KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘elmélkedés’

A sötét oldal

Lehet, hogy már említettem ezt korábban, de akkor még egyszer mondom, hogy senki ne legyen félrevezetve. MINDENKI SZENVED.  Amikor éppen mély ponton vagyunk vagy arra gondolunk, hogy a másiknak biztosan jobb élete van ezért vagy azért, akkor mindig csak egy apró dolgot látunk az életéből.

Amiatt, hogy egy elbukott világban vagyunk, ahol egész biztosan nem kaptuk meg soha a teljes elfogadást és szeretetet, ezért még ha szuper szüleink is voltak, kivételes tanáraink, tökéletes kortársaink 😀 akkor is marad egy bizonyos betöltetlen kívánság, valamilyen fájdalom a szívünkben.

Igen – Isten ezt szeretné, meggyógyítani és betölteni, de ez nem megy mindig egyik percről a másikra. Isten elfogadását nem is olyan könnyű magunkévá tenni, ha soha nem tapasztaltuk azt az életünkben.

Azokat irigyelni, akik még nem is tudnak erről pedig szinte ostobaság, de a sötét pillanatainkban valójában csak a fájdalom nagyítódik fel és azt hisszük, hogy igazából mindenkinek jobb lehet most.

De ez nem igaz. Mindenkit ér veszteség. Mindenkinek van valamilyen fájdalma. Ez bizony közös bennünk.

Mégis van remény, hiszen annyi sok jó dolog vesz körbe minket: a napfény, a természet, a víz, amiben megmosakodhatunk, a többi ember akiknek az életét megváltoztathatjuk, ha egy kicsit is kedvesek vagyunk vele.

Keressétek a jót! Meg fogjátok találni. 🙂

 

Karácsonyi boldogságkeresés

Eredetileg az volt a tervem, hogy szépen végig megyek a boldogság fázisok meghatározásán. Megkeresem hogyan tudom ezt a saját életemre lefordítani. Aztán rájöttem, hogy most elég sok minden történik, ami nem éppen az elmélkedésre ad lehetőséget. Meg hát azt hiszem egy kicsit el is akadtam az első fázisnál. 🙂

Kellemes élet:  pozitív érzelmek a jelenről, múltról, jövőről segítenek a boldog élet eléréséhez. Öröm és kielégülés segít a boldogsághoz.

OK. Nem tartok még itt. Bár igyekszem minden nap hálásnak lenni és az áldásokat számolgatni, azt nem állítom, hogy mindig pozitív érzelmeim vannak sem a jelenről, sem a múltról. A jövő az még rendben van. Nem vagyok az a típus, aki a legrosszabb képet festi a jövőről. Szoktam álmodozni szolgálatokról, meg unokákról, esetleg tanításról…

Tegnap a hüle facebook feldobott egy emléket x évvel ezelőttről, én meg majd sírógörcsöt kaptam. Igaziból ez egy jó emlék volt, de nagyon szomorúvá tett, hogy most nem része az életemnek. Aztán az elmúlt éveben 3x annyian haltak meg körülöttem, mint az a megelőző 10 éveben. És hát jön a Karácsony és ilyenkor nagyon nehéz a családtól távol lenni.

Szerintem nekem a legkedvesebb ünnepem a Karácsony. Mindig sokan voltunk, jókat ettünk, szépen feldíszítettük a fát és csuda klassz ajándékokat készítettem, vagy vettem mindenkinek. Hadd soroljak fel egy-két extrémet. Kb 16 éves lehettem, amikor a barátnőm kakucsi házába is elutaztam, hogy ott készítsem el az első lolselyem festményeimet. Mamma mia, olyan félresikerült képeket ritkán találni. Valaki fordítva tette fel a fokföldi ibolyát, amit festettem, mert nem lehetett látni, melyik volt a teteje meg az alja a képnek.

Amikor megtértem mindenkinek Bibliát adtam, vagy Bibliaidézetet, vagy valami tuti ehhez kapcsolódó dolgot. Aztán volt olyan év, amikor steviát és himalája sót adtam. Haha. Hát igaziból nem olyan könnyű, mert azt hiszem az a legjobb ajándék, ami nem az adónak, hanem annak tetszik, aki megkapja.

Szóval nekem a Karácsony minden illatával, dallamával együtt igazi családi ünnep. Szeretem.

Most idén kezd is összerázódni. Amikor csak kettesben voltunk is elénekeltük a Mennyből az angyal kezdetű dalt, de most idén már mind az öten/négyen énekeltük amikor az adventi koszorú gyertyáit meggyújtjuk. Az a terv hogy Szenteste lesz egy kis családi koncert is. Az biztos, hogy Viola fog zongorázni, a többi hangszeren még dolgozunk. A lányok is lelkesek és nagyon szépen éneklik. Igen! Erről álmodoztam. 🙂

Nagyon jó lenne, még többet kifelé élni meg ezt az ünnepet. Nem rég olvastam egy elég gondolatébresztő cikket, ami arról szól, hogy milyen jelei vannak, ha a családunkat imádjuk, Isten helyett. Igaziból érintve is érzem a családunkat kicsit. Fura, mert amennyire szeretem az embereket, annyira befelé is tudok fordulni és minden figyelmem pl a testi bajaim, vagy a családom étkezés körül forog, ezzel kiszorítva a többi ember felé irányuló figyelmet, érdeklődést. Nagyon sajnálom, mert tudom, hogy ezzel akaratlanul is temérdek fájdalmat okoztam már.

Azt hiszem ezért is fontos a megelégedettség a jelenben vagy a múlt feldolgozása, a jövőhöz kapcsolódó aggodalmak elengedése, mert ezzel beragadunk, max kényelmes életet élünk, de nem tudjuk szét osztani magunkat, ami az igazi boldogságot meghozná a szívünkbe.

És most megint eszembe jutott a legnagyobb szerelmi történet. A leghatalmasabb önfeláldozás. Ami remélem titeket is megindít. 🙂

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 

Kapcsolatok

Biztosan másokkal is így van, de az én életem mindig nagyon sok síkon folyik. Első sorban kapcsolati síkon. Számomra ez a legfontosabb, szóval nekem ez természetes. Mostanában igyekszem extra energiát is belefektetni, hogy ne az események, hanem az emberek (gyermekeim) kerüljenek az előtérbe. Persze így lehet, hogy csörög a telefon a végtelenbe, leég a kaja, meg talán el is késünk, de remélem, hogy egyszer talán értékelik azt a sok érzelmi erőfeszítést amit értük teszek. Az igazat megvallva ezzel a nemes céllal együtt is az a helyzet, hogy az elmúlt pár napban nagyon türelmetlen és lüke vagyok.

Mondjuk vannak triggerek: Viola szemtelensége, de látom, hogy ha türelmetlen vagyok, ő annál agresszívabb. Ííííííszonyú nehéz kilépni a feltételek és fenyegetések állandó nyomasztó praktikáiból. Valószínűleg a tűrőképességemet erősen befolyásolja, hogy mit fogyasztok. Feladtam a diétát. 😦 Valami egyszerűsítettebb dolgot akartam, mert már nagyon lefárasztott a külön kaja, meg a sok izé bizé, amire figyelnem kellett: ezt mikor vegyem be, emlékezni, hogy bevettem stb… Most az volt a cél, hogy először máj méregtelenítést csináljak. Az, hogy eszek mindenféle zöldséget, meg gluténmentes dolgokat és gyümölcsöket is még OK lett volna, de a csokoládé megint belépett a képbe és hát ez rossz irányba visz. Úgy érzem, a napi méregtelenítésem (citromos víz, cseppek, illóolaj kúrám) nem elegendő arra, hogy a meglévő és közben hozzáadott mérgeket is kivigye belőlem. Gáz, de ez van. Fáj a vállam. Ez nagyon durva, de észrevettem, hogy ha megnövelem a cukorbevitelt, akkor elkezd fájni a vállam. És volt, olyan amikor nem fájt!! A derekam a múltkor nagyon fájt, kiderült, hogy nagyon fel voltam fújódva és attól fájt. Néha még a fejfájás is megjelenik, ami pedig már évek óta nem jelentkezett (egy időben rendszeresen fájt a fejem.)

Valami jó kompromisszum kell. Valahogy a tudást át kell alakítani önerőre, önbizalomra. Valahogy erőt kell merítsek, hogy a gyerekeim jól érezzék magukat a bőrükben. Meg én is persze.

Igyekszem minden nap rajzolni valamit.

fák

Megtanultam egy új középkori éneket is. Nagyon jó kis ének. Van egy ilyen egyházi ének is, de az én kottás kis füzetemben más szöveggel volt és az is nagyon tetszik nekem. 🙂

Felvirradt áldott szép napunk,
Ma teljes szívvel vigadunk,
E boldog új nap hajnalán,
Ma győz a fény az éj után,
Friss ének, szállj!

Felszálljon hálaénekünk,
Hogy szépen, békén élhetünk,
Hogy fárad értünk jó apánk,
Hogy ránk mosolygott jó anyánk,
Friss ének, szállj!

Eltűnik bú és bánat,
A rút is szépre válhat,
A rossz a jónak ad helyet,
A napsugár is rád nevet,
Friss ének, szállj!

Énekeljetek!  Friss ének szálljon minden nap! Ezzel búcsúzom mára. 🙂

Kempingezés az Igéret földjén

Én úgy hiszem, nekem jó gyerekkorom volt. 🙂 Sokat játszottam szabadon, sokat hintáztam, homokoztam, babáztam. Kirándultam is mindenfelé. De a fák szeretete szerintem hamarabb indult. Emlékszem a nagy gesztenyefára Mezőhegyesen. Nem ez volt, de így állt méltóságteljesen az  iskola udvar közepén.

gesztenyefa

Egyik legszuperebb élményem az volt, amikor Pestújhelyen kivágták az udvarban a nagy fákat. Persze nagyon csupasz lett a kert tőle, de a levágott gallyak, levelek és faforgács ott volt az udvaron egy pár napig. Fantasztikus bunkert találtunk az ágak alatt. Előttem van az egész kép, a friss forgács illata, az élmény. Kórus találkozó Békéscsabán, a barátnőmmel sétálunk és lessük a fákat alulról, az ágak kusza rendszerét, a rejtélyt.  A kirándulások pedig egy egész erdő rengetegébe visznek. Persze teszed a lábaidat egymás után, de ha körülnézel mindenhol csak fák vannak. Amikor először ideérkeztünk New Jersey-be, az rögtön feltűnt, hogy mennyi fa van mindenhol. Hogy nem irtják ki a fát mindenáron, hogy még több embert odazsúfoljanak, hanem óriási több évtizedes fák vannak mindenfelé. Hogy az autópályák mellett is hatalmas zöld sávok húzódnak. Nagyon jó ennyi fa között lenni.

A klassz gyerekkor része volt a sok kaland is. A vadkempingezés Szlovákiában, a cseppkőbarlang felfedezése éjjel, a lanovkázás, a gát építés minden pataknál, a tűzgyújtás rutinja. Aztán a rendszeres Tisza-parti sátorozás Mindszent mellett. Évente két hetet biztosan ott töltöttünk. Milyen más nyaralás ez. Ott vagy a semmi közepén, nincs semmilyen technikai eszköz sem veled. (Akkoriban a legtöbb mai eszköz még nem is létezett.) Órákon át homokvárat építettem. Vagy csak a parton sétálgattam. Talán Ancsel Évát olvasgattam és azon elmélkedtem. Ez volt az egyik kedvenc idézetem:

„A dadogás az élő beszéd gondolatjelekben gazdag központozása.”

18 éves korom táján, sok elmélkedést olvastam tőle. Rágtam, emésztettem a szavait. Egy másik kedvencem:

„Az erény papjai kevélyek, mégse szabad komolyan megorrolni rájuk, mert az ő gőgjüknek is vége, mihelyt utoléri őket a fogfájás. … Hogy miért éppen fogfájás? Mert egy szívrohamban van némi méltóság, lévén közelebb a halálhoz.”

Szóval természet, nyugalom és elmélkedés ezek összetartoznak nálam. Tipikus szülői hozzáállásként, ha nekem jó volt, akkor ez a gyerekeimnek is csak jó lehet. 😀

Tavaly a lányok sátoroztak a cserkész nagynénivel. Idény nyáron Magyarországon nem volt erre lehetőség. Ott motoszkált ez a gondolat a fejemben és beszélgettem a barátaimmal erről, aztán egy hirtelen pillanatban meg volt a terv. Van egy család, akikkel párszor találkoztunk, ők már sátoroztak itt az USA-ban, nekik is tetszett az ötlet. Aznap este  megnéztem a neten, lefoglaltam, kifizettem a sátorhelyet.

A piros pöttynél voltunk:

promised

Mivel először mentünk, nem nagyon vásároltam felszerelést, hanem éltem a kedves barátok felajánlásaival és kölcsön sátorral, kölcsön matraccal, kölcsön hálózsákkal indultunk útnak.

Nagyon szép helyen voltunk. Jól kiépített kempingben. Hatalmas lakókocsik szomszédságában. 🙂 Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy emberek ilyenekben kempingeznek. 😯

https://www.youtube.com/watch?v=pA5ZWYCZxOY

3 anyuka, plusz 1 felnőtt és 8 gyerek vert sátrat. Bográcsban főztünk. 2 éjszakára mentünk. Első éjszaka sz*rrá áztunk. Sajnos nagyon viharos eső esett és a sátor oldalán bevert, így mind a 3 sátor elázott. Másnap több túrát is tettünk a szárítógépekhez, hogy mindent kiszárítsunk. Több eső nem volt, de az idő sem volt olyan nagyon meleg, így nem nagyon tudtak a gyerekek fürödni. A harmadik napon rendeztek a park területén egy gyerek rajzos – barkácsolós programot. Klassz volt az is. A gyerekek összességében nagyon jól érezték magukat, jót tüzeskedtek, nagyot kalandoztak az erdőben, medvével sem találkoztak 😀 és álmodoznak, hogy jövőre majd egy hétre menjünk vissza. ❤

 

 

Rendrakás

A szívünkben már itt a tavasz, bár nagyon hideg van kint, még havazást is mondanak. Ó jaj. Elkezdtem több D vitamint szedni. Hallgattam 2 előadást is, az egyik a D-vitamin és depresszió kapcsolatáról szólt https://www.youtube.com/watch?v=t2bBALjq3dI, a másik pedig a szorongás leküzdéséről. https://www.youtube.com/watch?v=LQkeuMc2lNk

Mindkettő foglalkoztat és jó tudni, hogy talán egy-két egyszerű étkezéshez kapcsolódó praktikával lehet segíteni.

Érdekes, hogy több olyan visszajelzést kapok, hogy hú de sok minden történik velünk meg hogy bírom. Hát bizony amikor kicsit érzelmi hullámvölgyben vagyok, akkor nehezebb a felszínen maradni. Reggelente elég nehéz az ágyból kikelnem. Most már beállítottam az órámat, hogy korábban keltsen, de sokszor semmi értelme. Főleg az a rossz, hogy hideg van, észrevettem már tavaly is, egész más volt a reggelem, amikor nem arra gondoltam, hogy az ágy meleg a lakás meg irtó hideg. Mert bizony ettől a gondolattól csak még jobban magamra tekerem a takarót.

A fontossági sorrend nálam, hogy jó ételek legyenek itthon, főzök minden nap. Igyekszem a gyerekeimre odafigyelni, néha még játszom is velük. 😀 Sokat olvasok olyan témákban, amik érdekelnek, kutakodom. Aztán meg egy csomó minden hátra sorolódik egy sírdogálás, vagy skype beszélgetés miatt. Pl a rendrakás. Mostanában a konyhát igyekszem rövidebb idő alatt rendbe tenni, de van egy titkos szobánk a Dzsungel. Eredetileg volt ott pálma és Violának nagyon tetszett a dzsungeles hangulat, mostanra viszont a dobozok, játékok, szemetek között alig lehet elbotorkálni, szóval annyira nehezen átlátható, mint egy dzsungel. 🙂

Amikor sokáig halogatok valamit, akkor már semmi kedvem rá gondolni se és a dzsungel szoba is ebbe a kategóriába esett. A lányok viszont szerettek volna megdolgozni egy két értékes ajándékért, így kihasználva a lehetőséget a dzsungel rendberakását is kicsit rájuk sóztam. 😉 Hát igaziból ők is benne voltak az eldzsungelesítésben…

Egyelőre még csak átmeneti állapotok vannak.

P1140645

Ám ahogy jön a tavasz és reményteljesebbnek látszik a jövő, itt is helyre fog állni a rend. 🙂

A tavaszi nagytakarításhoz viszont segítségre lesz szükségem. Talán ha jön apósom, majd lefoglalja a csemetéket én meg takarító üzemmódba kapcsolok. Bár azt mondják, hogy a nők nagyon jók a sok funkció szimultán ellátásában, én azért sokkal nagyobb lehetőséget látok a sziszifuszi takarításban, mint a takarítás, főzés, mosás, tanítás, fuvarozás egy időben történő végrehajtásában.

Sajnos a széttagoltságomat a diétám is megsínyli. Ha nincs elkészítve az én ételem is, akkor elkezdek éhezni, ha éhezem, akkor meg elkezdek (számomra biztosan) káros ételeket enni.  Ez sok érzelmi, önértékelésbeli problémát felszínre hozott bennem. Nagyon nehezen találok vissza a jó vágányra. Sajnos a kedves férjem még vesz néha olyan édességeket, amik nem túl egészségesek és  egyre nehezebb ellenállni a kísértésnek.

Ezzel szemben viszont hihetetlen, hogy 16 éve házas vagyok és ezt még nem hagytam abba. 🙂 Na jó bevallom néha meglankadok… de azt hiszem Isten kegyelmes, amikor újra és megint szeretetet ébreszt bennem a kicsi családom irányába.

photo 5

Ez is márciusban készült. A George Washington hídnál.

 

Azt hiszem ebben az egész kúrában az érzelmi méregtelenítés a legnehezebb számomra és az hogy folyamatosan mivel táplálom a gondolataimat, mert az ugyanúgy van, mint az ételekkel. Ha pozitívan gondolkodom, azt gyógyítólag hat, ha kritikusan és esetleg dühösen, az mérgez. A mellett, hogy a szervezetemre káros ételektől távol kell tartanom magam, a viselkedésemben és az érzelmeimben sem engedhetem azt hogy feladom és minden mindegy állapotba kerülök, vagyis szabad teret engedek a negativitásnak.

Jön a feltámadás ünnepe! Csuda jó kis ünnep, most hirtelen a 40 napos böjt is olyan értelmesnek tűnik. Készítsétek ti is a szíveteket, haljatok meg Krisztussal, hogy a szeretetetek újra fel tudjon támadni! Drukkolok nektek!

image64

 

 

 

Folyamatos mozgásban

Mindennek úgy kell lenni, ahogy van. Szeretni az életet, úgy ahogy van. Nem vitába szállni a valósággal. Hálásnak lenni minden pillanatban.

2 Péter 1:4 Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.

  • Hétfőn
    Zsófiék jöttek, délutánra is vártunk barátokat, akik végül nem jöttek. Elkezdődött Viola munkavállalása. Reggel már elkezdte, mielőtt én felkeltem volna. 🙂 (Azt kérte, hogy nagyobb ajándékot kapjon a szülinapjára, így az volt a megállapodás, hogy egy hétig komoly házimunkákat kellett végeznie minden nap.)
  • Kedd
    Női Bibliaóra, délután barátok jöttek át.
  • Szerda
    Barátokat látogattunk, egy kedves hölggyel megpróbálunk rendszeresen együtt imádkozni. A gyerekek nagyon cukik voltak olyan halkan játszottak az imádkozás alatt. 🙂 Délután torna volt. Kamilla imádja, Viola kicsit fél, Endre egyre ügyesebb. Azt hiszem azért is, mert egyre többet ért angolul. 🙂
  • Csütörtök
    Gyerekek a Zsófiéknál, anya bevásárol. Amikor indultam hazafelé a kocsi nem ment. nyikorgott és fékezett akármit csináltam. Végül bevontattak a szervizbe, ott felmérték, hogy a fék elrozsdásodott és a hidraulika nem húzta vissza, ezért folyamatosan befékezett. Előtte héten is szerelték a féket, akkor meg nem fogott. Izgalmas ezzel az autóval vezetni. 😀 Aznap még barátok jöttek át játszani. Nekik csináltunk fagyit meg teát. Aznap este kicsit zizi voltam, megpróbáltam kitalálni mi legyen másnap. Autó nélkül suliba se tudunk menni… Meg rájöttem, hogy a bevásárlás a csomagtartóban maradt. Agh. Árpit elvitte a szomszéd a minusz 10 körüli időben, de a kocsi már nem kint parkolt, hanem bent volt a szerelő műhelyben.
  • Péntek
    Nem mentünk suliba, pedig Viola szerette volna bejelenteni közelgő 9. születésnapját. 11 körül el akartam menni a szervizbe, de lekéstem a buszt. Szétfagytam a megállóban, majd megkértem a másik szomszit, hogy vigyen el. Kb 40 perc séta, de a járdát nem tisztítják és amúgy is rém hideg volt. Kocsi rendben, rakás pénzt megint kifizettünk. Talán venni kéne egy másik kocsit gondolt fontolgatása… Otthon egész délután főzés, pakolás, takarítás, felmosás.
  • Szombat
    Szomszédok jönnek vacsorára, lakás előkészítése vacsora készítés. Brokkoli leves, rizs + quinua, párol zöldbab, főtt tojás, szalonnába tekert máj, gluténmentes brownie.
    http://empoweredsustenance.com/coconut-flour-brownies-paleo/
  • Vasárnap
    Ebédre jött egy kedves magyar család, Endi kicsit taknyi volt így a gyülekezetet kihagytuk. Hatalmas ebéd. Zöldséges, tésztás csontleves, hagymás krumpli, rizs, rozmaringos, kakukkfűves szűzérme, párolt lilakáposzta, rizskoch, ami túl lágy lett, de finom. Nagyot sétáltunk, szinte tavaszi idő volt. Minuszból plusz, majd vissza minusz. Egész délután mosogatás, a mosogatógép/tabletta fehér filmet vont minden edényre és evőeszközre. Alapos átmosás, ecetes öblögetés.

Nahát vége a hétnek. 🙂

Gedeon történetét tanulmányozzuk a női körön. Gedeon gyengeségét Isten a saját dicsőségére használta fel. Néha nagyon gyengének éreztem magam, de közben meg nagyon sok mindent elvégeztünk, én is meg a gyerekek is. Sajnos a diétámat megsínylette a rohangálás, a hasam is fájt, a stressz nem tesz jót. Most egy kicsit újra kell kezdjem a dolgokat… 😦

 

Telefon

Ez egy külön történet. Amerika misztikus oldala. 🙂

A héten a Kedves Szerelmes férjem kegyelméből megkaptam a 4. amerikai telefonomat. 18 hónapja vagyok az Egyesült Államokban…

Telefon 1

Az elején megkaptam a Kedvesem mobilját, egy olcsó kis telót, amit első napokban vett, hogy itt tudjon intézkedni. Fura nagyméretű telefon volt. Jó szolgálatot tett, amikor még nem volt GPS-em. Legalább élhettem a telefonos segítségkérés lehetőségével. 😀

Egyszer csak nyoma veszett. Már nem emlékszem a részletekre. Fura volt, hogy nem találom kerestük egy darabig, aztán feladtuk… Remélem jól emlékszem. 😉

Telefon 2

Kaptam egy igazi tapogatós modern telefont, borzasztóan zavaró volt. De lehetett vele fotózni, úgyhogy igyekeztem megbarátkozni vele. Amikor tavaly először leesett a hatalmas hó, a havas úton véletlenül kiesett a táskámból. Sajnos csak később jöttünk rá, hogy kiesett és addigra a hókotró elkotorta valahova így nem találtuk meg. Zsófi barátnőm hozta be valamikor márciusban vagy áprilisban hónapokkal a februári hó után, mert nagyon sokára olvadt el a sok felhalmozott hó. Igyekeztünk életet lehetni bele, de az érintőképernyő megfagyott így nem sikerült.

Egy darabig mobil nélkül voltam. Nem is zavart hiszen nem sokat beszéltem rajta amúgy sem. 🙂 Egyrészt nem hallottam ha csörög én meg nem is tudok ezeken az érintőképernyőkön sms-t írni… Aztán egy hideg tavaszi napon elkezdett menet közben füstölni az autó és akkor úgy döntöttünk hogy mégis csak lesz nekem mobilom.

Telefon 3

ZTE márkájú feltöltős telefon. Egész jó kis készülék, sokat fényképeztem vele, igyekeztem nyomon követni hol van. Lehetett rajta emailt is nézni, volt egy jegyzet része, amibe sok hasznos információt gyűjtöttem. 2 hete pénteken elmentem a suli után vásárolni, emlékszem, hogy a kabátom belső zsebébe tettem. Nehéz volt, lehet hogy a kocsiban kivettem a kabátból… lehet hogy itthon letettem valahova… mindenesetre nyoma veszett. A suli miatt le volt halkítva, hiába hívtuk nem hallottuk. Nagyon elkeseredtem. Tudom hogy itt van valahol körülöttem.
Nagyon nehéz ezeket a dolgokat elfogadni. Azt, hogy nem emlékszem hova tettem le, hogy nem sikerült megtalálni. Magyarországon egy telefont sem veszítettem el. Voltak kelekótyaságaim, biztos elhagytam 1-2 dolgot, de telefont azt nem.

Telefon 4

Az újrakezdés lehetősége. Kedden hazajöttem a kórusról és ott volt egy fekete telefon az asztalomon. Felvidultam, még sem vagyok teljesen reménytelen eset, biztosan megtalálta valaki, valami könyv alatt. 🙂 Amikor a Kedvesem elmondta, hogy újat vett, akkor nagyon elkeseredtem. Pedig egy igazán kedves gesztus volt. Kegyelmes. A bűntudat mégis ott maradt.

Ilyen nehéz a Kegyelmet elfogadni? Ki a ti vádlótok? Miért élünk folyamatos bűntudatban? Hogyan lehet felelősség teljesen, mégis magunkkal teljes összhangban élni? Hogyan tudjuk elfogadni a gyengeségeinket? Hogyan tudunk görcsök nélkül megváltozni, az elbukás félelme nélkül?

Vajon lehetséges lesz egyszer, hogy megszeressem magamat?

 

valentine-day-177v

 

 

 

 

Címkefelhő