KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘étkezés’

Kapcsolatok

Biztosan másokkal is így van, de az én életem mindig nagyon sok síkon folyik. Első sorban kapcsolati síkon. Számomra ez a legfontosabb, szóval nekem ez természetes. Mostanában igyekszem extra energiát is belefektetni, hogy ne az események, hanem az emberek (gyermekeim) kerüljenek az előtérbe. Persze így lehet, hogy csörög a telefon a végtelenbe, leég a kaja, meg talán el is késünk, de remélem, hogy egyszer talán értékelik azt a sok érzelmi erőfeszítést amit értük teszek. Az igazat megvallva ezzel a nemes céllal együtt is az a helyzet, hogy az elmúlt pár napban nagyon türelmetlen és lüke vagyok.

Mondjuk vannak triggerek: Viola szemtelensége, de látom, hogy ha türelmetlen vagyok, ő annál agresszívabb. Ííííííszonyú nehéz kilépni a feltételek és fenyegetések állandó nyomasztó praktikáiból. Valószínűleg a tűrőképességemet erősen befolyásolja, hogy mit fogyasztok. Feladtam a diétát. 😦 Valami egyszerűsítettebb dolgot akartam, mert már nagyon lefárasztott a külön kaja, meg a sok izé bizé, amire figyelnem kellett: ezt mikor vegyem be, emlékezni, hogy bevettem stb… Most az volt a cél, hogy először máj méregtelenítést csináljak. Az, hogy eszek mindenféle zöldséget, meg gluténmentes dolgokat és gyümölcsöket is még OK lett volna, de a csokoládé megint belépett a képbe és hát ez rossz irányba visz. Úgy érzem, a napi méregtelenítésem (citromos víz, cseppek, illóolaj kúrám) nem elegendő arra, hogy a meglévő és közben hozzáadott mérgeket is kivigye belőlem. Gáz, de ez van. Fáj a vállam. Ez nagyon durva, de észrevettem, hogy ha megnövelem a cukorbevitelt, akkor elkezd fájni a vállam. És volt, olyan amikor nem fájt!! A derekam a múltkor nagyon fájt, kiderült, hogy nagyon fel voltam fújódva és attól fájt. Néha még a fejfájás is megjelenik, ami pedig már évek óta nem jelentkezett (egy időben rendszeresen fájt a fejem.)

Valami jó kompromisszum kell. Valahogy a tudást át kell alakítani önerőre, önbizalomra. Valahogy erőt kell merítsek, hogy a gyerekeim jól érezzék magukat a bőrükben. Meg én is persze.

Igyekszem minden nap rajzolni valamit.

fák

Megtanultam egy új középkori éneket is. Nagyon jó kis ének. Van egy ilyen egyházi ének is, de az én kottás kis füzetemben más szöveggel volt és az is nagyon tetszik nekem. 🙂

Felvirradt áldott szép napunk,
Ma teljes szívvel vigadunk,
E boldog új nap hajnalán,
Ma győz a fény az éj után,
Friss ének, szállj!

Felszálljon hálaénekünk,
Hogy szépen, békén élhetünk,
Hogy fárad értünk jó apánk,
Hogy ránk mosolygott jó anyánk,
Friss ének, szállj!

Eltűnik bú és bánat,
A rút is szépre válhat,
A rossz a jónak ad helyet,
A napsugár is rád nevet,
Friss ének, szállj!

Énekeljetek!  Friss ének szálljon minden nap! Ezzel búcsúzom mára. 🙂

Lendület

Lendkereskes autó

002lendkerekes

 

Nem tudom ma gyártanak-e még ilyen kocsikat.  Amikor a gyerekeim találkoztak néha ilyennel elsőre nem is tudták, hogy hogyan működik. Mert nem triviális, előbb hátra kell húzzad, aztán irányba állítani, majd leengedni. És akkor majd megy magától.

Ez villant be. Az elmúlt pár hete átgondolva, amióta visszajöttünk.

Megérkeztünk. A gyerekek le sem akartam Apáról szállni, napokig. Én meg csak szomorkodtam, kifele, befele. Tüsszögtem, majd elkezdett folyni az orrom, viszketni a szemem. Bekentem az arcom levendula olajjal. Lehet hogy kicsit sokkal is, vagy megfogtam volna valami növényt? Megint? Zsófi hozott egy arcdiagnosztika könyvet kölcsön. Az arcod anyajegyei, sebei ráncai milyen szervi problémára utalhatnak. Mire estére e tükörbe néztem már kis pöttyök voltak az arcomon. Ja, lehet, hogy a repülőn ettem össze valamit? MI VAN? Na, jó allergia. Bedagadt a szemem is. Lehet, hogy a dohos szagtól, ami az alagsorba fogadott. Na, ne már, csak nem penészedik a lakás??? Ez a penész üldöz minket? Már 9 éve? UTÁLOM a penészt. Utálom a helyzetemet.

Fáj a szívem is. Megoldatlan konfliktus, fájdalom…

Felkelek és elkezdek paradicsomot enni, málnát, csokit. teljesen tudatában annak, hogy ezeket nem kellene ha allergiás vagyok, lehet hogy mogyorót is ettem. Bevillan, amikor x éve anaflexiás sokk miatt kálcium injekciót kaptam, ami levitte a duzzadást, de nem tartottam be a diétás tanácsokat és  szépséges egész testre kiterjedő csalán kiütéssel végeztem. Csak eszem tovább a szemeteket… Péntek reggel iszonyú viszketés, arc dagadás, pánik. Na jó nem túl nagy, csak féltsen már egy kicsit valaki, foglalkozzatok már egy kicsit velem, a fájdalmammal, na gyerünk már.

Kiöntöttem a szívem, végül is megbeszéltük. Bocsánatkérés. El kell fogadjam, hogy már nem lehet újraélni azt a helyzetet. Szedem a szteroidot meg az antihisztamint. Lassan múlik, lassan engedem el. Nem diétázok. Persze tovább viszket. Hülyeségeket eszek, kukoricaszirup, meg GMO. Mindegy. Minden reggel új elhatározás… vagy az első falatnál elbukik, vagy délben indul el a lejtő… Agh, néha annyira elegem van magamból.

Barátok… hívom is őket, ők is keresnek. Lassan irányba állítom magam. A nyári koncerteken összefutunk gyülekezeti gyerekekkel, a gyerekeim felszabadultak és örülnek az új kapcsolatnak. Ez mindig megnyugtató, ha látom, hogy örülnek. Jönnek az ötletek, ezzel kellene találkozni, azzal beszélgetni, ezt összehozni azzal. Népzenét hallgatok. Két összejövetelt szervezek most: egyet gyülekezeti gyerekes szülőknek, a gyerekeim igényeit figyelembe véve. Egyet a női bibliakörnek. Hiányzik a kedves törődő közösségük. Mind az én nagynénim, meg anyukám. 🙂

Tervezem a jövőt is. Jó lenne festészetet tanulni. Meg énekelni is… tanulni? Vagy csak kiénekelni magam… na azt még kitalálom, hogyan. Szeretném a festményeimet árulni valamilyen formában. Tervezzük a tanévet, ki mit hogyan szeretne tanulni. Én mit szeretnék tanítani. Tanmenetet kell írjak a Co-opnak is. Angol nyelvtant kell majd tanítsak. Jó lesz, csak még jól ki kell találjam. Lehet, hogy Amerikában is vannak szomatodráma csoportok? http://szomatodrama.hu/ Ezzennel kérem szépen meg is érkeztem Álomországba. 🙂

Ma családi napot tartottunk. Először együtt rendet raktunk . 🙂 Anya sikál, mosogat, majd vigasztal, könyvtárba szalad oda-vissza. Filmet nézünk, társasozunk, akadálypályázunk és beindul  csikiszörny is.  Hirtelen mintha begyorsultak volna a dolgok.

A visszahúzás után, mintha elengedtek volna, most jön a süvítés. 🙂 Csak drukkoljatok, hogy jó irányba. 😀

 

Húsvét 2015

– Feltámadt!

– Feltámadt valóban!

Az első igazi húsvéti ünneplésemen így köszöntötték egymást a keresztény testvérek. Nem azt mondták, hogy Jó napot! Vagy hogy Kellemes Húsvéti Ünnepeket! Az volt a szokás, hogy ezen a napon ilyen köszöntéssel emlékeztessék egymást erre a hihetetlen, reményteljes eseményre. A történet nem a szenvedéssel ér véget. Van happy ending!!! 😀

Idén is hihetetlen kegyelemben volt részünk, hogy valaki családunk helyett is családunk akart lenni. Kedves barátaink meghívtak minket egy nagy Húsvéti ebédre. Nem véletlen, hogy az Úrvacsora – a közös étkezés milyen fontos volt Jézus korában is, úgy érzem a mai napig is nagy közösségteremtő ereje van ennek tevékenységnek. Érdekes hogy itt Amerikában ezt még nagyobb tökélyre fejlesztették. Úgy értem, hogy nagyon sok közös ebéden voltunk már, ahova mindenki vitte a legjobb receptjét, hogy megossza másokkal az alkotását, az áldásait, az ételét. Itt az idő, hogy én is beszerezzek olyan edényeket, amiben cseppmentesen el lehet utaztatni a finomságokat. 🙂

Nagyon hálásak vagyunk a mai kényeztetésért is, közös nevetésért, ölelésekért, sok-sok műanyag tojásért, mókáért.

Feltámadt! Emlékezzetek, a jelen keserűség és fájdalom nem tarthat örökre, feltámadt.

https://www.youtube.com/watch?v=NyPBVwOCYmM

 

 

 

Rendrakás

A szívünkben már itt a tavasz, bár nagyon hideg van kint, még havazást is mondanak. Ó jaj. Elkezdtem több D vitamint szedni. Hallgattam 2 előadást is, az egyik a D-vitamin és depresszió kapcsolatáról szólt https://www.youtube.com/watch?v=t2bBALjq3dI, a másik pedig a szorongás leküzdéséről. https://www.youtube.com/watch?v=LQkeuMc2lNk

Mindkettő foglalkoztat és jó tudni, hogy talán egy-két egyszerű étkezéshez kapcsolódó praktikával lehet segíteni.

Érdekes, hogy több olyan visszajelzést kapok, hogy hú de sok minden történik velünk meg hogy bírom. Hát bizony amikor kicsit érzelmi hullámvölgyben vagyok, akkor nehezebb a felszínen maradni. Reggelente elég nehéz az ágyból kikelnem. Most már beállítottam az órámat, hogy korábban keltsen, de sokszor semmi értelme. Főleg az a rossz, hogy hideg van, észrevettem már tavaly is, egész más volt a reggelem, amikor nem arra gondoltam, hogy az ágy meleg a lakás meg irtó hideg. Mert bizony ettől a gondolattól csak még jobban magamra tekerem a takarót.

A fontossági sorrend nálam, hogy jó ételek legyenek itthon, főzök minden nap. Igyekszem a gyerekeimre odafigyelni, néha még játszom is velük. 😀 Sokat olvasok olyan témákban, amik érdekelnek, kutakodom. Aztán meg egy csomó minden hátra sorolódik egy sírdogálás, vagy skype beszélgetés miatt. Pl a rendrakás. Mostanában a konyhát igyekszem rövidebb idő alatt rendbe tenni, de van egy titkos szobánk a Dzsungel. Eredetileg volt ott pálma és Violának nagyon tetszett a dzsungeles hangulat, mostanra viszont a dobozok, játékok, szemetek között alig lehet elbotorkálni, szóval annyira nehezen átlátható, mint egy dzsungel. 🙂

Amikor sokáig halogatok valamit, akkor már semmi kedvem rá gondolni se és a dzsungel szoba is ebbe a kategóriába esett. A lányok viszont szerettek volna megdolgozni egy két értékes ajándékért, így kihasználva a lehetőséget a dzsungel rendberakását is kicsit rájuk sóztam. 😉 Hát igaziból ők is benne voltak az eldzsungelesítésben…

Egyelőre még csak átmeneti állapotok vannak.

P1140645

Ám ahogy jön a tavasz és reményteljesebbnek látszik a jövő, itt is helyre fog állni a rend. 🙂

A tavaszi nagytakarításhoz viszont segítségre lesz szükségem. Talán ha jön apósom, majd lefoglalja a csemetéket én meg takarító üzemmódba kapcsolok. Bár azt mondják, hogy a nők nagyon jók a sok funkció szimultán ellátásában, én azért sokkal nagyobb lehetőséget látok a sziszifuszi takarításban, mint a takarítás, főzés, mosás, tanítás, fuvarozás egy időben történő végrehajtásában.

Sajnos a széttagoltságomat a diétám is megsínyli. Ha nincs elkészítve az én ételem is, akkor elkezdek éhezni, ha éhezem, akkor meg elkezdek (számomra biztosan) káros ételeket enni.  Ez sok érzelmi, önértékelésbeli problémát felszínre hozott bennem. Nagyon nehezen találok vissza a jó vágányra. Sajnos a kedves férjem még vesz néha olyan édességeket, amik nem túl egészségesek és  egyre nehezebb ellenállni a kísértésnek.

Ezzel szemben viszont hihetetlen, hogy 16 éve házas vagyok és ezt még nem hagytam abba. 🙂 Na jó bevallom néha meglankadok… de azt hiszem Isten kegyelmes, amikor újra és megint szeretetet ébreszt bennem a kicsi családom irányába.

photo 5

Ez is márciusban készült. A George Washington hídnál.

 

Azt hiszem ebben az egész kúrában az érzelmi méregtelenítés a legnehezebb számomra és az hogy folyamatosan mivel táplálom a gondolataimat, mert az ugyanúgy van, mint az ételekkel. Ha pozitívan gondolkodom, azt gyógyítólag hat, ha kritikusan és esetleg dühösen, az mérgez. A mellett, hogy a szervezetemre káros ételektől távol kell tartanom magam, a viselkedésemben és az érzelmeimben sem engedhetem azt hogy feladom és minden mindegy állapotba kerülök, vagyis szabad teret engedek a negativitásnak.

Jön a feltámadás ünnepe! Csuda jó kis ünnep, most hirtelen a 40 napos böjt is olyan értelmesnek tűnik. Készítsétek ti is a szíveteket, haljatok meg Krisztussal, hogy a szeretetetek újra fel tudjon támadni! Drukkolok nektek!

image64

 

 

 

Kép

Szeresd felebarátodat…

úgy mint önmagadat.

Sokáig én is azt gondoltam, hogy ez azt jelenti, hogy úgyis olyan sokat foglalkozunk magunkkal, akkor nagyon könnyen fog menni majd a másokkal törődés. Öööö, ezt szerintem senki nem gondolhatja komolyan. 🙂
Sokat változtam az évek alatt. Folyamatosan szembesülök a hiányosságaimmal és folyamatosan önvizsgálatra vagyok kényszerítve.

Most ez a megújító, méregtelenítő kúrám egy újabb helyre hozott ezen az úton. Teljesen egyértelmű számomra, hogy a testem nem fog helyre állni addig, míg a gondolataimat nem rakom helyre. Vagyis gondolati méregtelenítésre is szükségem van.

Van olyan elmélet a világban, hogy igaziból a gondolataink okozzák a szenvedésünket és ha megkérdőjelezzük azok valóságosságát, akkor lehet hogy a szenvedést is meg tudjuk szüntetni.

Például rájöttem arra, hogy én minden fontosabb kapcsolatomban azt kerestem, hogy elfogadjanak és törődjenek velem és mindegyiknél arra a szomorú konklúzióra jutottam, hogy nem vagyok a törődésre méltó. Az utóbbi pár év nagyon fájdalmas érzelmi mélypontjaiban az a szó ugrott folyamatosan a szemeim elé, hogy cserbenhagytak.

Persze ezeknek a gondolatoknak meg van a maga mély barázdája, hogyan és miért alakulnak ki, de folyamatosan azon agyalni, hogy ki s mi miatt gondolom ezt, még nem hoz megoldást. Azt vettem észre, hogy egyre több mutogatás és mások hibáztatása jelent meg az életemben. Ó, ha volt már valaki ilyen helyzetben az tudja, hogy ez az egyik legkiszolgáltatottabb helyzet. Mert akkor olyan leszek, mint egy marionett bábú, akit folyamatosan erre meg arra lehet rángatni.

Van egy bátrabb, de bizonyosan félelmetesebb útja is a gyógyulásnak (méregtelenítésnek). Szembe kell nézzek azzal, hogy a legtöbb problémámat azok a gondolatok okozzák, amiket másokra kivetítek. Például a férjemet én választottam (lehet, hogy ő is benne volt, de én egészen biztosan mindent megtettem, hogy tudja, hogy őt választottam. 🙂 ). Az első csalódások akkor értek, amikor rájöttem, hogy a dolgok nem úgy történnek, mint ahogy én azt megálmodtam. Nem ő okozott csalódást. Ő csak önmaga volt. Ellenben volt egy gondolat, amit elhittem a magamról, a boldogságról és ennek frusztrációja nagyon sok szenvedést okozott.  Szóval a gyógyulás másik bátrabb módja a valósággal való szembenézés, és a saját felelősségem felvállalása, illetve a megoldásban való aktív részvétel.

Szeresd felebarátodat, férjedet, gyermekedet, szomszédodat, gyülekezeti csoportvezetődet úgy ahogy magadat szereted. Szereted magadat? Ha nem szereted magadat, csak ostorozod és bünteted, akkor hogyan fogod szeretni a többieket magad körül? Miért gondoljuk azt, hogy minden érzelmi szükségünket a körülöttünk lévő embereknek kell betölteni? Vagyis, amikor ez nem történik meg, akkor csalódottak vagyunk, vagy ha meg is történik egyszerűen nem vesszük észre és még mindig elkeseredettek és csalódottak vagyunk. Isten gyermeke vagyok, mindent áldást nekem adott már, mint fiát úgy szeret. Ha csak minden nap ezen meditálok, akkor talán kimosom magamból azokat a mérgező gondolatokat, hogy nem vagyok szerethető, nem tudok az elvárásoknak megfelelni és akkor már a semmivel vagyok egyenlő.

Az én döntésem, hogy milyen gondolatok engedek be a szívembe és miknek adok hitelt.

Én úgy döntöttem, hogy elindulok ezen a félelmetes úton. Mert persze nem csinálok mindent jól és akkor azt is be kell vallani, de szeretném levenni a szemem arról, hogy ki miért mivel okozza az én szenvedéseimet. Most akkor kezembe veszem ezt is, mint ahogy az étkezésemet, a gyógyulásomat és helyreállásomat.

Juhhé!! Jó kis kaland lesz ez!

katie-home-r20121011

 

Célkitűzések, mérföldkövek

Étkezés

Csinálom a diétát, mivel január 1-én kezdtem az első hónapban nagyon könnyű számon tartani, hogy hol tartok. Finom ízletes zöldségeket, húsokat eszek. Szerencsére sok fűszert lehet /kell használni. Nagyon remélem, hogy nem csak az emésztési problémáim, hanem az egyéb keringési, bőr stb. problémáim is rendbe jönnek majd.

A program nem csak étkezéssel foglalkozik. Ez a része most a legpraktikusabb számomra, de valójában van lelki, és tesi egyéb vonzata is. Fontos a gondolkodás megújítása is. Volt egy külön előadás arról, hogy kell célokat kitűzni nem csak rövid hanem hosszútávon is. Mennyire fontos, hogy ne csak úgy a nagyvilágba csináljuk a dolgokat, hanem a mindennapokban is emlékezzünk a nagyobb célkitűzéseinkre. Álmodjuk nagyokat. 🙂 Ne azonosítsuk be magunkat a betegségünkkel, tüneteinkkel.

Ilyen inspirációs táblát is érdemes készíteni, persze olyan képekből, amik tényleg motiválnak, erőt adnak.

inspireboard
Még nem végeztem el ezt a házi feladatomat rendesen. Megint felmerült, hogy mi is az ami a legjobban lelkesít, mi az amiben jó vagyok. Elkezdtem fantáziálni egy paleo étteremről. 🙂 Olyan sokat vagyok a konyhában és ezt nagyon szívesen csinálom is. Nagyon szeretem az egészséges finom ételeket. Lehet, hogy ez lesz az utam egyszer… Izgalmas. 🙂

Tanulás

A pedagógia is izgat még mindig, a tanulás és nevelés mikéntje. Én személy szerint nagyon meg vagyok elégedve a fejlődésükkel.

Viola kifejezetten nagyon motivált, lehet hogy ez egy kicsit a megfelelni akarása is. Sokat ír, bár bevallása szerint ezt szereti a legkevésbé. Ír a nagyszülőknek (persze ez soha nem elég), de magától eszébe jut, neki áll és megcsinálja. Gyakoroljuk a kötött írást, de számára a nyomtatott betűk könnyebbek. Nekem csak az a fontos, hogy tudjon írni. 😉 Nagyon sokat olvas. Egyszerűen elárasztanak minket a könyvek. Ma éppen megkértem, hogy egy egyszerűbb, de azért mégsem olyan triviális könyvet olvasson fel nekem angolul. Kb 250 szó hosszú, bonyolultabb szavakkal is. Szépen folyamatosan olvasta! Kb 2  szónál kellett kisegíteni. Ezt úgy, hogy néha én olvasok neki, heti egyszer vagyunk a co-opban, és hangos meséket hallgatnak néha. Egyszerűen hihetetlen. 😀

Kamilla is most már nagyon szépen folyamatosan beszél angolul. Oda szokott jönni, hogy anya ma is tanultam egy új szót. Persze egynél többet is, de egyet mindig meg szokott jegyezni. 🙂 A tanárai és más felnőttek is megjegyezték már, hogy most derül ki, hogy milyen kis csacsogó, mert már elég magabiztosnak érzi magát, hogy angolul elmondjon dolgokat. Legutóbb a gyülekezetben kérte, hogy imádkozzanak a kisöccséért aki beteg. Ez szuper bátor dolog volt!   Magyarul egyre több mindent olvas össze. Ám a kedvence még most is a lego-s szerepjáték.

Endre is nagyon sokat fejlődött. Egyre többet beszél angolul. Néha ugyan keveri, de a vicces az, hogy a beszédhibái az angolban is eléggé zavarók. Még csak 3 éves, még van ideje kinőni. 🙂 Mostanában egyre határozottabban mondja, hogy nem. Keményen feszegeti a határokat. Hát most ennek van itt az ideje. Szeret építeni, playmobil emberekkel szerepjátékozni, szerelni. Még mindig szuper segítőkész. Mostanában az új hobbija, hogy állandóan főzni akar, ha én főzök.  Hát sokszor mondok igent, ilyenkor feltesz egy edényt a tűzhelyre, bele vagdos paprikát, uborkát, almát, salátát, mikor mit. Néha tesz bele vizet is. Kavargatja. 🙂 Volt, hogy sós vízbe megfőztünk egy-két zöldséget. Volt, hogy salátát kellett ennünk reggelire, elsőnek minden előtt. Van aztán, amikor közel harc folyik az edényekért, vagy anya éppen nagyon el van foglalva és nincs hangulata a magán főzés ellenőrzésére, na hát ekkor jön a balhé.

Éneklés

Sokat készültem a decemberi koncertemre, a Bloomfield-i civil kórussal. Több minden is akadályozta az előadást. Eléggé csalódott voltam a végén oly annyira, hogy írtam egy összefoglaló levelet a karvezetőnek. Tettem javaslatokat, hogy mi segítene a jövőben. Meglepő módon pozitívan fogadta. A tavaszi ciklusban ezeket a dalokat fogjuk énekelni:

1) You’ll Never Walk Alone, from Carousel
2) Some Folks, arr. Robert Shaw / Alice Parker
3) Dear Land of Home, by Sibelius (with the Mandolin Orchestra)
4) You Raise Me Up, (2003 Pop Hit)
5) The Last Words of David, music by Randall Thompson
6) What Does the Lord Require of You?  music by Mark Miller
7) Hallelujah, words and music by Leonard Cohen
8) Come to Me, My Love, by Norman Dello Joio (we sang this last year)

Jó lenne ezt elénekelni:

Nektek milyen célkitűzéseitek vannak erre az új évre?

Címkefelhő