KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘szomorúság’

Család

Nagyon szeretem az én édes kis családomat. Nagyon jó nekem, hogy együtt vagyunk, látom őket nap mint nap, látom az örömüket, együtt lehetek a bánatainkban, vigasztalhatatlanom, bátoríthatom őket. Jó az is hogy Férjecske a közelben van, ha éppen itthonról dolgozik, mert öröm róla gondoskodni mint érzelmileg, mint fizikailag.

De ennek elég nagy ára van.

A minap felbukkant egy videó a hírfolyamomban, a nagyszülők pozitív szerepéről egy gyerek felnövekedésében.

 

Ma arról beszéltünk Violával, hogy vajon a Dédit fogjuk-e még látni. Persze elméláztam, hogy nekem milyen jó volt mindendscn3150nap együtt lenni a nagymamámmal. 2 hete utazott vissza drága Keresztmamám Magyarországra, aki átlökdösött engem a legnehezebb napokon is.  2 napja született a húgom édes kislánya, ki tudja, mikor foghatom a kezembe. Én nem tudok odabújni az anyukámhoz, ha szomorú vagyok. A gyermeki elkeseredettséget már nem is igazán engedhetem meg magamnak. Sajnálom a gyerekeimet, hogy nincsenek a nagyszüleikkel, akik finomakat főznek, mindig kártyáznak, vagy végtelen sokat olvasnak nekik.

Nekem ez fontos. És hiányzik. Persze vannak barátok, persze van szép ház meg minden.

De ez pont olyan, mint amikor a sósat nem tudod az édessel helyrehozni.

 

Reklámok

Karácsonyi boldogságkeresés

Eredetileg az volt a tervem, hogy szépen végig megyek a boldogság fázisok meghatározásán. Megkeresem hogyan tudom ezt a saját életemre lefordítani. Aztán rájöttem, hogy most elég sok minden történik, ami nem éppen az elmélkedésre ad lehetőséget. Meg hát azt hiszem egy kicsit el is akadtam az első fázisnál. 🙂

Kellemes élet:  pozitív érzelmek a jelenről, múltról, jövőről segítenek a boldog élet eléréséhez. Öröm és kielégülés segít a boldogsághoz.

OK. Nem tartok még itt. Bár igyekszem minden nap hálásnak lenni és az áldásokat számolgatni, azt nem állítom, hogy mindig pozitív érzelmeim vannak sem a jelenről, sem a múltról. A jövő az még rendben van. Nem vagyok az a típus, aki a legrosszabb képet festi a jövőről. Szoktam álmodozni szolgálatokról, meg unokákról, esetleg tanításról…

Tegnap a hüle facebook feldobott egy emléket x évvel ezelőttről, én meg majd sírógörcsöt kaptam. Igaziból ez egy jó emlék volt, de nagyon szomorúvá tett, hogy most nem része az életemnek. Aztán az elmúlt éveben 3x annyian haltak meg körülöttem, mint az a megelőző 10 éveben. És hát jön a Karácsony és ilyenkor nagyon nehéz a családtól távol lenni.

Szerintem nekem a legkedvesebb ünnepem a Karácsony. Mindig sokan voltunk, jókat ettünk, szépen feldíszítettük a fát és csuda klassz ajándékokat készítettem, vagy vettem mindenkinek. Hadd soroljak fel egy-két extrémet. Kb 16 éves lehettem, amikor a barátnőm kakucsi házába is elutaztam, hogy ott készítsem el az első lolselyem festményeimet. Mamma mia, olyan félresikerült képeket ritkán találni. Valaki fordítva tette fel a fokföldi ibolyát, amit festettem, mert nem lehetett látni, melyik volt a teteje meg az alja a képnek.

Amikor megtértem mindenkinek Bibliát adtam, vagy Bibliaidézetet, vagy valami tuti ehhez kapcsolódó dolgot. Aztán volt olyan év, amikor steviát és himalája sót adtam. Haha. Hát igaziból nem olyan könnyű, mert azt hiszem az a legjobb ajándék, ami nem az adónak, hanem annak tetszik, aki megkapja.

Szóval nekem a Karácsony minden illatával, dallamával együtt igazi családi ünnep. Szeretem.

Most idén kezd is összerázódni. Amikor csak kettesben voltunk is elénekeltük a Mennyből az angyal kezdetű dalt, de most idén már mind az öten/négyen énekeltük amikor az adventi koszorú gyertyáit meggyújtjuk. Az a terv hogy Szenteste lesz egy kis családi koncert is. Az biztos, hogy Viola fog zongorázni, a többi hangszeren még dolgozunk. A lányok is lelkesek és nagyon szépen éneklik. Igen! Erről álmodoztam. 🙂

Nagyon jó lenne, még többet kifelé élni meg ezt az ünnepet. Nem rég olvastam egy elég gondolatébresztő cikket, ami arról szól, hogy milyen jelei vannak, ha a családunkat imádjuk, Isten helyett. Igaziból érintve is érzem a családunkat kicsit. Fura, mert amennyire szeretem az embereket, annyira befelé is tudok fordulni és minden figyelmem pl a testi bajaim, vagy a családom étkezés körül forog, ezzel kiszorítva a többi ember felé irányuló figyelmet, érdeklődést. Nagyon sajnálom, mert tudom, hogy ezzel akaratlanul is temérdek fájdalmat okoztam már.

Azt hiszem ezért is fontos a megelégedettség a jelenben vagy a múlt feldolgozása, a jövőhöz kapcsolódó aggodalmak elengedése, mert ezzel beragadunk, max kényelmes életet élünk, de nem tudjuk szét osztani magunkat, ami az igazi boldogságot meghozná a szívünkbe.

És most megint eszembe jutott a legnagyobb szerelmi történet. A leghatalmasabb önfeláldozás. Ami remélem titeket is megindít. 🙂

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 

Oh, mammy, oh mammy mammy blue

 

Ezt a dalt hallgattam sokat gyerek koromban. Nagymamám egyik kedvence volt ez a dal. Most talán aktuális is. Én is kicsit blue vagyok, kicsit szomorka. Járok kelek és könnyel telik meg a szemem, a szívem. Ölelgetem a barátaimat, akik úgy szorongatnak néha, hogy nem is értem… Nagyon boldog vagyok, hogy Édes 96 éves Mamámhoz visszatérhettem.

Isten tudja mi a terve az életemmel… Olyan sokan menekülnek ebből az országból, olyan sokan szomorkodnak, tüntetnek és én meg csak nyelem a könnyeimet. Mi lett az én drága kis hazámmal!!

Áldjon vagy verjen sors keze itt élned, halnod kell.

Agh.

Címkefelhő