KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘önismeret’

4 év

2017 szeptembere van. Érdekes visszanézni az elmúlt 4 évre és hogy milyen kalandokban volt részünk, mivel lettünk gazdagabbak, mit veszítettünk el menet közben.

Izgalommal, várakozással készültünk arra, hogy új életet kezdjünk. Ilyenkor a változás persze nehéz: feladni a biztos dolgokat, a szokásokat, barátságokat berekeszteni, de lehetőségünk van új dolgokat befogadni a szívünkbe. Sok ember tárgyakkal veszi körbe magát. Ragaszkodik a fizikai dolgokhoz, emlékekhez. Megértem, nekem is van 1-2 ilyen kis kincsem. Ám amikor elköltöztünk bizony nagyon sok dolgot eladtunk, tovább adtunk, elajándékoztunk. Isten sok veszteség ellenére nagyon bőkezűen megáldott minket, mindig. Ha tehetem szeretem ezt az áldást továbbadni. Szerintem nagy öröm másoknak örömet okozni. ❤

Megérkeztünk, minden furcsa volt, érdekes is, de furcsa. Persze jöttek a feladatok rögtön. És a kedves ismerősök. Van egy kis nő, aki nagy szeretettel fogadja az ideérkező magyarokat, na nem hivatalból, hanem kedvességből. Nekünk sokat segített, és azóta még másoknak is. Isten áldja meg. 🙂

Lassan belerázódtunk mindenbe, hogy mit hol lehet venni, milyen hitelkártyát érdemes kérni, hogyan működik a mobiltelefon (ha nem hagyom el :)) mi hol van a zöldségesnél, milyen az időjárás, hogyan és mit csináljunk otthontanulásként. Kenyeret sütöttem, kombuchát érleltem, túrót készítettem mint egy igazi kis pionír, aki magának kell kivágja a bozótot ha el akar jutni valahova.

Aztán belekerültünk több közösség vérkeringésébe is. Először a gyülekezet, majd a cserkészet, aztán az otthontanulós csoportunk. Meg sok emberrel egyenként is összekapcsolódtam.

Egy éve egy szép helyre és szép házba költöztünk. Nagyon szeretjük a környéket, lassan megismerkedünk a szomszédokkal is. Ma azt hiszem megvalósult Viola álma is, mert ma például begyűjtötte a szomszéd gyerekeket és hatalmas vizicsatát rendeztek. 3 éve játszóteret akart a hátsókertbe, hogy az összes gyerek nálunk játsszon.

Igen, közben el is kellett búcsúzni emberektől, itt is a környezetünkben, és persze otthon is. Furcsa dolog ez. Van olyan barátom, akit bátran a barátomnak hívok még akkor is, ha csak 10 évente találkozunk. A kedves drága Nagymamám is Istennel van már és elhagyta ezt az árnyékvilágot, de tudom, hogy amikor újra látom akkor az olyan lesz mintha soha el se búcsúztam volna tőle. Vannak elszakíthatatlan kötelékek. Vannak, amiket sem a távolság, sem az idő nem fog soha kikezdeni. Ezek az én kincseim. Nagyon drágák nekem és igazán gazdagnak érzem magam, mert tudom hogy nem egy ilyen szál fűz engem bizonyos emberekhez.

Ez a kaland azt hiszem igazán a felnőtté válás nagy kalandja számunkra.  Számomra biztosan. 🙂 A gondolkodásom nagyon sokat változott. Remélem lassan a viselkedésem is követi. 🙂 Ha lehet elfogadóbb lettem,  igyekszem sokkal több szeretetet adni.  Meglátjuk de igazán remélem, hogy áldás lesz azon, amit elvetek. Nagyon jó lenne.

Jó éjszakát mindenkinek.

 

Reklámok

Lendület

Lendkereskes autó

002lendkerekes

 

Nem tudom ma gyártanak-e még ilyen kocsikat.  Amikor a gyerekeim találkoztak néha ilyennel elsőre nem is tudták, hogy hogyan működik. Mert nem triviális, előbb hátra kell húzzad, aztán irányba állítani, majd leengedni. És akkor majd megy magától.

Ez villant be. Az elmúlt pár hete átgondolva, amióta visszajöttünk.

Megérkeztünk. A gyerekek le sem akartam Apáról szállni, napokig. Én meg csak szomorkodtam, kifele, befele. Tüsszögtem, majd elkezdett folyni az orrom, viszketni a szemem. Bekentem az arcom levendula olajjal. Lehet hogy kicsit sokkal is, vagy megfogtam volna valami növényt? Megint? Zsófi hozott egy arcdiagnosztika könyvet kölcsön. Az arcod anyajegyei, sebei ráncai milyen szervi problémára utalhatnak. Mire estére e tükörbe néztem már kis pöttyök voltak az arcomon. Ja, lehet, hogy a repülőn ettem össze valamit? MI VAN? Na, jó allergia. Bedagadt a szemem is. Lehet, hogy a dohos szagtól, ami az alagsorba fogadott. Na, ne már, csak nem penészedik a lakás??? Ez a penész üldöz minket? Már 9 éve? UTÁLOM a penészt. Utálom a helyzetemet.

Fáj a szívem is. Megoldatlan konfliktus, fájdalom…

Felkelek és elkezdek paradicsomot enni, málnát, csokit. teljesen tudatában annak, hogy ezeket nem kellene ha allergiás vagyok, lehet hogy mogyorót is ettem. Bevillan, amikor x éve anaflexiás sokk miatt kálcium injekciót kaptam, ami levitte a duzzadást, de nem tartottam be a diétás tanácsokat és  szépséges egész testre kiterjedő csalán kiütéssel végeztem. Csak eszem tovább a szemeteket… Péntek reggel iszonyú viszketés, arc dagadás, pánik. Na jó nem túl nagy, csak féltsen már egy kicsit valaki, foglalkozzatok már egy kicsit velem, a fájdalmammal, na gyerünk már.

Kiöntöttem a szívem, végül is megbeszéltük. Bocsánatkérés. El kell fogadjam, hogy már nem lehet újraélni azt a helyzetet. Szedem a szteroidot meg az antihisztamint. Lassan múlik, lassan engedem el. Nem diétázok. Persze tovább viszket. Hülyeségeket eszek, kukoricaszirup, meg GMO. Mindegy. Minden reggel új elhatározás… vagy az első falatnál elbukik, vagy délben indul el a lejtő… Agh, néha annyira elegem van magamból.

Barátok… hívom is őket, ők is keresnek. Lassan irányba állítom magam. A nyári koncerteken összefutunk gyülekezeti gyerekekkel, a gyerekeim felszabadultak és örülnek az új kapcsolatnak. Ez mindig megnyugtató, ha látom, hogy örülnek. Jönnek az ötletek, ezzel kellene találkozni, azzal beszélgetni, ezt összehozni azzal. Népzenét hallgatok. Két összejövetelt szervezek most: egyet gyülekezeti gyerekes szülőknek, a gyerekeim igényeit figyelembe véve. Egyet a női bibliakörnek. Hiányzik a kedves törődő közösségük. Mind az én nagynénim, meg anyukám. 🙂

Tervezem a jövőt is. Jó lenne festészetet tanulni. Meg énekelni is… tanulni? Vagy csak kiénekelni magam… na azt még kitalálom, hogyan. Szeretném a festményeimet árulni valamilyen formában. Tervezzük a tanévet, ki mit hogyan szeretne tanulni. Én mit szeretnék tanítani. Tanmenetet kell írjak a Co-opnak is. Angol nyelvtant kell majd tanítsak. Jó lesz, csak még jól ki kell találjam. Lehet, hogy Amerikában is vannak szomatodráma csoportok? http://szomatodrama.hu/ Ezzennel kérem szépen meg is érkeztem Álomországba. 🙂

Ma családi napot tartottunk. Először együtt rendet raktunk . 🙂 Anya sikál, mosogat, majd vigasztal, könyvtárba szalad oda-vissza. Filmet nézünk, társasozunk, akadálypályázunk és beindul  csikiszörny is.  Hirtelen mintha begyorsultak volna a dolgok.

A visszahúzás után, mintha elengedtek volna, most jön a süvítés. 🙂 Csak drukkoljatok, hogy jó irányba. 😀

 

Szeretet nyelvek

Gary Chapman írt egy könyvet 1992-ben, a címe: Az öt szeretetnyelv. Itt egy kis bevezető a Wikipédiából:

Chapman a személyes szeretetnyelvünket az idegen nyelvhez hasonlítja. Ha két eltérő anyanyelvvel rendelkező ember találkozik, csak nehezen vagy egyáltalán nem jön létre a kommunikáció közöttük. Ha egyikük megtanulja a másik nyelvét, akkor lehetővé válik a társalgás, de nehéz helyzetekben az idegen nyelv nem pótolhatja az anyanyelvet. Vagyis az optimális kommunikáció csak akkor jön létre, ha mindkét fél megtanulja a másik anyanyelvét – azaz szeretetnyelvét.

Egy másik szemléletes hasonlata szerint személyiségünk egy motorhoz hasonló, amelynek rendszeresen szükség van üzemanyagra ahhoz, hogy megfelelően működjön. A házasságban a házastársak feladata nem más, mint egymás szeretettankjának a feltöltése. A félreértések, csalódások és házassági problémák hátterében az áll, hogy szeretetünket nem partnerünk szeretetnyelvén fejezzük ki.

Az öt szeretetnyelv a következő:

  • Elismerő szavak
  • Minőségi idő
  • Ajándékozás
  • Szívességek
  • Testi érintés

Ezek közül mindannyiunknak van egy elsődleges szeretetnyelve, amely mélyebben hat ránk az összes többinél. Hasonlóan, ha nem beszéljük párunk elsődleges szeretetnyelvét, akkor ő valószínűleg nem érez kellő szeretet, még akkor sem, ha a többi nyelvet jól “beszéljük”

Részletesebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t_szeretetnyelv 
vagy a Harmat kiadótól meg lehet rendelni a könyvet is

Az_5_szeretetnye_552e6906c7665_120x1000

Persze már akkor is nagyon érdekes volt ez számomra, amikor megismerkedtem a férjemmel. Valahogy be is kalibráltam mind a kettőnket. 🙂 Haha, most meg majd jön az komikus eset amikor sok év házasság után kiderül, hogy mégse vajasan szereti a másik a pirítósát. 🙂

Hát kérem szépen most itt veszek egy nagy levegőt leírom, hogy mi jött ki ezen az online teszten, vicces módon 2x nekifutással is ugyanaz. 🙂

1. helyezett: Elismerő szavak ÉS Minőségi idő

2. helyezett Testi érintés

3. helyezett: Szívességek

4. helyezett: Ajándékozás

A legmegdöbbentőbb számomra, hogy egyáltalán nem ezt vártam. Valami egészen más sorrendet gondoltam magamról. Az fura, hogy az első kettőre ugyanannyi pontot kaptam, nem tipikus.

Minden esetre ez az AHA élmény ma nagy lendületet adott nekem. Ha megtalálom, hogy mivel tölthetem fel a szeretettankomat, vagyis jobban kommunikálom ezt a körülöttem élő felé, akkor talán végre közelebb vagyok a kiegyensúlyozott boldog élet eléréséhez. 😀 Különben is azt szokták mondani, hogy merjünk nagyot álmodni. Hát én most ez teszem.

132

Most pedig külön hálás köszönetet mondok azoknak, akik a magyarországi utazásunk alatt kitüntettek a figyelmükkel, meghallgattak, próbáltak megérteni, kedves szavakkal biztattak, visszamosolyogtak. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a külön kettesben tudtam sok barátommal találkozni. Örülök, hogy anyukám dicsérgette a gyerekeimet, mert azzal engem is megdicsért. 🙂 Szuper jó volt, hogy sokan eljöttek a szülinapi bulimba, de még külön is sokat beszélgettem volna szívesen mindenkivel. Kincsként őrzöm az együtt töltött pillanatokat és az egyik Hollóházi tálam aljára rá is fogom írni, hogy kiktől kaptam, mert végtelenül hálás vagyok azért nagy ajándékért is.

erika

A mai tanulság, hogy sose késő megismerni magunkat. 😀

Címkefelhő