KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘barátok’

Egy új keret

Nagyon sűrű volt a május. Kedves Szerelmes úgy döntött, hogy vegyünk házat. Iszonyúan lefárasztott a folyamat, többször összeomoltam, hogy úgyse találunk olyat, ami igazán jó lenne. Végül is találtunk egy olyat, ami mind a kettőnknek tetszett. Érdekes folyamat az amerikai házvásárlás, egy újabb új tapasztalat. Augusztus közepén költözünk egy közeli városba a saját házunkba. Szóval ezt lerendeztük, aztán május végén Magyarországra utaztunk.

Annyi sok dolog történt velünk, hogy az majd egy külön történet lesz. Az egyik első élményem az volt, hogy elmentem egy Pécsi Rita előadásra. Ez annyira kell a lelkemnek, hogy semmiképen nem hagyhattam ki. Az előadás címe: Önbizalom, önértékelés, önbecsülés. Ez is nagyon jó volt, szerezzétek meg, ha tudjátok. Itt valami hasonlót lehet meghallgatni: http://pecsirita.csrt.hu/wp-content/uploads/2013/02/RadioAktiv_Suliora_2013-02-28.mp3

A sok praktikus tanácsból, hadd emeljek ki egyet. Az újrakeretezés képessége, az a képesség, ami segít egy egy helyzetet más szemszögből látni, ha sikerül megváltoztatnod a meglátásodat egy két dologgal kapcsolatban, belehelyezkedni egy másik helyzetbe és újraértékelni a dolgokat, akkor megtalálhatod az örömöt az új helyzetben is. Ezzel az élménnyel pedig az önbizalmad, önbecsülésed is nő.

Biztosan azt gondoljátok, hogy nekem, nekünk erre sok lehetőségünk van. Hát valóban sokszor van “újratervezés” az életünkben, de ha nem is ekkora változásokkal kell szembenézzél, akkor is jó az ha egy helyzetet máshogy is átgondolsz, igyekszel egy másik ember szemszögéből megvizsgálni.

A magyarországi utazásaink számomra legfontosabb célkitűzése a kapcsolattartás. Az, hogy a gyerekek a rokonaikkal, barátaikkal kapcsolatban maradjanak, az hogy én is a családommal, barátaimmal, kedvenc helyeimmel, a hazámmal kapcsolatban maradjak. Kapcsolatban maradni mindig egy tudatos döntés, még azokkal is akikkel egy fedél alatt élünk. Egy kapcsolat elvesztése pedig számomra mindig elég fájdalmas. A mostani utazás sommájára is felkerült, hogy kivel milyen kapcsolatot tudtam fenntartani, kiépíteni, helyreállítani.  És ilyenkor szomorúan el is gyászolom a fájdalmasan véget ért kapcsolataimat. Lehet hogy néha többet meditálok ezen, mint kellene, végül is el kell tudni engedni ezeket is…

Az itteni barátaim nagy szeretettel fogadtak és örömmel várnak mindig engem. 🙂 Újrakeretezés.

Mennyből az angyal

eljött hozzátok.

Miért is jött az angyal: hogy örömhírt hozzon, hogy Isten békét akar kötni az emberekkel. Ezért önmagát hatalmasságától megfosztva, egy csöppnyi gyermek formájában megjelent. A szabad élet reménye megszületett.

Sokszor önmagunk fájdalmának, saját negatív gondolatainknak a rabjai vagyunk. Kamillával arról beszéltünk, hogy akkor szokott veszekedés lenni, ha valaki vagy mind a két személy csak a saját igényeire figyel. És micsoda erő van az önfeláldozásban. Itt vissza is kanyarodtunk a reménységhez, aminek a világra jöttét ünnepeljük.

János 15:13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.

Most nagyon jó volt a Karácsonyi készülődés. Úgy éreztem, hogy már hetek óta Karácsony van. Igyekeztem apró kis célokat kitűzni és minden nap örülni egy kis eredménynek. Volt Adventi várakozás is, volt izgalmakkal teli készülődés, sok-sok éneklés. Endi ma megkérdezte, hogy én honnan tudom a Kiskarácsony kezdetű dalt. 🙂 Angol és magyar dalokat felváltva énekelünk. https://www.youtube.com/watch?v=4Zh-yR0pbmU
Violával előadtuk a zongora bemutatóján a Mennyből az angyalt. Nagy sikerünk volt! 🙂 betlehemesA lányok maguk is sok karácsonyi dalt tanultak, mert a cserkészet szervezésében Betlehemes játékban vettek részt. Nagyon szépen megtanulták a szövegüket is és a dalokat is. Büszkék vagyunk rájuk és ők is magukra. Nagyon nagy élmény volt nekik ez a szereplés.

Úgy érzem, most nem stresszeltem túl az előkészületeket. A lányok hihetetlen sokat segítettek, nagyon sokat takarítottak, sütöttek, nyalakodtak. 🙂 Attól, hogy nem kell egyedül csinálnom mindent, máris nyugodtabb voltam. Kivéve a 24. estét, az ételt lehetett volna még finomabbra csinálni, bár senki nem panaszkodott. 🙂 Összesen pedig  sütöttünk mézeskalácsot a szomszédoknak, mézeskalácsot magunknak, szaloncukrot, karácsonyi kalácsot, karácsonyi tortát. A barátokhoz vittünk töltött káposztát.

Érdekes, mert idén többet elvégeztünk, mint máskor, kevesebbképeslap izgalommal. Egy dologban viszont nagyon lemaradtunk, semmi vagyis semmi karácsonyi lapot nem küldtünk. Ez tavaly már jobban sikerült, de idén ez sajnos lemaradt. 😦 Vegyétek úgy hogy ezt a lapot megkaptátok tőlünk. Hát jövőre maradnak a pókhálók és kiküldjük a lapokat. 🙂 Amúgy sokatok eszembe jutott, (remélem a gondolatposta megérkezett). Azoknak pedig végtelen hálás vagyok, akik a gyönyörű étkészlettel megáldottak minket. Ettől még emelkedettebb hangulatba kerülünk. Valamint, amikor mosogatom ezeket a szépségeket, sorra eszembe jutnak azok, akiktől kaptam. 🙂 KÖSZÖNÖM. Még egyszer és még majd sokszor.

A gyerekek nagyon örültek az ajándékoknak. Annak ellenére, hogy lego-t szeretett volna mindegyik és a szülő kupaktanács úgy döntött, (na jó inkább én) hogy lego-t mi nem veszünk. Egymásnak vettek kis lego szetteket, annak nagyon örültek. Nekünk pedig teret adott ez, hogy kreatívabbak legyünk. Kamilla volt nagyon édes, ahogy ezekkel a kifejezésekkel bontogatta a csomagokat: ah, oh, pont ezt szerettem volna!

Együtt vagyunk, egészségesek vagyunk, meleg étel van az asztalon, társasjátékozunk, énekelünk, nem fázunk. A szívünket is puhítja és melengeti Isten minden szerető üzenete. Hálásak vagyunk. Boldogok.

Augusztus 2015

Nagyon fantáziátlan cím. Nincs sok energiám ezen gondolkozni most. Sűrű az élet. Hol ide megyünk hol oda, de ritkán vagyunk egy helyben.

Voltunk egy esti fürdős buliban. Ez az otthonoktatós csoportunk egyik tagja szervezte. Érdekes, amikor meghívnak egy ilyen hatalmas házba hatalmas medencével. Vegyes gondolataim vannak. Egyrészt milyen kedvesek, hogy megosztják, amijük van, de közben az is, hogy ez most mennyire magamutogatás…

Mi kedvesen elbeszélgettünk a felnőttekkel. Endi szisztematikusan elfújta az összes gyertyát. Ettek a tábortűznél sült pillecukrot (marshmallow). Érdekes kulturális különbség: a magyarok a tábor tűz körül énekelnek, meg szalonnát sütnek, esetleg a hamuban almát. Az amerikaiak szerintem csak a pillecukrot pirítják és rémtörténeteket mesélnek.   A gyerekek persze nem akartak hazaindulni, de azért 9 után már összeszedtük magunkat.

Voltunk a barátainknál BBQ buliban. Meghívtak több magyar családot vagy félig magyar családot. Ettünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, a gyerekek barátkoztak, szaladgáltak, legóztak. A házigazda azt mesélte, hogy ők minden este grilleznek. Hát érdekes módon a mi környékünkön ez nem nagyon jellemző. A környező szomszédaink nem nagyon szoktak grillezni, de bulizni is ritkán. Csöndes utcában lakunk több idősebb lakóval…

Vendégeink is voltak. Gyülekezeti házaspár, nagyon kedvesek barátságosak. 2 nagyobb gyerek mellett 2 másfél éves kis lurkó körül rohangáltak. Anyuka minden 5 percben bocsánatot kért, mert a kicsik után kellett rohangálnia. Hát most ez még nagyon nehéz lehet, mert ilyenkor alig tud az ember másra figyelni, mint, hogy nehogy kiöntsenek valamit, vagy lenyeljenek olyat, amit nem kellene. Ezzel együtt nagyon kellemes társaság voltak. 🙂 A lányaink meg kifejezetten örültek, hogy a gyülekezeten kívül is tudnak időt tölteni, jobban megismerkedni a gyerekeikkel.

Egyik este kaptam kimenőt és találkoztam az egyik szülőtársammal, akivel az otthonoktatós csoportban ismerkedtem meg. Érdekes, mert ő egy nagyon csinos nő, ha messziről nézed, akkor olyan kimértnek és távolságtartónak tűnik, de hosszú perceken át olyan figyelmesen hallgatta a mondani valómat, hogy később már kerestem a társaságát. Most hogy más keretek között is találkoztunk és megismerhettem a hihetetlen életútját örülök, hogy a sors összehozott minket. Érzem, hogy mennyivel gazdagabb az életem, hogy ismerhetem őt. 🙂

Kezdeményeztem egy találkozót a női bibliakörnek is. Kb 10 jöttek hozzánk látogatóba. Egy délelőtti kerti parti volt, sok finom étellel és jó beszélgetésekkel.

Ez egy szuper sűrű hét volt. Elmentünk a Hopatcong tóhoz a Zsófiékkal, előző héten voltunk ott egy másik magyar családdal is. Melegben nagyon kellemes a vize. Bár elég kicsinyke helyen lehet megfürdőzni. Homokos part, szép erdős környezet.

Másnap elmentünk az Óceán partra. Elvileg a szomszéd nénivel mentünk volna, de volt valami félreértés, így én elindultam a 3 gyerekkel. Sajnos elég borús idő volt, fújt a szél is. Egy gyors zivatar után összepakoltunk, aztán hazafelé olyan felhőszakadás volt, hogy nem láttam az autópályán semmit. Inkább kiálltam és mikor csendesebben esett haza autóztunk. A lányoknak nagyon tetszettek a hullámok, Endre inkább félt tőle, meg a sós víz nem is tetszett neki. 🙂

Következő nap látogatóba mentünk egy magyar családhoz. Nagyon kedvesen fogadtak minket. Velük tervezünk egy közös sátorozást a jövő hétre. A csajok a medencéjükben áztatták magukat egész délután Endre meg a lovagi felszerelésekkel meg kardokkal tőrökkel játszott. Időben haza szerettem volna indulni, de a házigazda tanácsára vártunk még, mert az egyik legnagyobb autópályán kellett volna menni, ahol hatalmas dugók szoktak kialakulni. Hihetetlen, de sokszor ez 6 + 6 pályás autópálya is bedugul. Maradtunk még és így megvendégeltek minket egy kis jókai bablevessel vacsorára. Aztán a fiúk egymással versengve ajánlgatták Endinek a kardjukat kölcsönbe. A gyerekeim a főtt ételtől olyan boldogok lettek, mint más valami pénznyereménytől. Én meg csak csodálkozom, amikor látom, hogy mennyire nagylelkűek és adakozók egyes emberek. Ez mindig nagyon elgondolkoztat, hálára indít és ösztönzőleg hat rám.

Vasárnap Zsófi barátnőmmel NY-ba szerettem volna menni egy magyar népzenei koncertre és táncbemutatóra. Elég meleg volt aznap és hát Zsófinak elég nagy pocakja, így végül is egy közeli városba mentünk egy festős buliba. Vannak itt ilyen laza helyek, ahol csoportos festegetést csinálnak az emberek. Kaptunk egy vásznat, volt egy mintakép és a csoportvezető lépésről lépésre vezetett minket.  Közben lehet beszélgetni, enni inni. Azt hiszem van még borkínálata is helynek. Mi Zsófival csak kombuchát iszogattunk. 🙂 Még egy kulturális érdekesség: mindennek van egy emléknapja, a hot-dognak, a fánknak, a mustárnak, a testvéreknek, a balkezeseknek, a lustálkodás napja, Frankenstein napja, bárminek, ami eszetekbe jut… Hát amikor Zsófival mentünk az a épp a barátság nap volt. Nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 És fel is került a kép a falra.

Aztán újabb medencés buliban voltunk. Most a női biblia kör találkozott megint. A gyerekek már egyre bátrabbak a vízben. És nagyon hálásak voltak, hogy egy másik kislány is eljött.

Aztán itthon lenni is jó. Néha lehet mosni főzni takarítani is. 🙂 Megint tartottunk egy klassz családi napot. A rendrakás után elmentünk az erdőbe, majd megnéztük a Csingiling és a Kalóztündér című filmet. 🙂 Ma Viola apával járta a nagyvárost. És már csak hármat alszunk mielőtt az Ígéret Földjére indulnánk…

Magyarországi nyaralás 2015

Nagyon örültünk idén is, hogy hosszabb időt a hazánkban töltöttünk. Sokan kérdezték, hogy hogy érezzük magunkat külföldön és őszintén azt mondhatom mindenkinek, hogy nekünk a legjobb :), mert itt is jól érezzük magunkat és ott is jó az életünk. Hatalmas áldás ez. Isten ajándéka, az is ha az ember megtalálja az öröme forrását az adott helyen és helyzetben. És természetesen az is hatalmas áldás, hogy jelenleg ennek a szabad országnak a sok előnyét élvezhetjük. A magyarságom ezzel együtt bennem van a testemben a véremben, a lelkemben, soha nem is tudnám kiszakítani, nem is akarnám. Nagyon nagy áldás volt a családdal újra együtt lenni, mindenkit megölelgetni, együtt enni, mosogatni, táncolni. 🙂 Nagyon jó érzés volt újra közösségben lenni keresztény testvérekkel, ősrégi barátokkal. 🙂 Hát… egy kicsit keserédes volt a régi házat újralátni. Hatalmasat nőt a gyümölcsfa és gyönyörűséges volt a rózsabokor, amit a legutolsó tavasszal ültettem, a futórózsáról nem is beszélve, ami már a terasz tetején virít. Szeretem a rózsákat. 🙂

Nagyon teszik Csömör, tetszenek a látható fejlesztések, a klassz kezdeményezések, a falunapok, az Úrnapi virágszőnyeg. Szomorúan hallottam a politikai viszálykodásokról. A magyar mentalitásnak ez a része nem annyira rezonál velem, mint amennyire elszomorít. Hát igen, a sok áldás mellett, szomorkodtam is, ahogy Budapestet jártam. Hirtelen megcsapott a gondolat, hogy ha nem lesz itt valami radikális pozitív átalakulás, akkor lehet, hogy még sokáig nem térünk vissza. Írtam pár gondolatot is, ahogy a belvárosban sétáltam, ne haragudjatok, angolul:

As I go around, I just feel to cry as if you know someone you love is going to die.

Nagyon jó dolog volt ismerős környezetben lenni. Tavalyhoz képest most még jobb is volt. Tudtam mire számítsak, a lakótelepre, a nagyváros forgatagára. Élveztem a BKV bérletemet, egy innen-oda buszozgattam, vonatoztam, metróztam. 🙂 Sokat jártam a Lidlbe. 🙂 Szeretem a Lidlt. 😀

A gyerekek nagyon élvezték, hogy a nagyszülők hol így, hol úgy, hol ezzel hol, azzal kényeztették őket. Én is élveztem, hogy szinte szingliként szervezhettem a találkáimat a barátokkal. 🙂 Találkoztam Pécsi Ritával, nagyon jó volt az előadása is, amit hallottam. (Mese, játék, zene – ezt talán majd még kifejtem 😉  Voltunk Tatán a várjátékokon, voltunk Lipóton a Lipóti Kempingben, na meg a pékségben. 🙂 Voltunk Mártélyon a Tisza-parton. Megünnepeltük Micike szülinapját, kisebb váratlan fordulatokat leküzdve. Találkoztunk a Miklós unokatesókkal. Nyaraltunk Gyopároson. Találkoztunk régi új kisbarátokkal. Meg persze a manók még sok ezer helyen voltak, mint pl Csodákpalotája, vasúttörténeti park, játszóház, Szemlő-hegyi barlang, leányfalui strand meg ilyenek.

Igaziból főleg Viola fejezte ki, hogy milyen jó lenne kombinálni a két világot. Pl költözzenek Amerikába a rokonok, miért kell az unokatesókat hátrahagyni, éljünk egy évet itt egy évet ott.

Én teljesen jól éreztem magam végig. Az utolsó napok persze stresszesek voltak, de csak az utazás meg a változás miatt. Már várom a jövő évi utazást. Lehet, hogy a Kedvesem is ott lesz. 😉 Lehet, hogy legközelebb osztozik a sok örömteli élményben amiben részem volt. ❤

Szeretet nyelvek

Gary Chapman írt egy könyvet 1992-ben, a címe: Az öt szeretetnyelv. Itt egy kis bevezető a Wikipédiából:

Chapman a személyes szeretetnyelvünket az idegen nyelvhez hasonlítja. Ha két eltérő anyanyelvvel rendelkező ember találkozik, csak nehezen vagy egyáltalán nem jön létre a kommunikáció közöttük. Ha egyikük megtanulja a másik nyelvét, akkor lehetővé válik a társalgás, de nehéz helyzetekben az idegen nyelv nem pótolhatja az anyanyelvet. Vagyis az optimális kommunikáció csak akkor jön létre, ha mindkét fél megtanulja a másik anyanyelvét – azaz szeretetnyelvét.

Egy másik szemléletes hasonlata szerint személyiségünk egy motorhoz hasonló, amelynek rendszeresen szükség van üzemanyagra ahhoz, hogy megfelelően működjön. A házasságban a házastársak feladata nem más, mint egymás szeretettankjának a feltöltése. A félreértések, csalódások és házassági problémák hátterében az áll, hogy szeretetünket nem partnerünk szeretetnyelvén fejezzük ki.

Az öt szeretetnyelv a következő:

  • Elismerő szavak
  • Minőségi idő
  • Ajándékozás
  • Szívességek
  • Testi érintés

Ezek közül mindannyiunknak van egy elsődleges szeretetnyelve, amely mélyebben hat ránk az összes többinél. Hasonlóan, ha nem beszéljük párunk elsődleges szeretetnyelvét, akkor ő valószínűleg nem érez kellő szeretet, még akkor sem, ha a többi nyelvet jól “beszéljük”

Részletesebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t_szeretetnyelv 
vagy a Harmat kiadótól meg lehet rendelni a könyvet is

Az_5_szeretetnye_552e6906c7665_120x1000

Persze már akkor is nagyon érdekes volt ez számomra, amikor megismerkedtem a férjemmel. Valahogy be is kalibráltam mind a kettőnket. 🙂 Haha, most meg majd jön az komikus eset amikor sok év házasság után kiderül, hogy mégse vajasan szereti a másik a pirítósát. 🙂

Hát kérem szépen most itt veszek egy nagy levegőt leírom, hogy mi jött ki ezen az online teszten, vicces módon 2x nekifutással is ugyanaz. 🙂

1. helyezett: Elismerő szavak ÉS Minőségi idő

2. helyezett Testi érintés

3. helyezett: Szívességek

4. helyezett: Ajándékozás

A legmegdöbbentőbb számomra, hogy egyáltalán nem ezt vártam. Valami egészen más sorrendet gondoltam magamról. Az fura, hogy az első kettőre ugyanannyi pontot kaptam, nem tipikus.

Minden esetre ez az AHA élmény ma nagy lendületet adott nekem. Ha megtalálom, hogy mivel tölthetem fel a szeretettankomat, vagyis jobban kommunikálom ezt a körülöttem élő felé, akkor talán végre közelebb vagyok a kiegyensúlyozott boldog élet eléréséhez. 😀 Különben is azt szokták mondani, hogy merjünk nagyot álmodni. Hát én most ez teszem.

132

Most pedig külön hálás köszönetet mondok azoknak, akik a magyarországi utazásunk alatt kitüntettek a figyelmükkel, meghallgattak, próbáltak megérteni, kedves szavakkal biztattak, visszamosolyogtak. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a külön kettesben tudtam sok barátommal találkozni. Örülök, hogy anyukám dicsérgette a gyerekeimet, mert azzal engem is megdicsért. 🙂 Szuper jó volt, hogy sokan eljöttek a szülinapi bulimba, de még külön is sokat beszélgettem volna szívesen mindenkivel. Kincsként őrzöm az együtt töltött pillanatokat és az egyik Hollóházi tálam aljára rá is fogom írni, hogy kiktől kaptam, mert végtelenül hálás vagyok azért nagy ajándékért is.

erika

A mai tanulság, hogy sose késő megismerni magunkat. 😀

Oh, mammy, oh mammy mammy blue

 

Ezt a dalt hallgattam sokat gyerek koromban. Nagymamám egyik kedvence volt ez a dal. Most talán aktuális is. Én is kicsit blue vagyok, kicsit szomorka. Járok kelek és könnyel telik meg a szemem, a szívem. Ölelgetem a barátaimat, akik úgy szorongatnak néha, hogy nem is értem… Nagyon boldog vagyok, hogy Édes 96 éves Mamámhoz visszatérhettem.

Isten tudja mi a terve az életemmel… Olyan sokan menekülnek ebből az országból, olyan sokan szomorkodnak, tüntetnek és én meg csak nyelem a könnyeimet. Mi lett az én drága kis hazámmal!!

Áldjon vagy verjen sors keze itt élned, halnod kell.

Agh.

Itt a tavasz!

Hihetetlen mennyire vártuk az idei tavaszt. Egyszer melegebb volt már az idő, aztán újra hideg, de most úgy tűnik marad a jó idő. A tulipánjaim már bimbóznak! Itt a vidámság. Először is még egy húsvéthoz kapcsolódó locsolkodók családi kép:

P1140806

A tavaszi szünet ideje alatt voltak nálunk is barátok, meg mi is mentünk látogatóba. Volt sok bandázás a gyerekek részéről. Viola kapott könyvtár jegyet, így egyszerre akár 40 könyvet is kikölcsönözhet. Ez nagyon hamar meg is történt, ugyanis ennek a sorozatnak a rabja lett hamar: http://www.rainbowmagiconline.com/ Vékonyka könyvecskék, amiknek hamar a végére ér, egyszerre akár 5-6 ot is elolvas. Nagyon érdekes. Angolul olvassa őket és úgy hogy nem kérdez semmit. Érti. Egy szót megkérdezett egyszer, nettle – csalán.
Közben a lego oldalra szoktak feltölteni képeket az építményeikről. Viola viszont nem csak kitalál új lego kombinációkat, hanem oktató képsorozatokat is szokott feltölteni, meg mostanában egy folytatásos történetet. Itt egy idézet az angolul értőknek: ezt tök egyedül írta és töltötte fel. ” Any Milo was the biggest bully in school! And Lisa didn’t dance that well. So what could she do? She can’t say that she does not wanna go to dance class, but she does not wanna go to dance class with Any! Oh no! But then there was a knock on the door! Lisa ran and opened the door and in the door was…”
Hogy még midig Violánál maradjak… mostanában adok neki homeopátiás csöppeket érzelmi problémákra. Leginkább azt láttam nála 3 területen is, hogy a nehézségek eltántorítják és feladja a nehéz dolgokat. A biciklizés már nem tetszik neki, mert egyszer csúnyán elesett, a zongorázásra is lekezdett panaszkodni, mert nehéznek találta, és a tornára is egyre többet panaszkodott, mert ott is egyszer kétszer megütötte magát. A cseppeket a zongora bemutatója előtt kezdtük. A bemutató NAGYON jól sikerült. Egy hibát sem követett el, bátran bemutatkozott. Hihetetlen volt. Azóta szinte minden nap cigánykerekezni akar, és nem csak zongorázik, hanem a kísérletezik a szintetizátorral és saját dallamokat költ. Itt van 2 videó az eseményekről.

P1140877

hát ez igen rövidecske, de azért bemutatja a lelkesedést. 🙂

P1150163

Viola kapott még egy sminkelős színezőt, ami Kamillának is borzasztóan tetszik.Mindketten nagyon sokat dolgoznak ezeken. Kamilla inkább szép harmonikus színkombinációkat csinál Viola meg variál és kísérletezik.  Ezeket a képeket készítette Kamilla:

P1150164

Kamillának nehéz az okos ügyes nővérke árnyékából kilépni. Ő nagyon szereti a tornát. Egyszer leesett a gerendáról, de legközelebb is nagy örömmel ment. Szeret a konyhában sürögni-forogni. Persze nyalakodni is, de mivel sokat van körülöttem ő az én kis jobb kezem. Hamarabb befogom mindenféle dologra, amíg Viola olvas, Endi meg mondjuk épít. Nagyon igyekszik jól viselkedni. Ezt is olyan extrém módon csinálja, hogy ha szépen akar kérni valamit akkor olyan halkan beszél, hogy nem is lehet hallani. Édes husom néha megharagudott, amikor azt mondtam, hogy ne motyogjon, mert nem értem. Ő az a tündérke, aki ha kiakad, akkor hangosan visít, és mivel mi kifejezzük a nemtetszésünket, így kétségbeesetten igyekszik kontrollálni magát, persze csak akkor ha nincs éppen érzelmileg kiakadva. 🙂 Nagyon precíz gyerek. Megkérdezi, hogy mennyi idő alatt fő meg a tészta és beállítja az jelzőt, hogy akkor majd csipogjon. A suliban például csináltak egy projektet. Karton dobozra ropikat ragasztottak. Szerintem az övé volt a legszebb, legpontosabb. Nagyon szeret számolni is. Egyre gyorsabban olvas, szerintem hamarosan már ő is folyékonyan fog olvasni. Mostanában az iskolában is jobban a lányokhoz csapódik és igyekszik barátkozni. Ettől nagyon boldog. Én is. 🙂

Endi is nagyon kis ügyes a maga szintjén. Rekord mennyiségű kirakót rak ki. Egyre nehezebbeket. Mindent csinálni akar. Most 2 napig csak bokrokat metszett a metsző ollómmal. Van kis gereblyéje, ásója, szóval ha nem homokozik, akkor jön segíteni. A ma napon is odajött: Anya, mit segíthetek neked? Mindenkivel haverkodik, a suliban is szívesen játszanak vele a nagyobb fiúk is. Sokat épít, szerepjátékozik, szeret társasozni, főzni. Minap megnéztünk egy két birkózós videót, mert szerettem volna a klasszikus birkózás alapjait megmutatni neki.

Volt egy fejleszorítós rész, meg egy lábemelős, ami nagyon megmaradt benne és utána olyan ügyesen alkalmazta, hogy csuda. 🙂 Nagyon ügyesen másolja a dolgokat már nagyon nagyon kicsi kora óta.

Itt van még egy két kép a mai tavaszi napunkról és a sátorról, amiben remélem nagy örömük lesz majd.

P1150151 P1150156 P1150157 P1150160 P1150054 P1150143

Címkefelhő