KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘összefonódás’

Összefonódás

XNagyon furcsa toporgással vártam a visszautat. Kedves Szerelmesem már nagyon elhagyatottnak tűnt a telefonban és már én is reméltem, hogy megölelhetem és, hogy majd megint a magam dolgait rendezgethetem. Pedig különleges helyzetben voltunk, ajándék volt a lakás, ahol tartózkodhattunk, ajándék az autó, amit használhattunk. A rokonaink ugrásra készen várták, hogy mikor melyikünkkel tölthetnek egy kis időt. Sok finom ételt készítettek nekünk. Ez az egyik, ami nagyon hiányzik, a magyar ízek és a jó hangulatú családi ebédek.

Sok barátommal találkoztam, ami nagyon szuper volt. Nincs is bennem semmi keserűség ezzel kapcsolatban. Mert a barátságokról már megtanultam egy univerzális dolgot: nem számít sem az idő, sem a távolság, csak az, hogy rokonlelkek vagytok-e. Úgy érzem hogy például drága Daisy barátnőmmel, aki pár hónapig volt szobatársam valamikor majd 20 éve, bármikor le tudnék ülni beszélgetni és pár perc múlva teljesen együtt rezegne a lelkünk. Tudtátok, hogy akik egy hullámhosszon vannak, azoknak valóban összehangolódnak az agyhullámai? 🙂

A családjainknak nagyon fáj, hogy nem lehetnek az életünk részei. Igen, ez sok szempontból fájdalmas is, de úgy érzem, hogy ez azért is sokkal rosszabb nekik, mert nehezen fogadták el mindig is, hogy felnőttünk és a saját hibánkat elkövetve, a saját életünket éljük. Annak idején biztos örültek is, hogy összeházasodtunk, de valahogy mégis megakartak tartani maguknak. Az én családom engemet, a Kedvesem családja őt.  Most nagyon rossz azzal szembesülniük, hogy elszakadtunk.

A kötődés nagyon fontos az ember életében, az anyához való ragaszkodás az első és legfontosabb állapot a kis csecsemő életében. Mégis azt mondják, hogy a “jól kötődő” gyerekek szebben és hamarabb leválnak a szüleiktől. Meg van az a biztonságuk, amit abból a kötődésből kaptak, hogy bármerre megyek, bárhol vagyok vigyáznak rám. (Isten vigyáz rám.) Pécsi Ritának vannak nagyon jó előadásai a kötődésről is. Egybe belehallgattam régen, de aki teheti személyesen hallgassa meg őt. 🙂

A mi közös életünkben mindig is volt egy olyan “földöntúli” összefonódás, ami mindent felülírt. Hiszem, hogy valóban egy hármas fonál tart össze minket.

Préd 4,9-12 Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.

PrintMinap odabújtam a Kedvesemhez és mondtam, hogy igen nehéz arra gondolni, hogy lesz majd egy nap, amikor a gyermekeink majd nem hozzánk, hanem a társukhoz fognak jobban ragaszkodni. Valójában pedig erre akarjuk jól felkészíteni őket. Hogy majd a felnőtt életüket, a kapcsolataikat belátással, együttérzéssel, kedvességgel megtöltve éljék meg. Hogy hűségesek és ragaszkodók legyenek. Hogy kitartsanak, akkor is, ha épp nem a gazdagság és az egészség szakaszai vannak. Hogy a másikat maguknál többre tartsák.

Álmodozom… pedig ez nélkülem, nélkülünk nem fog megtörténni.

Reklámok

Címkefelhő