KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘utazás’

Magyarországi nyaralás 2015

Nagyon örültünk idén is, hogy hosszabb időt a hazánkban töltöttünk. Sokan kérdezték, hogy hogy érezzük magunkat külföldön és őszintén azt mondhatom mindenkinek, hogy nekünk a legjobb :), mert itt is jól érezzük magunkat és ott is jó az életünk. Hatalmas áldás ez. Isten ajándéka, az is ha az ember megtalálja az öröme forrását az adott helyen és helyzetben. És természetesen az is hatalmas áldás, hogy jelenleg ennek a szabad országnak a sok előnyét élvezhetjük. A magyarságom ezzel együtt bennem van a testemben a véremben, a lelkemben, soha nem is tudnám kiszakítani, nem is akarnám. Nagyon nagy áldás volt a családdal újra együtt lenni, mindenkit megölelgetni, együtt enni, mosogatni, táncolni. 🙂 Nagyon jó érzés volt újra közösségben lenni keresztény testvérekkel, ősrégi barátokkal. 🙂 Hát… egy kicsit keserédes volt a régi házat újralátni. Hatalmasat nőt a gyümölcsfa és gyönyörűséges volt a rózsabokor, amit a legutolsó tavasszal ültettem, a futórózsáról nem is beszélve, ami már a terasz tetején virít. Szeretem a rózsákat. 🙂

Nagyon teszik Csömör, tetszenek a látható fejlesztések, a klassz kezdeményezések, a falunapok, az Úrnapi virágszőnyeg. Szomorúan hallottam a politikai viszálykodásokról. A magyar mentalitásnak ez a része nem annyira rezonál velem, mint amennyire elszomorít. Hát igen, a sok áldás mellett, szomorkodtam is, ahogy Budapestet jártam. Hirtelen megcsapott a gondolat, hogy ha nem lesz itt valami radikális pozitív átalakulás, akkor lehet, hogy még sokáig nem térünk vissza. Írtam pár gondolatot is, ahogy a belvárosban sétáltam, ne haragudjatok, angolul:

As I go around, I just feel to cry as if you know someone you love is going to die.

Nagyon jó dolog volt ismerős környezetben lenni. Tavalyhoz képest most még jobb is volt. Tudtam mire számítsak, a lakótelepre, a nagyváros forgatagára. Élveztem a BKV bérletemet, egy innen-oda buszozgattam, vonatoztam, metróztam. 🙂 Sokat jártam a Lidlbe. 🙂 Szeretem a Lidlt. 😀

A gyerekek nagyon élvezték, hogy a nagyszülők hol így, hol úgy, hol ezzel hol, azzal kényeztették őket. Én is élveztem, hogy szinte szingliként szervezhettem a találkáimat a barátokkal. 🙂 Találkoztam Pécsi Ritával, nagyon jó volt az előadása is, amit hallottam. (Mese, játék, zene – ezt talán majd még kifejtem 😉  Voltunk Tatán a várjátékokon, voltunk Lipóton a Lipóti Kempingben, na meg a pékségben. 🙂 Voltunk Mártélyon a Tisza-parton. Megünnepeltük Micike szülinapját, kisebb váratlan fordulatokat leküzdve. Találkoztunk a Miklós unokatesókkal. Nyaraltunk Gyopároson. Találkoztunk régi új kisbarátokkal. Meg persze a manók még sok ezer helyen voltak, mint pl Csodákpalotája, vasúttörténeti park, játszóház, Szemlő-hegyi barlang, leányfalui strand meg ilyenek.

Igaziból főleg Viola fejezte ki, hogy milyen jó lenne kombinálni a két világot. Pl költözzenek Amerikába a rokonok, miért kell az unokatesókat hátrahagyni, éljünk egy évet itt egy évet ott.

Én teljesen jól éreztem magam végig. Az utolsó napok persze stresszesek voltak, de csak az utazás meg a változás miatt. Már várom a jövő évi utazást. Lehet, hogy a Kedvesem is ott lesz. 😉 Lehet, hogy legközelebb osztozik a sok örömteli élményben amiben részem volt. ❤

Nyaralás otthon

Magyarországi kalandjaink már az utazással elkezdődtek. Az AirBerlinnel utaztunk Berlinen keresztül. Sajnos késve indultunk New Yorkból, így már az induláskor lehetett tudni, hogy nem fogjuk elérni a csatlakozásunkat. Amikor megérkeztünk a Tegel-re akkor derült ki, hogy a berlini reptéren semmi nekünk való dolog nincs. A pár eurós kártérítésből vettem egy csomag cukorkát és ezzel vigasztaltam a gyerekeimet. Itt tájékoztattak, hogy előbb Münchenbe repítenek minket és egy újabb átszállás után Budapestre. Bár a kisebbek aludtak a hosszú úton Viola meg a rövidebbeken. Én semmit. Szóval a 18 órás utazás után holtfáradtan még kb 1/2 óra kellett mire az elveszett bőröndjeinket bejelentettem. Szerencsére még aznap este kiszállították.

Mielőtt hazamentünk Magyarországra igyekeztem megtervezni, hogy mi mindent csináljunk majd. Egy online naptár segítségével tervezgettem a családi közös nyaralást, meg a nagyszülőkkel, rokonokkal, barátokkal töltendő időt. Hát nem jutott mindenre idő. 🙂 Vagyis voltak olyan dolgok, amiket előrébb kellett volna venni, mert utolsó pillanatban már nem nagyon lehetett tervezni.

Mivel nem voltunk még olyan régen távol és az internet segítségével folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a családtagokkal, így olyan volt szinte mintha el sem mentünk volna. 🙂  Az elején a vezetés kicsit fura volt nekem,  kellett 1-2 nap mire visszaálltam a váltós vezetésre.

Most röviden leírom merre jártunk, csak úgy a krónika kedvéért.

Az első hétvégén a gyerekek voltak a közlekedési múzeumban, közlekedtek is a sok autózás után. 🙂 Valamint voltunk a tatai várban, ahol május utolsó hétvégéjén rendezték a Tatai Patara nevű rendezvényt. Endi kapott egy pajzsot, meg a nagybácsitól egy fakardot, úgyhogy hatalmas vehemenciával akart mindenkit leküzdeni.

2014 13142014 12922014 12882014 13072014 1370

A következő izgalmas esemény az operaházi látogatásom volt. Aznap este a gyerekek a nagyszülőkkel voltak és meg elmentem az Ariadné Naxoszban című előadásra anyuékkal. Már nagyon régen voltam az Operaházban és hát persze elbűvölő volt az épület. Lefényképeztem régi általános iskolai barátnőmet is, aki aznap is oboázott az Opera zenekarában. Hát… az előadás…. meghökkentő volt. Nagyon modern feldolgozás volt, sokszor nem gyerekeknek való tartalommal. Ezzel együtt nagyon nagyon szépen énekeltek.

2014 13862014 1395

Pár nap múlva ellátogattunk Csömörre. Elmentünk a régi házunk előtt. Anya pityergett, a többiek meg menni akartak tovább. Meglátogattunk egy-két régi barátot. Ibolya néni most is nagy szeretettel fogadott minket. A gyerekek is boldogok voltak mert Ibolyánál mindig van valami kincs, amivel egy gyereket el lehet varázsolni. 🙂 Ő a csömöri szociális központ vezetője, a gyerekek Vasárnapi Iskolai tanítója volt, amíg ott laktunk a Baptista gyülekezett szomszédságában. A lelkesedése, mosolya és odaadó szíve mindig is jó példa lesz előttem. Voltunk a könyvtárban, amit a kedvünkért még egy pár percig nyitva tartottak. A Zöld Fa étteremben ettünk a gluténmentes tejmentes szokásos ételünket: sült krumplit grillezett csirkével. Ebből jó sokat ettünk Magyarországon. 🙂  Az volt a terv, hogy délután elmegyünk a gyerekek régi óvodájába. Sajnos Endike beleesett a szökőkútba, így hazamentünk, ahol rápihenhetett az esti bulira. Az oviban nagyon érdekes volt látni, hogy Viola már 5 perc után vagy 6-7 kisgyerekkel kergetőzött. Végül Kamilla is feloldódott. Én meg mivel Endrével mentem a játékvillamosra, hamarosan az összes kisfiúval együtt utaztam, akik mindenféle műszaki problémát hárítottak el, vagy épp az ellenségtől mentették meg a villamost/tengeralattjárót/repülőt. 🙂

DSCN1433DSCN1448

Szeretem Csömört! http://www.szeretlekcsomor.hu/

Másnap megérkezett Apa. Megünnepeltük a édes Kamillánk 6. születésnapját kedves csömöri barátaival. Sajnos ezekről nincs kép és nem találom Viola gyönyörű szív alakú sütijét, sem, amit a hugicájának készített.

DSCN1456

Ébredező szülinapos.

