KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘Édesanya’

Crunchy Mama

Na most írok nektek egy roppanósat. 🙂

Le kellene feküdnöm, mert az az egyik legjobb orvosság…
Kicsit rángatózik a szemem, hol a jobb, hol a bal. Akkor kezdődött, amikor 6 éve a családot fel kellett pakolni, a házat eladtuk és végül egyedül tartottam a frontot a 3 csöppel. Hónapokig rángatózott, aztán végül csak megnyugodtam… után megint talán a következő költözéskor, már nem emlékszem, lényeg, hogy a stressz közepette a szervezetem szólt: lazítás, mert meglátod, hogy a végén majd nem látod hogy mi is megy körülötted. 🙂

Megint kavarog minden, ahogy korábban írtam. Keresem a megoldásokat… a szememre, na meg a többi helyzetre is mint egy igazi “crunchy” anyuka. Hahaha.

Pár hónapja megismerkedtem egy kedves hölggyel, mamatárssal. Érdekes módon az első beszélgetés a szoptatás és textil pelenka felé kanyarodott, majd később az almaecet jótékony hatása, a mindennapi gyümölcs+zöldség turmixok, a házi tisztítószerek és egyéb hasznos dolgok kerültek napirendre. Megtaláltuk a közös pontot. Nagy egymásra találás volt. Ő tőle hallottam először a crunchy mama kifejezést. Után pont valaki más is említette, szóval rá kellett jöjjek, hogy ez most már egy fogalommá nőtt.

https://crunchymoms.com/what-is-a-crunchy-mom/

crunchy

Ez a cikk azt írja, hogy minden olyan anyuka, aki egy jobb jövőre vágyik és keresi a természetes megoldásokat, az ebbe a kategóriába tartozik.

“A „ropogós anya” vadássza az információt. Tudatossága kiterjed a környezetvédelemre, az egészségügyre és a társas kapcsolatokra is. Mivel törődik a családjával, szinte mindig megkérdőjelezi a status quo-t. Tudja, hogy egyedi problémákra sokféle megközelítés létezik, és ellenáll annak a képzetnek, hogy csak egyetlen megoldás létezik. Arra törekszik, hogy többet megtudjon arról, hogy miért történnek a dolgok, és megpróbálja felfedezni a megfigyelt problémák kiváltó okát.”

Hihetetlen… Ez én vagyok. Nem is tudtam, hogy amit csinálok az “fogalommá” lett. Azt tudtam, hogy azzal, hogy anya lettem, hatalmas felelősséggel lettem felruházva. Már a terhesség alatt azon törtem a fejem, hogy mi mindent kell megtegyek, hogy természetesen szülhessek. Aztán, amikor a 2. babával voltam várandós és arcüreg gyulladásom lett, egy barátnőm illóolajat ajánlott antibiotikum helyett. Kipróbáltam, meggyógyultam, rájöttem, hogy van egy alternatív mód is, nem csak az amit általában mindenki csinál. Aztán persze jött az otthontanulás, ami teljesen szembement mindenki oktatásról elképzelt gondolatával.

Amerikába költözve rájöttem, hogy itt nagyon sok minden elérhető, ami Magyarországon nem és igaziból az elfogadóbb légkör miatt sokkal nagyobb több területen járhatod a saját utadat. Például a gyógyulás sokkal több alternatívája elérhető. Bár lehet, hogy csak az én szuperanyaságban kifejeződő perfekcionizmusom volt a hajtóerő mindezek mögött.

Miért is rángatózik a szemem? Mert mindent meg akarok oldani, mindennek ki akarom deríteni az okát és mindennek a gyökeréig lemennék, hogy véglegesen megoldjam a kérdést.

Hát ez a mai gyónásom. Ez a bűnvallásom, hogy roppanósságom, a praktikáim néha valóban elvakítanak és úgy tűnik, hogy ha eléggé sokat kutatok, és keresek, akkor mindenre megtalálom a megoldást.

Szóval miért is rángatózik a szemem… már több mint egy hónapja…

Pál 2. levele a Korintusiakhoz 12. fejezet 7-10

Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

Hogy elmondhassam nektek, hogy nem nálam van a megoldás, hanem Jézusnál!

Őt kövessétek, ne engem. 😀

Szeretettel Nektek

Édesanya

Édesanya, aki az életét, erőfeszítéseit, minden szeretetét belém öntötte, most itt van velünk. Most nagyon jó. Azért is mert nagyon nehéz ilyen távol lenni azoktól, aki az életet adják neked.
Drága Nagymamám is nagyon hiányzik, Keresztmamám, Keresztapám, Nényikém. Egész életemben a tenyerükön hordoztak. Minden olyan dologgal elhalmoztak, ami azzá tett, aki ma vagyok. Elfogadással, biztatással, dicsérettel, gondoskodással, mesékkel, együtt töltött idővel, lehetőségekkel. Persze ajándékokkal is. Mert hogy nekem nem volt olyan sok, így jobban emlékszem rájuk, a nagy macira, a vízzel tölthető babakonyhára, a narancssárga makira, a hosszú kötött kígyóra, a sírós babára,  (Unokaöcsémre 🙂 ).

Édesanya különleges harcos. Soha nem adja fel. A fizikai és lelki teherbírását mindig a végsőkig feszíti. Kicsit mártír hajlamú, de hát ez talán együtt jár. 🙂 Most is nagyon sokat dolgozik itt nekem, ami fura egy helyzet, mert nem szeretném és persze szeretném is egyszerre. Ki ne szeretné, hogy elvégezzenek helyette mindent? 🙂 .

Ezért inkább elmegyünk otthonról és akkor ő sem csak a napi rutinba van beragadva. Meg hát amúgy is egy nagyon aktív nagymama. Szeret kártyázni, táncolni, énekelni, kirándulni, felfedezni új dolgokat.

Voltunk vele már a városban sétálni, vásárolni, karatén, tornaórán, az “iskolában”, arborétumban, múzeumban, indián faluban, cserkész vacsorán, tábortűznél, és itt együtt ünnepeltük a 68 születésnapját. Igyekeztünk kényeztetni őt finomságokkal. Hát a torta tényleg különlegesen finomra sikerült. Az én vicces férjecském először mondta, hogy majd megünnepeljük a 28. születésnapját, majd aznap köszöntötte a 18.-on, de mire a tortára került a sor már csak 8 gyertya maradt. 😀 Hát igyekszünk Jutkamamát fiatalos formában tartani. 🙂

Éljen az én kedves, jószívű, szorgalmas, szeretnivaló drága Édesanyám!

Címkefelhő

%d blogger ezt szereti: