KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘kulturális különbség’

Az első VBS

Vacation Bible School – VBS – Vakációs Biblia Iskola

Ez is egyike azoknak a rövidítéseknek, amik mindenki számára egyértelműek. Mivel Amerikában nagy hagyománya van a gyülekezeti életnek, a nyári biblia táborok is már régen megjelentek. A wiki szerint 1894-ben volt az első ilyen nyári iskola. https://en.wikipedia.org/wiki/Vacation_Bible_School Ezeket amolyan napközi tábornak képzeljétek. A miénk 9-től 12-ig tartott.  Ez kicsit nehéz volt nekünk Endivel. Oda-vissza cikáztunk egész délelőtt. Aztán egyik nap ott maradtunk a közelben és megnéztük, hogy a játszótér közelében hogyan vágnak ki egy fát. Izgi napunk volt nekünk is. 🙂

A gyerekeim szerencsések lehetnek, hogy egy szuper helyen, nagyon kedves és lelkes emberek között tölthették ezt a pár napot. Abban az épületben volt a tábor, ahol az otthontanulós iskolánk van. Volt egy-két ismerős gyerek is. A tini vezetők fantasztikusak voltak. A téma is nagyon jó volt, a sok-sok érdekes kémiai kísérlet nagyon megmaradt a gyerekekben. Rajzoltak, vágtak ragasztgattak. Aztán meg volt csapat verseny is. Tanulták a Bibliai igéket, meg a tini vezetőknek volt vicces próba, amire szintén kapott pontot a csapat. És a nap végén volt a szappanos csúszda. Első körben Kamillát kicsit meg kellett taszítani, de aztán már nagy élvezettel futottak neki.  🙂

11885075_762114910565772_5686157366648590730_n slide

 

Itt vannak még képek:

első nap https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762114713899125.1073741850.308454025931865&type=3

második nap https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762546720522591.1073741851.308454025931865&type=3

harmadik nap: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.762966170480646.1073741852.308454025931865&type=3

negyedik nap: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.763486550428608.1073741853.308454025931865&type=3

Az ötödik napra már nem mentünk, mert aznap elutaztunk az óceánpartra. Érdekes mennyivel hamarabb oldódnak már a lányok. Már 2 nap után 🙂 barátkoztak és meg ígértették, hogy jövőre is mennek, de akkor mind az 5 napra. 🙂

Alakul már a jövő nyári programunk. 😀

 

Augusztus 2015

Nagyon fantáziátlan cím. Nincs sok energiám ezen gondolkozni most. Sűrű az élet. Hol ide megyünk hol oda, de ritkán vagyunk egy helyben.

Voltunk egy esti fürdős buliban. Ez az otthonoktatós csoportunk egyik tagja szervezte. Érdekes, amikor meghívnak egy ilyen hatalmas házba hatalmas medencével. Vegyes gondolataim vannak. Egyrészt milyen kedvesek, hogy megosztják, amijük van, de közben az is, hogy ez most mennyire magamutogatás…

Mi kedvesen elbeszélgettünk a felnőttekkel. Endi szisztematikusan elfújta az összes gyertyát. Ettek a tábortűznél sült pillecukrot (marshmallow). Érdekes kulturális különbség: a magyarok a tábor tűz körül énekelnek, meg szalonnát sütnek, esetleg a hamuban almát. Az amerikaiak szerintem csak a pillecukrot pirítják és rémtörténeteket mesélnek.   A gyerekek persze nem akartak hazaindulni, de azért 9 után már összeszedtük magunkat.

Voltunk a barátainknál BBQ buliban. Meghívtak több magyar családot vagy félig magyar családot. Ettünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, a gyerekek barátkoztak, szaladgáltak, legóztak. A házigazda azt mesélte, hogy ők minden este grilleznek. Hát érdekes módon a mi környékünkön ez nem nagyon jellemző. A környező szomszédaink nem nagyon szoktak grillezni, de bulizni is ritkán. Csöndes utcában lakunk több idősebb lakóval…

Vendégeink is voltak. Gyülekezeti házaspár, nagyon kedvesek barátságosak. 2 nagyobb gyerek mellett 2 másfél éves kis lurkó körül rohangáltak. Anyuka minden 5 percben bocsánatot kért, mert a kicsik után kellett rohangálnia. Hát most ez még nagyon nehéz lehet, mert ilyenkor alig tud az ember másra figyelni, mint, hogy nehogy kiöntsenek valamit, vagy lenyeljenek olyat, amit nem kellene. Ezzel együtt nagyon kellemes társaság voltak. 🙂 A lányaink meg kifejezetten örültek, hogy a gyülekezeten kívül is tudnak időt tölteni, jobban megismerkedni a gyerekeikkel.

Egyik este kaptam kimenőt és találkoztam az egyik szülőtársammal, akivel az otthonoktatós csoportban ismerkedtem meg. Érdekes, mert ő egy nagyon csinos nő, ha messziről nézed, akkor olyan kimértnek és távolságtartónak tűnik, de hosszú perceken át olyan figyelmesen hallgatta a mondani valómat, hogy később már kerestem a társaságát. Most hogy más keretek között is találkoztunk és megismerhettem a hihetetlen életútját örülök, hogy a sors összehozott minket. Érzem, hogy mennyivel gazdagabb az életem, hogy ismerhetem őt. 🙂

Kezdeményeztem egy találkozót a női bibliakörnek is. Kb 10 jöttek hozzánk látogatóba. Egy délelőtti kerti parti volt, sok finom étellel és jó beszélgetésekkel.

Ez egy szuper sűrű hét volt. Elmentünk a Hopatcong tóhoz a Zsófiékkal, előző héten voltunk ott egy másik magyar családdal is. Melegben nagyon kellemes a vize. Bár elég kicsinyke helyen lehet megfürdőzni. Homokos part, szép erdős környezet.

Másnap elmentünk az Óceán partra. Elvileg a szomszéd nénivel mentünk volna, de volt valami félreértés, így én elindultam a 3 gyerekkel. Sajnos elég borús idő volt, fújt a szél is. Egy gyors zivatar után összepakoltunk, aztán hazafelé olyan felhőszakadás volt, hogy nem láttam az autópályán semmit. Inkább kiálltam és mikor csendesebben esett haza autóztunk. A lányoknak nagyon tetszettek a hullámok, Endre inkább félt tőle, meg a sós víz nem is tetszett neki. 🙂

Következő nap látogatóba mentünk egy magyar családhoz. Nagyon kedvesen fogadtak minket. Velük tervezünk egy közös sátorozást a jövő hétre. A csajok a medencéjükben áztatták magukat egész délután Endre meg a lovagi felszerelésekkel meg kardokkal tőrökkel játszott. Időben haza szerettem volna indulni, de a házigazda tanácsára vártunk még, mert az egyik legnagyobb autópályán kellett volna menni, ahol hatalmas dugók szoktak kialakulni. Hihetetlen, de sokszor ez 6 + 6 pályás autópálya is bedugul. Maradtunk még és így megvendégeltek minket egy kis jókai bablevessel vacsorára. Aztán a fiúk egymással versengve ajánlgatták Endinek a kardjukat kölcsönbe. A gyerekeim a főtt ételtől olyan boldogok lettek, mint más valami pénznyereménytől. Én meg csak csodálkozom, amikor látom, hogy mennyire nagylelkűek és adakozók egyes emberek. Ez mindig nagyon elgondolkoztat, hálára indít és ösztönzőleg hat rám.

Vasárnap Zsófi barátnőmmel NY-ba szerettem volna menni egy magyar népzenei koncertre és táncbemutatóra. Elég meleg volt aznap és hát Zsófinak elég nagy pocakja, így végül is egy közeli városba mentünk egy festős buliba. Vannak itt ilyen laza helyek, ahol csoportos festegetést csinálnak az emberek. Kaptunk egy vásznat, volt egy mintakép és a csoportvezető lépésről lépésre vezetett minket.  Közben lehet beszélgetni, enni inni. Azt hiszem van még borkínálata is helynek. Mi Zsófival csak kombuchát iszogattunk. 🙂 Még egy kulturális érdekesség: mindennek van egy emléknapja, a hot-dognak, a fánknak, a mustárnak, a testvéreknek, a balkezeseknek, a lustálkodás napja, Frankenstein napja, bárminek, ami eszetekbe jut… Hát amikor Zsófival mentünk az a épp a barátság nap volt. Nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 És fel is került a kép a falra.

Aztán újabb medencés buliban voltunk. Most a női biblia kör találkozott megint. A gyerekek már egyre bátrabbak a vízben. És nagyon hálásak voltak, hogy egy másik kislány is eljött.

Aztán itthon lenni is jó. Néha lehet mosni főzni takarítani is. 🙂 Megint tartottunk egy klassz családi napot. A rendrakás után elmentünk az erdőbe, majd megnéztük a Csingiling és a Kalóztündér című filmet. 🙂 Ma Viola apával járta a nagyvárost. És már csak hármat alszunk mielőtt az Ígéret Földjére indulnánk…

Húsvét 2015

– Feltámadt!

– Feltámadt valóban!

Az első igazi húsvéti ünneplésemen így köszöntötték egymást a keresztény testvérek. Nem azt mondták, hogy Jó napot! Vagy hogy Kellemes Húsvéti Ünnepeket! Az volt a szokás, hogy ezen a napon ilyen köszöntéssel emlékeztessék egymást erre a hihetetlen, reményteljes eseményre. A történet nem a szenvedéssel ér véget. Van happy ending!!! 😀

Idén is hihetetlen kegyelemben volt részünk, hogy valaki családunk helyett is családunk akart lenni. Kedves barátaink meghívtak minket egy nagy Húsvéti ebédre. Nem véletlen, hogy az Úrvacsora – a közös étkezés milyen fontos volt Jézus korában is, úgy érzem a mai napig is nagy közösségteremtő ereje van ennek tevékenységnek. Érdekes hogy itt Amerikában ezt még nagyobb tökélyre fejlesztették. Úgy értem, hogy nagyon sok közös ebéden voltunk már, ahova mindenki vitte a legjobb receptjét, hogy megossza másokkal az alkotását, az áldásait, az ételét. Itt az idő, hogy én is beszerezzek olyan edényeket, amiben cseppmentesen el lehet utaztatni a finomságokat. 🙂

Nagyon hálásak vagyunk a mai kényeztetésért is, közös nevetésért, ölelésekért, sok-sok műanyag tojásért, mókáért.

Feltámadt! Emlékezzetek, a jelen keserűség és fájdalom nem tarthat örökre, feltámadt.

https://www.youtube.com/watch?v=NyPBVwOCYmM

 

 

 

Az élet iskolája

LL – (Nem a La Leche Liga rövidítése), hanem egy angol kifejezésé: Lifelong Learning, vagyis egész életen át tartó tanulás.  Ezt legtöbbször a felnőtt oktatással kapcsolatban hozzák szóba és már meg is jelenik szemünk előtt az kb 80 éves bácsi, néni, aki az egyetem padjait koptatja.

Persze gondolom tudjátok hova akarok kilyukadni. 😉 Az elkötelezett otthonoktatók azt vallják, hogy az otthonoktatás már csecsemőkorban elkezdődik, és ugye az extrém képviselők azt is vallják, hogy amilyen természetesen felfedezik a világot a kicsik, ahogy a járást, beszédet, étkezést megtanulják, ilyen természetességgel fognak minden mást is elsajátítani.

Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy látom őket, ahogy nagy örömmel felfedezik az életet.

Mit csinálunk mostanában:
Hétfőn továbbra is van egy közös időnk a Zsófiékkal. Zsófi nagyon rendesen mindig készül valamilyen feladattal, kézműveskedés vagy írás. Nálam általában szaladgálnak, indiánosat játszanak fára másznak, akadálypályán ugrálnak. Legutóbb elmentünk a közeli erdős részre. A két tökmagot is vittük, így a két meg három éves kisfiú is átmászott a kidőlt fatörzseken és felmászott a meredek rézsűn.  A nagy kihívás az volt, hogy végig menjünk a kb 25 méter hosszú csatorna csövön, ami a végén elkanyarodik, így kvázi sötétben kell végig botorkálni rajta. Legutóbb Endre hozta az elemlámpáját, de aki lemaradt, az ugyan olyan sötétben ment, mintha nem lett volna lámpa. Néha beleakadt a hajam valamibe –  csak reménykedtem, hogy nem denevérbe. 😯 A lányaim mindenkinek elmondták, hogy így végigmenni piskóta, mert ők apával úgy is mentek már, hogy víz volt a csatornában.

Október közepétől délutánonként egy zenei foglalkozásra fogunk majd járni.
Kedden megyünk a Női Bibliaórára. Hát igaziból ez remek alkalom lenne arra, hogy anya jó példával járjon elől, ugyanis a mostani órákhoz is tartozik házifeladat, amit minden nap meg kellene csinálni. Hát ez még nem megy. Talán nincs is elég motivációm hozzá. A szöveg nagyon nehéz és sok elmélkedős kérdés van, amihez olyan nyugalom kellene, amit nehezen érek el, még ha nincsenek is körülöttem a gyerekek (este).
Szerdán reggel szoktunk menni a csontkovácshoz. Aztán ebéd után megyünk a tornaterembe. Feliratkoztunk egy otthonoktatós gimnasztika órára. Főleg szertorna, de vannak talajtorna elemek is benne.  Mind a 3-an különböző csoportban, de egyszerre tornáznak. NAGYON ÉLVEZIK! Itthon is állandóan tornázni akarnak. Folyton arra panaszkodnak, hogy a 60 perc úgy elrepült mint egy pillanat. Érdekes, kulturális különbség, hogy itt minden külön órát, már 3 -4 évesen elkezdenek. A barátaink gyerekei már táncra, küzdősportra járnak. Itt a tornateremben is ki vannak rakva a versenyző csapatok képei és látható, hogy nagyon kicsi gyerekekből is van csapat. Endre 3 évesen ugyanazokon a szereken van, mint a lányok. Ugyanúgy dobbantózik, kis korláton kell kitartania magát, a gerendán kell egyensúlyoznia, bukfenceznie kell (már tud is egyedül!!) a kézenállást gyakoroltatják velük, mint a nagyobbakkal.

Csütörtök a szabadnapunk, ilyenkor szoktunk a könyvtárba menni.
Pénteken megyünk az “iskolába”.  A pénteki alkalmaink eredménye, hogy egyre jobban beszélnek a gyerekek angolul. Ma Endre válaszolt 2 angol kérdésre is: Hogy hívnak és hogy hívják a nővéredet. 😀 Ez egy fárasztó nap. Általában reggel főzöm meg az ebédet, mert akkor a termo táskában meleg marad és ebédkor nem kell melegíteni. Az órák között sokat kell pakolgatni. 2 hete az első órán elvittük a kicsiket a közeli tanyára. Nagyon jól megjegyezték az állatokat. Viszont nem értünk vissza pontosan ebéd időre, így a lányaim igazán kétségbe estek. Na nem annyira azért, hogy hol vagyok, hanem, hogy mi lesz az ő ebédjükkel. 😉

Szombat a skype napja 🙂 és a Csillagok Háborúja napja :D. A háromtagú kórus már reggeli közben elkezdi kérdezgetni apát, hogy mikor nézünk CSIL-LA-GOK HÁ-BO-RÚ-JÁT.  Ezt csak apával lehet nézni és csak napközben, hogy ne estére maradjanak a félelmetes részek (amiket egyébként sokszor át is ugranak).
Vasárnap gyülekezetbe megyünk. Legutóbb már mindenki külön csoportban volt. Violát nagyon megdicsérték. Micike végig durcázta, bár elmondása szerint mindent értett, ami szerintem neki is sikerélmény volt. Szegény tanító nem értette, hogy amikor megkérte, hogy csatlakozon a játékhoz, akkor miért akarta felöklelni a szemeivel. Oh my… Endi meg mivel egyre többet ért, így szépen megcsinálja, amit kérnek és jó sokat játszik, a szerszámaival, autóival vagy a babakonyhában. Korábban megkértek minket egy párszor, hogy vállaljunk szerepet a gyerekszolgálatban (mint szülők), de most jelentkeztem, hogy rendszeresen tanítsak az ovis korcsoportban. Remélem Kamillának is jót tesz majd ez.

Az élet cukra

?

surprised

Ezt még senki nem hallotta, pedig a mai mindennapjainknak szerves része lett a cukor fogyasztás. Vagy egyszerű cukrokat eszünk, amik hirtelen fel is emelik a vércukorszintünket. Vagy lassan felszívódó összetett cukrokat eszünk, amik szép lassan rakódnak le a szervezetünkben.  Nem is gondolnánk, azt hogy tulajdonképpen lehet cukor nélkül is élni. Energiát ad, és szinte függővé tesz minket.

Lehet, hogy van olyan ember, aki nem eszik minden nap édességet, péksüteményt, cukros üdítőt, cappucinót, kenyérrel,  krumplival, tésztával és rizzsel. Én viszont 9 éve ilyen ember voltam. Mivel az első gyermekem ennek az életmódnak a hatására nem úgy született meg, ahogy az neki és nekem is jó lett volna, a második gyermekvárásom alatt sokkal tudatosabban készültem. Kiderült, hogy ha megfelelő diétát követek, akkor én is és a gyermekem is egészséges lesz. A radikális életmód váltáshoz az kellett, hogy kiderüljön a terhességi cukorbetegségem. Amikor megtudtam szó szerint sírva fakadtam. Felrémlett előttem, hogy nem ehetek a diéta alatt csokoládét és ettől nagyon felborult a lelki békém. Akkor ismertem meg a stevia-t. Ez egy kis enyhülést hozott, ezzel együtt nagyon kemény diétát tartottam a terhesség végéig. Utána visszatért a régi életmód, bár a stevia meg maradt édesítőnek. Közben nagyon érdekes dolgokat tudtam meg a szénhidrátokról kedves barátnőm táplálkozással kapcsolatos értekezéseiből: http://www.zimonyi.hu Ennek eredménye lett a kevesebb cukorbevitel lett a mindennapokban. Következő terhesség, következő cukormegvonás, édes egészséges kisbaba. 🙂 Még kevesebb mindennapi cukorbevitel.

Sajnos Amerika nem a cukormentesség hazája. Szerintem sokkal több cukrot ettem amióta itt élünk. Itt a sima kenyérben is cukor van, a szalonnából csak cukrosat tudsz a boltban venni. Olyan dolgokban is cukor van, amiben nem is számítasz rá. Egy nagyon jó kis rajzfilmet találtam, ami bemutatja hogyan jutott ide Amerika, és most ennek milyen hatása van az emberekre.
http://keybiotics.com/science.html
A szervezetre nagyon rossz hatással van a cukor, ám ha még bármilyen betegség is van, akkor ajánlatos a cukortól megszabadulni először. Sajnos én is olyan gyulladásos tünetekkel küszködtem hónapokig, ami miatt a mai napon úgy döntöttem nem eszek többet cukros táplálékot. A stevia marad és kevés gyümölcsöt is enni fogok, de se csoki se cukorka, se süti… 😦

Drukkoljatok nekem!

paraorganizarte_keepcalm

Juice :)

A szörp folytatása a juice. 🙂 Találtam az egyik boltban lefagyasztott gyümölcslé sürítményt. Általában ezt használják szörp helyett. Azért a Dettiféle bodzaszörp mindenképpen hiányozni fog. 😦

Szóval ott hagytam abba, hogy 25-én a barátainkhoz voltunk hivatalosak. Nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy családtagok is lesznek a vacsorán. Én nem is hallottam olyat Magyarországon, hogy Karácsonykor ne a családjával és csakis a családjával ünnepeljen valaki. Na persze nem arról beszélek, hogy mondjuk randiznak és elhívja a barátját, hanem hogy egy baráti házaspárral együtt karácsonyozzanak… Ehhez képeset ott voltak a férj egyiptomi szülei, a perui feleség szülei, testvérei,  még egy kínai-tajvani baráti házaspár. P1120143 (800x600)Nagyon érdekes volt a vacsora. Én vittem pogácsát, amin csodálkoztak, hogy ezt én sütöttem. Ha-ha, meg se közelítette az otthoni pogikat. Az ázsiaiak nagyon fincsi kínai levest hoztak. Minden volt benne, gomba, rügyek, csirke és rák is. Volt persze marha sült, rakott rizses hús, szaftos húsgombóc, saláta. Az édességek még érdekesebb voltak. Finom pisztáciás arab süti, valamilyen tojásfelfújt, klasszikus brownie – ami mondjuk tömény csoki sütinek felel meg. Sorbet fagyi, ami tejmentes.Candy_canes A gyermekeim olyan szinten teleették magukat édességgel, hogy talán már aznap fájt a hasuk, de másnap Kamilla teljesen kidőlt. Valószínű, hogy a sok puncs miatt, ami ugyan nem volt alkoholos, hanem a narancslét valamilyen cukros buborékos üdítővel felöntötték. Hogy úgy mondjam az a szénhidrát mennyiség, amit magunkhoz vettünk, szerintem átlagos amerikai mennyiség volt, de nekünk egy kicsit sok.

Aztán jött egy-két nyugisabb nap. Apa összeszerelte a ajándékokat – ezer hála és köszönet neki ezért, a családban senkinek nem lett volna ehhez türelme. Amúgy nagyon érdekes, hogy el tud játszani a gyerekekkel. Tudom néha tudatos döntés ez nála, de én azt vettem észre, hogy nekem ez olyan nehezen megy. Mi történt 20 év alatt? 20 éve pont az tetszett az óvónői munkában, hogy újra gyerek lehetek és játszhatok. Most meg míg otthon voltunk, akkor is vagy a rokonok, például apósom ebben fantasztikus, vagy apa játszott velük én meg néha irigykedve néztem, hogy milyen jól érzik magukat együtt.

28-án felköszöntöttük Kamillát a névnapján. Nagyon örült neki. Aznap mentünk el New Yorkba is hogy megnézzük az Operaház Fantomját a Broadway-en. Ezt volt az egyik ajándékom karácsonyra. 🙂 Hát, ezt azért elég nagy feladat volt megszervezni. Először is a barátaink vállalták a maratoni gyerekvigyázást. Kb 7 órán keresztül vigyáztak a 3 gyerekünkre az ő 3 gyerekük mellett. Ez hatalmas része volt az ajándéknak. 🙂
IMG-20131228-00121 Mi pedig kocsival elmentünk a vasútállomásra, sajnos csak óránként járnak hétvégén a vonatok. Kicsit stresszes volt, mert nagyon ki volt számolva az időnk. A vonat késett, így New Yorkban most is rohantunk, míg a vasútállomásról a színházhoz értünk. Hát nem olyan móka NY-ban a hatalmas tömeg turista között szlalomozni. Végül is megérkeztünk ebbe a szép színházba, ami kb 1920-ban épült és kísértetiesen hasonlít a Vígszínházra. Szép színház volt és egészen jó helyen ültünk. Az előadás persze profi volt. Nagyon gyönyörű díszletekkel, egészen jó színészekkel.  

Igyekeztem az ismerős dallamokon túl megérteni a mű üzenetét is. Számomra ez volt a legkatartikusabb rész, amin később is gondolkoztam:

CHRISTINE
Pitiful creature of darkness,
What kind of life have you known?
God give me courage to show you,
You are not alone…
(She kisses him)

Sötétség szerencsétlen teremtménye,
milyen életed volt, eddig?
Isten adjon bátorságot,
hogy megmutassam neked,
nem vagy egyedül.
Csók

http://youtu.be/cQLl9_flfTw?t=6m10s

A szilvesztert náthásan itthon töltöttük. Kicsit sírdogálva, kicsit megkönnyebbülve. 🙂

Szörp

Itt Amerikában nem nagyon lehet szörpöt kapni. Nincs fent a polcon. Vannak mindenféle dzsúzok, de én szeretnék szörpöt, amit jobban beoszthatok és úgy hígítom, ahogy nekem tetszik.

Hát igaziból az elmúlt időszakról jutott eszembe ez a szó. Édes volt, de jó lett volna kicsit hígítani. 🙂  Bár nem tudom erre kinek, milyen ötlete van. Hogyan lehet felkészülni a Karácsonyra, úgy hogy ne is idegeskedjél, de időben elkészüljél. Hát igen, ismertem egy lányt, aki már nyáron megvette az ajándékokat. 😀

A készülődés jó volt, kicsit sűrű, de jó. Nagyon sok mézeskalácsot sütöttünk, szép is lett, a szomszédok és barátok is örültek, de lehet, hogy jövőre inkább bejglivel kínálom meg őket, mert azt csak egyszer megsütöm és kész. Sajnos a mézeskalács díszítését is kicsit görcsösre vettem, mert begyulladt a kezem. Ínhüvelygyulladás vagy sem, nem tudom, de már többször volt ilyen. Úgy hiszem a betegség az jelzés. A testünk jelez, hogy a gondolataink nem jó irányba vannak. Tudtam, hogy görcsösen csináltam valamit, ezért a görcsösségen kell változtatni. Ekkor döntöttem el, hogy anyai ágon kapott örökségemet (az egész lakás karácsony előtti kitakarítását) idén leteszem és igyekszem csak annyit feladatot bevállalni, amennyit be tudok. Azért így is sikerült elfogadhatóvá tenni a nappalit. 😉 Például ez lehet egy olyan feladat, amit jó lehet “hígítani”, szóval ez lesz jövőre a célkitűzés. A kezem szerencsére pár nap alatt rendbe jött.

Egy ideig nem volt világos, hogyan ünnepeljünk együtt az otthoniakkal, végül innen az Interneten rendelgetve megszerveztem, hogy kinek mit, hogyan, legyen meglepetés is, meg tartalmas is. Az “átadás” is elég jól sikerült. Webkameráztunk. Anyukám úgy kommentálta, hogy egészen olyan volt, mintha ott lettem volna.  🙂  Jó volt látni az örömöt az arcukon. Sajnos a Himalaja só kiömlött. 😦 Ez úton is üzenem a shopline.hu-nak, hogy nagyon el vagyok itt kényeztetve a kiszállítás és ügyfélszolgálat terén, így úgy döntöttem jövőre biztosan nem őket választom. down

A gyerekek minden évben készítenek ajándékot, a rokonoknak, egymásnak és persze nekünk szülőknek is. Nagyon cuki ajándékokat készítettek egymásnak és nagyon várták egymás ajándékát, meg a meglepetést a másik arcán. A családtagoknak, barátoknak szép képeslapokat készítettek, amiket gondosan feladtunk, de sajnos van, ami mai napig nem érkezett meg. 😦

P1120141 (800x600)

A képeslap gyártással elég sok idő eltelt. Jövőre olyan technikát kell találjunk, ami haladósabb, ha ilyen sok embernek akarunk szeretet postát küldeni. Itt egyébként az a szokás, hogy valami családi karácsonyi képet küldenek szét üdvözlőlapként az emberek. Most már itt az idő, hogy mi is készítsünk, valami szépen beállított igazi amcsi típusú családi képet. 🙂 Lehetőleg egymáshoz passzoló ruhákban. 🙂

set

24-én voltunk a gyülekezetben is. Ez számukra nem olyan sűrű nap, mivel másnap reggel bontják az ajándékokat. Mi siettünk haza. Hagyma levest ettünk, sült halat, sült krumplival és francia salátával. Utána jöttek az ajándékok, majd az után a torta. 🙂

P1120089 (800x600) P1120090 (800x600) P1120091 (800x600) P1120093 (800x600) P1120094 (800x600) P1120095 (800x600) P1120132 (800x600)

A gyerekeknek játékot szoktunk venni Karácsonyra. Nem szeretünk nagyobb dolgokat “csakúgy ” vásárolni, és nem szoktuk jó viselkedéshez kötni az ajándékokat sem. Igaziból csak a születésnap és a Karácsony marad. Azért kapnak év közben is ezt-azt, de nagyobb dolgokat csak ilyenkor. Idén kértem, hogy készítsenek egy listát, de igaziból ez csak figyelem elterelés volt, mert már akkor megvolt az ajándékuk. 🙂 Vicces, mert otthon olyan sok mindent szoktak kapni a nagyszülőktől rokonoktól, hogy azt szoktuk kérni, hogy csak keveset adjanak, de úgy tűnt, hogy idén mi halmoztuk el őket, mert annyi sok kis apróság megtetszett a készülődés közben, hogy végül egész sok csomag összegyűlt.

P1120096 (800x600)P1120100 (800x600) P1120104 (800x600) P1120107 (800x600) P1120108 (800x600) P1120111 (800x600) P1120113 (800x600) P1120119 (800x600) P1120126 (800x600)

Viola többször is megkérdezte már, hogy az miért van, hogy a felnőttek a boltban veszik az a ajándékot, a gyerekek meg készítik. Na gondoltam idén én is készítek valamit. Úgyhogy éjjelente még ezeken a kis képeken is dolgoztam. A gyerekek monogramjait raktam ki gombokból. Úgy vettem észre ez is egy olyan amerikai dolog. 🙂

P1120081 (800x600) P1120123 (800x600)

Másnap barátokhoz mentünk látogatóba. Nagyon kedvesek voltak. Sokat ettünk (a gyerekek főleg édességet) és jókat játszottunk.
Aztán csendesebb itthon játszós napok jöttek. Szuper apa mindenkivel jókat játszott. 😀

Most már nagyon késő van, így a szörp többi cseppje későbbre marad.  🙂

Címkefelhő