KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘homeschooling’

Crunchy Mama

Na most írok nektek egy roppanósat. 🙂

Le kellene feküdnöm, mert az az egyik legjobb orvosság…
Kicsit rángatózik a szemem, hol a jobb, hol a bal. Akkor kezdődött, amikor 6 éve a családot fel kellett pakolni, a házat eladtuk és végül egyedül tartottam a frontot a 3 csöppel. Hónapokig rángatózott, aztán végül csak megnyugodtam… után megint talán a következő költözéskor, már nem emlékszem, lényeg, hogy a stressz közepette a szervezetem szólt: lazítás, mert meglátod, hogy a végén majd nem látod hogy mi is megy körülötted. 🙂

Megint kavarog minden, ahogy korábban írtam. Keresem a megoldásokat… a szememre, na meg a többi helyzetre is mint egy igazi “crunchy” anyuka. Hahaha.

Pár hónapja megismerkedtem egy kedves hölggyel, mamatárssal. Érdekes módon az első beszélgetés a szoptatás és textil pelenka felé kanyarodott, majd később az almaecet jótékony hatása, a mindennapi gyümölcs+zöldség turmixok, a házi tisztítószerek és egyéb hasznos dolgok kerültek napirendre. Megtaláltuk a közös pontot. Nagy egymásra találás volt. Ő tőle hallottam először a crunchy mama kifejezést. Után pont valaki más is említette, szóval rá kellett jöjjek, hogy ez most már egy fogalommá nőtt.

https://crunchymoms.com/what-is-a-crunchy-mom/

crunchy

Ez a cikk azt írja, hogy minden olyan anyuka, aki egy jobb jövőre vágyik és keresi a természetes megoldásokat, az ebbe a kategóriába tartozik.

“A „ropogós anya” vadássza az információt. Tudatossága kiterjed a környezetvédelemre, az egészségügyre és a társas kapcsolatokra is. Mivel törődik a családjával, szinte mindig megkérdőjelezi a status quo-t. Tudja, hogy egyedi problémákra sokféle megközelítés létezik, és ellenáll annak a képzetnek, hogy csak egyetlen megoldás létezik. Arra törekszik, hogy többet megtudjon arról, hogy miért történnek a dolgok, és megpróbálja felfedezni a megfigyelt problémák kiváltó okát.”

Hihetetlen… Ez én vagyok. Nem is tudtam, hogy amit csinálok az “fogalommá” lett. Azt tudtam, hogy azzal, hogy anya lettem, hatalmas felelősséggel lettem felruházva. Már a terhesség alatt azon törtem a fejem, hogy mi mindent kell megtegyek, hogy természetesen szülhessek. Aztán, amikor a 2. babával voltam várandós és arcüreg gyulladásom lett, egy barátnőm illóolajat ajánlott antibiotikum helyett. Kipróbáltam, meggyógyultam, rájöttem, hogy van egy alternatív mód is, nem csak az amit általában mindenki csinál. Aztán persze jött az otthontanulás, ami teljesen szembement mindenki oktatásról elképzelt gondolatával.

Amerikába költözve rájöttem, hogy itt nagyon sok minden elérhető, ami Magyarországon nem és igaziból az elfogadóbb légkör miatt sokkal nagyobb több területen járhatod a saját utadat. Például a gyógyulás sokkal több alternatívája elérhető. Bár lehet, hogy csak az én szuperanyaságban kifejeződő perfekcionizmusom volt a hajtóerő mindezek mögött.

Miért is rángatózik a szemem? Mert mindent meg akarok oldani, mindennek ki akarom deríteni az okát és mindennek a gyökeréig lemennék, hogy véglegesen megoldjam a kérdést.

Hát ez a mai gyónásom. Ez a bűnvallásom, hogy roppanósságom, a praktikáim néha valóban elvakítanak és úgy tűnik, hogy ha eléggé sokat kutatok, és keresek, akkor mindenre megtalálom a megoldást.

Szóval miért is rángatózik a szemem… már több mint egy hónapja…

Pál 2. levele a Korintusiakhoz 12. fejezet 7-10

Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

Hogy elmondhassam nektek, hogy nem nálam van a megoldás, hanem Jézusnál!

Őt kövessétek, ne engem. 😀

Szeretettel Nektek

Teljes örömnek tartsátok

Jakab 1:2-4

Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.

Bennetek van hiányosság? Vagy esetleg tökéleteset vagytok már? Ha probléma és krízis ér titeket hogyan reagáltok?

Az egyik kedvenc dalszerzőm Rich Mullins és van egy nagyon ütemes dala, ami szintén Jakab levele alapján íródott.

Azt mondja, ha csak hited van, de nem támasztják alá cselekedetek, akkor az olyan mintha szúnyogháló lenne a tengeralattjáród ajtaja.

Ti mit tesztek, ha rossz hírt hallotok? Mire gondoltok, amikor valaki, akit szerettek megbetegszik? Mi történik, ha valaki igazságtalanul bán veletek? Mi van ha fontos döntést kell döntenetek, de túl nehéz ez a feladat?

Az én agyamban pontosan ezek a gondolatok cikáznak egy pár hete nap mint nap. Hogyan kell cselekedjem, hogy a hitem nyilvánvaló legyen? Hogyan tudom megőrizni a józanságomat, amikor minden egyszerre történik az életemben. 🙂

  • Édesanyámat 2 hete agyvérzés érte.
  • El kell döntenünk, hogy hogyan folytassuk a gyerekek oktatását jövőre.
  • A gyülekezetben a házasságról szól most a tanítás sorozat és ez nagyon szíven üt. Sebek szakadnak fel. Érzem Isten a szívemhez akar szólni.
  • A tanulócsoport, aminek a vezetőségében vagyok átalakuláson megy keresztül.
  • Hazaköltözzünk, vagy itt maradjuk…

Hogyan találjam meg ebben a teljes örömöt? Ma, ahogy imádkoztam a barátnőmmel, aki sírdogálva osztotta meg a saját fájdalmát, hirtelen világosságot láttam. Elképzeltem mi lenne, ha tudnánk, hogy Jézussal leszünk mindjárt. Mi lenne, ha a vele való egyesülés bizonyossága elvakítana mindent. Erre vágyom. Egy örök örömre és egy örök bizonyosságra. Kívánom, hogy ez beégjen a lelkembe és semmi más ne tántorítson el a örök reménységtől, a végtelen elfogadástól és vég nélküli szeretettől.

Ezt kívánom nektek is.

2019 nyara

Óh jaj. Már november van. Elrepülnek az emlékek. Olyan sok minden történt a nyáron, hogy ha nem szedem össze a gondolataimat hamarosan, akkor elillan minden.

Az elmúlt iskolai év volt az első, amikor az első órától az utolsóig együtt voltunk a tanulócsoportos társainkkal. Júniusban, amikor vége lett az évnek hirtelen nagy szabadság szakadt ránk. A gyerekek kicsit tanácstalanul kószáltak ide-oda. A közösségi medencékbe nem iratkoztunk be, így a meleg napokon csak sóvárogtak, hogy de jó lenne pancsolni. Persze voltunk bulikban, elmentünk a barátainkkal sátorozni, voltunk az óceánnál. Aztán elutaztunk Magyarországra. Nem is tudom mi ütött belém, de hihetetlen sok utazást terveztem. Talán mert a megyékről tanultunk év közben, vagy csak mert én szeretek utazni. Beillesztek ide egy térképet, hogy hol jártunk az elmúlt pár évben.

MOtérkép

Jó volt a Kedvesemmel egy pár napot kettesben tölteni. Szeretünk sokat sétálni és beszélgetni. Idén Zircet és Veszprémet látogattuk meg.

Ami különleges volt, hogy ebben az évben, hogy a Miklós családdal együtt nyaraltunk Aggtelken. Nagyon szép helyen voltunk, nagyon jókat kirándultunk. Jó volt a szabadban lenni, a családdal együtt lenni. És Aggtelek vidéke nemcsak szép hanem nyugalmas is.

Zirc, Veszprém, Eger és Aggtelek

photoeditor_20190721_114734133photoeditor_20190721_203807314photoeditor_20190721_204049060photoeditor_20190722_170516605photoeditor_20190731_142958064photoeditor_20190731_143137708photoeditor_20190731_143655410photoeditor_20190801_072520059photoeditor_20190801_072755950photoeditor_20190801_072909214photoeditor_20190801_073604876

Pécsett csak 2 napot voltunk, de a gyerekek vissza akarnak menni, mert nagyon jól érezték magukat. Köszönjük a barátok mérhetetlen nagylelkűségét. ❤

photoeditor_20190804_165845223photoeditor_20190804_170007236photoeditor_20190804_170216306

Debrecenben több napot töltöttünk, de azt hiszem, ez leginkább nekem tetszett, a többiek nem akartak már múzeumozni, meg újabb helyekre menni. Plusz odafele Poroszlón elvesztettem a pénztárcámat, így nem is volt olyan gondtalan ez a pár nap.

Debrecen, Poroszló, Szolnok

photoeditor_20190813_202328635photoeditor_20190813_202519047photoeditor_20190813_203418696photoeditor_20190815_191359922

Magyarország gyönyörű és a városok egyre szebbek. 🙂 Érdemes kirándulgatni és felfedezni. A család és a barátok pedig mindig nagyon sok szeretettel töltenek fel minket.

photoeditor_20190801_073758213

 

 

Mindennapok

Szuperanya vagyok!!! Legalábbis ezt hiszitek. Hahahaha… Az biztos, hogy az erőfeszítéseim ebbe az irányba visznek. Elsősorban szeretném, ha a gyerekeim tudnák, hogy szeretem és elfogadom őket. (Az, hogy elfogadjam őket a hibákkal együtt nekem is minden napos kihívás, mint az is, hogy magamat elfogadjam.)  Hiszem, hogy ez a legfontosabb ahhoz, hogy később is kapcsolatban legyenek Istennel.

Azt a célom, hogy önálló, probléma megoldó felnőttek legyenek. Ennek az elérésére nem csak az szolgál, hogy megtanulnak írni, olvasni, logikusan gondolkodni, hanem, hogy aktívan részt vesznek a háztartásban is. Nagyon hálás vagyok, hogy segítenek egy csomó mindenben. Nagyon segítőkész gyerekek. Főznek, mosnak, mosogatnak, takarítanak, és segítenek a bevásárlásban.

Mindenkinek van alkalma hogy a hobbijának, tehetségének szentelje az idejét. Én megteremtem a lehetőséget, apa pedig adja a rajongását. Mindenkit tiszta szívvel és csodálattal szokott megdicsérni.

Igyekszem következetes és türelmes lenni. Mivel ezt nem ma kezdtem, így sokkal kevesebb a vita. Ha takarító nap van, akkor elkezdenek takarítani. Egyrészt, mert tudják, hogy szeretem őket és ezért szófogadók akarnak lenni. Másrészt meg mindennek van következménye. Pl. ha anya egész nap takarít, akkor nem velük foglalkozik.

A hétvégén Mikulás ünnepségen voltunk. A Mikulás elmondta, hogy ki miben jó és kinek miben kell változtatni. Utána megkérdeztem, hogy ha ők lennének a Mikulás akkor rólam mit mondanának. Cukorkáim mondták, hogy ilyen meg olyan vagyok… és amikor arra került sok, hogy miben változzak… hát keresték a szavakat. Végül rájöttünk!! Ne késsek el többet!! 😀

Hétfő – Művészeti iskola

Kedd – Itthon tanulás, utána takarítás

Szerda – Délelőtt magyar tanulás, délután barátok

Csütörtök – Itthon tanulás más gyerekek is jönnek

Péntek – Tanulócsoport

Szombat – Én kórus próbára megyek, ők cserkészetre

Vasárnap – Gyülekezet

Otthontanulós beszámoló

Viola

12,5 éves. Olyan magas, mint én, na jó azért még 2 cm hiányzik. Egy-két ruhát odaadtam neki a sajátomból, mert olyan gyorsan nőtt, hogy hirtelen nem volt egy ruhája sem. A cipőmet már nem tudja felvenni, mert a lábmérete nagyobb, mint az enyém. Szereti megválogatni a saját ruhatárát, már eldöntötte, hogy milyen haj áll neki jól.  Sajnos képet már nem fogtok látni róla. Egyrészt én döntöttem így, másrészt ő neki sem mindegy már, hogy milyen fényben vagy milyen pozícióban ábrázolom.
Mivel is törti az idejét?

Továbbra is a könyvek szerelmese. Mindenki számára hihetetlen, hogy milyen gyorsasággal olvas. E miatt elég tájékozott is sok területen. Mondhatjuk, hogy mindenevő, szívesen olvas történelmi könyveket, vagy természettudományi könyveket, atlaszokat, kalandregényeket, krimiket, SZAKÁCSKÖNYVEKET.

Nagyon szeret sütni. Ma 3 fajta sütit sütött. Muffint, mézes kekszet, és brownie-t.  Saját kis szakácskönyvet vezet, amibe csak a kipróbált sikeres receptek kerülnek bele. Egész arzenálja van süti kiszúrókból, spaklikból, habzsákokból.

Néha durcás, de elég hamar megbékül. Mindenről lehet vele beszélni. Nagyon barátságos és szereti a társaságot. Szeret bulizni, legyen csak sok finom étel, vicces barátok és zene. Szuper segítőkész, ha észreveszi, hogy segíteni kell, rögtön ugrik. (Ezt el is várja mástól is, ha ő ilyen helyzetbe kerül.)

Ja, hogy miket tanul. Magyar történelmet,

20181124_013259

Aba Sámuel üldözi Orseoló Pétert

magyar földrajzot, kötött írást, Biblia verseket, angol irodalmat, kémiát, fizikát, matekot és világ + amerikai történelmet. A művészeti iskolában: kórusra jár, csengő játékot tanul, táncol és képregény rajzoló órákat vesz. Mindet nagyon szereti. Most jelentkezett, hogy szólót énekelne a Karácsonyi koncerten. Szívesen énekel, ha jó kedve van. A rajzolási vágya is megnőtt. A kifejező ereje pedig sokat fejlődött.

Kamilla

Másik tündérkém. 10 éves tehetséges kisleány. Nagyon felelősségteljes kislány. Majdnem azt írtam, hogy komoly, de ez nem igaz. Szuper vicces. A legnagyobb élvezet számára, ha vicces fogalmazásokat írhat, amit majd az órán felolvas. Ha jól érzi magát a bőrében, akkor csacsog, kuncog, vigyorog. Nagyon szeretne szófogadó lenni, nagyon szabálykövető. Ezzel együtt ő az első, aki nemet mond, ha megkérem valamire. Talán mert szeretné saját maga irányítani a dolgokat és szendvics gyerekként erre nem sok lehetősége van. Az egyik terület, ahol összetűznek a lányok, az a konyha. Kamilla nagyon ügyesen tud főzni. Sok mindent egyedül csinál (mind a két lány) a konyhában. A sütésben viszont nem kap teret, mert Viola féltve őrzi ezt a privilégiumát. Plusz Kamilla csak csokis kekszet hajlandó csinálni. 😀

Ügyesen mozog, jól focizik, jól biciklizik, jól úszik, nagyon szeretne tornára járni, de idén ez nem fog megtörténni. Jó az izomzata is. A tánc is jól megy neki. Szépen rajzol és színez, szeret gyöngyözni és apró dolgokkal dolgozni. Szeret zenélni, gitározik és zongorázik, valamit ő is tanul csengettyűzni. Jó a memóriája, jó a felfogó képessége, a matek is megy neki és az olvasásba is belelendül. Szépen hangsúlyozva olvas magyarul is. A tanulócsoportunkban az emberi testről tanul, fogalmazás órája van és történelem.

20181124_013427

Magyar és lengyel címer

Itthon ő is magyar történelmet, nyelvtant, szépírást és matekot tanul. Földrajzot is szeretik. Legutóbb egy földrajz könyvet lapozgatva elkezdte Európa országainak a zászlóit rajzolgatni. Viccesen megjegyezte, hogy most már mindet tudni fogja. Hát ezt hallva olyan lettem, mint a mesebeli király: az egyik szemem sír a másik meg nevet. Tegnap hallottam, hogy egy játékban korlátozni akarták, mert mindig nyert. Szinte minden játékot megnyer, Uno, Sushi Go, Kanaszta, Römi, memória játékok, puzzle LOL. Legutóbb mattot adtam neki sakkban, de csak véletlenül. Nagyon nehéz, ha te vagy a legjobb mindenben. Nem biztos, hogy szívesen vannak veled az emberek. Ő boldog, hogy tudja az adott dolgot viszont sokszor nem ad lehetőséget, hogy mások elgondolkozzanak. Nehéz neki megfelelő kihívásokat adni, hogy ne unatkozzon. Nehéz alázatosnak maradni. Sajnos nekem is. 😦

Frusztráció azért jelen van. Verbális agresszió is. Néha őszintén elmondja, hogy anya, nem értem, hogy a többiek miért nem tudják ezt, vagy miért nem figyelnek. Az együttérzés elég kihívás számára, de nagyon sokat változott e téren. Ma ki akart deríteni szülinapokat, hogy meglepje az ünnepelteket. Vagy nyert 50 dollárt egy tombolán. (Mondtam, hogy szerencsés is?) Most azt mesélte mosolygó arccal, hogy kinek milyen ajándékot fog ebből venni. És többször elmondja. hogy Anya szeretlek, vagy Apa te vagy a legjobb. Amikor megvillantja a kedvességét, akkor mindig elolvadok tőle. ❤

Van egy kis dialógus, amit mostanában többször elmondok: Szerinted azt kedvelik az emberek, aki a legokosabb? Nem. (Khm… saját tapasztalat.) Azt szeretik, aki a legszebb? Nem valószínű. Azt szeretik, aki a legkedvesebb hozzájuk, aki elfogadja őket, törődik velük? IGEN.  — Ezzel nem azt szeretném, hogy okosan manipulálja az embereket, hanem szeretném, ha az energiáival inkább szolgálna és áldássá tenné őket, mielőtt még azok átokká válnak számára. Azt is szoktam mondani, hogy igen tehetséges, de akit Isten sokkal bízott meg, attól bizony sokat is fog számonkérni. 

Endre

Hát ő a mi 7 éves fiúnk: ő a legkisebb és ráadásul olyan cuki még mindig, hogy na. Mindenki kedvence. 🙂 Továbbra is nagyon segítőkész. Szerel. Mindent. Puszikkal halmoz el, ha jó kedve van. Még mindig szeret összebújni. Elkezdett öltözködni. Érdekesen. Ha megkérem kitakarítja a szobáját. Még nem tartja rendben, de rendbe teszi ha kell!

Tavaly elvégeztük vele a Brain Balance programot. Nagyon sokat változott. A mozgása eddig is elég jó volt, elég erős kisfiú, de most még összeszedettebb lett. Rekord idő alatt megtanult rendesen úszni, bármilyen labdajátékba kezd abban nagyon ügyes. Ami sokat változott most az az érdeklődése. Szívesebben betűzget és sokszor már ő akar olvasni. Nagyon sokat rajzol. Napokig címereket rajzolt, másolt, majd kitalálta a saját mintáit. Jobban tud figyelni, jobban megérti és felfogja a dolgokat.

Ő is hasonló dolgokat tanul a saját szintjén. A művészeti iskolában kórusra jár, csengettyűzik és rajzol, a tanulócsoportban, irodalmat, biológiát — emberi test, és történelem is van neki is. Szereti a történelmet. Mivel nem járnak idén magyar iskolába, így szerda reggelente itthon tanulunk, vagy történelmet, vagy földrajzot. Nagyon érdekli, a történelem, szívesen vesz részt benne.  Közben meg sok magyar könyvet olvasunk. Elkezdtem vele is a kötött írás megtanulását is.

20181124_013415

Ezt Endre rajzolta.

Igazán jó gyerek. Mostanában a program óta, többször kiáll a saját dolgaiért, többször van saját véleménye. Ezzel együtt nagyon kedves, szereti a kisgyerekeket, segít mindenben, nagyon szorgalmas és nem adja fel a nehéz dolgokat sem.

Összességében úgy látom, hogy boldog gyerekek , értelmesek is és jó a kapcsoltunk, ami miatt remélem, hogy elégedett és áldott életük lesz majd.

Boldog Új Évet!

Drága Olvasók, barátok, ismerősök, ismeretlenek.

Nagyon megtisztelő, hogy idekattintotok és megnézitek az aktuális gondolatokat, beszámolókat. 🙂

Úgy érzem, hogy egy nagyon izgalmas és jó évet zártunk. A végére már igen jó is lett. 🙂 És én meg csak a jóra emlékezem. 🙂 Tavaly télen még igencsak depis voltam, nagyon nehéz volt kikelni az ágyból, elkezdeni bármit. Idén is nehéz sokszor felkelni, de ennek az egyik oka, hogy későn fekszünk le, én legalábbis. Az pedig, hogy miért is fekszem le későn egy másik érdekes dolgot feszeget.

Amikor a nyáron Magyarországon voltunk, akkor elvittem Endrét egy felmérésre és kiderült, hogy az idegrendszeri érettsége 40%-on áll. Még amikor otthon éltünk Violával jártam TSMT ide:  Okosító torna és nagyon nagy változást vettem észre a viselkedésében és  gondolkodásában. Mivel most nem ott élünk Endrének valamilyen más fejlesztést kellett találjak. Egy fantasztikus módszerre/rendszerre találtam, aminek a neve Brain Balance.

Nem tudom, hogyan magyarázzam el, hogy ez milyen lelkesedéssel és reménységgel tölt el. Első körben megvettem a módszer kidolgozójának a könyvét: Disconnected Kids. A könyv nagyon részletesen leírja, hogy több neurológiai problémának, tanulási és viselkedési problémának fejlődési zavar van a hátterében (ezt lehet hogy már ti is tudjátok :). Különböző fejlődési zavarok más formát vehetnek más más gyereknél, de végső sorban Dr Melillo szerint mind oda vezethetők vissza, hogy a bal és a jobb agyfélteke nem kiegyensúlyozott és nincs összehangolva, nincs összhangban. Ez pedig nem csak figyelem zavart, vagy autizmust jelenthet vagy kényszerbetegséget (ocd) hanem vagy gyenge immunitást: sok betegeskedést, vagy túlzott immunitást: étel allergia, ekcéma okozhat. Hihetetlen mennyire sok területet kibillenthet, és mennyire sokat helyre tudunk hozni célzott mozgással és különböző érzékszervek ingerlésével!

Annyira belelkesedtem, és olyan reményteli lettem, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amin lehet változtatni, ami előre mutat, ahol a kemény munkával, sok gyakorlással tartós változást lehet elérni. Konkrétan új agyi szinapszisok keletkeznek! Még nincs vége a történetnek, nem is tudom mi lesz a következő lépés, de nagyon nagy energiákkal tölt el, hogy igenis van értelme küzdeni valamiért. 🙂

Titkon abban is reménykedem, hátha én is része lehetnék egy ilyen központnak, talán egy napon megnyithatom a saját fejlesztő központomat, vagy lefordítom magyarra a könyvet, vagy… csak Isten tudja, milyen lehetőségek vannak még ebben és mi lesz abban az én szerepem. ❤

Kicsit visszatérve a késői lefekvéshez: hát néha azon veszem észre magam, hogy nem tudok koncentrálni, amíg rohangálnak körülöttem, az amúgy is szétszórt gondolataim miatt darabokra hullok szét. Nem az FB a legnagyobb baj, vagy, hogy nincs önuralmam (bár ezen is lehet dolgozni hihi) hanem a saját meglévő figyelem zavarom is.

Csodálatos dolgokat tartogat a jövő! Nagyon bizakodó vagyok! Isten nagyon jó!!!

 

Itt a tavasz!

Hihetetlen mennyire vártuk az idei tavaszt. Egyszer melegebb volt már az idő, aztán újra hideg, de most úgy tűnik marad a jó idő. A tulipánjaim már bimbóznak! Itt a vidámság. Először is még egy húsvéthoz kapcsolódó locsolkodók családi kép:

P1140806

A tavaszi szünet ideje alatt voltak nálunk is barátok, meg mi is mentünk látogatóba. Volt sok bandázás a gyerekek részéről. Viola kapott könyvtár jegyet, így egyszerre akár 40 könyvet is kikölcsönözhet. Ez nagyon hamar meg is történt, ugyanis ennek a sorozatnak a rabja lett hamar: http://www.rainbowmagiconline.com/ Vékonyka könyvecskék, amiknek hamar a végére ér, egyszerre akár 5-6 ot is elolvas. Nagyon érdekes. Angolul olvassa őket és úgy hogy nem kérdez semmit. Érti. Egy szót megkérdezett egyszer, nettle – csalán.
Közben a lego oldalra szoktak feltölteni képeket az építményeikről. Viola viszont nem csak kitalál új lego kombinációkat, hanem oktató képsorozatokat is szokott feltölteni, meg mostanában egy folytatásos történetet. Itt egy idézet az angolul értőknek: ezt tök egyedül írta és töltötte fel. ” Any Milo was the biggest bully in school! And Lisa didn’t dance that well. So what could she do? She can’t say that she does not wanna go to dance class, but she does not wanna go to dance class with Any! Oh no! But then there was a knock on the door! Lisa ran and opened the door and in the door was…”
Hogy még midig Violánál maradjak… mostanában adok neki homeopátiás csöppeket érzelmi problémákra. Leginkább azt láttam nála 3 területen is, hogy a nehézségek eltántorítják és feladja a nehéz dolgokat. A biciklizés már nem tetszik neki, mert egyszer csúnyán elesett, a zongorázásra is lekezdett panaszkodni, mert nehéznek találta, és a tornára is egyre többet panaszkodott, mert ott is egyszer kétszer megütötte magát. A cseppeket a zongora bemutatója előtt kezdtük. A bemutató NAGYON jól sikerült. Egy hibát sem követett el, bátran bemutatkozott. Hihetetlen volt. Azóta szinte minden nap cigánykerekezni akar, és nem csak zongorázik, hanem a kísérletezik a szintetizátorral és saját dallamokat költ. Itt van 2 videó az eseményekről.

P1140877

hát ez igen rövidecske, de azért bemutatja a lelkesedést. 🙂

P1150163

Viola kapott még egy sminkelős színezőt, ami Kamillának is borzasztóan tetszik.Mindketten nagyon sokat dolgoznak ezeken. Kamilla inkább szép harmonikus színkombinációkat csinál Viola meg variál és kísérletezik.  Ezeket a képeket készítette Kamilla:

P1150164

Kamillának nehéz az okos ügyes nővérke árnyékából kilépni. Ő nagyon szereti a tornát. Egyszer leesett a gerendáról, de legközelebb is nagy örömmel ment. Szeret a konyhában sürögni-forogni. Persze nyalakodni is, de mivel sokat van körülöttem ő az én kis jobb kezem. Hamarabb befogom mindenféle dologra, amíg Viola olvas, Endi meg mondjuk épít. Nagyon igyekszik jól viselkedni. Ezt is olyan extrém módon csinálja, hogy ha szépen akar kérni valamit akkor olyan halkan beszél, hogy nem is lehet hallani. Édes husom néha megharagudott, amikor azt mondtam, hogy ne motyogjon, mert nem értem. Ő az a tündérke, aki ha kiakad, akkor hangosan visít, és mivel mi kifejezzük a nemtetszésünket, így kétségbeesetten igyekszik kontrollálni magát, persze csak akkor ha nincs éppen érzelmileg kiakadva. 🙂 Nagyon precíz gyerek. Megkérdezi, hogy mennyi idő alatt fő meg a tészta és beállítja az jelzőt, hogy akkor majd csipogjon. A suliban például csináltak egy projektet. Karton dobozra ropikat ragasztottak. Szerintem az övé volt a legszebb, legpontosabb. Nagyon szeret számolni is. Egyre gyorsabban olvas, szerintem hamarosan már ő is folyékonyan fog olvasni. Mostanában az iskolában is jobban a lányokhoz csapódik és igyekszik barátkozni. Ettől nagyon boldog. Én is. 🙂

Endi is nagyon kis ügyes a maga szintjén. Rekord mennyiségű kirakót rak ki. Egyre nehezebbeket. Mindent csinálni akar. Most 2 napig csak bokrokat metszett a metsző ollómmal. Van kis gereblyéje, ásója, szóval ha nem homokozik, akkor jön segíteni. A ma napon is odajött: Anya, mit segíthetek neked? Mindenkivel haverkodik, a suliban is szívesen játszanak vele a nagyobb fiúk is. Sokat épít, szerepjátékozik, szeret társasozni, főzni. Minap megnéztünk egy két birkózós videót, mert szerettem volna a klasszikus birkózás alapjait megmutatni neki.

Volt egy fejleszorítós rész, meg egy lábemelős, ami nagyon megmaradt benne és utána olyan ügyesen alkalmazta, hogy csuda. 🙂 Nagyon ügyesen másolja a dolgokat már nagyon nagyon kicsi kora óta.

Itt van még egy két kép a mai tavaszi napunkról és a sátorról, amiben remélem nagy örömük lesz majd.

P1150151 P1150156 P1150157 P1150160 P1150054 P1150143

Olvasás

Ti szerettek olvasni? Mi nagyon. Bár én mostanában elég keveset teszem, de remélem majd lesz még rá alkalmam. (Vagyis megteremtem.) Apa nagyon sokat olvas, de mindenki nagyon szereti a könyveket.

Viola talán egy éve kezdett el könyveket kiolvasni. Nem szoktuk megkérdezni, hogy mit olvas, nem kérdezzük az sem, hogy érti-e. Ha kérdése van, akkor válaszolunk, ha esetleg látjuk a szövegben, hogy van furcsa szó, akkor rákérdezünk. Elmondtuk többször, hogy ha nem ért valamit, akkor kérdezzen. Most ott tartunk, hogy 100 oldalas könyveket olvas ki 1-2 nap alatt. Ha valami érdekeset, vicceset talál, azt mindig felolvassa.

P1130527 P1130480

Egyik könyv után jön a másik, van, amit többször is elolvas. Néha Kamilla panaszkodik is. Hogy Viola csak olvas és olvas. Máskor meg Apa rácsodálkozik, hogy ezt meg honnan tudod? Most már nagyon kér egy újabb magyar könyvet, ugyan van tartalékom, de ez a könyv már úton van. Nagyon nagy öröm lesz, mert ez egy sorozat utolsó része:

diamantevagott2a

Kamilla is elkezdett olvasni. Egyelőre inkább csak a hangokat olvassa össze, de már egyre gyorsabb. Ja és Endre is elkezdett olvasni. 😀 Leül a kanapéra, egyedül lapozgatja a könyvet és ha megkérdezed mit csinál, akkor elmondja, hogy most egyedül olvas. 🙂

Íme (kép + videó):

P1130448

Ami nagy újdonság, hogy Viola angolul is olvas már. Persze nem tud mindent, de minden szót megkérdez, és elég sok szót tud már, így azzal nem lő mellé. Eddig is nézegette az angol könyveket és mondta azt is hogy érti az egyszerűbbeket. Mostantól pedig hangosan is olvas nekünk. 🙂

P1130545

Ma pedig még ennél is tovább ment! Vett Endrének egy Tesz-Vesz Városos kis könyvet a zsebpénzén, elolvasta neki angolul, és közben le is fordította, egész jó magyarsággal!  Csúcs ez az otthonoktatás! Hát még az “otthon nem okatatás”. Hihi. 🙂

 

Az élet iskolája

LL – (Nem a La Leche Liga rövidítése), hanem egy angol kifejezésé: Lifelong Learning, vagyis egész életen át tartó tanulás.  Ezt legtöbbször a felnőtt oktatással kapcsolatban hozzák szóba és már meg is jelenik szemünk előtt az kb 80 éves bácsi, néni, aki az egyetem padjait koptatja.

Persze gondolom tudjátok hova akarok kilyukadni. 😉 Az elkötelezett otthonoktatók azt vallják, hogy az otthonoktatás már csecsemőkorban elkezdődik, és ugye az extrém képviselők azt is vallják, hogy amilyen természetesen felfedezik a világot a kicsik, ahogy a járást, beszédet, étkezést megtanulják, ilyen természetességgel fognak minden mást is elsajátítani.

Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy látom őket, ahogy nagy örömmel felfedezik az életet.

Mit csinálunk mostanában:
Hétfőn továbbra is van egy közös időnk a Zsófiékkal. Zsófi nagyon rendesen mindig készül valamilyen feladattal, kézműveskedés vagy írás. Nálam általában szaladgálnak, indiánosat játszanak fára másznak, akadálypályán ugrálnak. Legutóbb elmentünk a közeli erdős részre. A két tökmagot is vittük, így a két meg három éves kisfiú is átmászott a kidőlt fatörzseken és felmászott a meredek rézsűn.  A nagy kihívás az volt, hogy végig menjünk a kb 25 méter hosszú csatorna csövön, ami a végén elkanyarodik, így kvázi sötétben kell végig botorkálni rajta. Legutóbb Endre hozta az elemlámpáját, de aki lemaradt, az ugyan olyan sötétben ment, mintha nem lett volna lámpa. Néha beleakadt a hajam valamibe –  csak reménykedtem, hogy nem denevérbe. 😯 A lányaim mindenkinek elmondták, hogy így végigmenni piskóta, mert ők apával úgy is mentek már, hogy víz volt a csatornában.

Október közepétől délutánonként egy zenei foglalkozásra fogunk majd járni.
Kedden megyünk a Női Bibliaórára. Hát igaziból ez remek alkalom lenne arra, hogy anya jó példával járjon elől, ugyanis a mostani órákhoz is tartozik házifeladat, amit minden nap meg kellene csinálni. Hát ez még nem megy. Talán nincs is elég motivációm hozzá. A szöveg nagyon nehéz és sok elmélkedős kérdés van, amihez olyan nyugalom kellene, amit nehezen érek el, még ha nincsenek is körülöttem a gyerekek (este).
Szerdán reggel szoktunk menni a csontkovácshoz. Aztán ebéd után megyünk a tornaterembe. Feliratkoztunk egy otthonoktatós gimnasztika órára. Főleg szertorna, de vannak talajtorna elemek is benne.  Mind a 3-an különböző csoportban, de egyszerre tornáznak. NAGYON ÉLVEZIK! Itthon is állandóan tornázni akarnak. Folyton arra panaszkodnak, hogy a 60 perc úgy elrepült mint egy pillanat. Érdekes, kulturális különbség, hogy itt minden külön órát, már 3 -4 évesen elkezdenek. A barátaink gyerekei már táncra, küzdősportra járnak. Itt a tornateremben is ki vannak rakva a versenyző csapatok képei és látható, hogy nagyon kicsi gyerekekből is van csapat. Endre 3 évesen ugyanazokon a szereken van, mint a lányok. Ugyanúgy dobbantózik, kis korláton kell kitartania magát, a gerendán kell egyensúlyoznia, bukfenceznie kell (már tud is egyedül!!) a kézenállást gyakoroltatják velük, mint a nagyobbakkal.

Csütörtök a szabadnapunk, ilyenkor szoktunk a könyvtárba menni.
Pénteken megyünk az “iskolába”.  A pénteki alkalmaink eredménye, hogy egyre jobban beszélnek a gyerekek angolul. Ma Endre válaszolt 2 angol kérdésre is: Hogy hívnak és hogy hívják a nővéredet. 😀 Ez egy fárasztó nap. Általában reggel főzöm meg az ebédet, mert akkor a termo táskában meleg marad és ebédkor nem kell melegíteni. Az órák között sokat kell pakolgatni. 2 hete az első órán elvittük a kicsiket a közeli tanyára. Nagyon jól megjegyezték az állatokat. Viszont nem értünk vissza pontosan ebéd időre, így a lányaim igazán kétségbe estek. Na nem annyira azért, hogy hol vagyok, hanem, hogy mi lesz az ő ebédjükkel. 😉

Szombat a skype napja 🙂 és a Csillagok Háborúja napja :D. A háromtagú kórus már reggeli közben elkezdi kérdezgetni apát, hogy mikor nézünk CSIL-LA-GOK HÁ-BO-RÚ-JÁT.  Ezt csak apával lehet nézni és csak napközben, hogy ne estére maradjanak a félelmetes részek (amiket egyébként sokszor át is ugranak).
Vasárnap gyülekezetbe megyünk. Legutóbb már mindenki külön csoportban volt. Violát nagyon megdicsérték. Micike végig durcázta, bár elmondása szerint mindent értett, ami szerintem neki is sikerélmény volt. Szegény tanító nem értette, hogy amikor megkérte, hogy csatlakozon a játékhoz, akkor miért akarta felöklelni a szemeivel. Oh my… Endi meg mivel egyre többet ért, így szépen megcsinálja, amit kérnek és jó sokat játszik, a szerszámaival, autóival vagy a babakonyhában. Korábban megkértek minket egy párszor, hogy vállaljunk szerepet a gyerekszolgálatban (mint szülők), de most jelentkeztem, hogy rendszeresen tanítsak az ovis korcsoportban. Remélem Kamillának is jót tesz majd ez.

Egynapos iskola

Az otthonoktatós kalandunk nem egy előre eltervezett terv alapján megy. Főleg mivel mi a szereplők is folyamatos változóként szerepelünk benne. Nagyon fontos szempont hogy folyamatosan figyeljük a gyerekeket, hogy mire van szükségük. Ha kell akkor készek vagyunk változtatni a tanulási módunkon. Tavaly tavasszal felmerült, hogy esetleg iskolát kezdenének a lányok, főleg Viola. Akkor lendült bele az angol tanulásba és kezdett társaságra vágyni. Már tavaly is meglátogattunk egy-két co-op-ot. Így hívják itt azokat az otthonoktatós csoportokat, ahol az otthonoktatott gyerekek (szüleik jelenlétével) együtt tanulnak. Az egyik az 5 napos volt, és ebből kifolyólag elég drága, egy másik, meg elég szabad és pont e miatt talán kicsit kaotikus is. Nyár végén találkoztunk egy két családdal, akik a közelben laknak.

A gyülekezetünkben van egy kedves család, akikkel már első alkalommal megismerkedtünk. Mind a 4 gyermeküket otthonoktatták/-ják. Ketten már főiskolások, 2-én még gimnazisták. Szóval már elég régóta tapossák ezt az utat. A hölggyel jobban is megismerkedtem a női órákon. Valami oknál fogva különleges figyelemmel tüntettek ki minket, meghívtak húsvétra, kaptunk tőlük egy asztalt is, és többször beszélgettünk is. Nyár végén megkerestem Lorraine-t, hogy adjon tanácsot merre induljunk el. Hátha vannak kapcsolatai, vagy ismer csoportokat, akikhez csatlakozhatnánk vagy csak ennyi év tapasztalatával tud valami jótanácsot mondani.

Mi ketten a Kedvesemmel sem vagyunk teljesen egy állásponton minden elméleti tanulási módszert tekintve. Én nagyon kiváltságosnak érzem magunkat, hogy itt New Jersey-ben az unschooling irányzatot is szabadon követhetjük. Ez viszont a szülő részéről hatalmas bizalmat szavaz a gyereknek. Én igyekszem sok szabadságot adni a gyerekeknek, pl Endrétől soha nem tiltottam a kést. Bármilyen kicsi volt megvártam, hogy kérésre odaadja, nem vettem ki a kezéből. Engedtem, hogy kalimpáljon vágjon vele. Nagyon ügyesen vág. 😀 Sokkal ügyesebb mint más 3 éves.  A lányoknak megengedem, hogy főzzenek. Az elején persze mellettem, de Viola már többször készített meglepetés reggelit legyen az  rántotta, tükörtojás, szendvicsek. Nagyon sok mindenben segít nekem! Nagyon szeret szervezni. Ma reggel is látni kellett volna hogy menedzselte az elindulásunkat. 😀
– Anya, megvan a kulcsod?  Betetted a kulacsunkat? Endre, vedd fel a papucsodat. Kamilla, légyszíves ezt a táskád vidd a kocsiba.
Néha ugyan szankciókat is akar szabni a kisebbeknek, amit azért vissza kell fogni, de alapvetően ügyesen szervez.

Szóval bizalom. Ez iszonyú fontos. Elengedés: meg fogja tanulni, magától is. Kísérletezik és majd megtanulja, hibázik és majd legközelebb jobban csinálja.

Azt hiszem Apa, akit nagyon tisztelek, hogy azt a merész döntést meghozta, hogy Amerikába költözzünk, vállalta, hogy a komfortzónájából kilépjen, valami ismeretlenbe belevetette magát, szóval mindezekkel együtt még jobban érzi magát ha a tanulási folyamat valamelyest szervezve van, azzal szemben hogy teljesen a gyerekre van bízva. Ezért kezdtem el olyan formát keresni, ahol szervezettebben folyik a tanulás.

Augusztusban felgyorsultak az események. Lorraine-nak volt egy olyan ötlete, hogy csatlakozhatnánk az ő tanulócsoportjukhoz. Ment egy pár email, találkoztunk a csoport vezetőivel, elbeszélgettünk. Nagyon meglepő módon, akkora szeretettel és biztatással és pozitív visszajelzésekkel fogadtak, hogy az zavarbaejtő volt. A gyerekeim tündériek, én pedig egy kincs leszek. Első beszélgetés után, még ki sem töltöttem a jelentkezési lapot, amikor 2 órának a levezetését megkaptam. Szürreális. Hirtelen úgy tűnt, hogy egy tökéletes kapcsolódás történt. Én nagyon szimpatikus voltam, ők nagyon kedvesek, így szeptember 5-én elmentünk az első iskolás napunkra a Vine Co-op-ba. Viola nagyon lelkes volt és nagyon tetszett neki, ma volt a 2. nap és azt kérdezte, hogy miért nincs ilyen a hét minden napján?  🙂 Endre is nagyon jól érezte magát. Semmit nem nyöszörgött az itthoni nyöszörgéséhez képest. Kamilla az aki nehezen alkalmazkodik minden helyzetben. Ő is alapvetően pozitívan nyilatkozik, bár nem minden órát kedvel ugyanannyira.

Itt vagyunk helyileg: www.washingtonvalleychapel.org

Már nagyon késő van. Majd folytatom még a beszámolót.

 

Címkefelhő

%d blogger ezt szereti: