KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘kereszténység’

Hogy vagytok 2020 áprilisában?

Én egy nagyon védett világban élek. Lehet, hogy ez az én tehetségem, lehet, hogy ez az örökségem, lehet, hogy Isten jósága és kegyelme. Nem tudom pontosan. Amikor főiskolára jártam az egyik tanárom csodálkozva említette, hogy milyen naiv vagyok.  Azt hiszem ez nem változott nagyon sokat. 🙂 Általában elég pozitívan látom a dolgokat, nem szeretek problémákba beragadni. Szeretem a megoldásokat. 🙂 Igyekszem a legjobbat feltételezni az emberekről körülöttem. Ezzel együtt is, már a karantén előtt is olyan volt, mintha buborékban lennék. Kedves keresztény emberekkel vagy kedves nem keresztény emberekkel vagyok körül véve a hét minden napján. Nem akarok panaszkodni, félreértés ne essék. Ilyen érdekesen jó az életünk. 😉

Most ebben az aggasztó, elszigetelt helyzetben is azt gondolom, hogy a mi személyes helyzetünk egyáltalán nem rossz, a férjem tud itthonról dolgozni. Van ennivalónk, van egy szép kis kertünk, vagy egy kiserdő a házunkkal szemben egy kis tóval. Egészségesek és aktívak a gyerekeim. Minden este olvashatjuk a Bibliát és beszélgethetünk Isten igazságairól velük. Senkit nem ismerünk személyesen, aki megbetegedett volna a vírus miatt. Mindenképpen Istené a dicsőség. Vagy azért, mert nem engedi, hogy erőnkön felül megpróbáltassunk, vagy azért mert hitet és józanságot ad most is.

Az is igaz, hogy én szilárdan hiszem, hogy ez a földi élmény, amit életnek nevezünk, csak egy homályos előzménye annak, ami vár ránk. Minden jó dolog, minden áldás csak árnyéka annak, hogy mennyire jó lesz Jézussal. Ezért én nem félek folytatni az örök életem. 🙂

Imádkozom a családunkért, barátaimért, az egészségügyben dolgozókért, a szorongókért. Isten legyen a gyógyítótok! Imádkozom, hogy Isten legyen a kősziklátok!

image11

 

to be or not to be…

… happy? Legyünk vagy ne legyünk boldogok? Fura kérdés, nem?

Kb egy hete beszélgettünk egy kis társaságban. Nem ismerem túl jól ezeket az embereket, csak azt tudom, hogy egyikük egy fundamentalista gyülekezetbe jár, talán a másik is. Az egyik hölgy elmesélte, hogy a testvére válófélben van a börtönben ülő férjétől. Nehéz kérdés, mert hát a pasi nem mindent csinált jól az életében, de a feleség is azt ígérte, hogy jóban-rosszban ki fog majd tartani. Meg hát ugye Isten utálja a válást. A legnagyobb problémája az volt, hogy a nővére egy olyan karizmatikus gyülekezetbe jár, ahol mindent ígérnek az embernek, de szerinte new age beütéssel. A legfőbb rossz mégis az volt, hogy a nővére csak azért jár ilyen helyre, mert b o l d o g akar lenni. És ezt olyan hangsúllyal, minta ez lenne a világon a legnevetségesebb törekvés.

Compassion

Csöndben voltam. Úgy ültem ott, mintha a nővére lennék.  Arra gondoltam, hogy én is szeretnék boldog lenni. Igen, keresem az utat a lelki nyomoromból. De ha ez csak egy megbotoltató kő az ő szemében, akkor meg se szólalok. Ha biztos vagyok benne, hogy a legfontosabb törekvéseim, hogy biztonságba legyek, elfogadjanak, szeretve érezzem magam, számára világi hiúságok, akkor biztosan nem értené meg, amit mondani akarok. Igen, bevallom new ages dolgokat is nézegetek (érdekes, hogy milyen szépen visszavezetnek Istenhez. 🙂 )

Meg persze arra is gondoltam, hogy valaha én is így beszéltem. cryKategorikusan, feketén fehéren, mint aki tudja mi a jó és mi a rossz. Á ez a barátnőm nem várta meg az esküvőt és már hamarabb összeköltözött a leendőbelijével, na ő meg tuti nem jár rendszeresen semmilyen közösségbe, bezzeg én, bezzeg, ahogy én igyekszem. Most szégyelltem magam, az ő helyében is. Mert sok gondolat és érzés ott volt a levegőben, de valahogy Isten szeretete az nem.

 

 

 

 

Címkefelhő

%d blogger ezt szereti: