KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘valentin nap’

Bálint napi apa lánya buli

A Valentin nap itt ugye elég nagy szám. Hatalmas üzlet is. Ha egy kicsit is szimpatikus valaki akkor egy pár szívecskével, kártyával mindenképpen fejezd ezt ki. Endre kézműves foglalkozása pont 14.-re esik és azt kérte a tanár hogy vigyünk mindenkinek névre szóló kártyát. Nem is ismeri a többieket. Egy kisfiúval játszik, aki nem is az órán van csak a teremben… Kicsit tehát túl van pörgetve a dolog.

Közben  a gyülekezetünk ennek apropóján rendezett egy apa lánya táncos mulatságot vacsorával. A lányok persze szuper izgatottak voltak, Apa is szépen felöltözött. 🙂 Nagyon különleges volt. Nagy élmény nekik. Én is jól éreztem magam Endivel addig. Igazán nagyon kedves volt.

Délután ment egy kis találgatás (Kamilla szereti ezeket feszegetni) vajon anya kivel menne erre a mulatságra. Hát ugye van a szolnoki Tata, akit igyekszünk minden évben meglátogatni és Viola szerint az állam pont olyan mint neki, szóval a vér szerinti apám. De hát a kedves évi egyszeri mosolygáson túl nincs igazán kapcsolat köztünk és soha nem is volt.
És ott van Édesanyám férje Vili papa, aki szintén nem volt az életem része, amikor felcseperedtem. Bár része volt a nagy képnek, de nem úgy mint az én apám. Az évek alatt talán szorosabb lett a kapcsolatunk, de egy ilyen buliba azt hiszem vele sem mennék el.

Hamar lefektettem Endit és vártam a lányokat akik még sokáig buliztak ez alatt halk dicsőítő dalokkal próbáltam egész közel kerülni az én Mennyei Apukám szívéhez.

Ő biztosan eljött volna velem, egész sorosan magához ölelt volna, hogy tudjam mindig számíthatok Rá, sose hagy magamra, sose hagy cserben, sose fog áthidalhatatlan távolságra lenni tőlem.

 

 

 

 

Telefon

Ez egy külön történet. Amerika misztikus oldala. 🙂

A héten a Kedves Szerelmes férjem kegyelméből megkaptam a 4. amerikai telefonomat. 18 hónapja vagyok az Egyesült Államokban…

Telefon 1

Az elején megkaptam a Kedvesem mobilját, egy olcsó kis telót, amit első napokban vett, hogy itt tudjon intézkedni. Fura nagyméretű telefon volt. Jó szolgálatot tett, amikor még nem volt GPS-em. Legalább élhettem a telefonos segítségkérés lehetőségével. 😀

Egyszer csak nyoma veszett. Már nem emlékszem a részletekre. Fura volt, hogy nem találom kerestük egy darabig, aztán feladtuk… Remélem jól emlékszem. 😉

Telefon 2

Kaptam egy igazi tapogatós modern telefont, borzasztóan zavaró volt. De lehetett vele fotózni, úgyhogy igyekeztem megbarátkozni vele. Amikor tavaly először leesett a hatalmas hó, a havas úton véletlenül kiesett a táskámból. Sajnos csak később jöttünk rá, hogy kiesett és addigra a hókotró elkotorta valahova így nem találtuk meg. Zsófi barátnőm hozta be valamikor márciusban vagy áprilisban hónapokkal a februári hó után, mert nagyon sokára olvadt el a sok felhalmozott hó. Igyekeztünk életet lehetni bele, de az érintőképernyő megfagyott így nem sikerült.

Egy darabig mobil nélkül voltam. Nem is zavart hiszen nem sokat beszéltem rajta amúgy sem. 🙂 Egyrészt nem hallottam ha csörög én meg nem is tudok ezeken az érintőképernyőkön sms-t írni… Aztán egy hideg tavaszi napon elkezdett menet közben füstölni az autó és akkor úgy döntöttünk hogy mégis csak lesz nekem mobilom.

Telefon 3

ZTE márkájú feltöltős telefon. Egész jó kis készülék, sokat fényképeztem vele, igyekeztem nyomon követni hol van. Lehetett rajta emailt is nézni, volt egy jegyzet része, amibe sok hasznos információt gyűjtöttem. 2 hete pénteken elmentem a suli után vásárolni, emlékszem, hogy a kabátom belső zsebébe tettem. Nehéz volt, lehet hogy a kocsiban kivettem a kabátból… lehet hogy itthon letettem valahova… mindenesetre nyoma veszett. A suli miatt le volt halkítva, hiába hívtuk nem hallottuk. Nagyon elkeseredtem. Tudom hogy itt van valahol körülöttem.
Nagyon nehéz ezeket a dolgokat elfogadni. Azt, hogy nem emlékszem hova tettem le, hogy nem sikerült megtalálni. Magyarországon egy telefont sem veszítettem el. Voltak kelekótyaságaim, biztos elhagytam 1-2 dolgot, de telefont azt nem.

Telefon 4

Az újrakezdés lehetősége. Kedden hazajöttem a kórusról és ott volt egy fekete telefon az asztalomon. Felvidultam, még sem vagyok teljesen reménytelen eset, biztosan megtalálta valaki, valami könyv alatt. 🙂 Amikor a Kedvesem elmondta, hogy újat vett, akkor nagyon elkeseredtem. Pedig egy igazán kedves gesztus volt. Kegyelmes. A bűntudat mégis ott maradt.

Ilyen nehéz a Kegyelmet elfogadni? Ki a ti vádlótok? Miért élünk folyamatos bűntudatban? Hogyan lehet felelősség teljesen, mégis magunkkal teljes összhangban élni? Hogyan tudjuk elfogadni a gyengeségeinket? Hogyan tudunk görcsök nélkül megváltozni, az elbukás félelme nélkül?

Vajon lehetséges lesz egyszer, hogy megszeressem magamat?

 

valentine-day-177v

 

 

 

 

Címkefelhő