KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘kalandok’

Boldog Új Évet!

Drága Olvasók, barátok, ismerősök, ismeretlenek.

Nagyon megtisztelő, hogy idekattintotok és megnézitek az aktuális gondolatokat, beszámolókat. 🙂

Úgy érzem, hogy egy nagyon izgalmas és jó évet zártunk. A végére már igen jó is lett. 🙂 És én meg csak a jóra emlékezem. 🙂 Tavaly télen még igencsak depis voltam, nagyon nehéz volt kikelni az ágyból, elkezdeni bármit. Idén is nehéz sokszor felkelni, de ennek az egyik oka, hogy későn fekszünk le, én legalábbis. Az pedig, hogy miért is fekszem le későn egy másik érdekes dolgot feszeget.

Amikor a nyáron Magyarországon voltunk, akkor elvittem Endrét egy felmérésre és kiderült, hogy az idegrendszeri érettsége 40%-on áll. Még amikor otthon éltünk Violával jártam TSMT ide:  Okosító torna és nagyon nagy változást vettem észre a viselkedésében és  gondolkodásában. Mivel most nem ott élünk Endrének valamilyen más fejlesztést kellett találjak. Egy fantasztikus módszerre/rendszerre találtam, aminek a neve Brain Balance.

Nem tudom, hogyan magyarázzam el, hogy ez milyen lelkesedéssel és reménységgel tölt el. Első körben megvettem a módszer kidolgozójának a könyvét: Disconnected Kids. A könyv nagyon részletesen leírja, hogy több neurológiai problémának, tanulási és viselkedési problémának fejlődési zavar van a hátterében (ezt lehet hogy már ti is tudjátok :). Különböző fejlődési zavarok más formát vehetnek más más gyereknél, de végső sorban Dr Melillo szerint mind oda vezethetők vissza, hogy a bal és a jobb agyfélteke nem kiegyensúlyozott és nincs összehangolva, nincs összhangban. Ez pedig nem csak figyelem zavart, vagy autizmust jelenthet vagy kényszerbetegséget (ocd) hanem vagy gyenge immunitást: sok betegeskedést, vagy túlzott immunitást: étel allergia, ekcéma okozhat. Hihetetlen mennyire sok területet kibillenthet, és mennyire sokat helyre tudunk hozni célzott mozgással és különböző érzékszervek ingerlésével!

Annyira belelkesedtem, és olyan reményteli lettem, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amin lehet változtatni, ami előre mutat, ahol a kemény munkával, sok gyakorlással tartós változást lehet elérni. Konkrétan új agyi szinapszisok keletkeznek! Még nincs vége a történetnek, nem is tudom mi lesz a következő lépés, de nagyon nagy energiákkal tölt el, hogy igenis van értelme küzdeni valamiért. 🙂

Titkon abban is reménykedem, hátha én is része lehetnék egy ilyen központnak, talán egy napon megnyithatom a saját fejlesztő központomat, vagy lefordítom magyarra a könyvet, vagy… csak Isten tudja, milyen lehetőségek vannak még ebben és mi lesz abban az én szerepem. ❤

Kicsit visszatérve a késői lefekvéshez: hát néha azon veszem észre magam, hogy nem tudok koncentrálni, amíg rohangálnak körülöttem, az amúgy is szétszórt gondolataim miatt darabokra hullok szét. Nem az FB a legnagyobb baj, vagy, hogy nincs önuralmam (bár ezen is lehet dolgozni hihi) hanem a saját meglévő figyelem zavarom is.

Csodálatos dolgokat tartogat a jövő! Nagyon bizakodó vagyok! Isten nagyon jó!!!

 

Reklámok

Október 2015

Eltelt ez a hónap is, a gyerekek úgy nőnek mint a gomba. Mindent megesznek, amit csak látnak. De talán jobb ha nem látják, amikor készül, mert akkor még inkább. 🙂

Nagyon nagyon sok minden történik minden nap, nehéz számot vetni, mert máris a következő nap feladatain gondolkozom. Elmondom a napi dolgokat, főleg Viola teendői.  Nagyon sok mindenbe belefogott. Egyelőre bírja… nem is panaszkodik, hogy mást szeretne. 🙂

Szóval, napi zongora gyakorlás, ez most reggeli után van.
Napi házimunka, kicsit módosítottunk, most heti váltással a kötelező munkák: a söprögetés, mosogatókipakolás, nappali rendrakás, terítés. A rendrakás nagy kihívás, mert a cipőket eléggé szét szokták dobálni, néha ruhák is felbukkannak és hát a “könyv folyamot” megfelelő mederben kell tartani. Mindig. A söprögetés is elég nagy koncentrációt igényel, egyelőre a székeket is ide-oda rakosgatják, hogy jól felsöpörjenek az ebédlő asztal körül.
A játszó helységek általában elég kaotikus állapotban vannak. Azt szoktam néha erős felindultságomban kérni, hogy a kósza Legó darabokat szedjék össze. Ez lesz a következő lépés: valahogy beépíteni a napi rutinba. Folyamatosan olyan cikkeken akad meg a szemem, hogyan lehet egyszerűsíteni az életet, a feleslegtől mindenképpen megszabadulni, átcsoportosítani. Gyűjtöm az erőt… Angolul tudóknak egy kis inspiráció: http://lauragraceweldon.com/2015/10/22/16-playful-cures-for-a-toy-overload/
Naponta szoktunk online tanuló foglalkozást csinálni. Ezen az oldalon: http://www.adaptedmind.com/ Angol olvasás és matek. Viola az olvasást csinálja szívesebben, így azt hagyom, hogy egyedül csinálja. Kamilla meg a matekot élvezi, így vele az olvasást gyakorlom és a matek feladat a bónusz. 🙂 Ez gyerekenként napi 20-50 perc. Endre szokott nézni építős videókat a Youtube-on. Nagyon vicces, mert egy csomó animációs kisfilmet oroszok töltenek fel. Lehet, hogy közben még oroszul is meg fog tanulni… ? 😉
Apa talált egy online programozási kurzust gyerekeknek: Code Yourself! Ez egy 5 hetes kurzus, videóval, feladatokat, tesztekkel. Korábban ezen a platformon programoztak a lányok, kísérleteztek és most is ezt használja a kurzus: https://scratch.mit.edu/ Viola beiratkozott és esti szeánszként Apával programozást tanul. Apa nagyon jó tanár, mindent elmagyaráz és magyarul is visszakérdez mindent. Ez napi 1-2 óra.

Ezen felül a heti programunk:

Hétfő – zongora óra (Viola), festés óra (Anya 🙂 )
Kedd – Női Bibliaóra (Anya)
Szerda – Torna (Mindenki)
Csütörtök – Karate (Viola)
Péntek – Iskola (Mindenki)
Szombat – Magyar Cserkészet (Viola, Kamilla)
Vasárnap – Gyülekezet (Mindenki)

Édesanya

Édesanya, aki az életét, erőfeszítéseit, minden szeretetét belém öntötte, most itt van velünk. Most nagyon jó. Azért is mert nagyon nehéz ilyen távol lenni azoktól, aki az életet adják neked.
Drága Nagymamám is nagyon hiányzik, Keresztmamám, Keresztapám, Nényikém. Egész életemben a tenyerükön hordoztak. Minden olyan dologgal elhalmoztak, ami azzá tett, aki ma vagyok. Elfogadással, biztatással, dicsérettel, gondoskodással, mesékkel, együtt töltött idővel, lehetőségekkel. Persze ajándékokkal is. Mert hogy nekem nem volt olyan sok, így jobban emlékszem rájuk, a nagy macira, a vízzel tölthető babakonyhára, a narancssárga makira, a hosszú kötött kígyóra, a sírós babára,  (Unokaöcsémre 🙂 ).

Édesanya különleges harcos. Soha nem adja fel. A fizikai és lelki teherbírását mindig a végsőkig feszíti. Kicsit mártír hajlamú, de hát ez talán együtt jár. 🙂 Most is nagyon sokat dolgozik itt nekem, ami fura egy helyzet, mert nem szeretném és persze szeretném is egyszerre. Ki ne szeretné, hogy elvégezzenek helyette mindent? 🙂 .

Ezért inkább elmegyünk otthonról és akkor ő sem csak a napi rutinba van beragadva. Meg hát amúgy is egy nagyon aktív nagymama. Szeret kártyázni, táncolni, énekelni, kirándulni, felfedezni új dolgokat.

Voltunk vele már a városban sétálni, vásárolni, karatén, tornaórán, az “iskolában”, arborétumban, múzeumban, indián faluban, cserkész vacsorán, tábortűznél, és itt együtt ünnepeltük a 68 születésnapját. Igyekeztünk kényeztetni őt finomságokkal. Hát a torta tényleg különlegesen finomra sikerült. Az én vicces férjecském először mondta, hogy majd megünnepeljük a 28. születésnapját, majd aznap köszöntötte a 18.-on, de mire a tortára került a sor már csak 8 gyertya maradt. 😀 Hát igyekszünk Jutkamamát fiatalos formában tartani. 🙂

Éljen az én kedves, jószívű, szorgalmas, szeretnivaló drága Édesanyám!

Az étkezés pszichológiája

Amerikába költözés nem csak azt jelentette számomra, hogy ki kellett lépni a megszokott környezetből és új kihívásokkal kellett szembenézni, hanem egy nagyon érdekes lépése az önmagam megismerésének útján.

Ez a “kaland” valószínűleg akkor kezdődött, amikor  a gyerekeim megszülettek. Akkor eléggé felborult az eddigi életem és újra fel kellett ismerjem, hogy ki vagyok én, merre megyek és hova akarok eljutni. Haha, most arra gondoltam, hogy, aki itt az én uschooling-ról szóló bejegyzéseimet olvasgatja el se tudja képzelni, hogy milyen messziről jövök. Az első gyermekemet 3 óránként szoptattam és külön kiságyban aludt, szigorúan megbüntettem, ha engedetlen volt (akkoriban azt gondoltam ez a fő célja egy anya nevelésének.) Aztán jöttek azok a kedves barátaim, akik mindenféle más eszmékkel kihívásra késztettek. Én nem csak gondolkodó ember vagyok, hanem kutató is. Szeretek egy problémát sok oldalról megvilágítani, megkeresni a legjobb, leghatékonyabb, legolcsóbb megoldást.

Így bukkantam Pécsi Ritára és az összefoglaló neveléselméletére. Közben találkoztam valakivel, aki otthonoktatta a leánykáját, az ő révén eljutottam egy találkozóra, majd ennek az egyesületnek a gyűlésén találtam magam: http://www.demokratikusneveles.hu/ itt hallottam először a Summerhill-i iskoláról.

Nagyon megtetszett ez a szabadság. Hm. Szabadság. Vajon miért bukkan fel ez olyan sokszor sok helyen a gondolkodásomban… Szóval a szabadon vállalt tanulás koncepciója indított el az unschooling vonalán.

Aztán  kiköltöztünk ide. Nagyon sok minden megváltozott, de egy újabb barátság kapcsán ez egészséges életmód megvalósítása is sokkal konkrétabb formában jelent meg. Egyrészt nagyon sok emberről hallottam, hogy a megszokott amerikai étrend tönkre teszi a szervezetét, így szinte első perctől kezdve keresem az egészséges beszerzési forrásokat. Másrészt olyan forrásokat kezdtem minden napi szinten olvasgatni, amik elindítottak egy életmód változtató úton.

Közben felfedeztem, hogy itt vannak bizonyos ingyenes online konferenciák, amiken keresztül egyszerűen évekre való sűrített információhoz juthatsz (ingyen 🙂 ).  Az elmúlt fél évben többet tanultam ez emberi testről mint előtte valaha. Megnéztem egy előadás sorozatot a pajzsmirigyről, utána egy glutén-ről szólóba néztem bele, aztán jött ez: http://sexybacksummit.com , ez is nagyon érdekes volt 😉 . Aztán rájöttem milyen jól lehet ez alatt az előadás alatt vasalni. http://naturalcuressummit.com  – ez e természetes gyógymódokról szólt, étkezés, aromaterépia, mozgás, minden volt benne.  Most ebbe kukkantottam bele: http://women.paleohacks.com – hogyan fogyjunk le -nőknek. 🙂 Nem mintha el lennék hízva, de azt hiszem nem véletlenül kattintottam rá az “Étkezés pszichológiája” című előadásra. Hirtelen a beszélgetés alatt bevillant valami. Igen ezt akarom csinálni! Igen, szeretnék segíteni az embereken, hogy jó kapcsolatban legyenek magukkal, az élettel, az étellel. Nagyon sok érdekes aspektusról beszéltek, ami meghatározhatja az evéshez való viszonyunkat. Beszéltek a lehetséges lelki okokról, amik miatt nem tudunk lefogyni, vagy valamilyen rendellenes viszonyunk lesz az ételekkel. Nagyon nagyon érdekfeszítő volt.  http://psychologyofeating.com

(Lesz még egy emésztésről szóló előadás sorozat is, alig várom!)

Boldogságot és finom ételeket kívánok! 😀

Címkefelhő