KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘kimerültség’

Rendrakás

A szívünkben már itt a tavasz, bár nagyon hideg van kint, még havazást is mondanak. Ó jaj. Elkezdtem több D vitamint szedni. Hallgattam 2 előadást is, az egyik a D-vitamin és depresszió kapcsolatáról szólt https://www.youtube.com/watch?v=t2bBALjq3dI, a másik pedig a szorongás leküzdéséről. https://www.youtube.com/watch?v=LQkeuMc2lNk

Mindkettő foglalkoztat és jó tudni, hogy talán egy-két egyszerű étkezéshez kapcsolódó praktikával lehet segíteni.

Érdekes, hogy több olyan visszajelzést kapok, hogy hú de sok minden történik velünk meg hogy bírom. Hát bizony amikor kicsit érzelmi hullámvölgyben vagyok, akkor nehezebb a felszínen maradni. Reggelente elég nehéz az ágyból kikelnem. Most már beállítottam az órámat, hogy korábban keltsen, de sokszor semmi értelme. Főleg az a rossz, hogy hideg van, észrevettem már tavaly is, egész más volt a reggelem, amikor nem arra gondoltam, hogy az ágy meleg a lakás meg irtó hideg. Mert bizony ettől a gondolattól csak még jobban magamra tekerem a takarót.

A fontossági sorrend nálam, hogy jó ételek legyenek itthon, főzök minden nap. Igyekszem a gyerekeimre odafigyelni, néha még játszom is velük. 😀 Sokat olvasok olyan témákban, amik érdekelnek, kutakodom. Aztán meg egy csomó minden hátra sorolódik egy sírdogálás, vagy skype beszélgetés miatt. Pl a rendrakás. Mostanában a konyhát igyekszem rövidebb idő alatt rendbe tenni, de van egy titkos szobánk a Dzsungel. Eredetileg volt ott pálma és Violának nagyon tetszett a dzsungeles hangulat, mostanra viszont a dobozok, játékok, szemetek között alig lehet elbotorkálni, szóval annyira nehezen átlátható, mint egy dzsungel. 🙂

Amikor sokáig halogatok valamit, akkor már semmi kedvem rá gondolni se és a dzsungel szoba is ebbe a kategóriába esett. A lányok viszont szerettek volna megdolgozni egy két értékes ajándékért, így kihasználva a lehetőséget a dzsungel rendberakását is kicsit rájuk sóztam. 😉 Hát igaziból ők is benne voltak az eldzsungelesítésben…

Egyelőre még csak átmeneti állapotok vannak.

P1140645

Ám ahogy jön a tavasz és reményteljesebbnek látszik a jövő, itt is helyre fog állni a rend. 🙂

A tavaszi nagytakarításhoz viszont segítségre lesz szükségem. Talán ha jön apósom, majd lefoglalja a csemetéket én meg takarító üzemmódba kapcsolok. Bár azt mondják, hogy a nők nagyon jók a sok funkció szimultán ellátásában, én azért sokkal nagyobb lehetőséget látok a sziszifuszi takarításban, mint a takarítás, főzés, mosás, tanítás, fuvarozás egy időben történő végrehajtásában.

Sajnos a széttagoltságomat a diétám is megsínyli. Ha nincs elkészítve az én ételem is, akkor elkezdek éhezni, ha éhezem, akkor meg elkezdek (számomra biztosan) káros ételeket enni.  Ez sok érzelmi, önértékelésbeli problémát felszínre hozott bennem. Nagyon nehezen találok vissza a jó vágányra. Sajnos a kedves férjem még vesz néha olyan édességeket, amik nem túl egészségesek és  egyre nehezebb ellenállni a kísértésnek.

Ezzel szemben viszont hihetetlen, hogy 16 éve házas vagyok és ezt még nem hagytam abba. 🙂 Na jó bevallom néha meglankadok… de azt hiszem Isten kegyelmes, amikor újra és megint szeretetet ébreszt bennem a kicsi családom irányába.

photo 5

Ez is márciusban készült. A George Washington hídnál.

 

Azt hiszem ebben az egész kúrában az érzelmi méregtelenítés a legnehezebb számomra és az hogy folyamatosan mivel táplálom a gondolataimat, mert az ugyanúgy van, mint az ételekkel. Ha pozitívan gondolkodom, azt gyógyítólag hat, ha kritikusan és esetleg dühösen, az mérgez. A mellett, hogy a szervezetemre káros ételektől távol kell tartanom magam, a viselkedésemben és az érzelmeimben sem engedhetem azt hogy feladom és minden mindegy állapotba kerülök, vagyis szabad teret engedek a negativitásnak.

Jön a feltámadás ünnepe! Csuda jó kis ünnep, most hirtelen a 40 napos böjt is olyan értelmesnek tűnik. Készítsétek ti is a szíveteket, haljatok meg Krisztussal, hogy a szeretetetek újra fel tudjon támadni! Drukkolok nektek!

image64

 

 

 

Szörp

Itt Amerikában nem nagyon lehet szörpöt kapni. Nincs fent a polcon. Vannak mindenféle dzsúzok, de én szeretnék szörpöt, amit jobban beoszthatok és úgy hígítom, ahogy nekem tetszik.

Hát igaziból az elmúlt időszakról jutott eszembe ez a szó. Édes volt, de jó lett volna kicsit hígítani. 🙂  Bár nem tudom erre kinek, milyen ötlete van. Hogyan lehet felkészülni a Karácsonyra, úgy hogy ne is idegeskedjél, de időben elkészüljél. Hát igen, ismertem egy lányt, aki már nyáron megvette az ajándékokat. 😀

A készülődés jó volt, kicsit sűrű, de jó. Nagyon sok mézeskalácsot sütöttünk, szép is lett, a szomszédok és barátok is örültek, de lehet, hogy jövőre inkább bejglivel kínálom meg őket, mert azt csak egyszer megsütöm és kész. Sajnos a mézeskalács díszítését is kicsit görcsösre vettem, mert begyulladt a kezem. Ínhüvelygyulladás vagy sem, nem tudom, de már többször volt ilyen. Úgy hiszem a betegség az jelzés. A testünk jelez, hogy a gondolataink nem jó irányba vannak. Tudtam, hogy görcsösen csináltam valamit, ezért a görcsösségen kell változtatni. Ekkor döntöttem el, hogy anyai ágon kapott örökségemet (az egész lakás karácsony előtti kitakarítását) idén leteszem és igyekszem csak annyit feladatot bevállalni, amennyit be tudok. Azért így is sikerült elfogadhatóvá tenni a nappalit. 😉 Például ez lehet egy olyan feladat, amit jó lehet “hígítani”, szóval ez lesz jövőre a célkitűzés. A kezem szerencsére pár nap alatt rendbe jött.

Egy ideig nem volt világos, hogyan ünnepeljünk együtt az otthoniakkal, végül innen az Interneten rendelgetve megszerveztem, hogy kinek mit, hogyan, legyen meglepetés is, meg tartalmas is. Az “átadás” is elég jól sikerült. Webkameráztunk. Anyukám úgy kommentálta, hogy egészen olyan volt, mintha ott lettem volna.  🙂  Jó volt látni az örömöt az arcukon. Sajnos a Himalaja só kiömlött. 😦 Ez úton is üzenem a shopline.hu-nak, hogy nagyon el vagyok itt kényeztetve a kiszállítás és ügyfélszolgálat terén, így úgy döntöttem jövőre biztosan nem őket választom. down

A gyerekek minden évben készítenek ajándékot, a rokonoknak, egymásnak és persze nekünk szülőknek is. Nagyon cuki ajándékokat készítettek egymásnak és nagyon várták egymás ajándékát, meg a meglepetést a másik arcán. A családtagoknak, barátoknak szép képeslapokat készítettek, amiket gondosan feladtunk, de sajnos van, ami mai napig nem érkezett meg. 😦

P1120141 (800x600)

A képeslap gyártással elég sok idő eltelt. Jövőre olyan technikát kell találjunk, ami haladósabb, ha ilyen sok embernek akarunk szeretet postát küldeni. Itt egyébként az a szokás, hogy valami családi karácsonyi képet küldenek szét üdvözlőlapként az emberek. Most már itt az idő, hogy mi is készítsünk, valami szépen beállított igazi amcsi típusú családi képet. 🙂 Lehetőleg egymáshoz passzoló ruhákban. 🙂

set

24-én voltunk a gyülekezetben is. Ez számukra nem olyan sűrű nap, mivel másnap reggel bontják az ajándékokat. Mi siettünk haza. Hagyma levest ettünk, sült halat, sült krumplival és francia salátával. Utána jöttek az ajándékok, majd az után a torta. 🙂

P1120089 (800x600) P1120090 (800x600) P1120091 (800x600) P1120093 (800x600) P1120094 (800x600) P1120095 (800x600) P1120132 (800x600)

A gyerekeknek játékot szoktunk venni Karácsonyra. Nem szeretünk nagyobb dolgokat “csakúgy ” vásárolni, és nem szoktuk jó viselkedéshez kötni az ajándékokat sem. Igaziból csak a születésnap és a Karácsony marad. Azért kapnak év közben is ezt-azt, de nagyobb dolgokat csak ilyenkor. Idén kértem, hogy készítsenek egy listát, de igaziból ez csak figyelem elterelés volt, mert már akkor megvolt az ajándékuk. 🙂 Vicces, mert otthon olyan sok mindent szoktak kapni a nagyszülőktől rokonoktól, hogy azt szoktuk kérni, hogy csak keveset adjanak, de úgy tűnt, hogy idén mi halmoztuk el őket, mert annyi sok kis apróság megtetszett a készülődés közben, hogy végül egész sok csomag összegyűlt.

P1120096 (800x600)P1120100 (800x600) P1120104 (800x600) P1120107 (800x600) P1120108 (800x600) P1120111 (800x600) P1120113 (800x600) P1120119 (800x600) P1120126 (800x600)

Viola többször is megkérdezte már, hogy az miért van, hogy a felnőttek a boltban veszik az a ajándékot, a gyerekek meg készítik. Na gondoltam idén én is készítek valamit. Úgyhogy éjjelente még ezeken a kis képeken is dolgoztam. A gyerekek monogramjait raktam ki gombokból. Úgy vettem észre ez is egy olyan amerikai dolog. 🙂

P1120081 (800x600) P1120123 (800x600)

Másnap barátokhoz mentünk látogatóba. Nagyon kedvesek voltak. Sokat ettünk (a gyerekek főleg édességet) és jókat játszottunk.
Aztán csendesebb itthon játszós napok jöttek. Szuper apa mindenkivel jókat játszott. 😀

Most már nagyon késő van, így a szörp többi cseppje későbbre marad.  🙂

Karácsonyi Blues

Mindig is szerettem a blues zenét. Van egy olyan fájdalom benne, amit nagyon plasztikusan tud kifejezni. Ezt a zenét muszáj betennem, mert annyira szeretem a trombita sírását. http://www.youtube.com/watch?v=AUMH-QBHBkQ

tearsSírás… hát az elmúlt hetekben elég sokat sírtam. Egyrészt szeretek sírni. 😉 Van akinél így, van akinél úgy szabadulnak fel az érzelmek, én nem bánom, ha könnyek áztatnak. Azt hiszem ott kezdődött az egész, amikor a megbocsátásról tanított a lelkipásztor. Van sok olyan fájdalom a szívemben, ami miatt úgy éreztem, hogy ez nagyon is nekem szólt. Azt is mondta és valóban a megbocsátás egy Isteni dolog. Végig bőgtem a tanítást. Nagyon érdekes mert nálam létezik “jó” sírás is. Például ha imádkozom, akkor néha annyira túlárad Isten jelenléte, hogy sírnom kell, de ilyenkor ez nem is látszik rajtam. Vagyis ez úgy értendő, hogy a fájdalmas sírás után, (az lehet 2 csepp könny is) az egész arcom VÖRÖS. Most a gyerekek meglepődtek és kérdezgettek. Kamillának így magyaráztam el: volt egy tüske a szívemben, amit Isten ki szeretett volna venni, de nagyon nehezen engedtem meg neki, mert nagyon fáj és féltem, hogy ha kiveszi az is fáj. Kivette és fájt is, de most már jobb. 🙂  

Közben Endre megbetegedett, nem nagyon mentünk egy hétig sehova. Ez egy kicsit fárasztó, aztán a karácsonyi ajándékokon is sokat agyaltam, azzal is elment 1-2 éjszakám. Kitaláltam a gyerekeknek az adventi naptárt, ami nagy élmény nekik, de nekem elég sok feladat, a tervezés, a kivitelezés, az újratervezés. Fájnak a lábujjaim… hát ettől sem érzem jobban magam. December 6-ára rájöttem hogy ez a huncut télapó nem hozott zsákot, hát ezt is meg kellet oldani, nem sokat aludtam. Másnap bementünk New Yorkba, a Magyar Házba Mikulás ünnepségre. Hosszú volt az út, elbizonytalanodtam, hogy jó helyre megyünk-e.. ;( A gyerekek egyébként jól érezték magukat és nagyon örültek a klassz ajándékoknak.

IMG-20131207-00107 IMG-20131207-00108

IMG_20131207_170539

Huho… Aztán jött egy csomag, amit kinyitottunk, mert azt hittük Mikulásra jött közben meg Karácsonyra. Ez rosszul esett az otthoni családtagoknak 😦 és különben is miért nem számolunk be arról, ami minden nap történik velünk. Akkor már biztosan el is felejtettük őket. 😦

P1120016-kicsi

Kitaláltam, hogy kovászos kenyeret sütök, amit szépen majd kézzel kidagasztok, mondjuk este, hogy reggelre megkeljen és ki tudjam sütni. Erre a fitátok miatt vetemedtem. A kovásszal készült kenyér tulajdonképpen fermentált/erjesztett kenyér. A szénhidrátokat és remélhetőleg a glutént is felbontják az erjedést okozó gombák és mikroorganizmusok. Kísérletezésre ajánlom mindenkinek: Most keresek kovászos beigli receptet. 😀

Szóval a kialvatlanság, a fizikai kihívások, az érzelmi teher mind szépen kezdett halmozódni… és amikor vasárnap mentünk volna a gyülekezetbe a gyerekek megmakacsolták magukat. Az a helyzet, hogy a gyerekórát rotációban mindig más tartja, így nem tudnak egy valakihez kötődni. Ez így egy nagy bizonytalansági tényezőt ad, amire Viola pánikkal szokott reagálni. Általában jól érzik magukat a végén, de nagyon nehéz elindulni. Szóval a lányok hisztiznek, anya kiakad és újra sírva fakad. Végül elmentem Violával a gyülekezetbe, de hát eléggé ramatyul nézhettem ki… mert…  A gyülekezetünk hölgyei elkezdtek megkeresni. Egyik felajánlotta, hogy vigyáz a gyerekekre, a másik felajánlotta, hogy imádkozik velem, lehet, hogy ezért is, de meghívást kaptunk hogy a Karácsonyt egy baráti családnál töltsük. Nagyon kedvesek. Egyszerűen hihetetlen az a gondoskodás, amit megtapasztalunk. Azt mondanám erre, hogy Isten keze van benne. 🙂 Nagyon hálás vagyok ezért, mert itt messze a távolban a család támogatása nélkül azért sokkal nehezebb mindenben helytállni. Na meg nem árt a jó időbeosztás sem. 😀

Jön a Karácsony, amit a terheket lerakva, nyitott szívvel szeretnék megtapasztalni.  A gyülekezetünk így készül idén.. és ti?

OOoooo :)

Szóval mi is az az OO? Otthonoktatás…

Hát én ezt úgy gondolom, hogy ez a születéssel kezdődő természetes tanulási folyamat. Ami a felnőtt részéről inkább asszisztencia és stimuláció.

Ma voltunk a könyvtárban: http://livingston.bccls.org/children.html

Könyvtár

Könyvtár

Mivel a gyerekeim nagyon szeretik a könyveket, így egészen biztosan nagyon sok mindent meg fognak tanulni. Most úgy érzem a legfontosabb, hogy szeretetteli és nyugodt légkört teremtsek és ez most nagyon nehéz. Egyedül vagyok a feladatokkal és ha mondjuk valaki nem olyan hangot üt meg, akkor én is hamarabb elvesztem a türelmemet. Valahogy az esetek nagy részében oda lyukadok ki, hogy jobb lenne jobban megszervezni mindent, de ez az én számomra igen nagy kihívás. Remélem egyszer ennek a kirakósnak is minden része a helyére kerül.

Az én kézírásom, de Viola dekorációja

Az én kézírásom, de Viola dekorációja

Kamilla igazolványképe, amit Viola készített

Kamilla igazolványképe, amit Viola készített

Kamilla gépel

Kamilla gépel

Viola tornaórája az erdei pataknál :)

Viola tornaórája az erdei pataknál 🙂

Viola torna órája a kerti bokor ágain

Viola torna órája a kerti bokor ágain

Idáig, idáig, idáig vagyok!

Hát mindig is azt gondoltam, hogy türelmes vagyok, jó hallgatóság és igazán empatikus, megbízható, következetes és jól kommunikálok. 🙂 Amióta gyerekeim vannak, úgy tűnik, ennek a meghatározásnak szinte minden pontját megcáfolom. Ma egy elég feszült napom volt. Ide-oda rohangáltam, alig ettem és nem is akkor akadtam ki, amikor a középső szemem fénye pisi levest készített a biliben, hanem amikor sokadszorra teli torokból ordibált és szemtelen pimaszsággal feleselt. Ezt aztán többször megismételte még 5 és 1/2 nyolc között, majd végül “szeretlek anya”  és elaludt. A legnagyobb lányka pedig vagy éppen minden tesó főnöke, vagy csupán olyat csinál, amiről nagyon jól tudja, hogy nem szabad. A kicsi csak teli torokból visít, amúgy ennivaló.

Ma többször is elbőgtem magam… meg hirtelen felindulásból vettem egy ilyen bélyeget:

Kép

Címkefelhő