KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘hit’

Hála és boldogság

Ha mér egy ideje olvastok, akkor tudjátok, hogy bátran vállalom hogy a boldogság keresésesnek szentelem sok időmet és energiámat. Mindenki ezt teszi, amúgy, csak van, aki bevallja van aki meg nem. 🙂

Szóval az utóbbi időben egyre több olyan jelet veszek észre, olyan dolgok jönnek az utamba, amik segítenek megtalálni és remélem alkalmazni is a válaszokat.

  1. Imádság

    Azzal, hogy megosztod az életedet, a szíved fájdalmát, azzal elég sérülékennyé teszed magad. Ugyanakkor pont ez a gyengeség, sérülékenység, sebezhetőség kell ahhoz, hogy Isten hatalmas munkát tudjon elvégezni az életedben. Vannak olyan emberek az életemben, akik imádkoznak értem és felemelnek és Isten elé viszik ami nekem fontos velem és értem.  Hihetetlen. És csodálatos. 🙂

  2. Pozitív gondolatok

    Hatalmas áldás az hogy a kocsiban keresztény zenét hallgathatok, akár dicsérhetem Istent, ha úton vagyok. (sokat vagyok úton) És vannak keresztény tanítások is. Mostanában egyre többet hallgatom Joel Oesteen-t. Eleinte furcsa volt, mert sokkal filozofikusabb tanításokat szoktam meg, ő pedig inkább olyan mint egy motivációs előadó. DE, akkor is Istenre irányítja a figyelmed és valahogy megnyugtat abban, hogy Istenben bízni jó.

  3. Hála

    Persze ti is tudjátok. 🙂 Mégis hadd irányítsalak titeket olyan bölcs emberekhez, akik szinte tapinthatóvá teszik ennek az erejét számunkra.

    Placid Atya:

    David Steindl-Rast szerzetes

    Mind a ketten a halál árnyékának a völgyében tanultak meg hálásnak lenni.
    Majd megpróbálom összefoglalni, amit David Steindl-Rast mond 90 év tapasztalattal a háta mögött.  Egyet kiemelnék: legyél jelen a pillanatban és lásd meg annak a szépségét. 🙂

Isten nagyon jó. Mindent megadott számunkra, ami az Istenfélő kegyes élethez kell. A kegyelmét, a jóságát minden nap. Mindent a javukra tesz, minden nehézség a mi érdekünkben történik. Minden nehéz helyzetben ott van és oda lehet hozzá fordulni. Soha, de soha nem hagy el!

 

 

Reklámok

Az élet értelme

A gyülekezetünkben témakörök alapján szokott tanítás lenni. Volt nemrég egy pár alkalom, ezzel a címmel: “Mi az életem célja?”. Nagyon szeretem a lelkipásztorunk kifejezésmódját; vicces, határozott, mély és érzékeny is. A Női Bibliaórán pedig János leveleit tanulmányozzuk. Tanulunk a szeretetről, a közösségről, az összetartozásról. Ezek persze elindítják a gondolataimat, megmozgatják az érzéseimet és végül kicsúcsosodnak egy ölelésben, vagy egy beszélgetésben, egy elmondott imában. Az tanítás üzenete távirati stílusban a következő:

FOGADD EL ISTEN SZERETETÉT, éld át, hadd hogy átformáljon
SZERESD AZ EMBEREKET, még azokat is, akik téged nem szeretnek
TEDD ŐKET MAGADNÁL IS FONTOSABBÁ, legyél készen a másik mellé lépni

Talán az élet tényleg egy végtelen kirakó, aminek a darabjait csak menet közben kapod meg, fedezed fel. Számomra egy másik kis puzzle darab kezd a helyére esni. Szerves részeként az előző üzenet megélésének.

A megbocsátás 3 lépése:

Valahogy már az advent alatt, vagy a Karácsonyi időszakban, de elöntött egy fajta váratlan békesség és elégedettség. Haha lehet, hogy hat a sok fajta magnézium, amit most hatalmas adagban veszek magamhoz. 🙂 Ez is egy áldás, hogy van lehetőségem a testem ásványanyag hiányát pótolni. Mindenesetre olyan sok okot találok arra, hogy boldog legyek. 🙂 Például, ahogy a kis 4 éves imádkozik és hálát ad minden kis dologért. Ahogy a nagylány süt vagy zongorázik. Ahogy a édes kis középső küzd, hogy megtalálja a saját hangját, barátait. Ahogy a Szerelmes meghallgat vagy mellém áll.

Köszönöm a figyelmeteket, ezért is hálás vagyok.

 

 

 

 

to be or not to be…

… happy? Legyünk vagy ne legyünk boldogok? Fura kérdés, nem?

Kb egy hete beszélgettünk egy kis társaságban. Nem ismerem túl jól ezeket az embereket, csak azt tudom, hogy egyikük egy fundamentalista gyülekezetbe jár, talán a másik is. Az egyik hölgy elmesélte, hogy a testvére válófélben van a börtönben ülő férjétől. Nehéz kérdés, mert hát a pasi nem mindent csinált jól az életében, de a feleség is azt ígérte, hogy jóban-rosszban ki fog majd tartani. Meg hát ugye Isten utálja a válást. A legnagyobb problémája az volt, hogy a nővére egy olyan karizmatikus gyülekezetbe jár, ahol mindent ígérnek az embernek, de szerinte new age beütéssel. A legfőbb rossz mégis az volt, hogy a nővére csak azért jár ilyen helyre, mert b o l d o g akar lenni. És ezt olyan hangsúllyal, minta ez lenne a világon a legnevetségesebb törekvés.

Compassion

Csöndben voltam. Úgy ültem ott, mintha a nővére lennék.  Arra gondoltam, hogy én is szeretnék boldog lenni. Igen, keresem az utat a lelki nyomoromból. De ha ez csak egy megbotoltató kő az ő szemében, akkor meg se szólalok. Ha biztos vagyok benne, hogy a legfontosabb törekvéseim, hogy biztonságba legyek, elfogadjanak, szeretve érezzem magam, számára világi hiúságok, akkor biztosan nem értené meg, amit mondani akarok. Igen, bevallom new ages dolgokat is nézegetek (érdekes, hogy milyen szépen visszavezetnek Istenhez. 🙂 )

Meg persze arra is gondoltam, hogy valaha én is így beszéltem. cryKategorikusan, feketén fehéren, mint aki tudja mi a jó és mi a rossz. Á ez a barátnőm nem várta meg az esküvőt és már hamarabb összeköltözött a leendőbelijével, na ő meg tuti nem jár rendszeresen semmilyen közösségbe, bezzeg én, bezzeg, ahogy én igyekszem. Most szégyelltem magam, az ő helyében is. Mert sok gondolat és érzés ott volt a levegőben, de valahogy Isten szeretete az nem.

 

 

 

 

Összefonódás

XNagyon furcsa toporgással vártam a visszautat. Kedves Szerelmesem már nagyon elhagyatottnak tűnt a telefonban és már én is reméltem, hogy megölelhetem és, hogy majd megint a magam dolgait rendezgethetem. Pedig különleges helyzetben voltunk, ajándék volt a lakás, ahol tartózkodhattunk, ajándék az autó, amit használhattunk. A rokonaink ugrásra készen várták, hogy mikor melyikünkkel tölthetnek egy kis időt. Sok finom ételt készítettek nekünk. Ez az egyik, ami nagyon hiányzik, a magyar ízek és a jó hangulatú családi ebédek.

Sok barátommal találkoztam, ami nagyon szuper volt. Nincs is bennem semmi keserűség ezzel kapcsolatban. Mert a barátságokról már megtanultam egy univerzális dolgot: nem számít sem az idő, sem a távolság, csak az, hogy rokonlelkek vagytok-e. Úgy érzem hogy például drága Daisy barátnőmmel, aki pár hónapig volt szobatársam valamikor majd 20 éve, bármikor le tudnék ülni beszélgetni és pár perc múlva teljesen együtt rezegne a lelkünk. Tudtátok, hogy akik egy hullámhosszon vannak, azoknak valóban összehangolódnak az agyhullámai? 🙂

A családjainknak nagyon fáj, hogy nem lehetnek az életünk részei. Igen, ez sok szempontból fájdalmas is, de úgy érzem, hogy ez azért is sokkal rosszabb nekik, mert nehezen fogadták el mindig is, hogy felnőttünk és a saját hibánkat elkövetve, a saját életünket éljük. Annak idején biztos örültek is, hogy összeházasodtunk, de valahogy mégis megakartak tartani maguknak. Az én családom engemet, a Kedvesem családja őt.  Most nagyon rossz azzal szembesülniük, hogy elszakadtunk.

A kötődés nagyon fontos az ember életében, az anyához való ragaszkodás az első és legfontosabb állapot a kis csecsemő életében. Mégis azt mondják, hogy a “jól kötődő” gyerekek szebben és hamarabb leválnak a szüleiktől. Meg van az a biztonságuk, amit abból a kötődésből kaptak, hogy bármerre megyek, bárhol vagyok vigyáznak rám. (Isten vigyáz rám.) Pécsi Ritának vannak nagyon jó előadásai a kötődésről is. Egybe belehallgattam régen, de aki teheti személyesen hallgassa meg őt. 🙂

A mi közös életünkben mindig is volt egy olyan “földöntúli” összefonódás, ami mindent felülírt. Hiszem, hogy valóban egy hármas fonál tart össze minket.

Préd 4,9-12 Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.

PrintMinap odabújtam a Kedvesemhez és mondtam, hogy igen nehéz arra gondolni, hogy lesz majd egy nap, amikor a gyermekeink majd nem hozzánk, hanem a társukhoz fognak jobban ragaszkodni. Valójában pedig erre akarjuk jól felkészíteni őket. Hogy majd a felnőtt életüket, a kapcsolataikat belátással, együttérzéssel, kedvességgel megtöltve éljék meg. Hogy hűségesek és ragaszkodók legyenek. Hogy kitartsanak, akkor is, ha épp nem a gazdagság és az egészség szakaszai vannak. Hogy a másikat maguknál többre tartsák.

Álmodozom… pedig ez nélkülem, nélkülünk nem fog megtörténni.

Úttörő vagy pionír

pioneer

Nem csak a mi dicső gyerekcsapatainkat hívták úttörőknek, hanem az első telepeseket, akik az amerikai vadnyugatot meghódították. Nem volt könnyű dolguk. Csupa járatlan út, műveletlen föld, mindent maguknak kellett elkészíteni.

Én is pionírnak érzem magam. Ugyan nem azért mert itt előttem senki nem járt hanem mert én még nem jártam itt és számomra ez teljesen új környezet, ahol meg kell harcoljam a magam harcait.

Mikor eldőlt, hogy kiköltözünk nagyon nem akartam eljönni. Nagyon sok aggodalom és félelem volt bennem. Féltem attól, hogy egyedül kell majd csinálnom egy csomó dolgot. Egy kedves barátunkkal beszélgettünk és azt javasolta, hogy próbáljam úgy látni ezt a helyzetet, hogy mit tudok ebből nyerni, mire lesz ez jó, hogy tudja jó irányba megváltoztatni az életemet. Kérdezte, hogy mit remélek ilyen formán ettől a változástól. Azt válaszoltam, hogy remélem, hogy önállóvá válok. Kerek szemekkel nézett rám és kicsit mosolyogva mondta, hogy szerinte máris elég önálló vagyok, határozott véleményem van egy csomó dologról és ha én szabadjára leszek engedve akkor lesz nemulass. 🙂 Ezek a szavak nagyon sok erőt adtak. Egy másik érdekes kérdése az volt, hogy a félelmeim, azok vajon a saját félelmeim vagy a mások kivetített érzései. Ezt nagyon sokszor nem olyan egyértelmű megkülönböztetni.

Nagyon érdekes élményem az volt, amikor az egyik éves értékelésemben azt emelte ki a főnököm, hogy milyen önálló vagyok. Valahogy eddig a pontig az életemben egyáltalán nem gondoltam ezt magamról. 🙂 Egy csomó olyan helyzet villant be, amikor valaki helyettem vagy nekem csinált meg valamit. Persze leginkább a családomról van itt szó. Valószínűleg ennek a mai önállóságnak a kialakulásához kellett az a 10 hónap, amit fiatal felnőttként külföldön töltöttem. Persze előtte sem voltam egy tömeg gyerek. Emlékeim szerint nem álltam be a nagy klikkesedésbe az általánosban sem. Középiskolában is inkább a különc lettem mint a bulizós. Aztán a főiskola nagyon szuper volt, élveztem az új lehetőségeket de egy magasabb cél érdekében (nyelvtanulás) kihagytam egy évet és Angliába mentem. Na ez egy igazi jó kis bulis időszak volt. 🙂

Nagyon sok érdekes dolgot hallottam Pécsi Ritától,arról hogyan alakul ki az önálló egyéniség. A kisiskolás korban kezdődik el az a folyamat, amit ő a döntésképesség kialakításának hív. Érdemes meghallgatni a következő riportot, mert nagyon jó támpontokat ad.

Döntésképesség

Sok minden előfeltétele van annak, hogy valaki jó döntést hozzon, például, hogy a szempontokat észre vegye. Ám ahhoz, hogy meg hozza magát a döntést 4 fő dologban kell erősnek lenni. Ezek a pillérek nem minden felnőttben sem vannak meg, de a személyiség fejlődése egy soha véget nem érő folyamat, értem ez alatt azt, hogy sok pozitív élmény, esetleg mások bizalma, mások támogatásával később is képessé válhatunk döntéseket hozni. A pillérek:

  • Önbizalom: legyen lehetőség megtapasztalni, hogy tudok, hibázás lehetősége, újrakezdés lehetősége
  • Önállóság: egyedül  képes vagyok rá, a sok szabály bizalmatlanságot sugall
  • Öntudat: legyek szereplője a saját életemnek, érezzem, hogy befolyásolom a környezetem, alkotás!
  • Önkontroll: saját indulatomat, hangulatomat tudom befolyásolni, lelkesíteni tudom magam 🙂

A gyerekeink életében is nagyon nagy feladat ez, de egy felnőtt számára nagyon fontos vagy az erős hit, amikor is Isten lép az őt biztató személy helyére, vagy olyan emberi környezet, amiben ezek az önerők meg tudnak erősödni.

Úgy érzem, hogy most egy olyan pontján vagyok az életemnek, hogy bízhatom abban, hogy ezek a pillérek egyre jobban megerősödnek. 🙂 Az amerikai barátnőm már szinte mosolyog azon, hogy saját gyurmával gyurmázunk, saját készítésű csokival kínálom és a saját kenyerünket sütöm. A környezetvédelem szerepe az életemben is összekapcsolódik azzal, hogy tudom, hogy befolyással lehetek a környezetemre. Vagy az egészséges életmód melletti döntés is én-erőtől függ. Képes vagyok rá és befolyással lehetek rá.

Nézzetek körül, keressetek egy kihívást és csak bátran vágjatok bele! Menni fog!

Nem saját kép :)

Nem saját kép. 🙂

 

 

 

 

A boldogság kék madara

“A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”

a-boldogsag-kek-madara

Be kell valljam már egy jó ideje kétségbeesett boldogság keresésbe kezdtem.
woozooÚgy éreztem, hogy van egy szenvedésekkel teli életem és mindenképpen meg kell találjam a módját, hogy boldog lehessek. Nem gondoltam én egyáltalán, hogy Amerika megoldás lenne, sőt borzasztóan féltem, hogy egyedül maradok a bizonytalan ismeretlenben.

Hol is kerestem a megoldásokat:

Kapcsolatokban

Amikor megszülettek a gyerekeim nagyon beszűkült az életterem. Előtte egy elég pörgős munkát végeztem, volt benne adminisztráció, de sok-sok emberi kapcsolódás is. Még azelőtt meg tanítottam, ami szintén emberekkel kapcsolatos elfoglaltság volt. Viola még pár hónapos volt és kerestem a helyi kapcsolatokat. Lett is egy-két ismerősöm és barátom. Ám azért átalakultak a korábbi kapcsolataim. Nem volt annyi laza közös program, buli. Aztán elköltöztünk Csömörre. Szeretem Csömört, de nem volt olyan egyszerű bekapcsolódni. Ugyan itt is határozott lépéseket tettem. A könyvtáros néni például nagyon csodálkozott, hogy csak pár hete költöztünk oda, de én már viszem a két totyogó gyerekemet a könyvtárba. A helyi gyülekezetben is felbukkantunk. 🙂 Az óvoda jelentett egy nagy ugrást, jó volt a hasonszőrű szülőkkel ismerkedni, beszélgetni. Bevallom ez az egyik oka az FB függőségemnek is. Én egy olyan ember vagyok, aki a kapcsolatokban tud kiteljesedni. Amikor pedig a legközelebbi kapcsolataim nem működnek, akkor nagyon magam alatt tudok lenni.

Gondolatok síkján

Rendszeres gyülekezetbe járó pár voltunk. Ez nem csak a kapcsolatainkat, de a gondolkodás módunkat is meghatározta. Ahogy ez ritkult (és ahogy más csalódások is értek) úgy éreztem hogy a gondolataim is mindenféle irányokba kalandoznak. Az egyik fő szempont az lett: hogyan lehetek jobb szülő. 🙂 Azt hiszem ennek a elszakadásnak az egyik gyümölcse az lett, hogy megismerhettem Pécsi Rita munkáját. Nagyon sok mindenben megújultak a gondolataim. A másik, hogy hogyan tudom magam távol tartani a rossz gondolatoktól. Ez egy nagyon tekervényes út, sok kétséggel és sok zsákutcával. Kétségtelen, hogy Livi barátnőm gondolatai nagyon nagy hatással voltak/vannak rám. A gondolatok erejéről már írtam párszor. Most egy ideje az a célom, hogy ne hagyjam magam a sok hazugságba belesüppedni, hanem igyekezzem a jó gondolatokból erőt meríteni minden nap.

  • Szerethető vagyok
  • Elfogadott (Isten és magam által)
  • Önálló lény vagyok
  • Erős vagyok és képes a nehézségekkel szembenézni
  • Értelmes gondolkodó ember vagyok
  • Képes vagyok irányítani az életemet
  • Minél több hálát kimutatok, annál boldogabb leszek 🙂
Életmódban

Ezek az én új lelkesítő felismeréseim. 🙂 Nagyon sok hangulati hozzáállás, depresszió, ingerültség oka a táplálkozásunkban vagy a testünk állapotában keresendő. Ha sok méreganyag halmozódott fel a szervezetünkben, akkor az akár emlékezetbeli hiányosságokat is okozhat. Micsoda fantasztikus felismerés, akkor méregtelenítsünk és új emberek leszünk!!  Én azt mondom, ha bármilyen testi lelki betegséget valamiféle módon meg tudunk gyógyítani azzal, hogy máshogy étkezünk és másmilyen életmódot folytatunk, akkor azt meg kell tennünk. Azok az emberek, akik ezt felismerték és cselekedtek az én nagy hőseim. A Szerelmem, Keresztmamám, Drága Barátnőim 😉 Ennek a változásnak a szellemében diétáztam 2 terhességem alatt is. Ezért sütök most kovászos kenyeret. Ezért vadászom a szalonnát és a bio húsokat. Ezért döntöttem, hogy ilyen furcsaságot fogok mindennap inni:

P1120220

Van egy kedvenc videóm,  amiben egy tini fiú arról beszél miért volt olyan klassz, hogy a szülei kivették a suliból és most otthon tanulhat. Például arra is van ideje, hogy a boldogság megszerzését kutassa. 🙂 Arra a következtetésre jutott, hogy ezek a tényezők jelenléte határozza meg mennyire vagyunk boldogok:

  1. testmozgás
  2. megfelelő étkezés
  3. természetben töltött idő
  4. mások szolgálata
  5. kapcsolatok
  6. kikapcsolódás, játék, móka
  7. lazítás, stressz kezelés
  8. aktív lelki (vallásos) élet

Hát van még olyan terület, amire rá lehet “mozdulni” . 🙂 Nektek is jó elmélkedést és aztán tettre fel! 😀

Karácsonyi Blues

Mindig is szerettem a blues zenét. Van egy olyan fájdalom benne, amit nagyon plasztikusan tud kifejezni. Ezt a zenét muszáj betennem, mert annyira szeretem a trombita sírását. http://www.youtube.com/watch?v=AUMH-QBHBkQ

tearsSírás… hát az elmúlt hetekben elég sokat sírtam. Egyrészt szeretek sírni. 😉 Van akinél így, van akinél úgy szabadulnak fel az érzelmek, én nem bánom, ha könnyek áztatnak. Azt hiszem ott kezdődött az egész, amikor a megbocsátásról tanított a lelkipásztor. Van sok olyan fájdalom a szívemben, ami miatt úgy éreztem, hogy ez nagyon is nekem szólt. Azt is mondta és valóban a megbocsátás egy Isteni dolog. Végig bőgtem a tanítást. Nagyon érdekes mert nálam létezik “jó” sírás is. Például ha imádkozom, akkor néha annyira túlárad Isten jelenléte, hogy sírnom kell, de ilyenkor ez nem is látszik rajtam. Vagyis ez úgy értendő, hogy a fájdalmas sírás után, (az lehet 2 csepp könny is) az egész arcom VÖRÖS. Most a gyerekek meglepődtek és kérdezgettek. Kamillának így magyaráztam el: volt egy tüske a szívemben, amit Isten ki szeretett volna venni, de nagyon nehezen engedtem meg neki, mert nagyon fáj és féltem, hogy ha kiveszi az is fáj. Kivette és fájt is, de most már jobb. 🙂  

Közben Endre megbetegedett, nem nagyon mentünk egy hétig sehova. Ez egy kicsit fárasztó, aztán a karácsonyi ajándékokon is sokat agyaltam, azzal is elment 1-2 éjszakám. Kitaláltam a gyerekeknek az adventi naptárt, ami nagy élmény nekik, de nekem elég sok feladat, a tervezés, a kivitelezés, az újratervezés. Fájnak a lábujjaim… hát ettől sem érzem jobban magam. December 6-ára rájöttem hogy ez a huncut télapó nem hozott zsákot, hát ezt is meg kellet oldani, nem sokat aludtam. Másnap bementünk New Yorkba, a Magyar Házba Mikulás ünnepségre. Hosszú volt az út, elbizonytalanodtam, hogy jó helyre megyünk-e.. ;( A gyerekek egyébként jól érezték magukat és nagyon örültek a klassz ajándékoknak.

IMG-20131207-00107 IMG-20131207-00108

IMG_20131207_170539

Huho… Aztán jött egy csomag, amit kinyitottunk, mert azt hittük Mikulásra jött közben meg Karácsonyra. Ez rosszul esett az otthoni családtagoknak 😦 és különben is miért nem számolunk be arról, ami minden nap történik velünk. Akkor már biztosan el is felejtettük őket. 😦

P1120016-kicsi

Kitaláltam, hogy kovászos kenyeret sütök, amit szépen majd kézzel kidagasztok, mondjuk este, hogy reggelre megkeljen és ki tudjam sütni. Erre a fitátok miatt vetemedtem. A kovásszal készült kenyér tulajdonképpen fermentált/erjesztett kenyér. A szénhidrátokat és remélhetőleg a glutént is felbontják az erjedést okozó gombák és mikroorganizmusok. Kísérletezésre ajánlom mindenkinek: Most keresek kovászos beigli receptet. 😀

Szóval a kialvatlanság, a fizikai kihívások, az érzelmi teher mind szépen kezdett halmozódni… és amikor vasárnap mentünk volna a gyülekezetbe a gyerekek megmakacsolták magukat. Az a helyzet, hogy a gyerekórát rotációban mindig más tartja, így nem tudnak egy valakihez kötődni. Ez így egy nagy bizonytalansági tényezőt ad, amire Viola pánikkal szokott reagálni. Általában jól érzik magukat a végén, de nagyon nehéz elindulni. Szóval a lányok hisztiznek, anya kiakad és újra sírva fakad. Végül elmentem Violával a gyülekezetbe, de hát eléggé ramatyul nézhettem ki… mert…  A gyülekezetünk hölgyei elkezdtek megkeresni. Egyik felajánlotta, hogy vigyáz a gyerekekre, a másik felajánlotta, hogy imádkozik velem, lehet, hogy ezért is, de meghívást kaptunk hogy a Karácsonyt egy baráti családnál töltsük. Nagyon kedvesek. Egyszerűen hihetetlen az a gondoskodás, amit megtapasztalunk. Azt mondanám erre, hogy Isten keze van benne. 🙂 Nagyon hálás vagyok ezért, mert itt messze a távolban a család támogatása nélkül azért sokkal nehezebb mindenben helytállni. Na meg nem árt a jó időbeosztás sem. 😀

Jön a Karácsony, amit a terheket lerakva, nyitott szívvel szeretnék megtapasztalni.  A gyülekezetünk így készül idén.. és ti?

Címkefelhő