KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘hazaszeretet’

Egy új keret

Nagyon sűrű volt a május. Kedves Szerelmes úgy döntött, hogy vegyünk házat. Iszonyúan lefárasztott a folyamat, többször összeomoltam, hogy úgyse találunk olyat, ami igazán jó lenne. Végül is találtunk egy olyat, ami mind a kettőnknek tetszett. Érdekes folyamat az amerikai házvásárlás, egy újabb új tapasztalat. Augusztus közepén költözünk egy közeli városba a saját házunkba. Szóval ezt lerendeztük, aztán május végén Magyarországra utaztunk.

Annyi sok dolog történt velünk, hogy az majd egy külön történet lesz. Az egyik első élményem az volt, hogy elmentem egy Pécsi Rita előadásra. Ez annyira kell a lelkemnek, hogy semmiképen nem hagyhattam ki. Az előadás címe: Önbizalom, önértékelés, önbecsülés. Ez is nagyon jó volt, szerezzétek meg, ha tudjátok. Itt valami hasonlót lehet meghallgatni: http://pecsirita.csrt.hu/wp-content/uploads/2013/02/RadioAktiv_Suliora_2013-02-28.mp3

A sok praktikus tanácsból, hadd emeljek ki egyet. Az újrakeretezés képessége, az a képesség, ami segít egy egy helyzetet más szemszögből látni, ha sikerül megváltoztatnod a meglátásodat egy két dologgal kapcsolatban, belehelyezkedni egy másik helyzetbe és újraértékelni a dolgokat, akkor megtalálhatod az örömöt az új helyzetben is. Ezzel az élménnyel pedig az önbizalmad, önbecsülésed is nő.

Biztosan azt gondoljátok, hogy nekem, nekünk erre sok lehetőségünk van. Hát valóban sokszor van “újratervezés” az életünkben, de ha nem is ekkora változásokkal kell szembenézzél, akkor is jó az ha egy helyzetet máshogy is átgondolsz, igyekszel egy másik ember szemszögéből megvizsgálni.

A magyarországi utazásaink számomra legfontosabb célkitűzése a kapcsolattartás. Az, hogy a gyerekek a rokonaikkal, barátaikkal kapcsolatban maradjanak, az hogy én is a családommal, barátaimmal, kedvenc helyeimmel, a hazámmal kapcsolatban maradjak. Kapcsolatban maradni mindig egy tudatos döntés, még azokkal is akikkel egy fedél alatt élünk. Egy kapcsolat elvesztése pedig számomra mindig elég fájdalmas. A mostani utazás sommájára is felkerült, hogy kivel milyen kapcsolatot tudtam fenntartani, kiépíteni, helyreállítani.  És ilyenkor szomorúan el is gyászolom a fájdalmasan véget ért kapcsolataimat. Lehet hogy néha többet meditálok ezen, mint kellene, végül is el kell tudni engedni ezeket is…

Az itteni barátaim nagy szeretettel fogadtak és örömmel várnak mindig engem. 🙂 Újrakeretezés.

Magyarországi nyaralás 2015

Nagyon örültünk idén is, hogy hosszabb időt a hazánkban töltöttünk. Sokan kérdezték, hogy hogy érezzük magunkat külföldön és őszintén azt mondhatom mindenkinek, hogy nekünk a legjobb :), mert itt is jól érezzük magunkat és ott is jó az életünk. Hatalmas áldás ez. Isten ajándéka, az is ha az ember megtalálja az öröme forrását az adott helyen és helyzetben. És természetesen az is hatalmas áldás, hogy jelenleg ennek a szabad országnak a sok előnyét élvezhetjük. A magyarságom ezzel együtt bennem van a testemben a véremben, a lelkemben, soha nem is tudnám kiszakítani, nem is akarnám. Nagyon nagy áldás volt a családdal újra együtt lenni, mindenkit megölelgetni, együtt enni, mosogatni, táncolni. 🙂 Nagyon jó érzés volt újra közösségben lenni keresztény testvérekkel, ősrégi barátokkal. 🙂 Hát… egy kicsit keserédes volt a régi házat újralátni. Hatalmasat nőt a gyümölcsfa és gyönyörűséges volt a rózsabokor, amit a legutolsó tavasszal ültettem, a futórózsáról nem is beszélve, ami már a terasz tetején virít. Szeretem a rózsákat. 🙂

Nagyon teszik Csömör, tetszenek a látható fejlesztések, a klassz kezdeményezések, a falunapok, az Úrnapi virágszőnyeg. Szomorúan hallottam a politikai viszálykodásokról. A magyar mentalitásnak ez a része nem annyira rezonál velem, mint amennyire elszomorít. Hát igen, a sok áldás mellett, szomorkodtam is, ahogy Budapestet jártam. Hirtelen megcsapott a gondolat, hogy ha nem lesz itt valami radikális pozitív átalakulás, akkor lehet, hogy még sokáig nem térünk vissza. Írtam pár gondolatot is, ahogy a belvárosban sétáltam, ne haragudjatok, angolul:

As I go around, I just feel to cry as if you know someone you love is going to die.

Nagyon jó dolog volt ismerős környezetben lenni. Tavalyhoz képest most még jobb is volt. Tudtam mire számítsak, a lakótelepre, a nagyváros forgatagára. Élveztem a BKV bérletemet, egy innen-oda buszozgattam, vonatoztam, metróztam. 🙂 Sokat jártam a Lidlbe. 🙂 Szeretem a Lidlt. 😀

A gyerekek nagyon élvezték, hogy a nagyszülők hol így, hol úgy, hol ezzel hol, azzal kényeztették őket. Én is élveztem, hogy szinte szingliként szervezhettem a találkáimat a barátokkal. 🙂 Találkoztam Pécsi Ritával, nagyon jó volt az előadása is, amit hallottam. (Mese, játék, zene – ezt talán majd még kifejtem 😉  Voltunk Tatán a várjátékokon, voltunk Lipóton a Lipóti Kempingben, na meg a pékségben. 🙂 Voltunk Mártélyon a Tisza-parton. Megünnepeltük Micike szülinapját, kisebb váratlan fordulatokat leküzdve. Találkoztunk a Miklós unokatesókkal. Nyaraltunk Gyopároson. Találkoztunk régi új kisbarátokkal. Meg persze a manók még sok ezer helyen voltak, mint pl Csodákpalotája, vasúttörténeti park, játszóház, Szemlő-hegyi barlang, leányfalui strand meg ilyenek.

Igaziból főleg Viola fejezte ki, hogy milyen jó lenne kombinálni a két világot. Pl költözzenek Amerikába a rokonok, miért kell az unokatesókat hátrahagyni, éljünk egy évet itt egy évet ott.

Én teljesen jól éreztem magam végig. Az utolsó napok persze stresszesek voltak, de csak az utazás meg a változás miatt. Már várom a jövő évi utazást. Lehet, hogy a Kedvesem is ott lesz. 😉 Lehet, hogy legközelebb osztozik a sok örömteli élményben amiben részem volt. ❤

Oh, mammy, oh mammy mammy blue

 

Ezt a dalt hallgattam sokat gyerek koromban. Nagymamám egyik kedvence volt ez a dal. Most talán aktuális is. Én is kicsit blue vagyok, kicsit szomorka. Járok kelek és könnyel telik meg a szemem, a szívem. Ölelgetem a barátaimat, akik úgy szorongatnak néha, hogy nem is értem… Nagyon boldog vagyok, hogy Édes 96 éves Mamámhoz visszatérhettem.

Isten tudja mi a terve az életemmel… Olyan sokan menekülnek ebből az országból, olyan sokan szomorkodnak, tüntetnek és én meg csak nyelem a könnyeimet. Mi lett az én drága kis hazámmal!!

Áldjon vagy verjen sors keze itt élned, halnod kell.

Agh.

Vakáció vége

Július 2. volt édes Nagymamám 95 születésnapja. Mamóka az életem szerves része volt. Édesanya is sokat foglalkozott velem, de Mamikám volt velem a legtöbbet, sokat főzött, hagyott játszani és néha noszogatott is. 🙂 Sokat kártyáztunk, malmoztunk, beszélgettünk. Amikor az mondta a férfira, aki a szívemnek olyan kedves volt, hogy milyen fess férfi, akkor már szinte tuti volt, hogy a férjem lesz egyszer. 🙂 Én most nem kapok sok szemrehányást tőle, pedig tudom, hogy reszket, hogy még találkozunk-e az életben valaha. Remélem mielőtt elhagyja ezt a porhüvelyét a szívében teljesen biztos lesz abban, hogy az örökkévalóságot együtt tölthetjük majd. Ott majd együtt lehetünk mindig:

“Jelenések 21: 3-4 Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: “Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Édes Dédikét sokan körülvettük a születésnapján (ez szokott neki tetszeni.) 🙂 Violától kapott egy sólisztgyurma szobrot, Kamilla egy szép tulipánt hajtogatott, Endre egy traktort készített aranypapírból.  Én vettem az én aktív Mamámnak egy gobelin alapot, meg 1-2 fonalat, hogy legyen neki feladata. Hát most még július van, de már a kép fele készen van. Őrület, hogy milyen gyorsan dolgozik!!

DSCN1692 DSCN1702 DSCN1710 DSCN1713DSCN1686 DSCN1719 DSCN1722

A következő családos állomásunk Nyíregyháza-Sóstó volt. Katimama volt a hős, aki vállalta az utat velünk. (Bár többen is pályáztak rá.) Odafele megálltunk Poroszlón, ahol megnéztük a Tisza-tavi ökocentrumot. Hajókáztunk a korábban kiskörei tározónak elkeresztelt tavon. Majd voltunk a 3D-s moziban, megnéztük a benti és kinti állatokat. A tavon láttunk vakvarjút, kormoránt, kócsagot, gémeket. Bent a hatalmas akváriumban láttunk csukát, harcsát, busát. Végül pedig egy szuper tutajos játszótéren szórakoztunk, de addigra sajnos lemerült a fényképezőnk.

DSCN1729 DSCN1730 DSCN1735 DSCN1737 DSCN1742 DSCN1746 DSCN1753 DSCN1762 DSCN1770 DSCN1774 DSCN1775

Sóstón Édesanya lefoglalt nekünk egy szállást, amiről azt hittük, hogy egy panzió lesz, de amikor megláttuk, hogy turistaszálló volt rá kiírva, akkor már az elvárásaink is csökkentek. Igazi retro hely volt. Valaha talán SZOT üdülő lehetett vagy valóban turistaszálló. Minimálisan fel volt újítva, de volt 5 ágy egy szobában és nem volt méreg drága. Ezek fontos szempontok voltak. A gyerekeknek meg külön tetszett. Volt egy kis beugró rész, ahol külön lámpájuk volt és ez különleges volt. Igaziból én nem szoktam leszólni fikázni dolgokat. Jobb lett volna sok csillagos szállodában megszállni, de itt is kedvesek voltak az emberek és senki nem szólt, hogy a gyerekeim mindenfelé rohangálnak, néha mezítláb is. Ami nagyon érdekes, hogy már több ilyen kis olcsó helyen volt szállásunk, de az én gyerekeim mindig olyan lelkesen tudnak örülni, az apróságoknak, pl. hogy van TV a szobában. 🙂  A fürdő ezzel szemben nagyon “wellness” volt, annyira hogy már nem is lehetett amúgy hatalmas parkfürdőbe külön belépőt venni. Megnéztük az összes medencét, a csajok még iszogattak is a termálvizes koktélbárban. Endi haverkodott a vízipisztolyos gyerekekkel. Első este elmentünk bringo hintózni. Igen jól aludtunk ezen az estén. 🙂 Másnap elmentünk és megnéztük a sárospataki Rákóczi várat. Nagyon jól bírták a kiállítást is a gyerekek (magukhoz képest.) A várjátszótér meg külön tetszett nekik. 🙂

DSCN1783 DSCN1785 DSCN1787DSCN1786 DSCN1799 DSCN1791 DSCN1804 DSCN1806 DSCN1808 DSCN1810 DSCN1805 DSCN1815 DSCN1819 DSCN1821 DSCN1823 DSCN1826 DSCN1828DSCN1827 DSCN1831 DSCN1834DSCN1838

 Ezek után már csak 1 hetünk volt a visszautazás előtt. Már Kamilla is kezdte mindenkinek mesélni, hogy ő Amerikában él és hamarosan az apukájával fog ott találkozni. Én kezdtem pánikolni, hogy mit kellett volna még elintéznem, (orvosok, hivatalok, munkahely) Anyósomék is még kihasználtak minden pillanatot, hogy a gyerekekkel legyenek. A sógornőm még sátorozni is elvitte őket!

 SP0031SP0030 SP0032

Utolsó mega utazós napunkon fogaskerekűvel elmentünk a Normafáig, ott átszálltunk a gyerekvasútra, majd a János hegy megállóból felgyalogoltunk az Erzsébet kilátóig. Itt többször kellett a kilátásban gyönyörködő gyerekeimet javítgatni, hogy nem, ez nem New York, ez itt Budapest. 🙂 Végül a libegővel jöttünk le.

 DSCN1842 DSCN1848 DSCN1852 DSCN1855 DSCN1862 DSCN1869 DSCN1875 DSCN1880 DSCN1883 DSCN1884 DSCN1889 DSCN1895 DSCN1900DSCN1902 DSCN1904

Július 15-én véget ért a Magyarországi kalandozásunk. Köszönjük mindenkinek, aki vendégül látott minket, különösen a családtagoknak, akik pénzt és időt nem kímélve gondoskodtak rólunk, etettek minket, elviselték a gyerekek gyerekségeit.

Reméljük jövőre megint hazai földet ér majd a talpunk. Óh…

Nyaralás otthon

Magyarországi kalandjaink már az utazással elkezdődtek. Az AirBerlinnel utaztunk Berlinen keresztül. Sajnos késve indultunk New Yorkból, így már az induláskor lehetett tudni, hogy nem fogjuk elérni a csatlakozásunkat. Amikor megérkeztünk a Tegel-re akkor derült ki, hogy a berlini reptéren semmi nekünk való dolog nincs. A pár eurós kártérítésből vettem egy csomag cukorkát és ezzel vigasztaltam a gyerekeimet. Itt tájékoztattak, hogy előbb Münchenbe repítenek minket és egy újabb átszállás után Budapestre. Bár a kisebbek aludtak a hosszú úton Viola meg a rövidebbeken. Én semmit. Szóval a 18 órás utazás után holtfáradtan még kb 1/2 óra kellett mire az elveszett bőröndjeinket bejelentettem. Szerencsére még aznap este kiszállították.

Mielőtt hazamentünk Magyarországra igyekeztem megtervezni, hogy mi mindent csináljunk majd. Egy online naptár segítségével tervezgettem a családi közös nyaralást, meg a nagyszülőkkel, rokonokkal, barátokkal töltendő időt. Hát nem jutott mindenre idő. 🙂 Vagyis voltak olyan dolgok, amiket előrébb kellett volna venni, mert utolsó pillanatban már nem nagyon lehetett tervezni.

Mivel nem voltunk még olyan régen távol és az internet segítségével folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a családtagokkal, így olyan volt szinte mintha el sem mentünk volna. 🙂  Az elején a vezetés kicsit fura volt nekem,  kellett 1-2 nap mire visszaálltam a váltós vezetésre.

Most röviden leírom merre jártunk, csak úgy a krónika kedvéért.

Az első hétvégén a gyerekek voltak a közlekedési múzeumban, közlekedtek is a sok autózás után. 🙂 Valamint voltunk a tatai várban, ahol május utolsó hétvégéjén rendezték a Tatai Patara nevű rendezvényt. Endi kapott egy pajzsot, meg a nagybácsitól egy fakardot, úgyhogy hatalmas vehemenciával akart mindenkit leküzdeni.

2014 13142014 12922014 12882014 13072014 1370

A következő izgalmas esemény az operaházi látogatásom volt. Aznap este a gyerekek a nagyszülőkkel voltak és meg elmentem az Ariadné Naxoszban című előadásra anyuékkal. Már nagyon régen voltam az Operaházban és hát persze elbűvölő volt az épület. Lefényképeztem régi általános iskolai barátnőmet is, aki aznap is oboázott az Opera zenekarában. Hát… az előadás…. meghökkentő volt. Nagyon modern feldolgozás volt, sokszor nem gyerekeknek való tartalommal. Ezzel együtt nagyon nagyon szépen énekeltek.

2014 13862014 1395

Pár nap múlva ellátogattunk Csömörre. Elmentünk a régi házunk előtt. Anya pityergett, a többiek meg menni akartak tovább. Meglátogattunk egy-két régi barátot. Ibolya néni most is nagy szeretettel fogadott minket. A gyerekek is boldogok voltak mert Ibolyánál mindig van valami kincs, amivel egy gyereket el lehet varázsolni. 🙂 Ő a csömöri szociális központ vezetője, a gyerekek Vasárnapi Iskolai tanítója volt, amíg ott laktunk a Baptista gyülekezett szomszédságában. A lelkesedése, mosolya és odaadó szíve mindig is jó példa lesz előttem. Voltunk a könyvtárban, amit a kedvünkért még egy pár percig nyitva tartottak. A Zöld Fa étteremben ettünk a gluténmentes tejmentes szokásos ételünket: sült krumplit grillezett csirkével. Ebből jó sokat ettünk Magyarországon. 🙂  Az volt a terv, hogy délután elmegyünk a gyerekek régi óvodájába. Sajnos Endike beleesett a szökőkútba, így hazamentünk, ahol rápihenhetett az esti bulira. Az oviban nagyon érdekes volt látni, hogy Viola már 5 perc után vagy 6-7 kisgyerekkel kergetőzött. Végül Kamilla is feloldódott. Én meg mivel Endrével mentem a játékvillamosra, hamarosan az összes kisfiúval együtt utaztam, akik mindenféle műszaki problémát hárítottak el, vagy épp az ellenségtől mentették meg a villamost/tengeralattjárót/repülőt. 🙂

DSCN1433DSCN1448

Szeretem Csömört! http://www.szeretlekcsomor.hu/

Másnap megérkezett Apa. Megünnepeltük a édes Kamillánk 6. születésnapját kedves csömöri barátaival. Sajnos ezekről nincs kép és nem találom Viola gyönyörű szív alakú sütijét, sem, amit a hugicájának készített.

DSCN1456

Ébredező szülinapos.

Találkoztunk a Margitszigeten a barátainkkal Köszönjük azoknak, akik eljöttek!!

DSCN1484 DSCN1486

Majd a gyerekek nagy örömére Gyopárosra is elutaztunk. Köszönjük kedves makói rokonainknak, hogy használhattuk a nyaralójukat és a távoli kis unokatesó elektromos autóját.

DSCN1488 DSCN1494 DSCN1495 DSCN1497 DSCN1498 DSCN1499

 

A közös pancsolós napok után Apa elhagyta Magyarországot.

DSCN1528

Majd legközelebb innen folytatom. 🙂

Mi történik?

Az élet sok kis apró pillanatból áll. Olyan pillanatokból, amiket élvezni kell, megélni és néha bölcsen túlélni. Sokszor a múlt és a jövő olyan erővel rohan meg minket, hogy szinte lehetetlen a jelent megélni.

moments

Múlt

Visszanézve kicsit olyan mintha a múltat (Magyarország) kivágtam volna, talán annyira el is szeparáltam, hogy ne a fájdalomba éljek, mintha nem is lenne. Hátrahagytam a hazám, a házunkat, a családot, a barátokat… az életünket.

Jövő

Május végén hazarepülünk 7 hétre.  Nagyon intenzív a jövő jelenléte: a tervezés, a programok szervezése miatt. Az is ott zakatol, hogy mi lesz 5 év múlva, mi lesz 15, 25 év múlva… az örökkévalóságban

Jelen (olyan nincs is, már el is múlt) 🙂

A jelen figyelmem sok százaléka az egészségmegőrzés és egészséges életmód körül forog. Valahogy belém ragadt az a gondolat, hogy a boldogság keresés egyik lépése a megfelelő egészségi állapot. Nagyon frusztrált korábban, amikor azzal szembesültem, hogy a szervezetet a hormonok rángatják ide-oda (így éreztem) és most ugyan ekkora lelkesedéssel vetem magam arra a témára, ami a hormonháztartás rendbehozatalával foglalkozik. Közben újra gyülekezetbe járunk, Isten nyilvánvalóan szólni akar hozzám. 🙂 Évek óta az életemben lebegő kérdések, most hirtelen az arcomba vágódnak.

  • Isten miért teremtette a hormonokat?
  • Miért kaptam bizonyos lelki ajándékokat, ha olyan helyzetben vagyok, hogy nem is használhatom?
  • Hogyan szerethetek mindenkit egyszerre a neki megfelelő módon?
  • Lehetséges életcél, hogy nagymama szeretnék lenni?
  • Igaz-e, hogy ahogy a világot érzékelem az tulajdonképpen a belsőm tükre?
  • Hogyan tudnám még jobban kifelé élni az életem?
 Az elmúlt pár nap pillanatai

Minden héten megyünk a  könyvtárba, a női bibliaórára, találkozunk a Zsófiékkal, kirándulunk érdekes helyekre. Sokat főzünk, sokat eszünk. A Kedvesemmel sétálgatunk, randizunk, holnap éppen Suzan Vega koncertre megyünk. 🙂

Az örökségünk

Múlt kedden voltam a gyülekezetben női Bibliaórán. Igaziból azt gondoltam, hogy van valami baba-mama klub, ahol sok anyuka meg gyerek van, és mondjuk egy kicsit lehet együtt imádkozni. Most itt csak női óra van, de van gyerekvigyázás, így azt gondoltam, hogy megnézem. A gyerekek persze hangosan tiltakoznak és kijelentették, hogy ha el is megyünk, ők nem maradnak angolul beszélő emberek között, de hát szépen megbeszéltem velük a dolgot és végül is nagyon szuperül eljátszottak!

A előző demokratikus oktatásra visszatérve, az azért kicsit sántít a megközelítésben, hogy én mint felnőtt azért mégis jobban meg tudok ítélni dolgokat, és ha ebben az esetben csak egyszerűen többségi szavazattal leszavaztak volna, akkor ők is meg én is lemaradtunk volna egy lehetőségről. Szóval, ismerve a gyerekeimet és megértően meghallgatva a félelmeiket, azért néha beleviszem őket olyan helyzetekbe, amire elsőre nemet mondanak. Vagy például amikor nem akarnak autóba ülni és vásárolni velem (mellesleg én sem erről álmodozok). Hát ilyenkor elmondom, hogy megértem, hogy más vágyaik vannak, de sajnos vannak kényszerítő tényezők (elfogyott az ennivaló), így muszáj elindulnunk.  Érdekes, mert Viola lányom az, akit nagyon nehéz kimozdítani, de aztán nagyon szokta élvezni az izgalmas eseményeket. 🙂

Szóval a keddi női órára visszatérve. Nagyon kedves és barátságos légkör volt. Az elején mindenki röviden bemutatkozott. Aztán az imakérések alatt a csoport vezetője elmondta, hogy én egy milyen elnyomott és depressziós országból jövök, és milyen nehéz lehet most nekünk és ez milyen hatalmas változás és imádkozzanak értem/ értünk.

Hát először meglepett, hogy az elnyomott és depresszióst mondta, mert nekem nem ezek lennének az első szavaim Magyarországról. Inkább így látom:

De aztán később elgondolkodtam, és valóban van egy olyan hangulat ma Magyarországon, ami elszomorítja az embereket úgy általában. Emiatt én is nagyon szomorú vagyok :(. Azért mindezek ellenére eltökélt vagyok, mind a kultúra, mind a nyelv terén, és nagyon szeretnék visszaköltözni!  A magyarul itthon tanulásnak is van egy olyan értelme számomra, hogy szeretném megőrizni azt az ideát, hogy ők magyar gyerekek, akik most Amerikában laknak.

A Bibliatanulmányozás végül is úgy történt, hogy megnéztük Beth Moore (http://en.wikipedia.org/wiki/Beth_Moore) egy tanítását, aminek a címe “Az örökség”, majd beszélgettünk erről és imádkoztunk.  Ez a texasi hölgy kicsit hangos volt nekem és a stílusa is elég amerikai, de azóta is sok mindenen gondolkozom, amit emlegetett, és most például a kulturális örökségünkkel kapcsolatban is megfogalmazódott bennem, hogy ez egy olyan feladat és felelősség, ami akár isteni örökségnek is tekinthető, hiszen nem olyan sokan beszéljük ez a gyönyörűséges, változatos nyelvet.

szívemben él

szívemben él

Gyimóthy Gábor, Firenze 1984. X. 12.

Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, —
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
— Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet…!

Címkefelhő