KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘fordulópont’

Fordulópont

5 éve ősszel felpakoltuk a családot és elindultunk. Hatalmas fordulópont volt ez az életünkben. Mint minden nehézséget ezt is kétféle képen lehet kezelni, vagy a javunkra fordítjuk és tanulunk belőle, vagy összeroppanunk és feladjuk. Ami nem öl meg az megerősít? Valóban?

Azt hiszem az egyik nagyon jó tulajdonságom, hogy jól alkalmazkodom. Igyekszem a helyzeteket megoldani. Szeretek megoldásokon gondolkozni. Ez történt velem, amikor Angliába töltöttem 10 hónapot. Elmentem nyelvtanfolyamra, találkoztam angolokkal, imaalkalmat szerveztem, elmentem bulikba, bejártam a múzeumokat, ingyenes jazz koncerteket találtam, biciklire pattantant, mert a busz drága volt. Elkezdtem festeni, hogy ne hülyüljek bele az egyedüllétbe… Egyszer eltévedtem kicsit, akkor találtam ki azt a mondást, hogy úgy ismersz meg egy várost, igazán ha legalább egyszer eltévedsz ott. 😀

Amikor idejöttünk, akkor is már előre terveztem a változást és meg is ragadtam minden alkalmat, hogy a legjobban kezeljem azt a helyzetet amiben vagyok. Sok energiám van a jelen állapot kialakításában: pl mit hol veszek meg. Vagy kivel barátkozom, milyen csoportokhoz tartozom, milyen ételeket főzök, milyen programokra viszem a gyerekeket. Azt, hogy  melyik országban élünk, milyen autónk van, vagy milyen házban lakunk azt nem feltétlenül én döntöttem el. Bár biztosan rábólintottam és aztán elfogadtam. Aztán pedig igyekeztem a legjobbat kihozni mind ezekből is.

Talán ebből is fakad a legnagyobb dilemma is. Legalább is bennem.

Amikor ideköltöztünk, akkor ezt valóban kalandozásnak fogtam fel és nem a hazám elhagyásának. Soha nem vágytam arra, hogy Magyarországtól távol öregedjem meg. Utazni nagyon szeretek, új dolgokat felfedezni, de nagyon szeretem a hazámat, a városait, a hegyeit -völgyeit, virágait, fáit, a zenéjét, a színházát, művészetét, az ételeit, a történelmét. És persze a legjobban a családomat, akik az otthont jelentik számomra. Olyan fura, hogy semmi nem lennék nélkülük. Nem tudtam volna pozitívan megélni az elmúlt időszakot az örökség nélkül, amit ők adtak, mégis most nagyon messze kell lennem tőlük.

Vajon lehetséges-e ezt az 5 évet valami egész újjá formálni, mindezt a sok élményt olyan belső tartalommá tenni, amivel visszatérhetünk és majd azt a régi/új helyzetet a saját képünkre formálhatjuk? Vajon van-e bennem, bennünk, mint egy családban akkora erő ami változást tud gerjeszteni, ha visszatérnénk.

Az emberek menekülnek a hazámból, azt mondják, hogy élhetetlen a légkör. Miért érzem azt mégis, hogy nekem az a végzetem, hogy ott legyek? Mi lesz velem, ha nem ez a családunk útiránya? Hogyan tudom megérteni ebben Isten szavát? Adja meg a szívem kívánságát? Vagy tanítson meg engedelmeskedni? Ha engedelmeskedem valaminek, amit alapból nem szeretnék, akkor hogyan fogja megadni a szívem kívánságát? Ha megváltoztatja a szívem kívánságát, akkor nem tagadom meg önmagamat? Ha minden értéket képviselő ember elhagyja Magyarországot, akkor ki marad majd ott? Mi lesz az ország sorsa?

Egy fordulópont előtt állunk. Nem tudom még merre visz minket az út.

 

 

Reklámok

Címkefelhő

%d blogger ezt kedveli: