KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘önnevelés’

Újjáéledés

Itt a TAVASZ. Nagyon szeretem. Tetszik, hogy melegebb az idő, hogy gyönyörű pasztell színek vannak mindenhol. A madarak csipogása örömmel tölt el. Vettem ma virágokat, virágmagokat, meg színes kaspókat. Elhatároztam, hogy valahogy érdekessé kell tenni kell a hátsó kerttel, mert tavaly alig töltöttünk ott időt.

fun garden

A húsvét nagyon jó volt. A gyerekek, a lelkesedésük, a hitük mindent élettel tölt meg. Kivételesen a nyuszi is meglátogatott minket. Ez igen fura volt, mert ezt az ünnepet eddig sikerült szinte teljesen megtartani az eredeti értelmében. De hát ez a nyúl, nagyon adakozó kedvében volt, így hát nem volt mit tenni. 🙂

Finom ecetes tormát csináltam. Ettől minden olyan otthonos lett. A sonka is finomabb volt és minden olyan húsvéti hangulatba került. Egy kedves 5 tagú család volt a vasárnapi vendégünk. Jó volt együtt lenni, együtt enni. Készítettünk tojásokat is. Volt 1-2 locsolkodónk is hétfőn. 🙂

Közben testi-lelki megújuláson is keresztül megyünk. Böjtölünk… ugye milyen jól hangzik? Hát igazság szerint elkezdtünk egy komoly diétát. Én szerettem volna elkezdeni és megkértem a kedves férjemet, hogy igazi együtt érzésként ő is vegyen részt ebben a 30 napos kihívásban. Olyan mélyen sejt szinten együtt érez velem, hogy az már néha fáj. 🙂 Az elején többször megkérdezte, de tényleg nem ihatok kávét? Aztán bármikor kettesbe voltunk “romantikusan” rám nézett és csak annyit mondott: Szörnyű ez a diéta. Végül is kiegyeztünk abban, hogy mind a ketten éhesek vagyunk. Én nem annyira, mert előtte sem ettem nagyon sokat, ő neki persze drasztikusabb volt a váltás. Amúgy nagyon büszke vagyok rá, mert megeszik mindenféle sült cékla, édes krumpli és párolt ánizst meg hasonló érdekes ételeket. Magamra is büszke vagyok és reménykedem, hogy végül is a potenciális gyulladáskeltő ételek elkerülésével az egészségem is hamarabb helyreáll.

Azért valahol böjtölünk is. Vagyis érezzük, hogy valahogy lelkileg is másabbak vagyunk a diéta alatt – én biztosan. Több dolog is felbukkan az életemben, amin dolgoznom kell. Konkrét helyzetek, amiken dolgoznom kell, hogy fel tudjam dolgozni, meg tudjak bocsátani.

Tornázok minden nap! Nagyon jó! A 7 perces test tömeggel végzett edzést együtt is csináljuk. Aztán még néha szoktam mást is.  http://7-min.com/

A gyerekek jól vannak, egészségesek, okosak, ügyesek, szépek. Hihihi 🙂

Karácsonyi boldogságkeresés

Eredetileg az volt a tervem, hogy szépen végig megyek a boldogság fázisok meghatározásán. Megkeresem hogyan tudom ezt a saját életemre lefordítani. Aztán rájöttem, hogy most elég sok minden történik, ami nem éppen az elmélkedésre ad lehetőséget. Meg hát azt hiszem egy kicsit el is akadtam az első fázisnál. 🙂

Kellemes élet:  pozitív érzelmek a jelenről, múltról, jövőről segítenek a boldog élet eléréséhez. Öröm és kielégülés segít a boldogsághoz.

OK. Nem tartok még itt. Bár igyekszem minden nap hálásnak lenni és az áldásokat számolgatni, azt nem állítom, hogy mindig pozitív érzelmeim vannak sem a jelenről, sem a múltról. A jövő az még rendben van. Nem vagyok az a típus, aki a legrosszabb képet festi a jövőről. Szoktam álmodozni szolgálatokról, meg unokákról, esetleg tanításról…

Tegnap a hüle facebook feldobott egy emléket x évvel ezelőttről, én meg majd sírógörcsöt kaptam. Igaziból ez egy jó emlék volt, de nagyon szomorúvá tett, hogy most nem része az életemnek. Aztán az elmúlt éveben 3x annyian haltak meg körülöttem, mint az a megelőző 10 éveben. És hát jön a Karácsony és ilyenkor nagyon nehéz a családtól távol lenni.

Szerintem nekem a legkedvesebb ünnepem a Karácsony. Mindig sokan voltunk, jókat ettünk, szépen feldíszítettük a fát és csuda klassz ajándékokat készítettem, vagy vettem mindenkinek. Hadd soroljak fel egy-két extrémet. Kb 16 éves lehettem, amikor a barátnőm kakucsi házába is elutaztam, hogy ott készítsem el az első lolselyem festményeimet. Mamma mia, olyan félresikerült képeket ritkán találni. Valaki fordítva tette fel a fokföldi ibolyát, amit festettem, mert nem lehetett látni, melyik volt a teteje meg az alja a képnek.

Amikor megtértem mindenkinek Bibliát adtam, vagy Bibliaidézetet, vagy valami tuti ehhez kapcsolódó dolgot. Aztán volt olyan év, amikor steviát és himalája sót adtam. Haha. Hát igaziból nem olyan könnyű, mert azt hiszem az a legjobb ajándék, ami nem az adónak, hanem annak tetszik, aki megkapja.

Szóval nekem a Karácsony minden illatával, dallamával együtt igazi családi ünnep. Szeretem.

Most idén kezd is összerázódni. Amikor csak kettesben voltunk is elénekeltük a Mennyből az angyal kezdetű dalt, de most idén már mind az öten/négyen énekeltük amikor az adventi koszorú gyertyáit meggyújtjuk. Az a terv hogy Szenteste lesz egy kis családi koncert is. Az biztos, hogy Viola fog zongorázni, a többi hangszeren még dolgozunk. A lányok is lelkesek és nagyon szépen éneklik. Igen! Erről álmodoztam. 🙂

Nagyon jó lenne, még többet kifelé élni meg ezt az ünnepet. Nem rég olvastam egy elég gondolatébresztő cikket, ami arról szól, hogy milyen jelei vannak, ha a családunkat imádjuk, Isten helyett. Igaziból érintve is érzem a családunkat kicsit. Fura, mert amennyire szeretem az embereket, annyira befelé is tudok fordulni és minden figyelmem pl a testi bajaim, vagy a családom étkezés körül forog, ezzel kiszorítva a többi ember felé irányuló figyelmet, érdeklődést. Nagyon sajnálom, mert tudom, hogy ezzel akaratlanul is temérdek fájdalmat okoztam már.

Azt hiszem ezért is fontos a megelégedettség a jelenben vagy a múlt feldolgozása, a jövőhöz kapcsolódó aggodalmak elengedése, mert ezzel beragadunk, max kényelmes életet élünk, de nem tudjuk szét osztani magunkat, ami az igazi boldogságot meghozná a szívünkbe.

És most megint eszembe jutott a legnagyobb szerelmi történet. A leghatalmasabb önfeláldozás. Ami remélem titeket is megindít. 🙂

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 

Kapcsolatok

Biztosan másokkal is így van, de az én életem mindig nagyon sok síkon folyik. Első sorban kapcsolati síkon. Számomra ez a legfontosabb, szóval nekem ez természetes. Mostanában igyekszem extra energiát is belefektetni, hogy ne az események, hanem az emberek (gyermekeim) kerüljenek az előtérbe. Persze így lehet, hogy csörög a telefon a végtelenbe, leég a kaja, meg talán el is késünk, de remélem, hogy egyszer talán értékelik azt a sok érzelmi erőfeszítést amit értük teszek. Az igazat megvallva ezzel a nemes céllal együtt is az a helyzet, hogy az elmúlt pár napban nagyon türelmetlen és lüke vagyok.

Mondjuk vannak triggerek: Viola szemtelensége, de látom, hogy ha türelmetlen vagyok, ő annál agresszívabb. Ííííííszonyú nehéz kilépni a feltételek és fenyegetések állandó nyomasztó praktikáiból. Valószínűleg a tűrőképességemet erősen befolyásolja, hogy mit fogyasztok. Feladtam a diétát. 😦 Valami egyszerűsítettebb dolgot akartam, mert már nagyon lefárasztott a külön kaja, meg a sok izé bizé, amire figyelnem kellett: ezt mikor vegyem be, emlékezni, hogy bevettem stb… Most az volt a cél, hogy először máj méregtelenítést csináljak. Az, hogy eszek mindenféle zöldséget, meg gluténmentes dolgokat és gyümölcsöket is még OK lett volna, de a csokoládé megint belépett a képbe és hát ez rossz irányba visz. Úgy érzem, a napi méregtelenítésem (citromos víz, cseppek, illóolaj kúrám) nem elegendő arra, hogy a meglévő és közben hozzáadott mérgeket is kivigye belőlem. Gáz, de ez van. Fáj a vállam. Ez nagyon durva, de észrevettem, hogy ha megnövelem a cukorbevitelt, akkor elkezd fájni a vállam. És volt, olyan amikor nem fájt!! A derekam a múltkor nagyon fájt, kiderült, hogy nagyon fel voltam fújódva és attól fájt. Néha még a fejfájás is megjelenik, ami pedig már évek óta nem jelentkezett (egy időben rendszeresen fájt a fejem.)

Valami jó kompromisszum kell. Valahogy a tudást át kell alakítani önerőre, önbizalomra. Valahogy erőt kell merítsek, hogy a gyerekeim jól érezzék magukat a bőrükben. Meg én is persze.

Igyekszem minden nap rajzolni valamit.

fák

Megtanultam egy új középkori éneket is. Nagyon jó kis ének. Van egy ilyen egyházi ének is, de az én kottás kis füzetemben más szöveggel volt és az is nagyon tetszik nekem. 🙂

Felvirradt áldott szép napunk,
Ma teljes szívvel vigadunk,
E boldog új nap hajnalán,
Ma győz a fény az éj után,
Friss ének, szállj!

Felszálljon hálaénekünk,
Hogy szépen, békén élhetünk,
Hogy fárad értünk jó apánk,
Hogy ránk mosolygott jó anyánk,
Friss ének, szállj!

Eltűnik bú és bánat,
A rút is szépre válhat,
A rossz a jónak ad helyet,
A napsugár is rád nevet,
Friss ének, szállj!

Énekeljetek!  Friss ének szálljon minden nap! Ezzel búcsúzom mára. 🙂

Rendrakás

A szívünkben már itt a tavasz, bár nagyon hideg van kint, még havazást is mondanak. Ó jaj. Elkezdtem több D vitamint szedni. Hallgattam 2 előadást is, az egyik a D-vitamin és depresszió kapcsolatáról szólt https://www.youtube.com/watch?v=t2bBALjq3dI, a másik pedig a szorongás leküzdéséről. https://www.youtube.com/watch?v=LQkeuMc2lNk

Mindkettő foglalkoztat és jó tudni, hogy talán egy-két egyszerű étkezéshez kapcsolódó praktikával lehet segíteni.

Érdekes, hogy több olyan visszajelzést kapok, hogy hú de sok minden történik velünk meg hogy bírom. Hát bizony amikor kicsit érzelmi hullámvölgyben vagyok, akkor nehezebb a felszínen maradni. Reggelente elég nehéz az ágyból kikelnem. Most már beállítottam az órámat, hogy korábban keltsen, de sokszor semmi értelme. Főleg az a rossz, hogy hideg van, észrevettem már tavaly is, egész más volt a reggelem, amikor nem arra gondoltam, hogy az ágy meleg a lakás meg irtó hideg. Mert bizony ettől a gondolattól csak még jobban magamra tekerem a takarót.

A fontossági sorrend nálam, hogy jó ételek legyenek itthon, főzök minden nap. Igyekszem a gyerekeimre odafigyelni, néha még játszom is velük. 😀 Sokat olvasok olyan témákban, amik érdekelnek, kutakodom. Aztán meg egy csomó minden hátra sorolódik egy sírdogálás, vagy skype beszélgetés miatt. Pl a rendrakás. Mostanában a konyhát igyekszem rövidebb idő alatt rendbe tenni, de van egy titkos szobánk a Dzsungel. Eredetileg volt ott pálma és Violának nagyon tetszett a dzsungeles hangulat, mostanra viszont a dobozok, játékok, szemetek között alig lehet elbotorkálni, szóval annyira nehezen átlátható, mint egy dzsungel. 🙂

Amikor sokáig halogatok valamit, akkor már semmi kedvem rá gondolni se és a dzsungel szoba is ebbe a kategóriába esett. A lányok viszont szerettek volna megdolgozni egy két értékes ajándékért, így kihasználva a lehetőséget a dzsungel rendberakását is kicsit rájuk sóztam. 😉 Hát igaziból ők is benne voltak az eldzsungelesítésben…

Egyelőre még csak átmeneti állapotok vannak.

P1140645

Ám ahogy jön a tavasz és reményteljesebbnek látszik a jövő, itt is helyre fog állni a rend. 🙂

A tavaszi nagytakarításhoz viszont segítségre lesz szükségem. Talán ha jön apósom, majd lefoglalja a csemetéket én meg takarító üzemmódba kapcsolok. Bár azt mondják, hogy a nők nagyon jók a sok funkció szimultán ellátásában, én azért sokkal nagyobb lehetőséget látok a sziszifuszi takarításban, mint a takarítás, főzés, mosás, tanítás, fuvarozás egy időben történő végrehajtásában.

Sajnos a széttagoltságomat a diétám is megsínyli. Ha nincs elkészítve az én ételem is, akkor elkezdek éhezni, ha éhezem, akkor meg elkezdek (számomra biztosan) káros ételeket enni.  Ez sok érzelmi, önértékelésbeli problémát felszínre hozott bennem. Nagyon nehezen találok vissza a jó vágányra. Sajnos a kedves férjem még vesz néha olyan édességeket, amik nem túl egészségesek és  egyre nehezebb ellenállni a kísértésnek.

Ezzel szemben viszont hihetetlen, hogy 16 éve házas vagyok és ezt még nem hagytam abba. 🙂 Na jó bevallom néha meglankadok… de azt hiszem Isten kegyelmes, amikor újra és megint szeretetet ébreszt bennem a kicsi családom irányába.

photo 5

Ez is márciusban készült. A George Washington hídnál.

 

Azt hiszem ebben az egész kúrában az érzelmi méregtelenítés a legnehezebb számomra és az hogy folyamatosan mivel táplálom a gondolataimat, mert az ugyanúgy van, mint az ételekkel. Ha pozitívan gondolkodom, azt gyógyítólag hat, ha kritikusan és esetleg dühösen, az mérgez. A mellett, hogy a szervezetemre káros ételektől távol kell tartanom magam, a viselkedésemben és az érzelmeimben sem engedhetem azt hogy feladom és minden mindegy állapotba kerülök, vagyis szabad teret engedek a negativitásnak.

Jön a feltámadás ünnepe! Csuda jó kis ünnep, most hirtelen a 40 napos böjt is olyan értelmesnek tűnik. Készítsétek ti is a szíveteket, haljatok meg Krisztussal, hogy a szeretetetek újra fel tudjon támadni! Drukkolok nektek!

image64

 

 

 

Telefon

Ez egy külön történet. Amerika misztikus oldala. 🙂

A héten a Kedves Szerelmes férjem kegyelméből megkaptam a 4. amerikai telefonomat. 18 hónapja vagyok az Egyesült Államokban…

Telefon 1

Az elején megkaptam a Kedvesem mobilját, egy olcsó kis telót, amit első napokban vett, hogy itt tudjon intézkedni. Fura nagyméretű telefon volt. Jó szolgálatot tett, amikor még nem volt GPS-em. Legalább élhettem a telefonos segítségkérés lehetőségével. 😀

Egyszer csak nyoma veszett. Már nem emlékszem a részletekre. Fura volt, hogy nem találom kerestük egy darabig, aztán feladtuk… Remélem jól emlékszem. 😉

Telefon 2

Kaptam egy igazi tapogatós modern telefont, borzasztóan zavaró volt. De lehetett vele fotózni, úgyhogy igyekeztem megbarátkozni vele. Amikor tavaly először leesett a hatalmas hó, a havas úton véletlenül kiesett a táskámból. Sajnos csak később jöttünk rá, hogy kiesett és addigra a hókotró elkotorta valahova így nem találtuk meg. Zsófi barátnőm hozta be valamikor márciusban vagy áprilisban hónapokkal a februári hó után, mert nagyon sokára olvadt el a sok felhalmozott hó. Igyekeztünk életet lehetni bele, de az érintőképernyő megfagyott így nem sikerült.

Egy darabig mobil nélkül voltam. Nem is zavart hiszen nem sokat beszéltem rajta amúgy sem. 🙂 Egyrészt nem hallottam ha csörög én meg nem is tudok ezeken az érintőképernyőkön sms-t írni… Aztán egy hideg tavaszi napon elkezdett menet közben füstölni az autó és akkor úgy döntöttünk hogy mégis csak lesz nekem mobilom.

Telefon 3

ZTE márkájú feltöltős telefon. Egész jó kis készülék, sokat fényképeztem vele, igyekeztem nyomon követni hol van. Lehetett rajta emailt is nézni, volt egy jegyzet része, amibe sok hasznos információt gyűjtöttem. 2 hete pénteken elmentem a suli után vásárolni, emlékszem, hogy a kabátom belső zsebébe tettem. Nehéz volt, lehet hogy a kocsiban kivettem a kabátból… lehet hogy itthon letettem valahova… mindenesetre nyoma veszett. A suli miatt le volt halkítva, hiába hívtuk nem hallottuk. Nagyon elkeseredtem. Tudom hogy itt van valahol körülöttem.
Nagyon nehéz ezeket a dolgokat elfogadni. Azt, hogy nem emlékszem hova tettem le, hogy nem sikerült megtalálni. Magyarországon egy telefont sem veszítettem el. Voltak kelekótyaságaim, biztos elhagytam 1-2 dolgot, de telefont azt nem.

Telefon 4

Az újrakezdés lehetősége. Kedden hazajöttem a kórusról és ott volt egy fekete telefon az asztalomon. Felvidultam, még sem vagyok teljesen reménytelen eset, biztosan megtalálta valaki, valami könyv alatt. 🙂 Amikor a Kedvesem elmondta, hogy újat vett, akkor nagyon elkeseredtem. Pedig egy igazán kedves gesztus volt. Kegyelmes. A bűntudat mégis ott maradt.

Ilyen nehéz a Kegyelmet elfogadni? Ki a ti vádlótok? Miért élünk folyamatos bűntudatban? Hogyan lehet felelősség teljesen, mégis magunkkal teljes összhangban élni? Hogyan tudjuk elfogadni a gyengeségeinket? Hogyan tudunk görcsök nélkül megváltozni, az elbukás félelme nélkül?

Vajon lehetséges lesz egyszer, hogy megszeressem magamat?

 

valentine-day-177v

 

 

 

 

Kép

Szeresd felebarátodat…

úgy mint önmagadat.

Sokáig én is azt gondoltam, hogy ez azt jelenti, hogy úgyis olyan sokat foglalkozunk magunkkal, akkor nagyon könnyen fog menni majd a másokkal törődés. Öööö, ezt szerintem senki nem gondolhatja komolyan. 🙂
Sokat változtam az évek alatt. Folyamatosan szembesülök a hiányosságaimmal és folyamatosan önvizsgálatra vagyok kényszerítve.

Most ez a megújító, méregtelenítő kúrám egy újabb helyre hozott ezen az úton. Teljesen egyértelmű számomra, hogy a testem nem fog helyre állni addig, míg a gondolataimat nem rakom helyre. Vagyis gondolati méregtelenítésre is szükségem van.

Van olyan elmélet a világban, hogy igaziból a gondolataink okozzák a szenvedésünket és ha megkérdőjelezzük azok valóságosságát, akkor lehet hogy a szenvedést is meg tudjuk szüntetni.

Például rájöttem arra, hogy én minden fontosabb kapcsolatomban azt kerestem, hogy elfogadjanak és törődjenek velem és mindegyiknél arra a szomorú konklúzióra jutottam, hogy nem vagyok a törődésre méltó. Az utóbbi pár év nagyon fájdalmas érzelmi mélypontjaiban az a szó ugrott folyamatosan a szemeim elé, hogy cserbenhagytak.

Persze ezeknek a gondolatoknak meg van a maga mély barázdája, hogyan és miért alakulnak ki, de folyamatosan azon agyalni, hogy ki s mi miatt gondolom ezt, még nem hoz megoldást. Azt vettem észre, hogy egyre több mutogatás és mások hibáztatása jelent meg az életemben. Ó, ha volt már valaki ilyen helyzetben az tudja, hogy ez az egyik legkiszolgáltatottabb helyzet. Mert akkor olyan leszek, mint egy marionett bábú, akit folyamatosan erre meg arra lehet rángatni.

Van egy bátrabb, de bizonyosan félelmetesebb útja is a gyógyulásnak (méregtelenítésnek). Szembe kell nézzek azzal, hogy a legtöbb problémámat azok a gondolatok okozzák, amiket másokra kivetítek. Például a férjemet én választottam (lehet, hogy ő is benne volt, de én egészen biztosan mindent megtettem, hogy tudja, hogy őt választottam. 🙂 ). Az első csalódások akkor értek, amikor rájöttem, hogy a dolgok nem úgy történnek, mint ahogy én azt megálmodtam. Nem ő okozott csalódást. Ő csak önmaga volt. Ellenben volt egy gondolat, amit elhittem a magamról, a boldogságról és ennek frusztrációja nagyon sok szenvedést okozott.  Szóval a gyógyulás másik bátrabb módja a valósággal való szembenézés, és a saját felelősségem felvállalása, illetve a megoldásban való aktív részvétel.

Szeresd felebarátodat, férjedet, gyermekedet, szomszédodat, gyülekezeti csoportvezetődet úgy ahogy magadat szereted. Szereted magadat? Ha nem szereted magadat, csak ostorozod és bünteted, akkor hogyan fogod szeretni a többieket magad körül? Miért gondoljuk azt, hogy minden érzelmi szükségünket a körülöttünk lévő embereknek kell betölteni? Vagyis, amikor ez nem történik meg, akkor csalódottak vagyunk, vagy ha meg is történik egyszerűen nem vesszük észre és még mindig elkeseredettek és csalódottak vagyunk. Isten gyermeke vagyok, mindent áldást nekem adott már, mint fiát úgy szeret. Ha csak minden nap ezen meditálok, akkor talán kimosom magamból azokat a mérgező gondolatokat, hogy nem vagyok szerethető, nem tudok az elvárásoknak megfelelni és akkor már a semmivel vagyok egyenlő.

Az én döntésem, hogy milyen gondolatok engedek be a szívembe és miknek adok hitelt.

Én úgy döntöttem, hogy elindulok ezen a félelmetes úton. Mert persze nem csinálok mindent jól és akkor azt is be kell vallani, de szeretném levenni a szemem arról, hogy ki miért mivel okozza az én szenvedéseimet. Most akkor kezembe veszem ezt is, mint ahogy az étkezésemet, a gyógyulásomat és helyreállásomat.

Juhhé!! Jó kis kaland lesz ez!

katie-home-r20121011

 

Az étkezés pszichológiája

Amerikába költözés nem csak azt jelentette számomra, hogy ki kellett lépni a megszokott környezetből és új kihívásokkal kellett szembenézni, hanem egy nagyon érdekes lépése az önmagam megismerésének útján.

Ez a “kaland” valószínűleg akkor kezdődött, amikor  a gyerekeim megszülettek. Akkor eléggé felborult az eddigi életem és újra fel kellett ismerjem, hogy ki vagyok én, merre megyek és hova akarok eljutni. Haha, most arra gondoltam, hogy, aki itt az én uschooling-ról szóló bejegyzéseimet olvasgatja el se tudja képzelni, hogy milyen messziről jövök. Az első gyermekemet 3 óránként szoptattam és külön kiságyban aludt, szigorúan megbüntettem, ha engedetlen volt (akkoriban azt gondoltam ez a fő célja egy anya nevelésének.) Aztán jöttek azok a kedves barátaim, akik mindenféle más eszmékkel kihívásra késztettek. Én nem csak gondolkodó ember vagyok, hanem kutató is. Szeretek egy problémát sok oldalról megvilágítani, megkeresni a legjobb, leghatékonyabb, legolcsóbb megoldást.

Így bukkantam Pécsi Ritára és az összefoglaló neveléselméletére. Közben találkoztam valakivel, aki otthonoktatta a leánykáját, az ő révén eljutottam egy találkozóra, majd ennek az egyesületnek a gyűlésén találtam magam: http://www.demokratikusneveles.hu/ itt hallottam először a Summerhill-i iskoláról.

Nagyon megtetszett ez a szabadság. Hm. Szabadság. Vajon miért bukkan fel ez olyan sokszor sok helyen a gondolkodásomban… Szóval a szabadon vállalt tanulás koncepciója indított el az unschooling vonalán.

Aztán  kiköltöztünk ide. Nagyon sok minden megváltozott, de egy újabb barátság kapcsán ez egészséges életmód megvalósítása is sokkal konkrétabb formában jelent meg. Egyrészt nagyon sok emberről hallottam, hogy a megszokott amerikai étrend tönkre teszi a szervezetét, így szinte első perctől kezdve keresem az egészséges beszerzési forrásokat. Másrészt olyan forrásokat kezdtem minden napi szinten olvasgatni, amik elindítottak egy életmód változtató úton.

Közben felfedeztem, hogy itt vannak bizonyos ingyenes online konferenciák, amiken keresztül egyszerűen évekre való sűrített információhoz juthatsz (ingyen 🙂 ).  Az elmúlt fél évben többet tanultam ez emberi testről mint előtte valaha. Megnéztem egy előadás sorozatot a pajzsmirigyről, utána egy glutén-ről szólóba néztem bele, aztán jött ez: http://sexybacksummit.com , ez is nagyon érdekes volt 😉 . Aztán rájöttem milyen jól lehet ez alatt az előadás alatt vasalni. http://naturalcuressummit.com  – ez e természetes gyógymódokról szólt, étkezés, aromaterépia, mozgás, minden volt benne.  Most ebbe kukkantottam bele: http://women.paleohacks.com – hogyan fogyjunk le -nőknek. 🙂 Nem mintha el lennék hízva, de azt hiszem nem véletlenül kattintottam rá az “Étkezés pszichológiája” című előadásra. Hirtelen a beszélgetés alatt bevillant valami. Igen ezt akarom csinálni! Igen, szeretnék segíteni az embereken, hogy jó kapcsolatban legyenek magukkal, az élettel, az étellel. Nagyon sok érdekes aspektusról beszéltek, ami meghatározhatja az evéshez való viszonyunkat. Beszéltek a lehetséges lelki okokról, amik miatt nem tudunk lefogyni, vagy valamilyen rendellenes viszonyunk lesz az ételekkel. Nagyon nagyon érdekfeszítő volt.  http://psychologyofeating.com

(Lesz még egy emésztésről szóló előadás sorozat is, alig várom!)

Boldogságot és finom ételeket kívánok! 😀

Címkefelhő