KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘bizalom’

Úttörő vagy pionír

pioneer

Nem csak a mi dicső gyerekcsapatainkat hívták úttörőknek, hanem az első telepeseket, akik az amerikai vadnyugatot meghódították. Nem volt könnyű dolguk. Csupa járatlan út, műveletlen föld, mindent maguknak kellett elkészíteni.

Én is pionírnak érzem magam. Ugyan nem azért mert itt előttem senki nem járt hanem mert én még nem jártam itt és számomra ez teljesen új környezet, ahol meg kell harcoljam a magam harcait.

Mikor eldőlt, hogy kiköltözünk nagyon nem akartam eljönni. Nagyon sok aggodalom és félelem volt bennem. Féltem attól, hogy egyedül kell majd csinálnom egy csomó dolgot. Egy kedves barátunkkal beszélgettünk és azt javasolta, hogy próbáljam úgy látni ezt a helyzetet, hogy mit tudok ebből nyerni, mire lesz ez jó, hogy tudja jó irányba megváltoztatni az életemet. Kérdezte, hogy mit remélek ilyen formán ettől a változástól. Azt válaszoltam, hogy remélem, hogy önállóvá válok. Kerek szemekkel nézett rám és kicsit mosolyogva mondta, hogy szerinte máris elég önálló vagyok, határozott véleményem van egy csomó dologról és ha én szabadjára leszek engedve akkor lesz nemulass. 🙂 Ezek a szavak nagyon sok erőt adtak. Egy másik érdekes kérdése az volt, hogy a félelmeim, azok vajon a saját félelmeim vagy a mások kivetített érzései. Ezt nagyon sokszor nem olyan egyértelmű megkülönböztetni.

Nagyon érdekes élményem az volt, amikor az egyik éves értékelésemben azt emelte ki a főnököm, hogy milyen önálló vagyok. Valahogy eddig a pontig az életemben egyáltalán nem gondoltam ezt magamról. 🙂 Egy csomó olyan helyzet villant be, amikor valaki helyettem vagy nekem csinált meg valamit. Persze leginkább a családomról van itt szó. Valószínűleg ennek a mai önállóságnak a kialakulásához kellett az a 10 hónap, amit fiatal felnőttként külföldön töltöttem. Persze előtte sem voltam egy tömeg gyerek. Emlékeim szerint nem álltam be a nagy klikkesedésbe az általánosban sem. Középiskolában is inkább a különc lettem mint a bulizós. Aztán a főiskola nagyon szuper volt, élveztem az új lehetőségeket de egy magasabb cél érdekében (nyelvtanulás) kihagytam egy évet és Angliába mentem. Na ez egy igazi jó kis bulis időszak volt. 🙂

Nagyon sok érdekes dolgot hallottam Pécsi Ritától,arról hogyan alakul ki az önálló egyéniség. A kisiskolás korban kezdődik el az a folyamat, amit ő a döntésképesség kialakításának hív. Érdemes meghallgatni a következő riportot, mert nagyon jó támpontokat ad.

Döntésképesség

Sok minden előfeltétele van annak, hogy valaki jó döntést hozzon, például, hogy a szempontokat észre vegye. Ám ahhoz, hogy meg hozza magát a döntést 4 fő dologban kell erősnek lenni. Ezek a pillérek nem minden felnőttben sem vannak meg, de a személyiség fejlődése egy soha véget nem érő folyamat, értem ez alatt azt, hogy sok pozitív élmény, esetleg mások bizalma, mások támogatásával később is képessé válhatunk döntéseket hozni. A pillérek:

  • Önbizalom: legyen lehetőség megtapasztalni, hogy tudok, hibázás lehetősége, újrakezdés lehetősége
  • Önállóság: egyedül  képes vagyok rá, a sok szabály bizalmatlanságot sugall
  • Öntudat: legyek szereplője a saját életemnek, érezzem, hogy befolyásolom a környezetem, alkotás!
  • Önkontroll: saját indulatomat, hangulatomat tudom befolyásolni, lelkesíteni tudom magam 🙂

A gyerekeink életében is nagyon nagy feladat ez, de egy felnőtt számára nagyon fontos vagy az erős hit, amikor is Isten lép az őt biztató személy helyére, vagy olyan emberi környezet, amiben ezek az önerők meg tudnak erősödni.

Úgy érzem, hogy most egy olyan pontján vagyok az életemnek, hogy bízhatom abban, hogy ezek a pillérek egyre jobban megerősödnek. 🙂 Az amerikai barátnőm már szinte mosolyog azon, hogy saját gyurmával gyurmázunk, saját készítésű csokival kínálom és a saját kenyerünket sütöm. A környezetvédelem szerepe az életemben is összekapcsolódik azzal, hogy tudom, hogy befolyással lehetek a környezetemre. Vagy az egészséges életmód melletti döntés is én-erőtől függ. Képes vagyok rá és befolyással lehetek rá.

Nézzetek körül, keressetek egy kihívást és csak bátran vágjatok bele! Menni fog!

Nem saját kép :)

Nem saját kép. 🙂

 

 

 

 

Otthon is lehet

Ki gondolta volna, hogy otthon egyedül valaki megtanulhat olvasni? (Hát sok okos ember sokat gondolkozott ezen. 🙂 ) A mi környezetünkben nem igazán vannak ilyen emberek, akik bíztak volna benne, vagy elhinnék. Nekem most már a második lánykám halad ezen az úton. Sokszor a nagyobb tanítgatja. Édes drága gyerek mind. 🙂

https://www.dropbox.com/s/lhaj4rt6auvdq5u/P1120291.MOV

Kincseim

Az Úr ajándéka a gyermek

Mostanában egyre többet elmélkedem, mélázom 🙂 azon, hogy milyenek a gyerekeim. Bár így belegondolva ez már akkor kezdődött, amikor az első lánykám megszületett. Figyeltem, megfigyeltem, gyönyörködtem benne és kíváncsian lestem, hogy hogyan érik, alakul, mivé lesz. Így volt ez a többiekkel is. Olyan, mint amikor egy meglepetés ajándékot több papírba csomagoltak és rétegenként bontod ki. Nagyon izgalmas a folyamat és nem is tudod, hogy mi lesz a csomagolás végén. 🙂

Emellett Isteni ajándékét fogadni a gyereket alappozíciónak is áldás. Az egyik legfontosabb, amit egy kisgyerek már csecsemőként is megkaphat, az az odafigyelés, a tisztelet. Ugyanakkor, bizonyos elengedést is feltételez, hiszen az Úr ajándéka, az Övé volt eredetileg. 🙂 Hihetetlen milyen más perspektívát ad, ha az enyém, az én vérem, az én terhem, az én mindenem. Vagy ha úgy gondolok a gyermekemre, mint egy ajándék, amivel nem vagyok egyedül hagyva, viszont nemes feladatom a legtöbbet kihozni belőle. A gyermek boldogságára és Isten dicsőségére is. Hú ez most jó flancosan hangzott, de azt értem ez alatt, hogy arról álmodom, hogy  szeretni képes, együtt érző, segítőkész, nagylelkű, megbocsátani tudó gyerekeim lesznek majd.

Az angol Biblia azt írja, hogy Istentől kapott örökség a gyermek.  Mostanában a női Bibliaórákon arról elmélkedünk, hogy mi is Isten öröksége. Hát a legdöbbentőbb az hogy a hívő ember számára Isten saját magát adta örökségül. Számomra még azokat a lehetőségeket is jelenti, ahol jól mutathatjuk be a kegyelmes Istent. Hát bizony a gyereknevelés ebben hatalmas lehetőséget teremt. Úgy is lehet híveket szerezni, hogy mindenkinek tovább adjuk a Biblia Jóhírét, meg úgy is, ha olyan gyerekeket nevelünk, akik egy Szerető és Kegyelmes és Megbocsátó Istent ismernek meg rajtunk keresztül. Én most úgy látom a mi életünknek ez a fókusza, ez a missziós területe. 😀

Megkértem Kamillát, hogy pakolja be a mosogatógépet. Olyan gondosan és olyan kis alaposan csinálta, hogy egészen elérzékenyültem. Mert ő, az én kis intenzív gyerekem, aki sokszor mond nemet és sokszor úgy tűnik csak a baj van vele, íme milyen kis alapos lányka és én olyan sokszor nem hiszem el a jókat róla. Kiderült, hogy neki milyen sokat jelent, ha szavakkal megdicsérjük, ha kiemeljük, hogy ő milyen remek egy-egy dologban. Igyekszem mindennap valami jót megemlíteni vele kapcsolatban és akkor a kis arca felragyog és szinte szárnyal. Például egyik reggel Viola piszkálta, heccelte (ezzel jól ki is lehet hozni a sodrából), de most nem. Erre megdicsértem, hogy milyen okos volt, hogy csak úgy otthagyta Violát. Rám mosolygott: Igen anya, és nem is kiabáltam.  🙂

Azért se mosolygok

Azért se mosolygok

Viola az igazi anya típus. Kedvesen terelget, szívesen köt kompromisszumokat is és szó szerint együtt érez, azt érzi, amit a másik. Ha dühös vagy, dühös lesz, ha szomorú vagy, elszomorodik és vigasztalni próbál, ha kétségbeesel, kétségbe esik, ha sírsz veled sír, ha táncolsz, táncra perdül. Döbbenetesen másolja a hanghordozást, a kedves szavakat, a szigorú tekintetet. Most, hogy Kamillát kicsit “kiemeltük” ő is dicsérgeti. Persze néha megy a harc, de most valahogy mintha jobban megbeszélnék a dolgokat, kedvesebbek egymással.

Szeretném, ha szeretnél

Szeretném, ha szeretnél

Endre mindenki kedvence. Kamilla egyenesen megőrül érte. Viola mesét olvas neki. Ha valaki mellé odafekszik reggel, akkor annak már napsugaras reggele lesz. Amúgy édes mosolyú, cuppanós puszijú, érzékeny kis pasi. Ma leültünk egymás mellé Apával a lépcsőn, erre mögénk ment és mind a kettőnket átölelt. Nagyon szereti a nyakunkat ölelgetni. Nekem különösen a nagy anyajegyeimet szereti simogatni. Mintha az lenne neki az Anyja jegye. 🙂 Még mindig nagyon segítőkész. Bár a napokban kezdett el mindenre automatikusan nemet mondani, ha kérdezem, hogy segít-e valamiben, akkor már szalad is. Persze a szuper érzékenysége nem visel el semmi hangos szót, semmi igazságtalanságot. Ilyenkor valakinek el kell mondania a sérelmeit.

Egy imádó fotója

Egy imádó fotója

Tök jó fejek és nagyon szeretek velük lenni. Köszi az ajándékokat Uram, nekem nagyon tetszenek! 🙂

Tanulás

Homeschooling, unschooling, life long learning

Otthonoktatás, szabadon tanulás, egész életen át tartó tanulás

Találtam egy blogot (sajnos csak angolul) ahol egy olyan diplomás felnőtt ír, akit otthon tanítottak, helyesebben nem is tanították, hanem hagyták hogy maga ismerje meg a világot, úgy ahogy azt ő szeretné.  http://www.homeschoolretrospective.com/

Szeretném csak megosztani veletek, hogy milyen büszke vagyok a gyerekeimre, akik nem olyan nagyon különlegesek, meg persze fantasztikusan különlegesek is egyszerre. 🙂

chipmunkViola aki egy igen tehetséges képzőművész :), nagyon aprólékosan figyelmesen rajzol, ma kicsi amerikai mókusokat rajzolt. Kicsi füllel és csíkokkal.  Szóval elsőszülött lánykám, igazi alkotó. Nagyon szeret építeni, mindenből mindent átalakítani. Ugyanakkor folyamatosan mesét mondd. Mindenféle érdekes és kacifántos történeteket mesél vagy magának, vagy a húgának, néha nekünk is.  Írni is nagyon szeret. Azt hiszem előbb akart írni, hogy kifejezhesse magát, és így kezdett el olvasni. Most már nagyon szépen olvas, ma este ő is olvasott estimesét a kisebbeknek. Sokszor már beleviszi a hanglejtést az érzelmeket is. Írni csak nyomtatott nagybetűvel ír, ám a napokban elkezdte mondani, hogy én írjak le neki dolgokat szépen írott betűkkel és már próbálta utánozni is.  Kérdezi mi hosszú magánhangzó és egészen jól használja a mondatvégi írásjeleket is.  Ma délelőtt egy csomót méregetett, mászkált körbe és megmérte a csipőkerületemet is meg a nyakam kerületét is. Azt hiszem egyértelmű melyik lett több. 🙂

Kamillának félelmetes a memóriája, talán majd több verset is megtanítok neki majd. Egyre szebben rajzol, nagyon pontosan színez. Ügyesen számol is. Tízes számkörben elég megbízható. Mostanában elkezdték érdekelni a betűk is. Pár napja majd egy órát ült az asztalnál és kis betűlapocskákból rakta ki a különböző szavakat. Megnézte melyik a leghosszabb, legrövidebb, szép kis piramist készített a szavakból.  Aztán elolvasta, amit kirakott.

Endre a szuperman pedig már kezd beszélni. Persze már ő is ír, olvas és számol. (vicc) 😀 Csak még nem beszél folyamatosan. 🙂 Amúgy tündéri és nagyon érdeklődő.

Harcostársak

Az élet sokszor nem csak egy kaland, hanem küzdelem is, amikor a különböző nehézségek próbára teszik az embert. Én azt hiszem egyre jobb harcos leszek. A kisiskolás koromról nincs sok emlékem, volt 1-2 ambíziózus megmozdulásom, de nem emlékszem, hogy nagyon harcoltam volna bármiért is. Az első emlékem az, amikor Angliában egy finn sráccal beszélgettünk a magyar meg a finn közoktatásról és olyan hévvel vetettem bele magam a magyarázatba, hogy én is meglepődtem mennyire a szívemből fakadnak azok a gondolatok. Sajnos az akkori rendszer hiányosságai az elmúlt 18 év alatt nem sokat változotak. Most több szinten is úgy érzem, hogy szembe kell nézzek az élet kihívásaival. Elsősorban természetesen a belső ember kimunkálása révén. Igaziból pont. Minden arról szól, hogy önmagunkkal küzdünk, és aztán az adott helyzetet úgyis az alapján értelmezzük. Nagyon fontos hozzáállásbeli alapokat tanulok az utóbbi években. Azt például, hogy ha a körülményekre nézek (tárgyi vagy emberi) akkor könnyen onnan várom a megoldást. Majd ha ő kedvesebb lesz, ha majd jobban megért,  majd ha több fizetésem lesz… Így viszont biztosan kudarcra vagyok ítélve. Ekkor kezdődik el a sodródás, a tehetlenség, a kiszolgáltatottság érzése. Ha viszont megtalálom a módját, hogy én hogyan tudok a helyzeten változtatni, én miben kell másként lássak, hogy megoldódjon egy helyzet, akkor ettől viszont magabiztosabb és később erősebb leszek. Most mind a ketten próbára vagyunk téve. Olyan helyzeteket kell megoldjunk, amivel eddig nem találkoztunk még. Harcostársak vagyunk, igyekszünk. 🙂

Vízen járás

Amikor Péter a vízen járt, akkor nem tudta, hogy ez hogyan lesz lehetséges, és a történetből ki is derült, hogy csak úgy tudta kivitelezni, ha nem ezen rágódott, hanem megbízott Jézusban. Férjecském most a világ másik felén van. Olyan dolgokat kell elvégeznie rövid időn belül, amiket én innen lehetetlennek tartok. A döntés az én kezemben van. Vagy elkezdek aggódni az összes lehetséges rossz következményt előrelátva, vagy azt modom, hogy megbízok benne. Na meg persze a Jóistenben. 🙂

“Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1 Péter. 5,7)

Címkefelhő