:

1) igyunk sokat, együnk jó dolgokat zöldség gyümölcs, zsírok, fehérjék.

2) menjünk el naponta 15-20 percet sétálni, kikapcsolódni, az idegrendszerünknek van erre nagyon szüksége

3) nagyon sok magnéziumot vegyünk magunkhoz (sok élet funkcióhoz alapvető), ha túladagoljuk, akkor max hasmenésünk lehet

Ti mit tanultok mostanában?
Szép napot és jó tanulást!

Egynapos iskola

Az otthonoktatós kalandunk nem egy előre eltervezett terv alapján megy. Főleg mivel mi a szereplők is folyamatos változóként szerepelünk benne. Nagyon fontos szempont hogy folyamatosan figyeljük a gyerekeket, hogy mire van szükségük. Ha kell akkor készek vagyunk változtatni a tanulási módunkon. Tavaly tavasszal felmerült, hogy esetleg iskolát kezdenének a lányok, főleg Viola. Akkor lendült bele az angol tanulásba és kezdett társaságra vágyni. Már tavaly is meglátogattunk egy-két co-op-ot. Így hívják itt azokat az otthonoktatós csoportokat, ahol az otthonoktatott gyerekek (szüleik jelenlétével) együtt tanulnak. Az egyik az 5 napos volt, és ebből kifolyólag elég drága, egy másik, meg elég szabad és pont e miatt talán kicsit kaotikus is. Nyár végén találkoztunk egy két családdal, akik a közelben laknak.

A gyülekezetünkben van egy kedves család, akikkel már első alkalommal megismerkedtünk. Mind a 4 gyermeküket otthonoktatták/-ják. Ketten már főiskolások, 2-én még gimnazisták. Szóval már elég régóta tapossák ezt az utat. A hölggyel jobban is megismerkedtem a női órákon. Valami oknál fogva különleges figyelemmel tüntettek ki minket, meghívtak húsvétra, kaptunk tőlük egy asztalt is, és többször beszélgettünk is. Nyár végén megkerestem Lorraine-t, hogy adjon tanácsot merre induljunk el. Hátha vannak kapcsolatai, vagy ismer csoportokat, akikhez csatlakozhatnánk vagy csak ennyi év tapasztalatával tud valami jótanácsot mondani.

Mi ketten a Kedvesemmel sem vagyunk teljesen egy állásponton minden elméleti tanulási módszert tekintve. Én nagyon kiváltságosnak érzem magunkat, hogy itt New Jersey-ben az unschooling irányzatot is szabadon követhetjük. Ez viszont a szülő részéről hatalmas bizalmat szavaz a gyereknek. Én igyekszem sok szabadságot adni a gyerekeknek, pl Endrétől soha nem tiltottam a kést. Bármilyen kicsi volt megvártam, hogy kérésre odaadja, nem vettem ki a kezéből. Engedtem, hogy kalimpáljon vágjon vele. Nagyon ügyesen vág. 😀 Sokkal ügyesebb mint más 3 éves.  A lányoknak megengedem, hogy főzzenek. Az elején persze mellettem, de Viola már többször készített meglepetés reggelit legyen az  rántotta, tükörtojás, szendvicsek. Nagyon sok mindenben segít nekem! Nagyon szeret szervezni. Ma reggel is látni kellett volna hogy menedzselte az elindulásunkat. 😀
– Anya, megvan a kulcsod?  Betetted a kulacsunkat? Endre, vedd fel a papucsodat. Kamilla, légyszíves ezt a táskád vidd a kocsiba.
Néha ugyan szankciókat is akar szabni a kisebbeknek, amit azért vissza kell fogni, de alapvetően ügyesen szervez.

Szóval bizalom. Ez iszonyú fontos. Elengedés: meg fogja tanulni, magától is. Kísérletezik és majd megtanulja, hibázik és majd legközelebb jobban csinálja.

Azt hiszem Apa, akit nagyon tisztelek, hogy azt a merész döntést meghozta, hogy Amerikába költözzünk, vállalta, hogy a komfortzónájából kilépjen, valami ismeretlenbe belevetette magát, szóval mindezekkel együtt még jobban érzi magát ha a tanulási folyamat valamelyest szervezve van, azzal szemben hogy teljesen a gyerekre van bízva. Ezért kezdtem el olyan formát keresni, ahol szervezettebben folyik a tanulás.

Augusztusban felgyorsultak az események. Lorraine-nak volt egy olyan ötlete, hogy csatlakozhatnánk az ő tanulócsoportjukhoz. Ment egy pár email, találkoztunk a csoport vezetőivel, elbeszélgettünk. Nagyon meglepő módon, akkora szeretettel és biztatással és pozitív visszajelzésekkel fogadtak, hogy az zavarbaejtő volt. A gyerekeim tündériek, én pedig egy kincs leszek. Első beszélgetés után, még ki sem töltöttem a jelentkezési lapot, amikor 2 órának a levezetését megkaptam. Szürreális. Hirtelen úgy tűnt, hogy egy tökéletes kapcsolódás történt. Én nagyon szimpatikus voltam, ők nagyon kedvesek, így szeptember 5-én elmentünk az első iskolás napunkra a Vine Co-op-ba. Viola nagyon lelkes volt és nagyon tetszett neki, ma volt a 2. nap és azt kérdezte, hogy miért nincs ilyen a hét minden napján?  🙂 Endre is nagyon jól érezte magát. Semmit nem nyöszörgött az itthoni nyöszörgéséhez képest. Kamilla az aki nehezen alkalmazkodik minden helyzetben. Ő is alapvetően pozitívan nyilatkozik, bár nem minden órát kedvel ugyanannyira.

Itt vagyunk helyileg: www.washingtonvalleychapel.org

Már nagyon késő van. Majd folytatom még a beszámolót.

 

Hullámvasút

Kb 3 héttel ez előtt az egész délutánt a kertben töltöttem. Viola korábban kigazolt egy egészen nagy részt, de egy ponton túl nem ment, mert ott volt egy bizonyos poison ivy nevezetű kúszó növény, amiről tudtuk, hogy nem jó megérinteni. A magyar neve állítólag mérges szömörce, de csak Észak Amerikában őshonos növény. Fülledt idő volt. Nem voltam nagyon beöltözve, de gumikesztyűt vettem és elhatároztam, hogy most kiirtom a gaz növényt, nehogy a gyerekeknek bajuk legyen. Elég sok volt, hosszú kúszós indák, amiket csak nehezen tudtam a kukás zsákba gyömöszölni, vastag gyökerek, amiket jó erősen rángattam. Kiszedtem.

poison_ivy_whole_full

A mérgező kesztyűket kidobtam, a szömörcés zacskókat jól bekötöttem, hogy a kukások, nehogy hozzáérjenek. Bementem, lemosakodtam. Tudtam, hogy a bőrömhöz ért és tudtam, hogy viszketést okozhat, ezért viszketés elleni alkoholos oldattal lemostam magam. Semmi. Eltelt 3 nap. Talán még mondtam is valakinek, hogy ezt milyen szépen megúsztam. Talán nem is vagyok allergiás erre a növényre, talán jól lemostam. Nagyon büszke voltam magamra. 🙂

Közben vásároltam a neten egy kerti bútor szettet, sajnos nem szállították ki (talán mert eléggé le volt árazva?). Szóval meg kellett oldani a fuvart. Megkérdeztem 1-2 embert, de végül úgy számolgattam, hogy valahogy csak be fog férni a kocsiba, így amikor a kedvesem hazaért, elmentem az áruházba, átvettem az árut és 2 eladóval együtt szépen beszuszakoltuk a kocsiba. A csomagtartó szinte teljesen nyitva volt, csak a pókok tartották, a hátsó és első ülésen is székek voltak. Összeszedtem minden bátorságomat és felmentem a sötét autópályára. Lassan, vészvillogóval haza vezettem. MEGCSINÁLTAM! Másnap összeszereltem a gyerekek segítségével. Legyőzhetetlennek éreztem magam. Úgy éreztem, hogy ez igazán klassz próba volt és bátran teljesítettem, önerőt, önbizalmat növeltem. Jó vagyok.

IMG_20140815_105330_485

Aznap délután kedves Mamácskám nagyon megijedt, hogy milyen könnyes a szemem, amikor webkameráztunk. Hogy a szerelés miatt csúszott-e el a napunk, vagy csak hogy időpontra mentünk és ezért mindenki feszültebb volt, nem tudom. Kamilla hirtelen megmakacsolta magát, én meg egyáltalán nem tudtam türelmesen és megértően megoldani a helyzetet. Csúnyán kiakadtam rá, aztán be a kocsiba, késve, ráadásul nem volt időm a pontos címet kikeresni, így gondoltam találomra elindulunk, hátha még emlékszem, hogy hova kell a gyerekorvoshoz menni. Persze nem emlékeztem. Odamentünk valahova a közelbe, de visszajöttünk. Mindenkit elküldtem és csendes sírdogálásba kezdtem. Márt hát minden rajtam múlik. Ha időben bejelentem, hogy megyünk, ha kikészítem a ruhájukat, vagy csak türelmesebb vagyok vagy ha leírom időben a címet minden másként alakulhatott volna. Nagyon tehetetlennek éreztem magam.  Olyan sok szeretetet, figyelmet akarok szentelni Kamillának, valahogy mégsem sikerül a kis szeretet tankját feltölteni.

Szerelés versus időben elindulás: Ez mondjuk egy elég tipikus hiba, amit elkövetek. Szívesen vállalok olyan kihívásokat, amik valahogy a nememet érintik, bizonyítandó, hogy férfias is tudok lenni. Már lapátoltam salakot, havat, cipeltem homokzsákokat, szereltem, ezek mind elégedettséggel töltenek el. Miért? Hogy egyenrangú lehessek? Vagy bebizonyítsam, hogy talpraesett vagyok? Fura, nem tudom, lehet, hogy a háttérben ott lappang az egyedüli elvált szülő mintája is, aki ha szerette volna, ha nem egyedül kellett megoldani a legtöbb dolgot. Talán ez nem is lenne olyan fatális az én esetemben, mert nem kerülök sokszor ilyen helyzetbe. Az szomorúbb, hogy néha úgy érzem, hogy ez más feladatom rovására megy. Lehet, hogy hamarabb szerelek meg valamit, mint hogy a mosatlant edényeket elmossam. Nem tudom, hogy minden lány életében van-e olyan fázis, hogy fiú akar lenni, de én emlékszem, hogy volt ilyen időszak kisiskolás koromban és van, hogy Viola is néha megemlíti. Néha csábító előre menni, döntéseket hozni, határozottan véghezvinni dolgokat. Viszont arra is emlékszem, amikor összeházasodtunk mekkora kő esett le a szívemről. Úgy éreztem, hogy most elengedhetem magam és lehetek nő. Vagyis nem kell az élet minden területén előremennem, bizonyítanom az erőmet. Hát nem irigylem a férfiakat. Nagyon nehéz lehet nekik Isten kegyelmében megnyugodni, amikor az életben, a sok felelősségvállalásban soha nem lesz olyan, hogy hátradőljenek és azt mondhassák vezessen most valaki más helyettem.

Kertészkedés > asztalszerelés > Kamilla balhé > kiütések

A balhé másnapján kezdtek kijönni rajtam a hólyagok, mintha csak kis szúnyogcsípések lennének. Nagyon viszkettek. Mindenfélét kentem rá. Sajnos egyre rosszabbul lettem. Meg vagyok győződve arról, hogy az érzelmi állapotom is befolyásolta a testi tüneteimet. Nagyon sok helyen érintkeztem a növénnyel. Mind a két karomon nagy felületeken hólyagok lettek, mind a két lábszáramon. Aztán kezdett terjedni. A jobb karom feldagadt, nagyon fájt. Nem tudtam aludni, mert vagy fájt vagy éktelenül viszketett. Ronda sárga folyadék szivárgott a hólyagokból. Le fog rohadni a karom. Végül a kiütések 5. napján elmentem az orvoshoz. Nem érdekelt már semmi. Erős szteroid? OK. Antihisztamin tabletta? Ide vele. Folyamatos zabpelyhes fürdők. Álmatlan éjszakák, bódult álmatag nappalok. Amikor először bevettem az allergiagyógyszert, akkor napközben is elaludtam vagy 3×1 órára. Folyamatosan az interneten voltam, hogy mit lehet rákenni, hogyan lehet hamarabb kigyógyulni. Árpi segített, hamarabb hazajött, itthonról dolgozott. A gyógyszer lassan kezdett el hatni.

A szenvedés közepette arra gondoltam, hogy ez volt az egyik legönzőbb dolog, amit már régóta elkövettem. Egy meggondolatlan döntéssel önsajnálatba és tehetetlenségbe sodortam magam. Nehezen dolgoztam fel, hogy bár tudtam, hogy nem jó ezzel a növénnyel érintkezni egyszerűen csak azt hittem, hogy én majd nem leszek rá allergiás. Velem majd nem fog az történni, mit mindenki mással hasonló helyzetben. Most már jó. Már tudnék aludni is, ha nem lenne ilyen fülledt meleg. Már csak 2 napig szedem a gyógyszert.

Remélem a következő hetek már nem tartogatnak ilyen amplitúdójú érzelmeket. Várom az unalmas mindennapokat. 🙂

Címkefelhő

%d blogger ezt szereti: