KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘Nyaralás’

Családi nyaralás

Kicsit le vagyok maradva az élménybeszámolókkal, mert ugyan a nyár elég sűrű volt, de a tanév még sűrűbbnek ígérkezik. Minden napra van 1-2 program már. Közben kézműveskedünk, rajzolunk, színezünk és extra adag házimunkát végzünk. Egy új rendszert vezettünk be. Apa ötlete az volt, hogy ne adjunk több zsebpénzt, hanem dolgozzanak meg a gyerekek a pénzért. Erre már ugye volt próbálkozásunk korábban is. Az én ötletem meg az volt, hogy készítettem egy listát, a napi kötelező munkákról, és egy listát, a választható extra munkákról, amiért lehet pénzt kapni. Ha a kötelező nem megy egy szó nélkül, akkor nem fizetjük ki a pénzest sem.  Alapból azzal, hogy naponta van rendrakás, söprögetés máris sokkal rendezettebb minden. Ők is boldogok mert már kerestek egy pár dollárt. Én is rendezettebb és boldogabb vagyok. A rendszer arra ösztökél, hogy én is sokkal többet csináljak. Szóval ez a jelen. Aztán most kanyarodjunk vissza:

Augusztus végén elmentünk egy Biblia Központba, ami az óceán parton van. Itt voltunk: http://www.hcbible.org/ Harvey Cedars Bible Center. 4 napra mentünk, egy szobában volt a szállásunk, úgy értem 5-en voltunk együtt. Kaptunk napi 3x étkezést, voltak Biblia órák, meg a gyerekeknek is külön órák. Ezek igazán nagyon jók voltak! A gyerekeknek persze nagyon nagyon tetszett és szeretnének jövőre egy egész hétre lemenni. Nem lesz olyan hosszú a nyár, hogy minden beleférjen, amit már elterveztek… 🙂

 

Harvey Cedars a kisváros neve, ami a Long Beach Island nevű zátonyszerű szigeten fekszik. https://en.wikipedia.org/wiki/Long_Beach_Island Mi a sziget északi részén néztünk körül. A hullámok hatalmasak voltak. A központban lehetett kajakot kölcsönözni – egész nyáron erről ábrándoztam. 🙂 Ezt hála Istennek a központ partjainál lehetett használni, ami az öbölre nézett és bár sós volt, de nyugodt víz, így a gyerekeket is nyugodtan bevihettem. A mólónál sokan rákásztak, mi csak a rák ollókat gyűjtöttük, amik itt-ott hevertek. Egy elég nagy patkó alakú rákot találtunk. Már ki volt száradva. Ezt haza is hoztuk. Érdekességként pont ezen a héten volt egy bankett, amit egy új épületszárny átadásának megünnepléseként rendeztek. Kaptunk finom vacsit, és láttuk a szalag elvágást is. Utolsó napon pedig búcsúzóul egy jó kis étteremben ebédeltünk. A gyerekeknek nagyon tetszett a gluténmentes hot-dog. Nekem meg a tenger gyümölcsei. 🙂 Apa is nagyon jól lakott a szendvicsével. Tényleg jó lenne jövőre visszamenni. 🙂

Az első VBS

Vacation Bible School – VBS – Vakációs Biblia Iskola

Ez is egyike azoknak a rövidítéseknek, amik mindenki számára egyértelműek. Mivel Amerikában nagy hagyománya van a gyülekezeti életnek, a nyári biblia táborok is már régen megjelentek. A wiki szerint 1894-ben volt az első ilyen nyári iskola. https://en.wikipedia.org/wiki/Vacation_Bible_School Ezeket amolyan napközi tábornak képzeljétek. A miénk 9-től 12-ig tartott.  Ez kicsit nehéz volt nekünk Endivel. Oda-vissza cikáztunk egész délelőtt. Aztán egyik nap ott maradtunk a közelben és megnéztük, hogy a játszótér közelében hogyan vágnak ki egy fát. Izgi napunk volt nekünk is. 🙂

A gyerekeim szerencsések lehetnek, hogy egy szuper helyen, nagyon kedves és lelkes emberek között tölthették ezt a pár napot. Abban az épületben volt a tábor, ahol az otthontanulós iskolánk van. Volt egy-két ismerős gyerek is. A tini vezetők fantasztikusak voltak. A téma is nagyon jó volt, a sok-sok érdekes kémiai kísérlet nagyon megmaradt a gyerekekben. Rajzoltak, vágtak ragasztgattak. Aztán meg volt csapat verseny is. Tanulták a Bibliai igéket, meg a tini vezetőknek volt vicces próba, amire szintén kapott pontot a csapat. És a nap végén volt a szappanos csúszda. Első körben Kamillát kicsit meg kellett taszítani, de aztán már nagy élvezettel futottak neki.  🙂

11885075_762114910565772_5686157366648590730_n slide

 

Itt vannak még képek:

első nap https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762114713899125.1073741850.308454025931865&type=3

második nap https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762546720522591.1073741851.308454025931865&type=3

harmadik nap: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762966170480646.1073741852.308454025931865&type=3

negyedik nap: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.763486550428608.1073741853.308454025931865&type=3

Az ötödik napra már nem mentünk, mert aznap elutaztunk az óceánpartra. Érdekes mennyivel hamarabb oldódnak már a lányok. Már 2 nap után 🙂 barátkoztak és meg ígértették, hogy jövőre is mennek, de akkor mind az 5 napra. 🙂

Alakul már a jövő nyári programunk. 😀

 

Kempingezés az Igéret földjén

Én úgy hiszem, nekem jó gyerekkorom volt. 🙂 Sokat játszottam szabadon, sokat hintáztam, homokoztam, babáztam. Kirándultam is mindenfelé. De a fák szeretete szerintem hamarabb indult. Emlékszem a nagy gesztenyefára Mezőhegyesen. Nem ez volt, de így állt méltóságteljesen az  iskola udvar közepén.

gesztenyefa

Egyik legszuperebb élményem az volt, amikor Pestújhelyen kivágták az udvarban a nagy fákat. Persze nagyon csupasz lett a kert tőle, de a levágott gallyak, levelek és faforgács ott volt az udvaron egy pár napig. Fantasztikus bunkert találtunk az ágak alatt. Előttem van az egész kép, a friss forgács illata, az élmény. Kórus találkozó Békéscsabán, a barátnőmmel sétálunk és lessük a fákat alulról, az ágak kusza rendszerét, a rejtélyt.  A kirándulások pedig egy egész erdő rengetegébe visznek. Persze teszed a lábaidat egymás után, de ha körülnézel mindenhol csak fák vannak. Amikor először ideérkeztünk New Jersey-be, az rögtön feltűnt, hogy mennyi fa van mindenhol. Hogy nem irtják ki a fát mindenáron, hogy még több embert odazsúfoljanak, hanem óriási több évtizedes fák vannak mindenfelé. Hogy az autópályák mellett is hatalmas zöld sávok húzódnak. Nagyon jó ennyi fa között lenni.

A klassz gyerekkor része volt a sok kaland is. A vadkempingezés Szlovákiában, a cseppkőbarlang felfedezése éjjel, a lanovkázás, a gát építés minden pataknál, a tűzgyújtás rutinja. Aztán a rendszeres Tisza-parti sátorozás Mindszent mellett. Évente két hetet biztosan ott töltöttünk. Milyen más nyaralás ez. Ott vagy a semmi közepén, nincs semmilyen technikai eszköz sem veled. (Akkoriban a legtöbb mai eszköz még nem is létezett.) Órákon át homokvárat építettem. Vagy csak a parton sétálgattam. Talán Ancsel Évát olvasgattam és azon elmélkedtem. Ez volt az egyik kedvenc idézetem:

„A dadogás az élő beszéd gondolatjelekben gazdag központozása.”

18 éves korom táján, sok elmélkedést olvastam tőle. Rágtam, emésztettem a szavait. Egy másik kedvencem:

„Az erény papjai kevélyek, mégse szabad komolyan megorrolni rájuk, mert az ő gőgjüknek is vége, mihelyt utoléri őket a fogfájás. … Hogy miért éppen fogfájás? Mert egy szívrohamban van némi méltóság, lévén közelebb a halálhoz.”

Szóval természet, nyugalom és elmélkedés ezek összetartoznak nálam. Tipikus szülői hozzáállásként, ha nekem jó volt, akkor ez a gyerekeimnek is csak jó lehet. 😀

Tavaly a lányok sátoroztak a cserkész nagynénivel. Idény nyáron Magyarországon nem volt erre lehetőség. Ott motoszkált ez a gondolat a fejemben és beszélgettem a barátaimmal erről, aztán egy hirtelen pillanatban meg volt a terv. Van egy család, akikkel párszor találkoztunk, ők már sátoroztak itt az USA-ban, nekik is tetszett az ötlet. Aznap este  megnéztem a neten, lefoglaltam, kifizettem a sátorhelyet.

A piros pöttynél voltunk:

promised

Mivel először mentünk, nem nagyon vásároltam felszerelést, hanem éltem a kedves barátok felajánlásaival és kölcsön sátorral, kölcsön matraccal, kölcsön hálózsákkal indultunk útnak.

Nagyon szép helyen voltunk. Jól kiépített kempingben. Hatalmas lakókocsik szomszédságában. 🙂 Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy emberek ilyenekben kempingeznek. 😯

https://www.youtube.com/watch?v=pA5ZWYCZxOY

3 anyuka, plusz 1 felnőtt és 8 gyerek vert sátrat. Bográcsban főztünk. 2 éjszakára mentünk. Első éjszaka sz*rrá áztunk. Sajnos nagyon viharos eső esett és a sátor oldalán bevert, így mind a 3 sátor elázott. Másnap több túrát is tettünk a szárítógépekhez, hogy mindent kiszárítsunk. Több eső nem volt, de az idő sem volt olyan nagyon meleg, így nem nagyon tudtak a gyerekek fürödni. A harmadik napon rendeztek a park területén egy gyerek rajzos – barkácsolós programot. Klassz volt az is. A gyerekek összességében nagyon jól érezték magukat, jót tüzeskedtek, nagyot kalandoztak az erdőben, medvével sem találkoztak 😀 és álmodoznak, hogy jövőre majd egy hétre menjünk vissza. ❤

 

 

Augusztus 2015

Nagyon fantáziátlan cím. Nincs sok energiám ezen gondolkozni most. Sűrű az élet. Hol ide megyünk hol oda, de ritkán vagyunk egy helyben.

Voltunk egy esti fürdős buliban. Ez az otthonoktatós csoportunk egyik tagja szervezte. Érdekes, amikor meghívnak egy ilyen hatalmas házba hatalmas medencével. Vegyes gondolataim vannak. Egyrészt milyen kedvesek, hogy megosztják, amijük van, de közben az is, hogy ez most mennyire magamutogatás…

Mi kedvesen elbeszélgettünk a felnőttekkel. Endi szisztematikusan elfújta az összes gyertyát. Ettek a tábortűznél sült pillecukrot (marshmallow). Érdekes kulturális különbség: a magyarok a tábor tűz körül énekelnek, meg szalonnát sütnek, esetleg a hamuban almát. Az amerikaiak szerintem csak a pillecukrot pirítják és rémtörténeteket mesélnek.   A gyerekek persze nem akartak hazaindulni, de azért 9 után már összeszedtük magunkat.

Voltunk a barátainknál BBQ buliban. Meghívtak több magyar családot vagy félig magyar családot. Ettünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, a gyerekek barátkoztak, szaladgáltak, legóztak. A házigazda azt mesélte, hogy ők minden este grilleznek. Hát érdekes módon a mi környékünkön ez nem nagyon jellemző. A környező szomszédaink nem nagyon szoktak grillezni, de bulizni is ritkán. Csöndes utcában lakunk több idősebb lakóval…

Vendégeink is voltak. Gyülekezeti házaspár, nagyon kedvesek barátságosak. 2 nagyobb gyerek mellett 2 másfél éves kis lurkó körül rohangáltak. Anyuka minden 5 percben bocsánatot kért, mert a kicsik után kellett rohangálnia. Hát most ez még nagyon nehéz lehet, mert ilyenkor alig tud az ember másra figyelni, mint, hogy nehogy kiöntsenek valamit, vagy lenyeljenek olyat, amit nem kellene. Ezzel együtt nagyon kellemes társaság voltak. 🙂 A lányaink meg kifejezetten örültek, hogy a gyülekezeten kívül is tudnak időt tölteni, jobban megismerkedni a gyerekeikkel.

Egyik este kaptam kimenőt és találkoztam az egyik szülőtársammal, akivel az otthonoktatós csoportban ismerkedtem meg. Érdekes, mert ő egy nagyon csinos nő, ha messziről nézed, akkor olyan kimértnek és távolságtartónak tűnik, de hosszú perceken át olyan figyelmesen hallgatta a mondani valómat, hogy később már kerestem a társaságát. Most hogy más keretek között is találkoztunk és megismerhettem a hihetetlen életútját örülök, hogy a sors összehozott minket. Érzem, hogy mennyivel gazdagabb az életem, hogy ismerhetem őt. 🙂

Kezdeményeztem egy találkozót a női bibliakörnek is. Kb 10 jöttek hozzánk látogatóba. Egy délelőtti kerti parti volt, sok finom étellel és jó beszélgetésekkel.

Ez egy szuper sűrű hét volt. Elmentünk a Hopatcong tóhoz a Zsófiékkal, előző héten voltunk ott egy másik magyar családdal is. Melegben nagyon kellemes a vize. Bár elég kicsinyke helyen lehet megfürdőzni. Homokos part, szép erdős környezet.

Másnap elmentünk az Óceán partra. Elvileg a szomszéd nénivel mentünk volna, de volt valami félreértés, így én elindultam a 3 gyerekkel. Sajnos elég borús idő volt, fújt a szél is. Egy gyors zivatar után összepakoltunk, aztán hazafelé olyan felhőszakadás volt, hogy nem láttam az autópályán semmit. Inkább kiálltam és mikor csendesebben esett haza autóztunk. A lányoknak nagyon tetszettek a hullámok, Endre inkább félt tőle, meg a sós víz nem is tetszett neki. 🙂

Következő nap látogatóba mentünk egy magyar családhoz. Nagyon kedvesen fogadtak minket. Velük tervezünk egy közös sátorozást a jövő hétre. A csajok a medencéjükben áztatták magukat egész délután Endre meg a lovagi felszerelésekkel meg kardokkal tőrökkel játszott. Időben haza szerettem volna indulni, de a házigazda tanácsára vártunk még, mert az egyik legnagyobb autópályán kellett volna menni, ahol hatalmas dugók szoktak kialakulni. Hihetetlen, de sokszor ez 6 + 6 pályás autópálya is bedugul. Maradtunk még és így megvendégeltek minket egy kis jókai bablevessel vacsorára. Aztán a fiúk egymással versengve ajánlgatták Endinek a kardjukat kölcsönbe. A gyerekeim a főtt ételtől olyan boldogok lettek, mint más valami pénznyereménytől. Én meg csak csodálkozom, amikor látom, hogy mennyire nagylelkűek és adakozók egyes emberek. Ez mindig nagyon elgondolkoztat, hálára indít és ösztönzőleg hat rám.

Vasárnap Zsófi barátnőmmel NY-ba szerettem volna menni egy magyar népzenei koncertre és táncbemutatóra. Elég meleg volt aznap és hát Zsófinak elég nagy pocakja, így végül is egy közeli városba mentünk egy festős buliba. Vannak itt ilyen laza helyek, ahol csoportos festegetést csinálnak az emberek. Kaptunk egy vásznat, volt egy mintakép és a csoportvezető lépésről lépésre vezetett minket.  Közben lehet beszélgetni, enni inni. Azt hiszem van még borkínálata is helynek. Mi Zsófival csak kombuchát iszogattunk. 🙂 Még egy kulturális érdekesség: mindennek van egy emléknapja, a hot-dognak, a fánknak, a mustárnak, a testvéreknek, a balkezeseknek, a lustálkodás napja, Frankenstein napja, bárminek, ami eszetekbe jut… Hát amikor Zsófival mentünk az a épp a barátság nap volt. Nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 És fel is került a kép a falra.

Aztán újabb medencés buliban voltunk. Most a női biblia kör találkozott megint. A gyerekek már egyre bátrabbak a vízben. És nagyon hálásak voltak, hogy egy másik kislány is eljött.

Aztán itthon lenni is jó. Néha lehet mosni főzni takarítani is. 🙂 Megint tartottunk egy klassz családi napot. A rendrakás után elmentünk az erdőbe, majd megnéztük a Csingiling és a Kalóztündér című filmet. 🙂 Ma Viola apával járta a nagyvárost. És már csak hármat alszunk mielőtt az Ígéret Földjére indulnánk…

Magyarországi nyaralás 2015

Nagyon örültünk idén is, hogy hosszabb időt a hazánkban töltöttünk. Sokan kérdezték, hogy hogy érezzük magunkat külföldön és őszintén azt mondhatom mindenkinek, hogy nekünk a legjobb :), mert itt is jól érezzük magunkat és ott is jó az életünk. Hatalmas áldás ez. Isten ajándéka, az is ha az ember megtalálja az öröme forrását az adott helyen és helyzetben. És természetesen az is hatalmas áldás, hogy jelenleg ennek a szabad országnak a sok előnyét élvezhetjük. A magyarságom ezzel együtt bennem van a testemben a véremben, a lelkemben, soha nem is tudnám kiszakítani, nem is akarnám. Nagyon nagy áldás volt a családdal újra együtt lenni, mindenkit megölelgetni, együtt enni, mosogatni, táncolni. 🙂 Nagyon jó érzés volt újra közösségben lenni keresztény testvérekkel, ősrégi barátokkal. 🙂 Hát… egy kicsit keserédes volt a régi házat újralátni. Hatalmasat nőt a gyümölcsfa és gyönyörűséges volt a rózsabokor, amit a legutolsó tavasszal ültettem, a futórózsáról nem is beszélve, ami már a terasz tetején virít. Szeretem a rózsákat. 🙂

Nagyon teszik Csömör, tetszenek a látható fejlesztések, a klassz kezdeményezések, a falunapok, az Úrnapi virágszőnyeg. Szomorúan hallottam a politikai viszálykodásokról. A magyar mentalitásnak ez a része nem annyira rezonál velem, mint amennyire elszomorít. Hát igen, a sok áldás mellett, szomorkodtam is, ahogy Budapestet jártam. Hirtelen megcsapott a gondolat, hogy ha nem lesz itt valami radikális pozitív átalakulás, akkor lehet, hogy még sokáig nem térünk vissza. Írtam pár gondolatot is, ahogy a belvárosban sétáltam, ne haragudjatok, angolul:

As I go around, I just feel to cry as if you know someone you love is going to die.

Nagyon jó dolog volt ismerős környezetben lenni. Tavalyhoz képest most még jobb is volt. Tudtam mire számítsak, a lakótelepre, a nagyváros forgatagára. Élveztem a BKV bérletemet, egy innen-oda buszozgattam, vonatoztam, metróztam. 🙂 Sokat jártam a Lidlbe. 🙂 Szeretem a Lidlt. 😀

A gyerekek nagyon élvezték, hogy a nagyszülők hol így, hol úgy, hol ezzel hol, azzal kényeztették őket. Én is élveztem, hogy szinte szingliként szervezhettem a találkáimat a barátokkal. 🙂 Találkoztam Pécsi Ritával, nagyon jó volt az előadása is, amit hallottam. (Mese, játék, zene – ezt talán majd még kifejtem 😉  Voltunk Tatán a várjátékokon, voltunk Lipóton a Lipóti Kempingben, na meg a pékségben. 🙂 Voltunk Mártélyon a Tisza-parton. Megünnepeltük Micike szülinapját, kisebb váratlan fordulatokat leküzdve. Találkoztunk a Miklós unokatesókkal. Nyaraltunk Gyopároson. Találkoztunk régi új kisbarátokkal. Meg persze a manók még sok ezer helyen voltak, mint pl Csodákpalotája, vasúttörténeti park, játszóház, Szemlő-hegyi barlang, leányfalui strand meg ilyenek.

Igaziból főleg Viola fejezte ki, hogy milyen jó lenne kombinálni a két világot. Pl költözzenek Amerikába a rokonok, miért kell az unokatesókat hátrahagyni, éljünk egy évet itt egy évet ott.

Én teljesen jól éreztem magam végig. Az utolsó napok persze stresszesek voltak, de csak az utazás meg a változás miatt. Már várom a jövő évi utazást. Lehet, hogy a Kedvesem is ott lesz. 😉 Lehet, hogy legközelebb osztozik a sok örömteli élményben amiben részem volt. ❤

Vakáció vége

Július 2. volt édes Nagymamám 95 születésnapja. Mamóka az életem szerves része volt. Édesanya is sokat foglalkozott velem, de Mamikám volt velem a legtöbbet, sokat főzött, hagyott játszani és néha noszogatott is. 🙂 Sokat kártyáztunk, malmoztunk, beszélgettünk. Amikor az mondta a férfira, aki a szívemnek olyan kedves volt, hogy milyen fess férfi, akkor már szinte tuti volt, hogy a férjem lesz egyszer. 🙂 Én most nem kapok sok szemrehányást tőle, pedig tudom, hogy reszket, hogy még találkozunk-e az életben valaha. Remélem mielőtt elhagyja ezt a porhüvelyét a szívében teljesen biztos lesz abban, hogy az örökkévalóságot együtt tölthetjük majd. Ott majd együtt lehetünk mindig:

“Jelenések 21: 3-4 Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: “Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Édes Dédikét sokan körülvettük a születésnapján (ez szokott neki tetszeni.) 🙂 Violától kapott egy sólisztgyurma szobrot, Kamilla egy szép tulipánt hajtogatott, Endre egy traktort készített aranypapírból.  Én vettem az én aktív Mamámnak egy gobelin alapot, meg 1-2 fonalat, hogy legyen neki feladata. Hát most még július van, de már a kép fele készen van. Őrület, hogy milyen gyorsan dolgozik!!

DSCN1692 DSCN1702 DSCN1710 DSCN1713DSCN1686 DSCN1719 DSCN1722

A következő családos állomásunk Nyíregyháza-Sóstó volt. Katimama volt a hős, aki vállalta az utat velünk. (Bár többen is pályáztak rá.) Odafele megálltunk Poroszlón, ahol megnéztük a Tisza-tavi ökocentrumot. Hajókáztunk a korábban kiskörei tározónak elkeresztelt tavon. Majd voltunk a 3D-s moziban, megnéztük a benti és kinti állatokat. A tavon láttunk vakvarjút, kormoránt, kócsagot, gémeket. Bent a hatalmas akváriumban láttunk csukát, harcsát, busát. Végül pedig egy szuper tutajos játszótéren szórakoztunk, de addigra sajnos lemerült a fényképezőnk.

DSCN1729 DSCN1730 DSCN1735 DSCN1737 DSCN1742 DSCN1746 DSCN1753 DSCN1762 DSCN1770 DSCN1774 DSCN1775

Sóstón Édesanya lefoglalt nekünk egy szállást, amiről azt hittük, hogy egy panzió lesz, de amikor megláttuk, hogy turistaszálló volt rá kiírva, akkor már az elvárásaink is csökkentek. Igazi retro hely volt. Valaha talán SZOT üdülő lehetett vagy valóban turistaszálló. Minimálisan fel volt újítva, de volt 5 ágy egy szobában és nem volt méreg drága. Ezek fontos szempontok voltak. A gyerekeknek meg külön tetszett. Volt egy kis beugró rész, ahol külön lámpájuk volt és ez különleges volt. Igaziból én nem szoktam leszólni fikázni dolgokat. Jobb lett volna sok csillagos szállodában megszállni, de itt is kedvesek voltak az emberek és senki nem szólt, hogy a gyerekeim mindenfelé rohangálnak, néha mezítláb is. Ami nagyon érdekes, hogy már több ilyen kis olcsó helyen volt szállásunk, de az én gyerekeim mindig olyan lelkesen tudnak örülni, az apróságoknak, pl. hogy van TV a szobában. 🙂  A fürdő ezzel szemben nagyon “wellness” volt, annyira hogy már nem is lehetett amúgy hatalmas parkfürdőbe külön belépőt venni. Megnéztük az összes medencét, a csajok még iszogattak is a termálvizes koktélbárban. Endi haverkodott a vízipisztolyos gyerekekkel. Első este elmentünk bringo hintózni. Igen jól aludtunk ezen az estén. 🙂 Másnap elmentünk és megnéztük a sárospataki Rákóczi várat. Nagyon jól bírták a kiállítást is a gyerekek (magukhoz képest.) A várjátszótér meg külön tetszett nekik. 🙂

DSCN1783 DSCN1785 DSCN1787DSCN1786 DSCN1799 DSCN1791 DSCN1804 DSCN1806 DSCN1808 DSCN1810 DSCN1805 DSCN1815 DSCN1819 DSCN1821 DSCN1823 DSCN1826 DSCN1828DSCN1827 DSCN1831 DSCN1834DSCN1838

 Ezek után már csak 1 hetünk volt a visszautazás előtt. Már Kamilla is kezdte mindenkinek mesélni, hogy ő Amerikában él és hamarosan az apukájával fog ott találkozni. Én kezdtem pánikolni, hogy mit kellett volna még elintéznem, (orvosok, hivatalok, munkahely) Anyósomék is még kihasználtak minden pillanatot, hogy a gyerekekkel legyenek. A sógornőm még sátorozni is elvitte őket!

 SP0031SP0030 SP0032

Utolsó mega utazós napunkon fogaskerekűvel elmentünk a Normafáig, ott átszálltunk a gyerekvasútra, majd a János hegy megállóból felgyalogoltunk az Erzsébet kilátóig. Itt többször kellett a kilátásban gyönyörködő gyerekeimet javítgatni, hogy nem, ez nem New York, ez itt Budapest. 🙂 Végül a libegővel jöttünk le.

 DSCN1842 DSCN1848 DSCN1852 DSCN1855 DSCN1862 DSCN1869 DSCN1875 DSCN1880 DSCN1883 DSCN1884 DSCN1889 DSCN1895 DSCN1900DSCN1902 DSCN1904

Július 15-én véget ért a Magyarországi kalandozásunk. Köszönjük mindenkinek, aki vendégül látott minket, különösen a családtagoknak, akik pénzt és időt nem kímélve gondoskodtak rólunk, etettek minket, elviselték a gyerekek gyerekségeit.

Reméljük jövőre megint hazai földet ér majd a talpunk. Óh…

Magyarországon

Persze nagyon vártam, hogy a családommal találkozzam és vártam, hogy a gyerekek is találkozzanak a nagyszüleikkel, nagybácsikkal, nagynénikkel unokatesókkal. A nagyszülők felváltva élvezték a gyerekek társaságát, hogy egy, hol kettő csemetével mentek játszóházba, strandra, kirándulni, hajókázni.

2014 1334 2014 1353 2014 1354 2014 1374

Nagyon jó volt a barátokkal is találkozni. Sajnálom, hogy Csömörön  nem tudtunk (még) több időt tölteni. (Erika, többször hívtalak, de még beszélni sem tudtam veled. 😦 ) Köszönöm mindenkinek, aki szánt rám, ránk időt. Nagyon jó volt veletek lenni!! Kedves Barátaim mind nagyon hiányoztok.

Ezt a fantasztikus virágszőnyeget Csömörön fotóztuk, aki teheti az menjen is el oda jövőre, az Úrnapi körmenetre:

DSCN1530 DSCN1532 DSCN1533 DSCN1541 DSCN1544 DSCN1549

Már hónapokkal az utazás előtt igyekeztem Olvasókörös  találkozót is szervezni. Tavaly írtam, hogy még a kiköltözés előtt szerveztem egy kis családos tábort, izé azt nem írtam, de én szerveztem akkor. 😉 A tavalyi volt a 2. tábor és reménykedtem, hogy idén is sikerül összehozni, de sajnos rá kellett jöjjek, hogy nem kezdtem el időben a szervezést.  A mostani egy olyan Pécsi Ritás találkozó volt, ahol Rita nem volt jelen. 🙂 Nagyon jó volt együtt lenni, elmélkedni, a gyerekek nagyot bandáztak, ment a vízipisztolyozás meg minden. Itt a nagy nyilvánosság előtt is köszönöm a Dallos Miki kedvességét, aki megnyitotta az otthonát mindenki előtt és külön nekünk való bográcsos ételt készített. 😀

10357719_10202783020070987_7518097902236575956_o

Egy nap Endikével elmentünk tömegközlekedni. Nagyon élvezte.

DSCN1568 DSCN1564 DSCN1565 DSCN1569 DSCN1570 DSCN1571

Édesanyám kérte, hogy egy pár napot utazzunk el kettesben és tulajdonképpen ezt az utazást kaptam a családomtól a születésnapomra. Hát igen idén, (Magyarországon) töltöttem a 39. életévemet. Egerszalókon volt a szállásunk. Voltunk Egerben, az egerszalóki fürdőben és a demjéni fürdőben is.  A Shiraz hotelben fantasztikusan finom Egri Muskotályt ittunk a Thummerer pincészetből. Ezt mindenkinek meg kell kóstolni!! Voltunk Felsőtárkányban, ahol épp aznap volt a Tárkányok Találkozója. Tóth Vera koncertre szerettünk volna menni, de gyanúsan mindenki az ellenkező irányba ment. Mint kiderült pont vége lett annak a koncertnek, de pár óra múlva kezdődött a Bon-bon együttes koncertje. Sikerült Anyukát meggyőznöm, hogy a várakozás ideje alatt másszunk hegyet. 🙂 Nagy élmény volt. A koncert  meg hatalmas bulivá kerekedett. A Bon-bon egy nagyon jó zenekar, nem csak élőben nyomták, hanem még fúvósok is felléptek. Másnap megnéztük a szalóki barlanglakásokat is.

DSCN1513DSCN1576DSCN1578DSCN1582DSCN1592DSCN1597DSCN1600DSCN1611DSCN1618DSCN1622DSCN1619DSCN1634DSCN1656

Ezt a dalt is játszották, de ez a verzió talán még jobb. 🙂

Ezzel a június hónap beszámolója is befejeződött, meg az én mai napi krónikáim is.

Címkefelhő