KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘szerepek’

Szuperanyu

juggling mom

Nagyon sokszor, mikor korábban is belegondoltam, hogy egy háztartásbeli kisgyerekes anya mit is csinál, ez az érzés töltött el. Egy zsonglőr is évek sok-sok munkájának gyümölcsét mutatja be minden egyes előadáskor. Hát az biztos, hogy a dolgos mindennapokon  mi is készülünk a nagy előadásra, amikor a gyerekeink a saját életüket élik majd.

Mert mivel is zsonglőrködünk mindennap: anya szerep, takarítónő, szakács, anyagbeszerző, mosónő, feleség, sofőr, barátnő, gyerek és a mi esetünkben tanító is. Nem csak felsorolásnak hosszú ez a lista, de én személy szerint úgy érzem, hogy  van olyan labda is, amit zsonglőrként rendszeresen leejtek, nekem nagyon csúszós, valahogy mindig kicsúszik a kezeim közül.  Viszont van, amit teljes szívvel szeretnék csinálni, akármi is legyen az életünkben. Néha arra gondolok, hogy annyit foglalkozom ezzel a kérdéssel, hogy csináltathatnék névjegykártyát is, amire ezt írom rá:

Miklós Katalin
Professzionális anya 🙂

Mert hát mi is a nevelésünk célja?
Amikor megszülettek a gyerekeink, akkor mindig elbűvölt engem a teremtés csodája. Hogy milyen különleges és egyedi volt mindegyik. Már első pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy hatalmas kiváltság a szüleiknek lenni. Valahogy megéreztem, hogy nevelésüket nem lehet jól megközelíteni, ha a gyereket magát nem veszem figyelembe. A mindenkire érvényes gyereknevelési tanácsokkal, akár altatási vagy etetési szokásokat tekintve is hatalmas egyéni különbségek vannak. Az pedig, hogy elvárásokat  támasztok, amik semmilyen szempontból nem kivitelezhetők, csak mondjuk nekem felnőttnek kényelmesebb vagy kevésbé ciki, vagy hitem szerint így vagy úgy kell viselkedni, hát bizony ezek az elvárások nagyon sokszor nem megkönnyítik az életet, hanem igencsak elkeserítik a szülőket és elrontják a gyerek és szülő kapcsolatát. Szóval mi is a hosszútávú célunk? Gondolom minden szülőnek az, hogy lássa, hogy majd egyszer a gyereke önálló és boldog életet él majd. Igaz? 🙂

Hogyan is tudunk eljutni a célunkhoz? Milyen eszközöket használjunk menet közben?
Hát bizony megint csak egy fájdalmasan egyszerű dologhoz érkezünk vissza. Saját magunkkal kell kezdeni a munkát. Ha azt szeretném, hogy a gyermekem tisztelettel beszéljen másokról, akkor bizony nekem is így kell tenni. Sajnos nálunk is elhangzottak olyan rossz kifejezések, amiket most már nagyon nehéz leépíteni. Hiszen ha engem valaminek elneveznek a szüleim, akkor én is elnevezhetem a testvéreimet ilyennek, meg olyannak is. Nagyon érdekes volt Pécsi Rita előadása a tekintélyről és fegyelemről nyáron a gyereknevelős táborunkban. Kire néznek fel a gyerekeim? Érdemes rám felnézniük? Hiteles személyiség vagyok? Milyen önértékelést szeretnék kialakítani bennük? Milyen a saját önértékelésem? Milyen alapon várom el a tökéletességet? Én törekszem rá? Hogyan vállaljam fel mégis a gyengeségeimet?  Belső tekintély hogyan alakulhat ki? Rádió riport erről a témáról: http://pecsirita.hu/wp-content/uploads/2013/02/RadioAktiv_Suliora_2013-03-07.mp3 

A mi tanulásunk eléggé szabadon történik a mindennapokban. Mivel a család és a legtöbb rendszerben gondolkozó ember megkérdőjelezi a gyerek érdeklődésén és saját motivációján alapuló tanulást, én ugyan hosszú távra tervezek, de néha elbizonytalanodom. Minap is Viola valami miatt igazán frusztrált volt. (Erőltettem egy feladatot, ami nem is az ő szintje volt és nem is érdekelte. ) Zsófi – akivel a közös tanulást csináljuk – nagyon bátorító dolgot mondott. Azt mesélte, hogy Viola milyen kedves, gondoskodó, együttérző és lehet, hogy most nem érdekli valami feladat, de végül is jellemet akarunk faragni, vagy nem? Azóta több helyről is kaptam pozitív visszajelzést, hogy milyen kedvesek és jól viselkedők a gyerekeim, hogy jól játszanak együtt. Én azt is  látom, ki kinek hogyan segít, kinek mi az erőssége. Nagyon bizakodó vagyok. Édes kicsi drágák ezek. Akkor pedig, ha tapintható szeretet és elfogadás van közöttünk szülők között, az nekik is szárnyakat ad. 🙂

Én azért szeretném a csúszós labdákat is mozgásban tartani, de azért elég sok fajtát kell fel dobni, elkapni, hogy nem állítom, hogy nekem ez jól megy. De nem adom fel, a gyakorlás teszi a mestert. Lehet, hogy egyszerűen a jó sorrendet kell megtalálni, vagy a jó technikát, vagy a megértő társakat. 😀

GO MAMA GO

szuperanyu

szuperanyu

Reklámok

Címkefelhő