Találkoztunk a Margitszigeten a barátainkkal Köszönjük azoknak, akik eljöttek!!

DSCN1484 DSCN1486

Majd a gyerekek nagy örömére Gyopárosra is elutaztunk. Köszönjük kedves makói rokonainknak, hogy használhattuk a nyaralójukat és a távoli kis unokatesó elektromos autóját.

DSCN1488 DSCN1494 DSCN1495 DSCN1497 DSCN1498 DSCN1499

 

A közös pancsolós napok után Apa elhagyta Magyarországot.

DSCN1528

Majd legközelebb innen folytatom. 🙂

Kulturális sokk

Azt mondják, hogy ha valaki egy külföldi országban kezd élni, akkor a kulturális különbségek szinte sokkszerűek lehetnek. Pár hete ajánlott valaki egy könyvet, amiben egy nagyon okos szakértő ír ennek a folyamatnak a lelki háteréről, ami segíthet egy ilyen átállást. Az egész könyvet még nem olvastam el, de állítólag huzamosabb külföldi tartózkodásnál, akár 6 hónap vagy 1 év is lehet az átállás.

living abroad

Az írónő szerint a következő stációk vannak: 

  • emelkedett hangulat: az újdonságok izgalma
  • ellenállás: folyamatos összehasonlítás, ami miatt a régi otthon jobb színben tűnik fel
  • átalakulás: mivel a környezet már ismerősebb, így a jobb dolgok is észrevesszük
  • beilleszkedés: a kulturális különbségeket áthidaltuk

Én úgy hiszem még nálam az első időszak van, de azért úgy érzem, hogy bizonyos dolgokban már áthidaltam a különbségeket. Mivel mi felnőttek elég jól beszéljük a nyelvet, ez azért nagyon sokat segít a mindennapokban. Maga a tudat, hogy bárkit megkérdezhetek, ha valamiben segítségre van szükségem, már ez megnyugtató. Nagyon félelmetes lehet egy ország, ahol az ember nem tud a másikhoz odafordulni ha mondjuk egy pohár vízre van szüksége. Mielőtt a repülőre felültünk beszélgettem a Kedvesemmel és előre próbált felkészíteni, mert úgy látta, hogy bizonyos különbségek letaglózók lesznek. Vannak apróságok, például a gáztűzhely, a beépített szekrények, az ajtó kilincsek, a wc :), ahogy az ajtók vagy az ablakok nyílnak. Ahogy írtam már az első napokban nagy kihívás volt a vásárlás egyrészt a távolságok miatt, másrészt a választék miatt, harmadrészt azért a kulturális különbség miatt is. Hiába látom, mi van a dobozra írva, nem tudom, hogy miféle étel van benne 🙂 Az amerikaiak reggel müzlit vagy egyéb száraztápot esznek 🙂 állandóan kekszeznek, akár tízórai, akár uzsonna legyen az. Igaz, sok salátát esznek! Ebédre hagyományosan valamilyen száraz ételt, szendvicset és salátát esznek, aztán a vacsora a fő étkezés. Főleg gondolom azért, mert akkor tud a család együtt lenni. Mi nem szeretnénk ezt a fajta étkezést követni. Reggelire kenyeret eszünk (még kísérletezik, melyik fajta a jó), esetleg tojást, szalonnát. Igyekszem a kekszeket gyümölccsel joghurttal kiváltani. Mi speciális kókuszos joghurtot eszünk, ami ugyan cukros, de nem tejes. Találtunk ilyen fagyit is, a lányok nagy örömére. Ezek maximum picike akadályok, amiket hamar megugrik az ember, és még talán talál is benne élvezni való dolgokat.

Ami számomra sokkoló (volt, van és még lesz egy darabig) az az autóvezetés. Nem is a miként: Árpi csak dodzsemezésnek hívja, mivel csak a gázt és féket kell nyomni, mint a dodzsemnél. Inkább a hol. Az elején GPS nélkül vezetgettem és a közeli helyekre egészen simán eljutottam.

sok sok sáv

sok sok sáv

Az első komolyabb utam az a Noémihez vezetett. Az első akadály pedig a 6 sávos útról lehajtás volt. Úgy érzem akkor volt, az első sokk, amikor nem mertem sávot váltani és túlhajtottam a lehajtón. Aztán gondoltam valahol lehajtok és visszakanyarodok. Sajnos térkép nélkül ez nem túl esélyes. Végül is le is hajtottam, de nem tudtam hogyan keveredjek vissza. Felhívtam Noémit és lediktálta hogy hogyan menjek. Egy kb ilyen kereszteződésben kellett volna megtalálni a megfelelő utat:

kereszteződés

kereszteződés

Sajnos nem sikerül. Ekkor már beindult a vészvillogóm, most akkor hova és merre, aztán kerestem valamit, ami dél felé megy és csak mentem és mentem. Ott a hat sáv közepén valahol. Azt sem tudtam hol vagyok, hova megyek, innen hogyan keveredek ki és mikor fogok egyszer hazajutni.  Hát ekkor éreztem igazán sokkos állapotban magam. A gyerekek nyávogtak hátul. Hol vagyunk, miért erre megyünk, mikor érünk oda, stb… Végül sírva fakadtam és legnagyobb kétségbeesésemben felhívtam Férjecskémet, aki szerencsére internet közelben volt. Elmesélte hol vagyok (jó helyen), és hogy hogyan menjek innen a célhoz. Sikerült!! Visszafelé kedves barátném kinyomtatta az útvonalat, ami még kis képekben az útvonal jelző táblákat is mutatta. Egy kis kávé és a támogató imádság után simán hazaérkeztünk. Azóta van GPS-ünk! 😀 És azóta is volt, hogy sötétben, meg nem sötétben is eltévedtem. Itt lakó barátaink szerint New Jersey-ben kifejezetten bonyolultak az utak. Azt is néha nehéz eldönteni, hogy a GPS utasításaiból a térj le és a kanyarodj el hogyan értelmezhető.  Mégis minden héten elindulunk. Én nem bungee-jumpinglok, hogy az adrenalin szintem megfelelő legyen, én vezetek! 😀 😀

Indián nyár

Állítólag magyarul hivatalosan Vénasszonyok nyara a jó kifejezés, de mivel itt mi az Indiánok földjén vagyunk, így talán megbocsájtható ez az fordítás.

Nagyon meleg van, a héten több nap is volt, hogy este alig bírtak elaludni a gyerekek mert 24-25 C° volt a szobájukban. 1002131214-01A mis szobánk van a “csúcson” szóval itt csak az igazi a szauna hangulat. 🙂 Persze pont ezeken a napokon kellett hivatalos ügyeket intézni. Vagy olyan helyre mentünk, ahol órákat kellett várni, vagy olyan helyre, ahova sokat kellett vezetni a melegben. Viszont jó sokat vezettem, már kezdem érezni a ritmust, mostanra már mindenféle utakon voltam, kis pici utcákon, mint mondjuk a miénk, meg a közeli forgalmas úton Route 10 (10-es út) meg államot átszelő  autópályán. Ugyan csak 2×4 sávoson volt, de itt 65 mph volt a sebesség határ. Ez kb 100 km/órának felel meg. Egyszer direkt mentem rá egy ilyen útra, egyszer meg véletlenül, mert ha egyszer nem ott kanyarodik el az ember lánya, ahol kell akkor már nincs mese.

Igaziból 3 gyerekkel menni mindenfelé soha nem egyszerű, szegény Endrének sokszor borult a napirendje és sokszor az ebéd is elcsúszott. Hát főzök, igyekszem, főzelékeket, leveseket. A bevásárlás is egy kihívás egyelőre. Igaziból mielőtt a gyerekek megszülettek közösen piacoltunk Árpival. Nagy hős volt mindig cipelte az egész piacon át, amiket kiszemeltem. Aztán sokszor ő ment el bevásárolni, emlékszem, amikor éjszaka, vagy hajnalban ment a Tescoba, majd hátizsákban cipelte haza a bevásárlást. Aztán otthon is csak kb 1 éve kezdtem el újból én is vásárolni. Emlékszem az első sokkra, mind az áruház nagysága miatt, mint a fizetendő összeg miatt. Most is jól meg kell jegyezzem mi merre van, hogy ne fussunk felesleges köröket, mert mondjuk 45 perc vásárlás alatt a legnyugisabb gyerek  is mocorogni kezd, nem hogy 3 olyan, aki tudja, hogy mit akar. 😉 Az ételek viszont úgy tűnik, jól sikerülnek.  Ma a két napra készült borsófőzelék 1 nap alatt elfogyott. Főztem húslevest is. Ez már nem olyan egyszerű, mert csontot, vagy csontos húst nem nagyon lehet kapni. Klasszikus hentest még nem találtam.bagel Ja és hogy szalonna minden boltban cukrozott… na jó ha otthon megnézitek, ott is találhattok ilyet. Viszont cukros kenyeret nem vagyok hajlandó venni. Kovászos kenyérrel próbálkozunk, de ez kicsit savanykás ízű a lányok szájízének. Nekem jó, Apucika meg csak bagel-t eszik.

Most gyorsan kell aludjak, mert vészesen közeledik a felkelés ideje. 🙂

Mindenkinek sok puszi!!

Repül a, repül a…. Miklós család!

Hétfőn hajnalban kicsit elkésve ébresztettem a társaságot. Én magam se aludtam sokat, mert éjjel kettőig a bőröndöket pakoltam. Nagyszülők jöttek segíteni, hogy időben kiérjünk a Liszt Ferenc repülőtérre. Ott aztán egész kis kompánia gyűlt össze, hogy elbúcsúzzanak a mindannyiunktól. Végül is bementünk a biztonsági kapun, vagyis előbb minden hátizsákunkat, kabátunkat, cipőnket, a babakocsit meg Endre kisautóját betettük a dobozokba, majd átmentünk a kapun. A gépünk egy kicsit késve szállt fel, Endre elég nehezen is viselte, hogy olyan sokáig be volt kötve az ülésben. Kamilla nagyon izgult a felszállás miatt, Violának meg sajnos eléggé fájt a füle a nyomáskülönbség miatt. Én igyekeztem mind a 3-at megnyugtatni, de ilyenkor soha nem lehet benne biztos az ember lánya, hogy ki érzi úgy hogy kimaradt a gondoskodásból… Késve szálltunk fel és késve szálltunk le. Endre egyszer kétszer végig szaladt a folyosó, felállt az ülésen és mindenkivel, akivel lehetett barátkozott. A lányok meg olvasgattak. Az igazi izgalmak a Heatrown kezdődtek. A 3-as terminálból az 5-ösbe átjutni nem kispálya, először átvisz a busz, aztán beszállókártya, aztán biztonsági ellenőrzés, itt is csipogó kapu, után kerestük a B kapukat, míg ki nem derült, hogy oda meg metroszerű vonat visz minket. Végül nagy vágtában odarohanunk a kapunkhoz, az utolsó pillanatban. Mire a reptéri dolgozó, mondja, hogy Madam még nem lehet beszállni. 😯

Ja, nem állitottam át az órámat, így még maradt egy óránk rohangálni. Ez annyira jól sikerülhetett, hogy kb 15 perc után odajött egy légikisérő, hgy menjünk és elsők között szálljunk fel. 🙂 A lányok első dolga az volt, hogy a fülhallgatókat felvették és kb 1 órán át fusztrálták magukat, hogy miért nincs film. Mivel itt is késett a felszállás, így addig csak a tájékoztatást hallgattuk.

Hát nincs túl sok hely egy ilyen nagy repülőn se. Valahogy én többre számítottam. Mivel négyen ültünk egymás mellett és én ültem középen, így elég macerás volt kimennem, és alkalmanként Endre után erednem. Ahogy beindultak a rajzfilmek a lányok lecsendesedtek, Endre elaludt. Én is szundikáltam egy 20 percet. Az ebéddel ébresztettek, ez magyar idő szerint kb 3 körül lehetett. Finom és bőséges volt az ebéd és a többi kis rágcsálnivaló is. Endre elbüvölte a légikisérőket is, így többször elvitték repülőtúrára. 🙂 Végül is Endre egészen jól bírta a lányok meg elégedettek voltak a folyamatos filmezéssel. Sajnos nem tudtak elaludni, csak a leszálláskor. Ami magyar idő szerint este 10 volt már. Mind a 3-an elaludtak. Én meg hagytam, mert a JFK-n sem engedtek minket kiszállni hosszú percekig. Mi voltunk az utolsók akik leszálltak, de nem is baj, mert olyan szirénával ébred a két kisebb, hogy ezt legalább csak a személyzet hallotta. A bevándorlási hivatalban is elég gyorsan végeztünk. Lehet, hogy a síró pityogó gyerekek miatt… Viola sokat segített a bőröndöket megkeresni, vagy Endrére vigyázott, vagy húzott, tolt valamit. Ám ahogy a bőröndöket is felpakoltuk mehettünk APÁHOZ. Endre egészen addig a pontig nyöszörgött, amíg Apa azt nem mondta, hogy innen autóval megyünk tovább. 🙂 A reptérről 1,5 óra volt az út. Így már sötétben botorkáltunk be a házunkba, majd amilyen gyorsan lehetett mindenki lefeküdt. 

MEGÉRKEZTÜNK.

Címkefelhő