KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘magyarság’

6 év

Amikor nyertük a zöldkártya lottón, akkor tudtam, hogy a férjem biztosan ide szeretne költözni. Én korábban már mondogattam, hogy menjünk egy pár évre ide vagy oda, mert szeretek utazni, más kultúrákat felfedezni. Viszont mikor kiköltöztünk egy kisvárosba, hogy megtaláljuk a gyerekeink számára legbiztonságosabb, leginkább kiszámítható jövőt, valamint 1-2 év elteltével már kezdtem kialakítani a kapcsolataimat Csömörön, az én jövő képemben nem szerepelt egy külföldi élet. Kivándorlás? Bevándorlás? Na ne…

Nagy dilemma elég néztünk, én szerettem volna maradni, ő szeretett volna költözni. Sokat morfondíroztunk, de éreztem, hogy ha most nem élünk ezzel az alkalommal, akkor valami eltörik a férjem lelkében. Belegyeztem, hogy mindent számoljunk fel. Hogy a nagy családot évekig tartó gyászba sodorjuk azzal, hogy a létükhöz szervesen kapcsolódó vibráló kis életeket több ezer kilométerre elvisszük. 2 dolgot kértem, egyik az volt, hogy minden évbe otthon tölthessük a nyarat és, hogy 5 év után újra leüljünk és eldöntsük, hogy merre legyen a tovább, visszaköltözés vagy maradás.

Tavaly már éreztem, hogy nem lesz ez egyszerű döntés. Kértem a barátaimat, hogy imádkozzanak értem, hogy nyitott legyek Isten vezetésére. A 2018-as év olyan változásokat hozott, ami egyre jobban a jelen helyhez kötött. Nyárra mire hazamentünk már magam sem tudtam, hogy mit is akarok. Őszintén, a magyar kormány intézkedései, amik az otthontanulás és alternatív iskolák lekorlátozását célozzák, végtelenül felkavartak és egyáltalán nem a hazaköltözés felé billentették a mérleget.

Közben megkaptuk az amerikai állampolgárságunkat. Komolyan fontolgatom, hogy valamilyen üzleti vállalkozásba kezdek. A gyerekek élvezik, hogy otthon tanulhatnak és még mindig nagyon sok szabadságuk van.

Aztán egyszer csak pár napja az autóban megfogalmazhatatlan honvágy tört rám. És akkor nálam jön a magyar zene, Hobo meg Palya Bea, Lackfi Dorottya, Kormorán. Közben fura módon a gyerekek változást akarnak. “Nem elég okosak a kortársak “(- Mi van?) “Anya, mi miért vagyunk mások?” (-Magyarok vagyuk???) Férjecske nem túl boldog a munkahelyén, már nem ad olyan érzelmi pozitívumot, mint évekkel ezelőtt.
Most akkor Isten mégis felkavarja a dolgokat? Mi van, ha ki akar hívni a jóból? Mert hát az itteni élet kényelmes. Van arra esély, hogy megértsük, amit mondani akar, akkor is ha az a kényelmünk ellen szól? Hallottam egy tanítást minap, hogy ne várjuk mindig a tűzoszlopot, csak induljunk el (hitben, az álmaink felé) és akkor Isten majd megmondja, hogy jobbra vagy balra… De mi van, ha nem tudom, hogy mik az álmaim? Vagyis még nem tudom elinduljak-e vagy sem.

Légy szíves imádkozzatok értem, és értünk. Az elindulás egyik feltétele, hogy a családunkra vonatkozó döntésekben egység legyen közöttünk.

Nagyon szeretném, ha Isten egyértelműen megmutatná magát.
Mert ez lehetséges.
Hiszem.

Augusztus 2015

Nagyon fantáziátlan cím. Nincs sok energiám ezen gondolkozni most. Sűrű az élet. Hol ide megyünk hol oda, de ritkán vagyunk egy helyben.

Voltunk egy esti fürdős buliban. Ez az otthonoktatós csoportunk egyik tagja szervezte. Érdekes, amikor meghívnak egy ilyen hatalmas házba hatalmas medencével. Vegyes gondolataim vannak. Egyrészt milyen kedvesek, hogy megosztják, amijük van, de közben az is, hogy ez most mennyire magamutogatás…

Mi kedvesen elbeszélgettünk a felnőttekkel. Endi szisztematikusan elfújta az összes gyertyát. Ettek a tábortűznél sült pillecukrot (marshmallow). Érdekes kulturális különbség: a magyarok a tábor tűz körül énekelnek, meg szalonnát sütnek, esetleg a hamuban almát. Az amerikaiak szerintem csak a pillecukrot pirítják és rémtörténeteket mesélnek.   A gyerekek persze nem akartak hazaindulni, de azért 9 után már összeszedtük magunkat.

Voltunk a barátainknál BBQ buliban. Meghívtak több magyar családot vagy félig magyar családot. Ettünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, a gyerekek barátkoztak, szaladgáltak, legóztak. A házigazda azt mesélte, hogy ők minden este grilleznek. Hát érdekes módon a mi környékünkön ez nem nagyon jellemző. A környező szomszédaink nem nagyon szoktak grillezni, de bulizni is ritkán. Csöndes utcában lakunk több idősebb lakóval…

Vendégeink is voltak. Gyülekezeti házaspár, nagyon kedvesek barátságosak. 2 nagyobb gyerek mellett 2 másfél éves kis lurkó körül rohangáltak. Anyuka minden 5 percben bocsánatot kért, mert a kicsik után kellett rohangálnia. Hát most ez még nagyon nehéz lehet, mert ilyenkor alig tud az ember másra figyelni, mint, hogy nehogy kiöntsenek valamit, vagy lenyeljenek olyat, amit nem kellene. Ezzel együtt nagyon kellemes társaság voltak. 🙂 A lányaink meg kifejezetten örültek, hogy a gyülekezeten kívül is tudnak időt tölteni, jobban megismerkedni a gyerekeikkel.

Egyik este kaptam kimenőt és találkoztam az egyik szülőtársammal, akivel az otthonoktatós csoportban ismerkedtem meg. Érdekes, mert ő egy nagyon csinos nő, ha messziről nézed, akkor olyan kimértnek és távolságtartónak tűnik, de hosszú perceken át olyan figyelmesen hallgatta a mondani valómat, hogy később már kerestem a társaságát. Most hogy más keretek között is találkoztunk és megismerhettem a hihetetlen életútját örülök, hogy a sors összehozott minket. Érzem, hogy mennyivel gazdagabb az életem, hogy ismerhetem őt. 🙂

Kezdeményeztem egy találkozót a női bibliakörnek is. Kb 10 jöttek hozzánk látogatóba. Egy délelőtti kerti parti volt, sok finom étellel és jó beszélgetésekkel.

Ez egy szuper sűrű hét volt. Elmentünk a Hopatcong tóhoz a Zsófiékkal, előző héten voltunk ott egy másik magyar családdal is. Melegben nagyon kellemes a vize. Bár elég kicsinyke helyen lehet megfürdőzni. Homokos part, szép erdős környezet.

Másnap elmentünk az Óceán partra. Elvileg a szomszéd nénivel mentünk volna, de volt valami félreértés, így én elindultam a 3 gyerekkel. Sajnos elég borús idő volt, fújt a szél is. Egy gyors zivatar után összepakoltunk, aztán hazafelé olyan felhőszakadás volt, hogy nem láttam az autópályán semmit. Inkább kiálltam és mikor csendesebben esett haza autóztunk. A lányoknak nagyon tetszettek a hullámok, Endre inkább félt tőle, meg a sós víz nem is tetszett neki. 🙂

Következő nap látogatóba mentünk egy magyar családhoz. Nagyon kedvesen fogadtak minket. Velük tervezünk egy közös sátorozást a jövő hétre. A csajok a medencéjükben áztatták magukat egész délután Endre meg a lovagi felszerelésekkel meg kardokkal tőrökkel játszott. Időben haza szerettem volna indulni, de a házigazda tanácsára vártunk még, mert az egyik legnagyobb autópályán kellett volna menni, ahol hatalmas dugók szoktak kialakulni. Hihetetlen, de sokszor ez 6 + 6 pályás autópálya is bedugul. Maradtunk még és így megvendégeltek minket egy kis jókai bablevessel vacsorára. Aztán a fiúk egymással versengve ajánlgatták Endinek a kardjukat kölcsönbe. A gyerekeim a főtt ételtől olyan boldogok lettek, mint más valami pénznyereménytől. Én meg csak csodálkozom, amikor látom, hogy mennyire nagylelkűek és adakozók egyes emberek. Ez mindig nagyon elgondolkoztat, hálára indít és ösztönzőleg hat rám.

Vasárnap Zsófi barátnőmmel NY-ba szerettem volna menni egy magyar népzenei koncertre és táncbemutatóra. Elég meleg volt aznap és hát Zsófinak elég nagy pocakja, így végül is egy közeli városba mentünk egy festős buliba. Vannak itt ilyen laza helyek, ahol csoportos festegetést csinálnak az emberek. Kaptunk egy vásznat, volt egy mintakép és a csoportvezető lépésről lépésre vezetett minket.  Közben lehet beszélgetni, enni inni. Azt hiszem van még borkínálata is helynek. Mi Zsófival csak kombuchát iszogattunk. 🙂 Még egy kulturális érdekesség: mindennek van egy emléknapja, a hot-dognak, a fánknak, a mustárnak, a testvéreknek, a balkezeseknek, a lustálkodás napja, Frankenstein napja, bárminek, ami eszetekbe jut… Hát amikor Zsófival mentünk az a épp a barátság nap volt. Nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 És fel is került a kép a falra.

Aztán újabb medencés buliban voltunk. Most a női biblia kör találkozott megint. A gyerekek már egyre bátrabbak a vízben. És nagyon hálásak voltak, hogy egy másik kislány is eljött.

Aztán itthon lenni is jó. Néha lehet mosni főzni takarítani is. 🙂 Megint tartottunk egy klassz családi napot. A rendrakás után elmentünk az erdőbe, majd megnéztük a Csingiling és a Kalóztündér című filmet. 🙂 Ma Viola apával járta a nagyvárost. És már csak hármat alszunk mielőtt az Ígéret Földjére indulnánk…

Címkefelhő

%d blogger ezt kedveli: