KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘gondolatok’

6 év

Amikor nyertük a zöldkártya lottón, akkor tudtam, hogy a férjem biztosan ide szeretne költözni. Én korábban már mondogattam, hogy menjünk egy pár évre ide vagy oda, mert szeretek utazni, más kultúrákat felfedezni. Viszont mikor kiköltöztünk egy kisvárosba, hogy megtaláljuk a gyerekeink számára legbiztonságosabb, leginkább kiszámítható jövőt, valamint 1-2 év elteltével már kezdtem kialakítani a kapcsolataimat Csömörön, az én jövő képemben nem szerepelt egy külföldi élet. Kivándorlás? Bevándorlás? Na ne…

Nagy dilemma elég néztünk, én szerettem volna maradni, ő szeretett volna költözni. Sokat morfondíroztunk, de éreztem, hogy ha most nem élünk ezzel az alkalommal, akkor valami eltörik a férjem lelkében. Belegyeztem, hogy mindent számoljunk fel. Hogy a nagy családot évekig tartó gyászba sodorjuk azzal, hogy a létükhöz szervesen kapcsolódó vibráló kis életeket több ezer kilométerre elvisszük. 2 dolgot kértem, egyik az volt, hogy minden évbe otthon tölthessük a nyarat és, hogy 5 év után újra leüljünk és eldöntsük, hogy merre legyen a tovább, visszaköltözés vagy maradás.

Tavaly már éreztem, hogy nem lesz ez egyszerű döntés. Kértem a barátaimat, hogy imádkozzanak értem, hogy nyitott legyek Isten vezetésére. A 2018-as év olyan változásokat hozott, ami egyre jobban a jelen helyhez kötött. Nyárra mire hazamentünk már magam sem tudtam, hogy mit is akarok. Őszintén, a magyar kormány intézkedései, amik az otthontanulás és alternatív iskolák lekorlátozását célozzák, végtelenül felkavartak és egyáltalán nem a hazaköltözés felé billentették a mérleget.

Közben megkaptuk az amerikai állampolgárságunkat. Komolyan fontolgatom, hogy valamilyen üzleti vállalkozásba kezdek. A gyerekek élvezik, hogy otthon tanulhatnak és még mindig nagyon sok szabadságuk van.

Aztán egyszer csak pár napja az autóban megfogalmazhatatlan honvágy tört rám. És akkor nálam jön a magyar zene, Hobo meg Palya Bea, Lackfi Dorottya, Kormorán. Közben fura módon a gyerekek változást akarnak. “Nem elég okosak a kortársak “(- Mi van?) “Anya, mi miért vagyunk mások?” (-Magyarok vagyuk???) Férjecske nem túl boldog a munkahelyén, már nem ad olyan érzelmi pozitívumot, mint évekkel ezelőtt.
Most akkor Isten mégis felkavarja a dolgokat? Mi van, ha ki akar hívni a jóból? Mert hát az itteni élet kényelmes. Van arra esély, hogy megértsük, amit mondani akar, akkor is ha az a kényelmünk ellen szól? Hallottam egy tanítást minap, hogy ne várjuk mindig a tűzoszlopot, csak induljunk el (hitben, az álmaink felé) és akkor Isten majd megmondja, hogy jobbra vagy balra… De mi van, ha nem tudom, hogy mik az álmaim? Vagyis még nem tudom elinduljak-e vagy sem.

Légy szíves imádkozzatok értem, és értünk. Az elindulás egyik feltétele, hogy a családunkra vonatkozó döntésekben egység legyen közöttünk.

Nagyon szeretném, ha Isten egyértelműen megmutatná magát.
Mert ez lehetséges.
Hiszem.

Címkefelhő

%d blogger ezt szereti: