KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘USA’

Kutya vagy nem kutya…

Nehéz döntés. Akarjuk is, meg nem is. 🙂

Először is a gyerekek évek óta könyörögnek érte.  És tudjuk, hogy jó lenne. Felelősség, törődés, barátkozás, stb… Mi szülők nehezen adjuk be a derekunkat. Főleg a felelősség és gondoskodás ránk eső aspektusa miatt. 🙂 Én személy szerint mindig arra gondoltam, hogy szeretnék nyaranta hazautazni több hétre és addig nem szernék semmilyen kutyát egyedül hagyni. Elkezdtünk kutyát keresni, de most jönnek a nehéz kérdések.

Milyen fajtát? Ne legyen túl nagy. Rövid szőrű.

Milyen életkorút? Ha picike, akkor ugye mi tanítjuk be. De hát soha nem volt még kutyánk. Ha idősebb, akkor ki tudja milyen előélete volt…

Melyik kutya nem olyan hangos? Melyik jó a gyerekekkel?

Ezen túl már csak azt a nehéz feladat, honnan szerezzünk kutyát? Otthon ennek is más a kultúrája. Itt nem nagyon ismerünk kutyás embereket. A legtöbb kutyát úgyis sterilizálják. Nem tudom kinek lehet vemhes kutyája, és kicsi kölykei. Van-e olyan ember, aki ingyen ad egy kölyköt? Az örökbe fogadós oldalakon, nem csak hosszú listát kell kitölteni magadról, de pénzt is kell fizetni ha el akarsz hozni egy kutyát. Ez fura nekem. Otthon biztosan lenne ismerősnek az ismerőse és hamarabb megoldódna ez a kérdés.

Fajtiszta kutyák 2-3000 dollárba kerülnek.

Milyen tanácsokat tudnátok adni? Mire készüljünk, mielőtt belevágunk ebbe a következő kalandba?

Crunchy Mama

Na most írok nektek egy roppanósat. 🙂

Le kellene feküdnöm, mert az az egyik legjobb orvosság…
Kicsit rángatózik a szemem, hol a jobb, hol a bal. Akkor kezdődött, amikor 6 éve a családot fel kellett pakolni, a házat eladtuk és végül egyedül tartottam a frontot a 3 csöppel. Hónapokig rángatózott, aztán végül csak megnyugodtam… után megint talán a következő költözéskor, már nem emlékszem, lényeg, hogy a stressz közepette a szervezetem szólt: lazítás, mert meglátod, hogy a végén majd nem látod hogy mi is megy körülötted. 🙂

Megint kavarog minden, ahogy korábban írtam. Keresem a megoldásokat… a szememre, na meg a többi helyzetre is mint egy igazi “crunchy” anyuka. Hahaha.

Pár hónapja megismerkedtem egy kedves hölggyel, mamatárssal. Érdekes módon az első beszélgetés a szoptatás és textil pelenka felé kanyarodott, majd később az almaecet jótékony hatása, a mindennapi gyümölcs+zöldség turmixok, a házi tisztítószerek és egyéb hasznos dolgok kerültek napirendre. Megtaláltuk a közös pontot. Nagy egymásra találás volt. Ő tőle hallottam először a crunchy mama kifejezést. Után pont valaki más is említette, szóval rá kellett jöjjek, hogy ez most már egy fogalommá nőtt.

https://crunchymoms.com/what-is-a-crunchy-mom/

crunchy

Ez a cikk azt írja, hogy minden olyan anyuka, aki egy jobb jövőre vágyik és keresi a természetes megoldásokat, az ebbe a kategóriába tartozik.

“A „ropogós anya” vadássza az információt. Tudatossága kiterjed a környezetvédelemre, az egészségügyre és a társas kapcsolatokra is. Mivel törődik a családjával, szinte mindig megkérdőjelezi a status quo-t. Tudja, hogy egyedi problémákra sokféle megközelítés létezik, és ellenáll annak a képzetnek, hogy csak egyetlen megoldás létezik. Arra törekszik, hogy többet megtudjon arról, hogy miért történnek a dolgok, és megpróbálja felfedezni a megfigyelt problémák kiváltó okát.”

Hihetetlen… Ez én vagyok. Nem is tudtam, hogy amit csinálok az “fogalommá” lett. Azt tudtam, hogy azzal, hogy anya lettem, hatalmas felelősséggel lettem felruházva. Már a terhesség alatt azon törtem a fejem, hogy mi mindent kell megtegyek, hogy természetesen szülhessek. Aztán, amikor a 2. babával voltam várandós és arcüreg gyulladásom lett, egy barátnőm illóolajat ajánlott antibiotikum helyett. Kipróbáltam, meggyógyultam, rájöttem, hogy van egy alternatív mód is, nem csak az amit általában mindenki csinál. Aztán persze jött az otthontanulás, ami teljesen szembement mindenki oktatásról elképzelt gondolatával.

Amerikába költözve rájöttem, hogy itt nagyon sok minden elérhető, ami Magyarországon nem és igaziból az elfogadóbb légkör miatt sokkal nagyobb több területen járhatod a saját utadat. Például a gyógyulás sokkal több alternatívája elérhető. Bár lehet, hogy csak az én szuperanyaságban kifejeződő perfekcionizmusom volt a hajtóerő mindezek mögött.

Miért is rángatózik a szemem? Mert mindent meg akarok oldani, mindennek ki akarom deríteni az okát és mindennek a gyökeréig lemennék, hogy véglegesen megoldjam a kérdést.

Hát ez a mai gyónásom. Ez a bűnvallásom, hogy roppanósságom, a praktikáim néha valóban elvakítanak és úgy tűnik, hogy ha eléggé sokat kutatok, és keresek, akkor mindenre megtalálom a megoldást.

Szóval miért is rángatózik a szemem… már több mint egy hónapja…

Pál 2. levele a Korintusiakhoz 12. fejezet 7-10

Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

Hogy elmondhassam nektek, hogy nem nálam van a megoldás, hanem Jézusnál!

Őt kövessétek, ne engem. 😀

Szeretettel Nektek

6 év

Amikor nyertük a zöldkártya lottón, akkor tudtam, hogy a férjem biztosan ide szeretne költözni. Én korábban már mondogattam, hogy menjünk egy pár évre ide vagy oda, mert szeretek utazni, más kultúrákat felfedezni. Viszont mikor kiköltöztünk egy kisvárosba, hogy megtaláljuk a gyerekeink számára legbiztonságosabb, leginkább kiszámítható jövőt, valamint 1-2 év elteltével már kezdtem kialakítani a kapcsolataimat Csömörön, az én jövő képemben nem szerepelt egy külföldi élet. Kivándorlás? Bevándorlás? Na ne…

Nagy dilemma elég néztünk, én szerettem volna maradni, ő szeretett volna költözni. Sokat morfondíroztunk, de éreztem, hogy ha most nem élünk ezzel az alkalommal, akkor valami eltörik a férjem lelkében. Belegyeztem, hogy mindent számoljunk fel. Hogy a nagy családot évekig tartó gyászba sodorjuk azzal, hogy a létükhöz szervesen kapcsolódó vibráló kis életeket több ezer kilométerre elvisszük. 2 dolgot kértem, egyik az volt, hogy minden évbe otthon tölthessük a nyarat és, hogy 5 év után újra leüljünk és eldöntsük, hogy merre legyen a tovább, visszaköltözés vagy maradás.

Tavaly már éreztem, hogy nem lesz ez egyszerű döntés. Kértem a barátaimat, hogy imádkozzanak értem, hogy nyitott legyek Isten vezetésére. A 2018-as év olyan változásokat hozott, ami egyre jobban a jelen helyhez kötött. Nyárra mire hazamentünk már magam sem tudtam, hogy mit is akarok. Őszintén, a magyar kormány intézkedései, amik az otthontanulás és alternatív iskolák lekorlátozását célozzák, végtelenül felkavartak és egyáltalán nem a hazaköltözés felé billentették a mérleget.

Közben megkaptuk az amerikai állampolgárságunkat. Komolyan fontolgatom, hogy valamilyen üzleti vállalkozásba kezdek. A gyerekek élvezik, hogy otthon tanulhatnak és még mindig nagyon sok szabadságuk van.

Aztán egyszer csak pár napja az autóban megfogalmazhatatlan honvágy tört rám. És akkor nálam jön a magyar zene, Hobo meg Palya Bea, Lackfi Dorottya, Kormorán. Közben fura módon a gyerekek változást akarnak. “Nem elég okosak a kortársak “(- Mi van?) “Anya, mi miért vagyunk mások?” (-Magyarok vagyuk???) Férjecske nem túl boldog a munkahelyén, már nem ad olyan érzelmi pozitívumot, mint évekkel ezelőtt.
Most akkor Isten mégis felkavarja a dolgokat? Mi van, ha ki akar hívni a jóból? Mert hát az itteni élet kényelmes. Van arra esély, hogy megértsük, amit mondani akar, akkor is ha az a kényelmünk ellen szól? Hallottam egy tanítást minap, hogy ne várjuk mindig a tűzoszlopot, csak induljunk el (hitben, az álmaink felé) és akkor Isten majd megmondja, hogy jobbra vagy balra… De mi van, ha nem tudom, hogy mik az álmaim? Vagyis még nem tudom elinduljak-e vagy sem.

Légy szíves imádkozzatok értem, és értünk. Az elindulás egyik feltétele, hogy a családunkra vonatkozó döntésekben egység legyen közöttünk.

Nagyon szeretném, ha Isten egyértelműen megmutatná magát.
Mert ez lehetséges.
Hiszem.

Boldog Jövőt!

Ahogy közeledett 2018 vége, megpróbáltam összegezni, hogy mi történt, és értékelni az évemet. Első gondolatom az volt, hogy ez ez nagyon jó év volt. Sőt az volt a benyomásom, hogy semmi rossz nem történt. 😀

Hát ez így nem teljesen igaz, hiszen ősszel az én sajnálatos figyelmetlenségem miatt totálkáros lett a kocsink. Az első borzalmas sokk után végül is úgy éreztem, hogy pozitív vége lett az esetnek. A kedves férjem elég nyugodtan kezelte a helyzetet, nagyon jól elbeszélgettem a vontató sofőrrel, a biztosító egészen jó pénzt fizetett a kocsiért,a Kedves megengedte, hogy vezessem a szupidupi Camaro-ját, egy szép kis új autónk lett, amiben még ülésfűtés is van!

Összességében a legnagyobb különbség az volt, hogy 2018-ban kevésbé voltam depressziós. Hirtelen céllal és reménységgel telt meg az életem. Újra szerelemmel kezdtem a hites Uramra nézni. A nyár közepén egy komplex vérvétel azt mutatta, hogy teljesen egészséges vagyok. 😀 Elkezdtem úgy gondolni magamra, mint aki teljesen egészséges. Ezen a télen nem is fájnak úgy a lábujjaim, sem a kezem nem fehéredik el, sőt a hasam sem fáj, kivéve azt az egy két alkalmat, amikor fogalmam sincs miért. 😛

Úgy érzem Istenhez is közelebb kerültem. Mintha megújult volna a lendületem, felfrissült az imaéletem, a hitem nagyobb kihívásokra is képes.

Szóval 2018 elején elmentem egy Original Training képezésre. Tavasszal elkezdtem Endrével Brain Balance-ra járni. Szintén tavasszal beléptem a Tanuló csoport vezetőségébe. Ősszel pedig elkezdtem egy nagyon nagyon klassz Gospel Kórusban énekelni. Úgy érzem, hogy erre születtem. Énekelni és Isten dicsérni. EZ FANTASZTIKUS!

A felvétel nem a legjobb, de remélem egy kicsit átad a hangulatból.

Reménységem szerint 2019 még jobb lesz!!  Még több éneklés! És minden remény szerint Amerikai állampolgár leszek.  Aztán, hogy még mi mindent tervez Isten azt el sem tudom képzelni!!

A napokban a rádióban hallottam egy interjút egy kis vékony hangú vidám nővel. Kiderült, hogy van egy szolgálata, amiben arra biztatja az embereket, hogy hogyan éljék az életüket céllal, hogyan álmodjanak nagyot és hogyan bízzák Istenre az életüket. A egyik elhatározásom, hogy a napokban készítsen egy Víziós Posztert, hogy jobban vizualizáljam merre szeretnék haladni.

Álmodjatok egy fantasztikus 2019-et! És találjátok meg Istent benne!!

 

 

 

Pulykaünnep 2018

 

Halloween elmúlt. Már nem volt akkora izgalom mint elsőre, gyorsan lezavartuk. Napközben barátokkal buliztunk, fel lehetett öltözni. Viola finom sütit készített, Kamilla csacsoghatott, Endi jókat rohangált a jó levegőn. Este mentünk egy kört, aztán kiraktuk a cukorkát, hogy vigyék. Kettő cukorkát megtartottak a többit vagy apa ette meg vagy elajándékoztuk. Ezt szoktuk csinálni. Nálunk nem lehetne eljátszani ezt a gonoszságot, ami az egyik showman reklámoz itt az Államokban. Küldj neki egy kis videót, amiben elmondod a gyermekednek, hogy megetted az összes cukorkát és csokit. Íme:

Vicces történet: Anyukám igyekszik egészségesen enni, cukormentesen. Budapesti otthonába  gyerekek csöngettek be, hogy cukorkát vagy csokit kapjanak lolMindenszentek előtti este. Először is nem volt otthon semmi édesség. Utána olyan rémtörténettel ijesztgette őket, hogy az Amerikában élő unokái semmi halloween-i cukorkát nem tarthatnak meg mert zord anyjuk mindet a kukába dobja!!! Szerettem volna látni a gyerekek arcát.

Ahogy már régebben írtam, itt az emberek is, az üzletek is bizonyos ütemezés szerint működnek. Ezek a pénzköltő, dekoráló ünnepek adják meg az élet ritmusát.

Most elérkeztünk a Hálaadáshoz. A történelmi hagyomány már feledésbe merült. Mára a mindennapi életben azt jelenti, hogy államokat átszelve utazol, hogy a családoddal együtt legyél. A család és a pulyka ünnepe. Vagyis már ez a koncepció is változik. Tudtátok, hogy milyen menő Vegánnak lenni manapság?

vegan

Miért vagy hálás? A Vegánokért.

Nekem azért mégis ez az egyik kedvencem ünnepem itt. Ahogy korábban is írtam a hálaadás egy nagyon fontos mindennapi spirituális rítus. Az meg külön jó, ha erre rákoncentrálhat a család. Pár éve készítettünk egy Hála fát. Idén is. Szép színes és szívet melengető üzenetek vannak rajta.

hálafa.jpg

Sokszor nem is értékeljük az áldásokat, amíg az éltünkben jelen vannak, csak a hiányuk mutatja meg, hogy milyen szerepük volt.

Én nagyon hálás vagyok, hogy Isten megáldott egy egészséges, szép családdal. Kényelmes otthonnal, anyagiakkal, amivel másokat is megáldhatunk. Hálás vagyok, hogy Önmagát adta, hogy teljes életem lehessen. 🙂

Ma egy tragédia miatt még szorosabban megszorongattam a körülöttem lévőket. Egy Kaliforniai tini cserkészlány meghalt, amikor a legutóbbi tűzben leégett az otthona. 16 évig volt a szüleivel. https://www.gofundme.com/pigniczkygero-family

Minden nap ajándék.

Legyetek HÁLÁSAK.

 

4 év

2017 szeptembere van. Érdekes visszanézni az elmúlt 4 évre és hogy milyen kalandokban volt részünk, mivel lettünk gazdagabbak, mit veszítettünk el menet közben.

Izgalommal, várakozással készültünk arra, hogy új életet kezdjünk. Ilyenkor a változás persze nehéz: feladni a biztos dolgokat, a szokásokat, barátságokat berekeszteni, de lehetőségünk van új dolgokat befogadni a szívünkbe. Sok ember tárgyakkal veszi körbe magát. Ragaszkodik a fizikai dolgokhoz, emlékekhez. Megértem, nekem is van 1-2 ilyen kis kincsem. Ám amikor elköltöztünk bizony nagyon sok dolgot eladtunk, tovább adtunk, elajándékoztunk. Isten sok veszteség ellenére nagyon bőkezűen megáldott minket, mindig. Ha tehetem szeretem ezt az áldást továbbadni. Szerintem nagy öröm másoknak örömet okozni. ❤

Megérkeztünk, minden furcsa volt, érdekes is, de furcsa. Persze jöttek a feladatok rögtön. És a kedves ismerősök. Van egy kis nő, aki nagy szeretettel fogadja az ideérkező magyarokat, na nem hivatalból, hanem kedvességből. Nekünk sokat segített, és azóta még másoknak is. Isten áldja meg. 🙂

Lassan belerázódtunk mindenbe, hogy mit hol lehet venni, milyen hitelkártyát érdemes kérni, hogyan működik a mobiltelefon (ha nem hagyom el :)) mi hol van a zöldségesnél, milyen az időjárás, hogyan és mit csináljunk otthontanulásként. Kenyeret sütöttem, kombuchát érleltem, túrót készítettem mint egy igazi kis pionír, aki magának kell kivágja a bozótot ha el akar jutni valahova.

Aztán belekerültünk több közösség vérkeringésébe is. Először a gyülekezet, majd a cserkészet, aztán az otthontanulós csoportunk. Meg sok emberrel egyenként is összekapcsolódtam.

Egy éve egy szép helyre és szép házba költöztünk. Nagyon szeretjük a környéket, lassan megismerkedünk a szomszédokkal is. Ma azt hiszem megvalósult Viola álma is, mert ma például begyűjtötte a szomszéd gyerekeket és hatalmas vizicsatát rendeztek. 3 éve játszóteret akart a hátsókertbe, hogy az összes gyerek nálunk játsszon.

Igen, közben el is kellett búcsúzni emberektől, itt is a környezetünkben, és persze otthon is. Furcsa dolog ez. Van olyan barátom, akit bátran a barátomnak hívok még akkor is, ha csak 10 évente találkozunk. A kedves drága Nagymamám is Istennel van már és elhagyta ezt az árnyékvilágot, de tudom, hogy amikor újra látom akkor az olyan lesz mintha soha el se búcsúztam volna tőle. Vannak elszakíthatatlan kötelékek. Vannak, amiket sem a távolság, sem az idő nem fog soha kikezdeni. Ezek az én kincseim. Nagyon drágák nekem és igazán gazdagnak érzem magam, mert tudom hogy nem egy ilyen szál fűz engem bizonyos emberekhez.

Ez a kaland azt hiszem igazán a felnőtté válás nagy kalandja számunkra.  Számomra biztosan. 🙂 A gondolkodásom nagyon sokat változott. Remélem lassan a viselkedésem is követi. 🙂 Ha lehet elfogadóbb lettem,  igyekszem sokkal több szeretetet adni.  Meglátjuk de igazán remélem, hogy áldás lesz azon, amit elvetek. Nagyon jó lenne.

Jó éjszakát mindenkinek.

 

Édesanya

Édesanya, aki az életét, erőfeszítéseit, minden szeretetét belém öntötte, most itt van velünk. Most nagyon jó. Azért is mert nagyon nehéz ilyen távol lenni azoktól, aki az életet adják neked.
Drága Nagymamám is nagyon hiányzik, Keresztmamám, Keresztapám, Nényikém. Egész életemben a tenyerükön hordoztak. Minden olyan dologgal elhalmoztak, ami azzá tett, aki ma vagyok. Elfogadással, biztatással, dicsérettel, gondoskodással, mesékkel, együtt töltött idővel, lehetőségekkel. Persze ajándékokkal is. Mert hogy nekem nem volt olyan sok, így jobban emlékszem rájuk, a nagy macira, a vízzel tölthető babakonyhára, a narancssárga makira, a hosszú kötött kígyóra, a sírós babára,  (Unokaöcsémre 🙂 ).

Édesanya különleges harcos. Soha nem adja fel. A fizikai és lelki teherbírását mindig a végsőkig feszíti. Kicsit mártír hajlamú, de hát ez talán együtt jár. 🙂 Most is nagyon sokat dolgozik itt nekem, ami fura egy helyzet, mert nem szeretném és persze szeretném is egyszerre. Ki ne szeretné, hogy elvégezzenek helyette mindent? 🙂 .

Ezért inkább elmegyünk otthonról és akkor ő sem csak a napi rutinba van beragadva. Meg hát amúgy is egy nagyon aktív nagymama. Szeret kártyázni, táncolni, énekelni, kirándulni, felfedezni új dolgokat.

Voltunk vele már a városban sétálni, vásárolni, karatén, tornaórán, az “iskolában”, arborétumban, múzeumban, indián faluban, cserkész vacsorán, tábortűznél, és itt együtt ünnepeltük a 68 születésnapját. Igyekeztünk kényeztetni őt finomságokkal. Hát a torta tényleg különlegesen finomra sikerült. Az én vicces férjecském először mondta, hogy majd megünnepeljük a 28. születésnapját, majd aznap köszöntötte a 18.-on, de mire a tortára került a sor már csak 8 gyertya maradt. 😀 Hát igyekszünk Jutkamamát fiatalos formában tartani. 🙂

Éljen az én kedves, jószívű, szorgalmas, szeretnivaló drága Édesanyám!

Az első VBS

Vacation Bible School – VBS – Vakációs Biblia Iskola

Ez is egyike azoknak a rövidítéseknek, amik mindenki számára egyértelműek. Mivel Amerikában nagy hagyománya van a gyülekezeti életnek, a nyári biblia táborok is már régen megjelentek. A wiki szerint 1894-ben volt az első ilyen nyári iskola. https://en.wikipedia.org/wiki/Vacation_Bible_School Ezeket amolyan napközi tábornak képzeljétek. A miénk 9-től 12-ig tartott.  Ez kicsit nehéz volt nekünk Endivel. Oda-vissza cikáztunk egész délelőtt. Aztán egyik nap ott maradtunk a közelben és megnéztük, hogy a játszótér közelében hogyan vágnak ki egy fát. Izgi napunk volt nekünk is. 🙂

A gyerekeim szerencsések lehetnek, hogy egy szuper helyen, nagyon kedves és lelkes emberek között tölthették ezt a pár napot. Abban az épületben volt a tábor, ahol az otthontanulós iskolánk van. Volt egy-két ismerős gyerek is. A tini vezetők fantasztikusak voltak. A téma is nagyon jó volt, a sok-sok érdekes kémiai kísérlet nagyon megmaradt a gyerekekben. Rajzoltak, vágtak ragasztgattak. Aztán meg volt csapat verseny is. Tanulták a Bibliai igéket, meg a tini vezetőknek volt vicces próba, amire szintén kapott pontot a csapat. És a nap végén volt a szappanos csúszda. Első körben Kamillát kicsit meg kellett taszítani, de aztán már nagy élvezettel futottak neki.  🙂

11885075_762114910565772_5686157366648590730_n slide

 

Itt vannak még képek:

első nap https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762114713899125.1073741850.308454025931865&type=3

második nap https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762546720522591.1073741851.308454025931865&type=3

harmadik nap: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762966170480646.1073741852.308454025931865&type=3

negyedik nap: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.763486550428608.1073741853.308454025931865&type=3

Az ötödik napra már nem mentünk, mert aznap elutaztunk az óceánpartra. Érdekes mennyivel hamarabb oldódnak már a lányok. Már 2 nap után 🙂 barátkoztak és meg ígértették, hogy jövőre is mennek, de akkor mind az 5 napra. 🙂

Alakul már a jövő nyári programunk. 😀

 

Kempingezés az Igéret földjén

Én úgy hiszem, nekem jó gyerekkorom volt. 🙂 Sokat játszottam szabadon, sokat hintáztam, homokoztam, babáztam. Kirándultam is mindenfelé. De a fák szeretete szerintem hamarabb indult. Emlékszem a nagy gesztenyefára Mezőhegyesen. Nem ez volt, de így állt méltóságteljesen az  iskola udvar közepén.

gesztenyefa

Egyik legszuperebb élményem az volt, amikor Pestújhelyen kivágták az udvarban a nagy fákat. Persze nagyon csupasz lett a kert tőle, de a levágott gallyak, levelek és faforgács ott volt az udvaron egy pár napig. Fantasztikus bunkert találtunk az ágak alatt. Előttem van az egész kép, a friss forgács illata, az élmény. Kórus találkozó Békéscsabán, a barátnőmmel sétálunk és lessük a fákat alulról, az ágak kusza rendszerét, a rejtélyt.  A kirándulások pedig egy egész erdő rengetegébe visznek. Persze teszed a lábaidat egymás után, de ha körülnézel mindenhol csak fák vannak. Amikor először ideérkeztünk New Jersey-be, az rögtön feltűnt, hogy mennyi fa van mindenhol. Hogy nem irtják ki a fát mindenáron, hogy még több embert odazsúfoljanak, hanem óriási több évtizedes fák vannak mindenfelé. Hogy az autópályák mellett is hatalmas zöld sávok húzódnak. Nagyon jó ennyi fa között lenni.

A klassz gyerekkor része volt a sok kaland is. A vadkempingezés Szlovákiában, a cseppkőbarlang felfedezése éjjel, a lanovkázás, a gát építés minden pataknál, a tűzgyújtás rutinja. Aztán a rendszeres Tisza-parti sátorozás Mindszent mellett. Évente két hetet biztosan ott töltöttünk. Milyen más nyaralás ez. Ott vagy a semmi közepén, nincs semmilyen technikai eszköz sem veled. (Akkoriban a legtöbb mai eszköz még nem is létezett.) Órákon át homokvárat építettem. Vagy csak a parton sétálgattam. Talán Ancsel Évát olvasgattam és azon elmélkedtem. Ez volt az egyik kedvenc idézetem:

„A dadogás az élő beszéd gondolatjelekben gazdag központozása.”

18 éves korom táján, sok elmélkedést olvastam tőle. Rágtam, emésztettem a szavait. Egy másik kedvencem:

„Az erény papjai kevélyek, mégse szabad komolyan megorrolni rájuk, mert az ő gőgjüknek is vége, mihelyt utoléri őket a fogfájás. … Hogy miért éppen fogfájás? Mert egy szívrohamban van némi méltóság, lévén közelebb a halálhoz.”

Szóval természet, nyugalom és elmélkedés ezek összetartoznak nálam. Tipikus szülői hozzáállásként, ha nekem jó volt, akkor ez a gyerekeimnek is csak jó lehet. 😀

Tavaly a lányok sátoroztak a cserkész nagynénivel. Idény nyáron Magyarországon nem volt erre lehetőség. Ott motoszkált ez a gondolat a fejemben és beszélgettem a barátaimmal erről, aztán egy hirtelen pillanatban meg volt a terv. Van egy család, akikkel párszor találkoztunk, ők már sátoroztak itt az USA-ban, nekik is tetszett az ötlet. Aznap este  megnéztem a neten, lefoglaltam, kifizettem a sátorhelyet.

A piros pöttynél voltunk:

promised

Mivel először mentünk, nem nagyon vásároltam felszerelést, hanem éltem a kedves barátok felajánlásaival és kölcsön sátorral, kölcsön matraccal, kölcsön hálózsákkal indultunk útnak.

Nagyon szép helyen voltunk. Jól kiépített kempingben. Hatalmas lakókocsik szomszédságában. 🙂 Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy emberek ilyenekben kempingeznek. 😯

https://www.youtube.com/watch?v=pA5ZWYCZxOY

3 anyuka, plusz 1 felnőtt és 8 gyerek vert sátrat. Bográcsban főztünk. 2 éjszakára mentünk. Első éjszaka sz*rrá áztunk. Sajnos nagyon viharos eső esett és a sátor oldalán bevert, így mind a 3 sátor elázott. Másnap több túrát is tettünk a szárítógépekhez, hogy mindent kiszárítsunk. Több eső nem volt, de az idő sem volt olyan nagyon meleg, így nem nagyon tudtak a gyerekek fürödni. A harmadik napon rendeztek a park területén egy gyerek rajzos – barkácsolós programot. Klassz volt az is. A gyerekek összességében nagyon jól érezték magukat, jót tüzeskedtek, nagyot kalandoztak az erdőben, medvével sem találkoztak 😀 és álmodoznak, hogy jövőre majd egy hétre menjünk vissza. ❤

 

 

Augusztus 2015

Nagyon fantáziátlan cím. Nincs sok energiám ezen gondolkozni most. Sűrű az élet. Hol ide megyünk hol oda, de ritkán vagyunk egy helyben.

Voltunk egy esti fürdős buliban. Ez az otthonoktatós csoportunk egyik tagja szervezte. Érdekes, amikor meghívnak egy ilyen hatalmas házba hatalmas medencével. Vegyes gondolataim vannak. Egyrészt milyen kedvesek, hogy megosztják, amijük van, de közben az is, hogy ez most mennyire magamutogatás…

Mi kedvesen elbeszélgettünk a felnőttekkel. Endi szisztematikusan elfújta az összes gyertyát. Ettek a tábortűznél sült pillecukrot (marshmallow). Érdekes kulturális különbség: a magyarok a tábor tűz körül énekelnek, meg szalonnát sütnek, esetleg a hamuban almát. Az amerikaiak szerintem csak a pillecukrot pirítják és rémtörténeteket mesélnek.   A gyerekek persze nem akartak hazaindulni, de azért 9 után már összeszedtük magunkat.

Voltunk a barátainknál BBQ buliban. Meghívtak több magyar családot vagy félig magyar családot. Ettünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, a gyerekek barátkoztak, szaladgáltak, legóztak. A házigazda azt mesélte, hogy ők minden este grilleznek. Hát érdekes módon a mi környékünkön ez nem nagyon jellemző. A környező szomszédaink nem nagyon szoktak grillezni, de bulizni is ritkán. Csöndes utcában lakunk több idősebb lakóval…

Vendégeink is voltak. Gyülekezeti házaspár, nagyon kedvesek barátságosak. 2 nagyobb gyerek mellett 2 másfél éves kis lurkó körül rohangáltak. Anyuka minden 5 percben bocsánatot kért, mert a kicsik után kellett rohangálnia. Hát most ez még nagyon nehéz lehet, mert ilyenkor alig tud az ember másra figyelni, mint, hogy nehogy kiöntsenek valamit, vagy lenyeljenek olyat, amit nem kellene. Ezzel együtt nagyon kellemes társaság voltak. 🙂 A lányaink meg kifejezetten örültek, hogy a gyülekezeten kívül is tudnak időt tölteni, jobban megismerkedni a gyerekeikkel.

Egyik este kaptam kimenőt és találkoztam az egyik szülőtársammal, akivel az otthonoktatós csoportban ismerkedtem meg. Érdekes, mert ő egy nagyon csinos nő, ha messziről nézed, akkor olyan kimértnek és távolságtartónak tűnik, de hosszú perceken át olyan figyelmesen hallgatta a mondani valómat, hogy később már kerestem a társaságát. Most hogy más keretek között is találkoztunk és megismerhettem a hihetetlen életútját örülök, hogy a sors összehozott minket. Érzem, hogy mennyivel gazdagabb az életem, hogy ismerhetem őt. 🙂

Kezdeményeztem egy találkozót a női bibliakörnek is. Kb 10 jöttek hozzánk látogatóba. Egy délelőtti kerti parti volt, sok finom étellel és jó beszélgetésekkel.

Ez egy szuper sűrű hét volt. Elmentünk a Hopatcong tóhoz a Zsófiékkal, előző héten voltunk ott egy másik magyar családdal is. Melegben nagyon kellemes a vize. Bár elég kicsinyke helyen lehet megfürdőzni. Homokos part, szép erdős környezet.

Másnap elmentünk az Óceán partra. Elvileg a szomszéd nénivel mentünk volna, de volt valami félreértés, így én elindultam a 3 gyerekkel. Sajnos elég borús idő volt, fújt a szél is. Egy gyors zivatar után összepakoltunk, aztán hazafelé olyan felhőszakadás volt, hogy nem láttam az autópályán semmit. Inkább kiálltam és mikor csendesebben esett haza autóztunk. A lányoknak nagyon tetszettek a hullámok, Endre inkább félt tőle, meg a sós víz nem is tetszett neki. 🙂

Következő nap látogatóba mentünk egy magyar családhoz. Nagyon kedvesen fogadtak minket. Velük tervezünk egy közös sátorozást a jövő hétre. A csajok a medencéjükben áztatták magukat egész délután Endre meg a lovagi felszerelésekkel meg kardokkal tőrökkel játszott. Időben haza szerettem volna indulni, de a házigazda tanácsára vártunk még, mert az egyik legnagyobb autópályán kellett volna menni, ahol hatalmas dugók szoktak kialakulni. Hihetetlen, de sokszor ez 6 + 6 pályás autópálya is bedugul. Maradtunk még és így megvendégeltek minket egy kis jókai bablevessel vacsorára. Aztán a fiúk egymással versengve ajánlgatták Endinek a kardjukat kölcsönbe. A gyerekeim a főtt ételtől olyan boldogok lettek, mint más valami pénznyereménytől. Én meg csak csodálkozom, amikor látom, hogy mennyire nagylelkűek és adakozók egyes emberek. Ez mindig nagyon elgondolkoztat, hálára indít és ösztönzőleg hat rám.

Vasárnap Zsófi barátnőmmel NY-ba szerettem volna menni egy magyar népzenei koncertre és táncbemutatóra. Elég meleg volt aznap és hát Zsófinak elég nagy pocakja, így végül is egy közeli városba mentünk egy festős buliba. Vannak itt ilyen laza helyek, ahol csoportos festegetést csinálnak az emberek. Kaptunk egy vásznat, volt egy mintakép és a csoportvezető lépésről lépésre vezetett minket.  Közben lehet beszélgetni, enni inni. Azt hiszem van még borkínálata is helynek. Mi Zsófival csak kombuchát iszogattunk. 🙂 Még egy kulturális érdekesség: mindennek van egy emléknapja, a hot-dognak, a fánknak, a mustárnak, a testvéreknek, a balkezeseknek, a lustálkodás napja, Frankenstein napja, bárminek, ami eszetekbe jut… Hát amikor Zsófival mentünk az a épp a barátság nap volt. Nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 És fel is került a kép a falra.

Aztán újabb medencés buliban voltunk. Most a női biblia kör találkozott megint. A gyerekek már egyre bátrabbak a vízben. És nagyon hálásak voltak, hogy egy másik kislány is eljött.

Aztán itthon lenni is jó. Néha lehet mosni főzni takarítani is. 🙂 Megint tartottunk egy klassz családi napot. A rendrakás után elmentünk az erdőbe, majd megnéztük a Csingiling és a Kalóztündér című filmet. 🙂 Ma Viola apával járta a nagyvárost. És már csak hármat alszunk mielőtt az Ígéret Földjére indulnánk…

Címkefelhő

%d blogger ezt szereti: