KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘család’

Család

Nagyon szeretem az én édes kis családomat. Nagyon jó nekem, hogy együtt vagyunk, látom őket nap mint nap, látom az örömüket, együtt lehetek a bánatainkban, vigasztalhatatlanom, bátoríthatom őket. Jó az is hogy Férjecske a közelben van, ha éppen itthonról dolgozik, mert öröm róla gondoskodni mint érzelmileg, mint fizikailag.

De ennek elég nagy ára van.

A minap felbukkant egy videó a hírfolyamomban, a nagyszülők pozitív szerepéről egy gyerek felnövekedésében.

 

Ma arról beszéltünk Violával, hogy vajon a Dédit fogjuk-e még látni. Persze elméláztam, hogy nekem milyen jó volt mindendscn3150nap együtt lenni a nagymamámmal. 2 hete utazott vissza drága Keresztmamám Magyarországra, aki átlökdösött engem a legnehezebb napokon is.  2 napja született a húgom édes kislánya, ki tudja, mikor foghatom a kezembe. Én nem tudok odabújni az anyukámhoz, ha szomorú vagyok. A gyermeki elkeseredettséget már nem is igazán engedhetem meg magamnak. Sajnálom a gyerekeimet, hogy nincsenek a nagyszüleikkel, akik finomakat főznek, mindig kártyáznak, vagy végtelen sokat olvasnak nekik.

Nekem ez fontos. És hiányzik. Persze vannak barátok, persze van szép ház meg minden.

De ez pont olyan, mint amikor a sósat nem tudod az édessel helyrehozni.

 

Reklámok

Újjáéledés

Itt a TAVASZ. Nagyon szeretem. Tetszik, hogy melegebb az idő, hogy gyönyörű pasztell színek vannak mindenhol. A madarak csipogása örömmel tölt el. Vettem ma virágokat, virágmagokat, meg színes kaspókat. Elhatároztam, hogy valahogy érdekessé kell tenni kell a hátsó kerttel, mert tavaly alig töltöttünk ott időt.

fun garden

A húsvét nagyon jó volt. A gyerekek, a lelkesedésük, a hitük mindent élettel tölt meg. Kivételesen a nyuszi is meglátogatott minket. Ez igen fura volt, mert ezt az ünnepet eddig sikerült szinte teljesen megtartani az eredeti értelmében. De hát ez a nyúl, nagyon adakozó kedvében volt, így hát nem volt mit tenni. 🙂

Finom ecetes tormát csináltam. Ettől minden olyan otthonos lett. A sonka is finomabb volt és minden olyan húsvéti hangulatba került. Egy kedves 5 tagú család volt a vasárnapi vendégünk. Jó volt együtt lenni, együtt enni. Készítettünk tojásokat is. Volt 1-2 locsolkodónk is hétfőn. 🙂

Közben testi-lelki megújuláson is keresztül megyünk. Böjtölünk… ugye milyen jól hangzik? Hát igazság szerint elkezdtünk egy komoly diétát. Én szerettem volna elkezdeni és megkértem a kedves férjemet, hogy igazi együtt érzésként ő is vegyen részt ebben a 30 napos kihívásban. Olyan mélyen sejt szinten együtt érez velem, hogy az már néha fáj. 🙂 Az elején többször megkérdezte, de tényleg nem ihatok kávét? Aztán bármikor kettesbe voltunk “romantikusan” rám nézett és csak annyit mondott: Szörnyű ez a diéta. Végül is kiegyeztünk abban, hogy mind a ketten éhesek vagyunk. Én nem annyira, mert előtte sem ettem nagyon sokat, ő neki persze drasztikusabb volt a váltás. Amúgy nagyon büszke vagyok rá, mert megeszik mindenféle sült cékla, édes krumpli és párolt ánizst meg hasonló érdekes ételeket. Magamra is büszke vagyok és reménykedem, hogy végül is a potenciális gyulladáskeltő ételek elkerülésével az egészségem is hamarabb helyreáll.

Azért valahol böjtölünk is. Vagyis érezzük, hogy valahogy lelkileg is másabbak vagyunk a diéta alatt – én biztosan. Több dolog is felbukkan az életemben, amin dolgoznom kell. Konkrét helyzetek, amiken dolgoznom kell, hogy fel tudjam dolgozni, meg tudjak bocsátani.

Tornázok minden nap! Nagyon jó! A 7 perces test tömeggel végzett edzést együtt is csináljuk. Aztán még néha szoktam mást is.  http://7-min.com/

A gyerekek jól vannak, egészségesek, okosak, ügyesek, szépek. Hihihi 🙂

Az élet értelme

A gyülekezetünkben témakörök alapján szokott tanítás lenni. Volt nemrég egy pár alkalom, ezzel a címmel: “Mi az életem célja?”. Nagyon szeretem a lelkipásztorunk kifejezésmódját; vicces, határozott, mély és érzékeny is. A Női Bibliaórán pedig János leveleit tanulmányozzuk. Tanulunk a szeretetről, a közösségről, az összetartozásról. Ezek persze elindítják a gondolataimat, megmozgatják az érzéseimet és végül kicsúcsosodnak egy ölelésben, vagy egy beszélgetésben, egy elmondott imában. Az tanítás üzenete távirati stílusban a következő:

FOGADD EL ISTEN SZERETETÉT, éld át, hadd hogy átformáljon
SZERESD AZ EMBEREKET, még azokat is, akik téged nem szeretnek
TEDD ŐKET MAGADNÁL IS FONTOSABBÁ, legyél készen a másik mellé lépni

Talán az élet tényleg egy végtelen kirakó, aminek a darabjait csak menet közben kapod meg, fedezed fel. Számomra egy másik kis puzzle darab kezd a helyére esni. Szerves részeként az előző üzenet megélésének.

A megbocsátás 3 lépése:

Valahogy már az advent alatt, vagy a Karácsonyi időszakban, de elöntött egy fajta váratlan békesség és elégedettség. Haha lehet, hogy hat a sok fajta magnézium, amit most hatalmas adagban veszek magamhoz. 🙂 Ez is egy áldás, hogy van lehetőségem a testem ásványanyag hiányát pótolni. Mindenesetre olyan sok okot találok arra, hogy boldog legyek. 🙂 Például, ahogy a kis 4 éves imádkozik és hálát ad minden kis dologért. Ahogy a nagylány süt vagy zongorázik. Ahogy a édes kis középső küzd, hogy megtalálja a saját hangját, barátait. Ahogy a Szerelmes meghallgat vagy mellém áll.

Köszönöm a figyelmeteket, ezért is hálás vagyok.

 

 

 

 

Mennyből az angyal

eljött hozzátok.

Miért is jött az angyal: hogy örömhírt hozzon, hogy Isten békét akar kötni az emberekkel. Ezért önmagát hatalmasságától megfosztva, egy csöppnyi gyermek formájában megjelent. A szabad élet reménye megszületett.

Sokszor önmagunk fájdalmának, saját negatív gondolatainknak a rabjai vagyunk. Kamillával arról beszéltünk, hogy akkor szokott veszekedés lenni, ha valaki vagy mind a két személy csak a saját igényeire figyel. És micsoda erő van az önfeláldozásban. Itt vissza is kanyarodtunk a reménységhez, aminek a világra jöttét ünnepeljük.

János 15:13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.

Most nagyon jó volt a Karácsonyi készülődés. Úgy éreztem, hogy már hetek óta Karácsony van. Igyekeztem apró kis célokat kitűzni és minden nap örülni egy kis eredménynek. Volt Adventi várakozás is, volt izgalmakkal teli készülődés, sok-sok éneklés. Endi ma megkérdezte, hogy én honnan tudom a Kiskarácsony kezdetű dalt. 🙂 Angol és magyar dalokat felváltva énekelünk. https://www.youtube.com/watch?v=4Zh-yR0pbmU
Violával előadtuk a zongora bemutatóján a Mennyből az angyalt. Nagy sikerünk volt! 🙂 betlehemesA lányok maguk is sok karácsonyi dalt tanultak, mert a cserkészet szervezésében Betlehemes játékban vettek részt. Nagyon szépen megtanulták a szövegüket is és a dalokat is. Büszkék vagyunk rájuk és ők is magukra. Nagyon nagy élmény volt nekik ez a szereplés.

Úgy érzem, most nem stresszeltem túl az előkészületeket. A lányok hihetetlen sokat segítettek, nagyon sokat takarítottak, sütöttek, nyalakodtak. 🙂 Attól, hogy nem kell egyedül csinálnom mindent, máris nyugodtabb voltam. Kivéve a 24. estét, az ételt lehetett volna még finomabbra csinálni, bár senki nem panaszkodott. 🙂 Összesen pedig  sütöttünk mézeskalácsot a szomszédoknak, mézeskalácsot magunknak, szaloncukrot, karácsonyi kalácsot, karácsonyi tortát. A barátokhoz vittünk töltött káposztát.

Érdekes, mert idén többet elvégeztünk, mint máskor, kevesebbképeslap izgalommal. Egy dologban viszont nagyon lemaradtunk, semmi vagyis semmi karácsonyi lapot nem küldtünk. Ez tavaly már jobban sikerült, de idén ez sajnos lemaradt. 😦 Vegyétek úgy hogy ezt a lapot megkaptátok tőlünk. Hát jövőre maradnak a pókhálók és kiküldjük a lapokat. 🙂 Amúgy sokatok eszembe jutott, (remélem a gondolatposta megérkezett). Azoknak pedig végtelen hálás vagyok, akik a gyönyörű étkészlettel megáldottak minket. Ettől még emelkedettebb hangulatba kerülünk. Valamint, amikor mosogatom ezeket a szépségeket, sorra eszembe jutnak azok, akiktől kaptam. 🙂 KÖSZÖNÖM. Még egyszer és még majd sokszor.

A gyerekek nagyon örültek az ajándékoknak. Annak ellenére, hogy lego-t szeretett volna mindegyik és a szülő kupaktanács úgy döntött, (na jó inkább én) hogy lego-t mi nem veszünk. Egymásnak vettek kis lego szetteket, annak nagyon örültek. Nekünk pedig teret adott ez, hogy kreatívabbak legyünk. Kamilla volt nagyon édes, ahogy ezekkel a kifejezésekkel bontogatta a csomagokat: ah, oh, pont ezt szerettem volna!

Együtt vagyunk, egészségesek vagyunk, meleg étel van az asztalon, társasjátékozunk, énekelünk, nem fázunk. A szívünket is puhítja és melengeti Isten minden szerető üzenete. Hálásak vagyunk. Boldogok.

Karácsonyi boldogságkeresés

Eredetileg az volt a tervem, hogy szépen végig megyek a boldogság fázisok meghatározásán. Megkeresem hogyan tudom ezt a saját életemre lefordítani. Aztán rájöttem, hogy most elég sok minden történik, ami nem éppen az elmélkedésre ad lehetőséget. Meg hát azt hiszem egy kicsit el is akadtam az első fázisnál. 🙂

Kellemes élet:  pozitív érzelmek a jelenről, múltról, jövőről segítenek a boldog élet eléréséhez. Öröm és kielégülés segít a boldogsághoz.

OK. Nem tartok még itt. Bár igyekszem minden nap hálásnak lenni és az áldásokat számolgatni, azt nem állítom, hogy mindig pozitív érzelmeim vannak sem a jelenről, sem a múltról. A jövő az még rendben van. Nem vagyok az a típus, aki a legrosszabb képet festi a jövőről. Szoktam álmodozni szolgálatokról, meg unokákról, esetleg tanításról…

Tegnap a hüle facebook feldobott egy emléket x évvel ezelőttről, én meg majd sírógörcsöt kaptam. Igaziból ez egy jó emlék volt, de nagyon szomorúvá tett, hogy most nem része az életemnek. Aztán az elmúlt éveben 3x annyian haltak meg körülöttem, mint az a megelőző 10 éveben. És hát jön a Karácsony és ilyenkor nagyon nehéz a családtól távol lenni.

Szerintem nekem a legkedvesebb ünnepem a Karácsony. Mindig sokan voltunk, jókat ettünk, szépen feldíszítettük a fát és csuda klassz ajándékokat készítettem, vagy vettem mindenkinek. Hadd soroljak fel egy-két extrémet. Kb 16 éves lehettem, amikor a barátnőm kakucsi házába is elutaztam, hogy ott készítsem el az első lolselyem festményeimet. Mamma mia, olyan félresikerült képeket ritkán találni. Valaki fordítva tette fel a fokföldi ibolyát, amit festettem, mert nem lehetett látni, melyik volt a teteje meg az alja a képnek.

Amikor megtértem mindenkinek Bibliát adtam, vagy Bibliaidézetet, vagy valami tuti ehhez kapcsolódó dolgot. Aztán volt olyan év, amikor steviát és himalája sót adtam. Haha. Hát igaziból nem olyan könnyű, mert azt hiszem az a legjobb ajándék, ami nem az adónak, hanem annak tetszik, aki megkapja.

Szóval nekem a Karácsony minden illatával, dallamával együtt igazi családi ünnep. Szeretem.

Most idén kezd is összerázódni. Amikor csak kettesben voltunk is elénekeltük a Mennyből az angyal kezdetű dalt, de most idén már mind az öten/négyen énekeltük amikor az adventi koszorú gyertyáit meggyújtjuk. Az a terv hogy Szenteste lesz egy kis családi koncert is. Az biztos, hogy Viola fog zongorázni, a többi hangszeren még dolgozunk. A lányok is lelkesek és nagyon szépen éneklik. Igen! Erről álmodoztam. 🙂

Nagyon jó lenne, még többet kifelé élni meg ezt az ünnepet. Nem rég olvastam egy elég gondolatébresztő cikket, ami arról szól, hogy milyen jelei vannak, ha a családunkat imádjuk, Isten helyett. Igaziból érintve is érzem a családunkat kicsit. Fura, mert amennyire szeretem az embereket, annyira befelé is tudok fordulni és minden figyelmem pl a testi bajaim, vagy a családom étkezés körül forog, ezzel kiszorítva a többi ember felé irányuló figyelmet, érdeklődést. Nagyon sajnálom, mert tudom, hogy ezzel akaratlanul is temérdek fájdalmat okoztam már.

Azt hiszem ezért is fontos a megelégedettség a jelenben vagy a múlt feldolgozása, a jövőhöz kapcsolódó aggodalmak elengedése, mert ezzel beragadunk, max kényelmes életet élünk, de nem tudjuk szét osztani magunkat, ami az igazi boldogságot meghozná a szívünkbe.

És most megint eszembe jutott a legnagyobb szerelmi történet. A leghatalmasabb önfeláldozás. Ami remélem titeket is megindít. 🙂

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 

Édesanya

Édesanya, aki az életét, erőfeszítéseit, minden szeretetét belém öntötte, most itt van velünk. Most nagyon jó. Azért is mert nagyon nehéz ilyen távol lenni azoktól, aki az életet adják neked.
Drága Nagymamám is nagyon hiányzik, Keresztmamám, Keresztapám, Nényikém. Egész életemben a tenyerükön hordoztak. Minden olyan dologgal elhalmoztak, ami azzá tett, aki ma vagyok. Elfogadással, biztatással, dicsérettel, gondoskodással, mesékkel, együtt töltött idővel, lehetőségekkel. Persze ajándékokkal is. Mert hogy nekem nem volt olyan sok, így jobban emlékszem rájuk, a nagy macira, a vízzel tölthető babakonyhára, a narancssárga makira, a hosszú kötött kígyóra, a sírós babára,  (Unokaöcsémre 🙂 ).

Édesanya különleges harcos. Soha nem adja fel. A fizikai és lelki teherbírását mindig a végsőkig feszíti. Kicsit mártír hajlamú, de hát ez talán együtt jár. 🙂 Most is nagyon sokat dolgozik itt nekem, ami fura egy helyzet, mert nem szeretném és persze szeretném is egyszerre. Ki ne szeretné, hogy elvégezzenek helyette mindent? 🙂 .

Ezért inkább elmegyünk otthonról és akkor ő sem csak a napi rutinba van beragadva. Meg hát amúgy is egy nagyon aktív nagymama. Szeret kártyázni, táncolni, énekelni, kirándulni, felfedezni új dolgokat.

Voltunk vele már a városban sétálni, vásárolni, karatén, tornaórán, az “iskolában”, arborétumban, múzeumban, indián faluban, cserkész vacsorán, tábortűznél, és itt együtt ünnepeltük a 68 születésnapját. Igyekeztünk kényeztetni őt finomságokkal. Hát a torta tényleg különlegesen finomra sikerült. Az én vicces férjecském először mondta, hogy majd megünnepeljük a 28. születésnapját, majd aznap köszöntötte a 18.-on, de mire a tortára került a sor már csak 8 gyertya maradt. 😀 Hát igyekszünk Jutkamamát fiatalos formában tartani. 🙂

Éljen az én kedves, jószívű, szorgalmas, szeretnivaló drága Édesanyám!

Családi nyaralás

Kicsit le vagyok maradva az élménybeszámolókkal, mert ugyan a nyár elég sűrű volt, de a tanév még sűrűbbnek ígérkezik. Minden napra van 1-2 program már. Közben kézműveskedünk, rajzolunk, színezünk és extra adag házimunkát végzünk. Egy új rendszert vezettünk be. Apa ötlete az volt, hogy ne adjunk több zsebpénzt, hanem dolgozzanak meg a gyerekek a pénzért. Erre már ugye volt próbálkozásunk korábban is. Az én ötletem meg az volt, hogy készítettem egy listát, a napi kötelező munkákról, és egy listát, a választható extra munkákról, amiért lehet pénzt kapni. Ha a kötelező nem megy egy szó nélkül, akkor nem fizetjük ki a pénzest sem.  Alapból azzal, hogy naponta van rendrakás, söprögetés máris sokkal rendezettebb minden. Ők is boldogok mert már kerestek egy pár dollárt. Én is rendezettebb és boldogabb vagyok. A rendszer arra ösztökél, hogy én is sokkal többet csináljak. Szóval ez a jelen. Aztán most kanyarodjunk vissza:

Augusztus végén elmentünk egy Biblia Központba, ami az óceán parton van. Itt voltunk: http://www.hcbible.org/ Harvey Cedars Bible Center. 4 napra mentünk, egy szobában volt a szállásunk, úgy értem 5-en voltunk együtt. Kaptunk napi 3x étkezést, voltak Biblia órák, meg a gyerekeknek is külön órák. Ezek igazán nagyon jók voltak! A gyerekeknek persze nagyon nagyon tetszett és szeretnének jövőre egy egész hétre lemenni. Nem lesz olyan hosszú a nyár, hogy minden beleférjen, amit már elterveztek… 🙂

 

Harvey Cedars a kisváros neve, ami a Long Beach Island nevű zátonyszerű szigeten fekszik. https://en.wikipedia.org/wiki/Long_Beach_Island Mi a sziget északi részén néztünk körül. A hullámok hatalmasak voltak. A központban lehetett kajakot kölcsönözni – egész nyáron erről ábrándoztam. 🙂 Ezt hála Istennek a központ partjainál lehetett használni, ami az öbölre nézett és bár sós volt, de nyugodt víz, így a gyerekeket is nyugodtan bevihettem. A mólónál sokan rákásztak, mi csak a rák ollókat gyűjtöttük, amik itt-ott hevertek. Egy elég nagy patkó alakú rákot találtunk. Már ki volt száradva. Ezt haza is hoztuk. Érdekességként pont ezen a héten volt egy bankett, amit egy új épületszárny átadásának megünnepléseként rendeztek. Kaptunk finom vacsit, és láttuk a szalag elvágást is. Utolsó napon pedig búcsúzóul egy jó kis étteremben ebédeltünk. A gyerekeknek nagyon tetszett a gluténmentes hot-dog. Nekem meg a tenger gyümölcsei. 🙂 Apa is nagyon jól lakott a szendvicsével. Tényleg jó lenne jövőre visszamenni. 🙂

Címkefelhő