KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘beilleszkedés’

Augusztus 2015

Nagyon fantáziátlan cím. Nincs sok energiám ezen gondolkozni most. Sűrű az élet. Hol ide megyünk hol oda, de ritkán vagyunk egy helyben.

Voltunk egy esti fürdős buliban. Ez az otthonoktatós csoportunk egyik tagja szervezte. Érdekes, amikor meghívnak egy ilyen hatalmas házba hatalmas medencével. Vegyes gondolataim vannak. Egyrészt milyen kedvesek, hogy megosztják, amijük van, de közben az is, hogy ez most mennyire magamutogatás…

Mi kedvesen elbeszélgettünk a felnőttekkel. Endi szisztematikusan elfújta az összes gyertyát. Ettek a tábortűznél sült pillecukrot (marshmallow). Érdekes kulturális különbség: a magyarok a tábor tűz körül énekelnek, meg szalonnát sütnek, esetleg a hamuban almát. Az amerikaiak szerintem csak a pillecukrot pirítják és rémtörténeteket mesélnek.   A gyerekek persze nem akartak hazaindulni, de azért 9 után már összeszedtük magunkat.

Voltunk a barátainknál BBQ buliban. Meghívtak több magyar családot vagy félig magyar családot. Ettünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, a gyerekek barátkoztak, szaladgáltak, legóztak. A házigazda azt mesélte, hogy ők minden este grilleznek. Hát érdekes módon a mi környékünkön ez nem nagyon jellemző. A környező szomszédaink nem nagyon szoktak grillezni, de bulizni is ritkán. Csöndes utcában lakunk több idősebb lakóval…

Vendégeink is voltak. Gyülekezeti házaspár, nagyon kedvesek barátságosak. 2 nagyobb gyerek mellett 2 másfél éves kis lurkó körül rohangáltak. Anyuka minden 5 percben bocsánatot kért, mert a kicsik után kellett rohangálnia. Hát most ez még nagyon nehéz lehet, mert ilyenkor alig tud az ember másra figyelni, mint, hogy nehogy kiöntsenek valamit, vagy lenyeljenek olyat, amit nem kellene. Ezzel együtt nagyon kellemes társaság voltak. 🙂 A lányaink meg kifejezetten örültek, hogy a gyülekezeten kívül is tudnak időt tölteni, jobban megismerkedni a gyerekeikkel.

Egyik este kaptam kimenőt és találkoztam az egyik szülőtársammal, akivel az otthonoktatós csoportban ismerkedtem meg. Érdekes, mert ő egy nagyon csinos nő, ha messziről nézed, akkor olyan kimértnek és távolságtartónak tűnik, de hosszú perceken át olyan figyelmesen hallgatta a mondani valómat, hogy később már kerestem a társaságát. Most hogy más keretek között is találkoztunk és megismerhettem a hihetetlen életútját örülök, hogy a sors összehozott minket. Érzem, hogy mennyivel gazdagabb az életem, hogy ismerhetem őt. 🙂

Kezdeményeztem egy találkozót a női bibliakörnek is. Kb 10 jöttek hozzánk látogatóba. Egy délelőtti kerti parti volt, sok finom étellel és jó beszélgetésekkel.

Ez egy szuper sűrű hét volt. Elmentünk a Hopatcong tóhoz a Zsófiékkal, előző héten voltunk ott egy másik magyar családdal is. Melegben nagyon kellemes a vize. Bár elég kicsinyke helyen lehet megfürdőzni. Homokos part, szép erdős környezet.

Másnap elmentünk az Óceán partra. Elvileg a szomszéd nénivel mentünk volna, de volt valami félreértés, így én elindultam a 3 gyerekkel. Sajnos elég borús idő volt, fújt a szél is. Egy gyors zivatar után összepakoltunk, aztán hazafelé olyan felhőszakadás volt, hogy nem láttam az autópályán semmit. Inkább kiálltam és mikor csendesebben esett haza autóztunk. A lányoknak nagyon tetszettek a hullámok, Endre inkább félt tőle, meg a sós víz nem is tetszett neki. 🙂

Következő nap látogatóba mentünk egy magyar családhoz. Nagyon kedvesen fogadtak minket. Velük tervezünk egy közös sátorozást a jövő hétre. A csajok a medencéjükben áztatták magukat egész délután Endre meg a lovagi felszerelésekkel meg kardokkal tőrökkel játszott. Időben haza szerettem volna indulni, de a házigazda tanácsára vártunk még, mert az egyik legnagyobb autópályán kellett volna menni, ahol hatalmas dugók szoktak kialakulni. Hihetetlen, de sokszor ez 6 + 6 pályás autópálya is bedugul. Maradtunk még és így megvendégeltek minket egy kis jókai bablevessel vacsorára. Aztán a fiúk egymással versengve ajánlgatták Endinek a kardjukat kölcsönbe. A gyerekeim a főtt ételtől olyan boldogok lettek, mint más valami pénznyereménytől. Én meg csak csodálkozom, amikor látom, hogy mennyire nagylelkűek és adakozók egyes emberek. Ez mindig nagyon elgondolkoztat, hálára indít és ösztönzőleg hat rám.

Vasárnap Zsófi barátnőmmel NY-ba szerettem volna menni egy magyar népzenei koncertre és táncbemutatóra. Elég meleg volt aznap és hát Zsófinak elég nagy pocakja, így végül is egy közeli városba mentünk egy festős buliba. Vannak itt ilyen laza helyek, ahol csoportos festegetést csinálnak az emberek. Kaptunk egy vásznat, volt egy mintakép és a csoportvezető lépésről lépésre vezetett minket.  Közben lehet beszélgetni, enni inni. Azt hiszem van még borkínálata is helynek. Mi Zsófival csak kombuchát iszogattunk. 🙂 Még egy kulturális érdekesség: mindennek van egy emléknapja, a hot-dognak, a fánknak, a mustárnak, a testvéreknek, a balkezeseknek, a lustálkodás napja, Frankenstein napja, bárminek, ami eszetekbe jut… Hát amikor Zsófival mentünk az a épp a barátság nap volt. Nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 És fel is került a kép a falra.

Aztán újabb medencés buliban voltunk. Most a női biblia kör találkozott megint. A gyerekek már egyre bátrabbak a vízben. És nagyon hálásak voltak, hogy egy másik kislány is eljött.

Aztán itthon lenni is jó. Néha lehet mosni főzni takarítani is. 🙂 Megint tartottunk egy klassz családi napot. A rendrakás után elmentünk az erdőbe, majd megnéztük a Csingiling és a Kalóztündér című filmet. 🙂 Ma Viola apával járta a nagyvárost. És már csak hármat alszunk mielőtt az Ígéret Földjére indulnánk…

Reklámok

Itt a tavasz!

Hihetetlen mennyire vártuk az idei tavaszt. Egyszer melegebb volt már az idő, aztán újra hideg, de most úgy tűnik marad a jó idő. A tulipánjaim már bimbóznak! Itt a vidámság. Először is még egy húsvéthoz kapcsolódó locsolkodók családi kép:

P1140806

A tavaszi szünet ideje alatt voltak nálunk is barátok, meg mi is mentünk látogatóba. Volt sok bandázás a gyerekek részéről. Viola kapott könyvtár jegyet, így egyszerre akár 40 könyvet is kikölcsönözhet. Ez nagyon hamar meg is történt, ugyanis ennek a sorozatnak a rabja lett hamar: http://www.rainbowmagiconline.com/ Vékonyka könyvecskék, amiknek hamar a végére ér, egyszerre akár 5-6 ot is elolvas. Nagyon érdekes. Angolul olvassa őket és úgy hogy nem kérdez semmit. Érti. Egy szót megkérdezett egyszer, nettle – csalán.
Közben a lego oldalra szoktak feltölteni képeket az építményeikről. Viola viszont nem csak kitalál új lego kombinációkat, hanem oktató képsorozatokat is szokott feltölteni, meg mostanában egy folytatásos történetet. Itt egy idézet az angolul értőknek: ezt tök egyedül írta és töltötte fel. ” Any Milo was the biggest bully in school! And Lisa didn’t dance that well. So what could she do? She can’t say that she does not wanna go to dance class, but she does not wanna go to dance class with Any! Oh no! But then there was a knock on the door! Lisa ran and opened the door and in the door was…”
Hogy még midig Violánál maradjak… mostanában adok neki homeopátiás csöppeket érzelmi problémákra. Leginkább azt láttam nála 3 területen is, hogy a nehézségek eltántorítják és feladja a nehéz dolgokat. A biciklizés már nem tetszik neki, mert egyszer csúnyán elesett, a zongorázásra is lekezdett panaszkodni, mert nehéznek találta, és a tornára is egyre többet panaszkodott, mert ott is egyszer kétszer megütötte magát. A cseppeket a zongora bemutatója előtt kezdtük. A bemutató NAGYON jól sikerült. Egy hibát sem követett el, bátran bemutatkozott. Hihetetlen volt. Azóta szinte minden nap cigánykerekezni akar, és nem csak zongorázik, hanem a kísérletezik a szintetizátorral és saját dallamokat költ. Itt van 2 videó az eseményekről.

P1140877

hát ez igen rövidecske, de azért bemutatja a lelkesedést. 🙂

P1150163

Viola kapott még egy sminkelős színezőt, ami Kamillának is borzasztóan tetszik.Mindketten nagyon sokat dolgoznak ezeken. Kamilla inkább szép harmonikus színkombinációkat csinál Viola meg variál és kísérletezik.  Ezeket a képeket készítette Kamilla:

P1150164

Kamillának nehéz az okos ügyes nővérke árnyékából kilépni. Ő nagyon szereti a tornát. Egyszer leesett a gerendáról, de legközelebb is nagy örömmel ment. Szeret a konyhában sürögni-forogni. Persze nyalakodni is, de mivel sokat van körülöttem ő az én kis jobb kezem. Hamarabb befogom mindenféle dologra, amíg Viola olvas, Endi meg mondjuk épít. Nagyon igyekszik jól viselkedni. Ezt is olyan extrém módon csinálja, hogy ha szépen akar kérni valamit akkor olyan halkan beszél, hogy nem is lehet hallani. Édes husom néha megharagudott, amikor azt mondtam, hogy ne motyogjon, mert nem értem. Ő az a tündérke, aki ha kiakad, akkor hangosan visít, és mivel mi kifejezzük a nemtetszésünket, így kétségbeesetten igyekszik kontrollálni magát, persze csak akkor ha nincs éppen érzelmileg kiakadva. 🙂 Nagyon precíz gyerek. Megkérdezi, hogy mennyi idő alatt fő meg a tészta és beállítja az jelzőt, hogy akkor majd csipogjon. A suliban például csináltak egy projektet. Karton dobozra ropikat ragasztottak. Szerintem az övé volt a legszebb, legpontosabb. Nagyon szeret számolni is. Egyre gyorsabban olvas, szerintem hamarosan már ő is folyékonyan fog olvasni. Mostanában az iskolában is jobban a lányokhoz csapódik és igyekszik barátkozni. Ettől nagyon boldog. Én is. 🙂

Endi is nagyon kis ügyes a maga szintjén. Rekord mennyiségű kirakót rak ki. Egyre nehezebbeket. Mindent csinálni akar. Most 2 napig csak bokrokat metszett a metsző ollómmal. Van kis gereblyéje, ásója, szóval ha nem homokozik, akkor jön segíteni. A ma napon is odajött: Anya, mit segíthetek neked? Mindenkivel haverkodik, a suliban is szívesen játszanak vele a nagyobb fiúk is. Sokat épít, szerepjátékozik, szeret társasozni, főzni. Minap megnéztünk egy két birkózós videót, mert szerettem volna a klasszikus birkózás alapjait megmutatni neki.

Volt egy fejleszorítós rész, meg egy lábemelős, ami nagyon megmaradt benne és utána olyan ügyesen alkalmazta, hogy csuda. 🙂 Nagyon ügyesen másolja a dolgokat már nagyon nagyon kicsi kora óta.

Itt van még egy két kép a mai tavaszi napunkról és a sátorról, amiben remélem nagy örömük lesz majd.

P1150151 P1150156 P1150157 P1150160 P1150054 P1150143

Húsvét 2015

– Feltámadt!

– Feltámadt valóban!

Az első igazi húsvéti ünneplésemen így köszöntötték egymást a keresztény testvérek. Nem azt mondták, hogy Jó napot! Vagy hogy Kellemes Húsvéti Ünnepeket! Az volt a szokás, hogy ezen a napon ilyen köszöntéssel emlékeztessék egymást erre a hihetetlen, reményteljes eseményre. A történet nem a szenvedéssel ér véget. Van happy ending!!! 😀

Idén is hihetetlen kegyelemben volt részünk, hogy valaki családunk helyett is családunk akart lenni. Kedves barátaink meghívtak minket egy nagy Húsvéti ebédre. Nem véletlen, hogy az Úrvacsora – a közös étkezés milyen fontos volt Jézus korában is, úgy érzem a mai napig is nagy közösségteremtő ereje van ennek tevékenységnek. Érdekes hogy itt Amerikában ezt még nagyobb tökélyre fejlesztették. Úgy értem, hogy nagyon sok közös ebéden voltunk már, ahova mindenki vitte a legjobb receptjét, hogy megossza másokkal az alkotását, az áldásait, az ételét. Itt az idő, hogy én is beszerezzek olyan edényeket, amiben cseppmentesen el lehet utaztatni a finomságokat. 🙂

Nagyon hálásak vagyunk a mai kényeztetésért is, közös nevetésért, ölelésekért, sok-sok műanyag tojásért, mókáért.

Feltámadt! Emlékezzetek, a jelen keserűség és fájdalom nem tarthat örökre, feltámadt.

https://www.youtube.com/watch?v=NyPBVwOCYmM

 

 

 

Egynapos iskola

Az otthonoktatós kalandunk nem egy előre eltervezett terv alapján megy. Főleg mivel mi a szereplők is folyamatos változóként szerepelünk benne. Nagyon fontos szempont hogy folyamatosan figyeljük a gyerekeket, hogy mire van szükségük. Ha kell akkor készek vagyunk változtatni a tanulási módunkon. Tavaly tavasszal felmerült, hogy esetleg iskolát kezdenének a lányok, főleg Viola. Akkor lendült bele az angol tanulásba és kezdett társaságra vágyni. Már tavaly is meglátogattunk egy-két co-op-ot. Így hívják itt azokat az otthonoktatós csoportokat, ahol az otthonoktatott gyerekek (szüleik jelenlétével) együtt tanulnak. Az egyik az 5 napos volt, és ebből kifolyólag elég drága, egy másik, meg elég szabad és pont e miatt talán kicsit kaotikus is. Nyár végén találkoztunk egy két családdal, akik a közelben laknak.

A gyülekezetünkben van egy kedves család, akikkel már első alkalommal megismerkedtünk. Mind a 4 gyermeküket otthonoktatták/-ják. Ketten már főiskolások, 2-én még gimnazisták. Szóval már elég régóta tapossák ezt az utat. A hölggyel jobban is megismerkedtem a női órákon. Valami oknál fogva különleges figyelemmel tüntettek ki minket, meghívtak húsvétra, kaptunk tőlük egy asztalt is, és többször beszélgettünk is. Nyár végén megkerestem Lorraine-t, hogy adjon tanácsot merre induljunk el. Hátha vannak kapcsolatai, vagy ismer csoportokat, akikhez csatlakozhatnánk vagy csak ennyi év tapasztalatával tud valami jótanácsot mondani.

Mi ketten a Kedvesemmel sem vagyunk teljesen egy állásponton minden elméleti tanulási módszert tekintve. Én nagyon kiváltságosnak érzem magunkat, hogy itt New Jersey-ben az unschooling irányzatot is szabadon követhetjük. Ez viszont a szülő részéről hatalmas bizalmat szavaz a gyereknek. Én igyekszem sok szabadságot adni a gyerekeknek, pl Endrétől soha nem tiltottam a kést. Bármilyen kicsi volt megvártam, hogy kérésre odaadja, nem vettem ki a kezéből. Engedtem, hogy kalimpáljon vágjon vele. Nagyon ügyesen vág. 😀 Sokkal ügyesebb mint más 3 éves.  A lányoknak megengedem, hogy főzzenek. Az elején persze mellettem, de Viola már többször készített meglepetés reggelit legyen az  rántotta, tükörtojás, szendvicsek. Nagyon sok mindenben segít nekem! Nagyon szeret szervezni. Ma reggel is látni kellett volna hogy menedzselte az elindulásunkat. 😀
– Anya, megvan a kulcsod?  Betetted a kulacsunkat? Endre, vedd fel a papucsodat. Kamilla, légyszíves ezt a táskád vidd a kocsiba.
Néha ugyan szankciókat is akar szabni a kisebbeknek, amit azért vissza kell fogni, de alapvetően ügyesen szervez.

Szóval bizalom. Ez iszonyú fontos. Elengedés: meg fogja tanulni, magától is. Kísérletezik és majd megtanulja, hibázik és majd legközelebb jobban csinálja.

Azt hiszem Apa, akit nagyon tisztelek, hogy azt a merész döntést meghozta, hogy Amerikába költözzünk, vállalta, hogy a komfortzónájából kilépjen, valami ismeretlenbe belevetette magát, szóval mindezekkel együtt még jobban érzi magát ha a tanulási folyamat valamelyest szervezve van, azzal szemben hogy teljesen a gyerekre van bízva. Ezért kezdtem el olyan formát keresni, ahol szervezettebben folyik a tanulás.

Augusztusban felgyorsultak az események. Lorraine-nak volt egy olyan ötlete, hogy csatlakozhatnánk az ő tanulócsoportjukhoz. Ment egy pár email, találkoztunk a csoport vezetőivel, elbeszélgettünk. Nagyon meglepő módon, akkora szeretettel és biztatással és pozitív visszajelzésekkel fogadtak, hogy az zavarbaejtő volt. A gyerekeim tündériek, én pedig egy kincs leszek. Első beszélgetés után, még ki sem töltöttem a jelentkezési lapot, amikor 2 órának a levezetését megkaptam. Szürreális. Hirtelen úgy tűnt, hogy egy tökéletes kapcsolódás történt. Én nagyon szimpatikus voltam, ők nagyon kedvesek, így szeptember 5-én elmentünk az első iskolás napunkra a Vine Co-op-ba. Viola nagyon lelkes volt és nagyon tetszett neki, ma volt a 2. nap és azt kérdezte, hogy miért nincs ilyen a hét minden napján?  🙂 Endre is nagyon jól érezte magát. Semmit nem nyöszörgött az itthoni nyöszörgéséhez képest. Kamilla az aki nehezen alkalmazkodik minden helyzetben. Ő is alapvetően pozitívan nyilatkozik, bár nem minden órát kedvel ugyanannyira.

Itt vagyunk helyileg: www.washingtonvalleychapel.org

Már nagyon késő van. Majd folytatom még a beszámolót.

 

Mi történik?

Az élet sok kis apró pillanatból áll. Olyan pillanatokból, amiket élvezni kell, megélni és néha bölcsen túlélni. Sokszor a múlt és a jövő olyan erővel rohan meg minket, hogy szinte lehetetlen a jelent megélni.

moments

Múlt

Visszanézve kicsit olyan mintha a múltat (Magyarország) kivágtam volna, talán annyira el is szeparáltam, hogy ne a fájdalomba éljek, mintha nem is lenne. Hátrahagytam a hazám, a házunkat, a családot, a barátokat… az életünket.

Jövő

Május végén hazarepülünk 7 hétre.  Nagyon intenzív a jövő jelenléte: a tervezés, a programok szervezése miatt. Az is ott zakatol, hogy mi lesz 5 év múlva, mi lesz 15, 25 év múlva… az örökkévalóságban

Jelen (olyan nincs is, már el is múlt) 🙂

A jelen figyelmem sok százaléka az egészségmegőrzés és egészséges életmód körül forog. Valahogy belém ragadt az a gondolat, hogy a boldogság keresés egyik lépése a megfelelő egészségi állapot. Nagyon frusztrált korábban, amikor azzal szembesültem, hogy a szervezetet a hormonok rángatják ide-oda (így éreztem) és most ugyan ekkora lelkesedéssel vetem magam arra a témára, ami a hormonháztartás rendbehozatalával foglalkozik. Közben újra gyülekezetbe járunk, Isten nyilvánvalóan szólni akar hozzám. 🙂 Évek óta az életemben lebegő kérdések, most hirtelen az arcomba vágódnak.

  • Isten miért teremtette a hormonokat?
  • Miért kaptam bizonyos lelki ajándékokat, ha olyan helyzetben vagyok, hogy nem is használhatom?
  • Hogyan szerethetek mindenkit egyszerre a neki megfelelő módon?
  • Lehetséges életcél, hogy nagymama szeretnék lenni?
  • Igaz-e, hogy ahogy a világot érzékelem az tulajdonképpen a belsőm tükre?
  • Hogyan tudnám még jobban kifelé élni az életem?
 Az elmúlt pár nap pillanatai

Minden héten megyünk a  könyvtárba, a női bibliaórára, találkozunk a Zsófiékkal, kirándulunk érdekes helyekre. Sokat főzünk, sokat eszünk. A Kedvesemmel sétálgatunk, randizunk, holnap éppen Suzan Vega koncertre megyünk. 🙂

Kép

Tavaszi hangulat

Méregtelenítek

Ettől kicsit beteg vagyok, kicsit türelmetlen, kicsit kiszámíthatatlan.

Reménykedem, hogy ha vége lesz már csak egészséges leszek. 🙂

Tavaszi képek:

 

Ígéret

Viola 8 éves!

Ez döbbenetes. Magas, szépséges, önálló, odafigyelő, játékos, kreatív hölgy lett.  Emlékszem az örömre, amit akkor éreztem, amikor megszületett. Bár sok akadály volt az életünkben, mire megszületett (vagy talán éppen ezért) határtalan örömöt éreztem, amikor a kezemben tarthattam.

A szülinapján itthon ünnepelgettünk.

P1120371 (800x600) P1120372 (800x600) P1120373 (800x600) P1120374 (800x600) P1120378 (800x600) P1120381 (800x600) P1120383 (800x600) P1120384 (800x600) P1120386 (800x600)

Beszéltünk a nagyszülőkkel skype-on. Finom puncstortát ettünk. A tetejére nem akartam cukormázt, így céklával színezett pudingos krém lett rajta. A sok könyv mellett ez egyik nagy kedvence a scrapbook lett. Ez egy fényképes emlékkönyv, amit mindenféle matricákkal és egyéb sablonokkal lehet dekorláni.  Rögtön el is készítette a saját oldalát. 🙂

6 éves kora óta megszerveztem neki a szülinapi gyerekzsúrokat. Amikor kiderült, hogy kiköltözünk, az egyik félelme az volt, hogy nem lesznek majd barátai, és amikor elérkezik a születésnapja, akkor majd ki lesz ott a szülinapi buliján? Akkor megígértem neki, hogy mindent megteszek azért, hogy legyen egy jó kis szülinapi bulija. 🙂

4 éves volt, amikor felfedeztem, hogy a játszótéren maga köré gyűjti a gyerekeket és elkezdi szervezni a játékot. Szegényke az óvodában 3 év alatt 3 csoportban volt. A végére már egészen hamar tudott kapcsolatokat kiépíteni, de most úgy tűnik nem ragaszkodnak hozzá a barátok nagyon. Itt is nagyon hamar megtalálja a hangot a kicsikkel és a nagyobbakkal is. Én nem aggódtam annyira, hogy lesz-e itt majd barátja. 🙂

4 családot hívtunk meg és összesen 10 kisgyerek jött el. Ebből egy kisbaba. 🙂

P1120513b

Itt voltak a gyülekezeti barátaink, az otthonoktatós barátaink, a szomszéd kislány és a másik magyar amerikai család, akiket megismertünk.

P1120409 (800x600)

Az elején finomságokkal vártuk a vendégeket. Volt bólé, amit nem tudtak mire vélni, így sok megmaradt. Volt kelt tésztában kisütött virsli, ez mind elfogyott. Volt kígyószendvics, meg kekszek. Utána képkereteket készítettek a gyerekek, amibe kinyomtattunk egy csoportképet és ezt a buli végén hazavihették.

P1120509 (800x600)P1120510 (800x600)

Szépséges playmobil figura volt a torta dísze. Ez látszik, hogy mind a két kislánynak nagy örömet okozott. 🙂 

P1120517 (800x600) P1120519 (800x600) P1120504 (800x600)

A torta bontás után két szinten folyt a móka. Fent arcfestés volt, lent pedig Angry Birds célba dobás.

P1120539 (800x600) P1120536 (800x600)  P1120481 (800x600) P1120424 (800x600)

A kicsit hamar feltalálták magukat és a végére a nagyok is felszabadultak. A fiúk a konzervdobozokat dobálták a lányok meg egymást pingálták ki a végén. 🙂

P1120529 (800x600)

Viola nagyon élvezte a nyüzsgést. Kivágtunk mindenféle vicces kelléket a vicces fotózásainkhoz. Most így a résztvevő felnőtteket is felrakhatom inkognitóban. (hihi)

P1120520 (800x600) P1120521 (800x600) P1120524 (800x600) P1120525 (800x600) P1120526 (800x600) P1120527 (800x600) P1120528 (800x600)

Itt vannak a képek az előző napi tesztelésről is:

P1120389 (800x600) P1120390 (800x600) P1120391 (800x600)

Mind nagyon jól éreztük magunkat. Reméljük jövőre is minden hasonlósan jól alakul.

Isten éltesse a drága kis nagylányomat.

Címkefelhő