KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Posts tagged ‘aggodalom’

Levegőt!

Van egy dal, amit mostanában szinte minden nap meghallgatok. Nagy áldás, az, hogy az autóban vagy otthon is keresztény zenét játszó csatornákat lehet hallgatni. Az külön édes, ahogy Viola megjegyzi az előadókat aztán rákeres az interneten és azt hallgatja. Múltkor is mondja, hogy a Newsboys-t hallgassuk. 😉

Szóval ez a dal úgy kezdődik, mint sok másik, ütemes, lendületes, aztán arra figyeltem fel, hogy egyszer csak lelassul és szinte suttog. Nekem suttog és azt mondja: Breathe = Lélegezz! Abban a pillanatban elernyedtem és rájöttem, hogy csak egy mély levegőt kell vennem.

Arról szól a dal, hogy milyen zűrös tud lenni az életünk, pörgünk ezerrel és akkor Isten azt mondja, hogy nyugi. Állj meg, vegyél egy nagy levegőt, pihenj, maradj nyugton, csendesedj el, hogy megérezhesd az Ő jelenlétét.

Van egy kedves barátnőm, aki a nyugodt és bölcs szavaival szokott így visszazökkenteni. Szeretem, amikor arról beszél, hogy a leghatékonyabb ha csak a saját életemet élem, mert ha állandóan azon pörgök, amire nem vagyok hatással (pl ezer kilométerrel lévő családtagok élete), akkor nem tudok a jelenben sem részt venni. Az a kedvenc mondása, hogy minden nap egy új nap és azt a napot kell jól átélni, megélni.

Nagyon jók a bibliaórák is. János leveleit tanulmányoztuk. Eleinte kényelmetlen volt, mert ugye János elég fehéren feketén festi le a dolgokat, ha ezt csinálod, akkor Isten gyereke vagy és van benned szeretet, ha meg nem akkor meg tuti nem. Mindenesetre a legjobb az volt, hogy volt sok beszélgetés, sok imádkozás, ami közel hozza az embereket.

Ezzel együtt volt egy két igazán depis napom, ami eléggé elkeserített. 🙂 Agyalni kezdtem, hogy miért és mi miatt, de aztán virágokat ültettem, minden nap sétálok egyet és igyekszem szépen de azért megfogalmazni, ha valakivel problémám akad a környezetemben. Itt a tavasz, a színek, az illatok, a természet feltámadása. Ez számomra egy reménnyel teli időszak.

P1170804 P1170806 P1170808 P1170812 P1170825 P1190900 P1190919

Hullámvasút

Kb 3 héttel ez előtt az egész délutánt a kertben töltöttem. Viola korábban kigazolt egy egészen nagy részt, de egy ponton túl nem ment, mert ott volt egy bizonyos poison ivy nevezetű kúszó növény, amiről tudtuk, hogy nem jó megérinteni. A magyar neve állítólag mérges szömörce, de csak Észak Amerikában őshonos növény. Fülledt idő volt. Nem voltam nagyon beöltözve, de gumikesztyűt vettem és elhatároztam, hogy most kiirtom a gaz növényt, nehogy a gyerekeknek bajuk legyen. Elég sok volt, hosszú kúszós indák, amiket csak nehezen tudtam a kukás zsákba gyömöszölni, vastag gyökerek, amiket jó erősen rángattam. Kiszedtem.

poison_ivy_whole_full

A mérgező kesztyűket kidobtam, a szömörcés zacskókat jól bekötöttem, hogy a kukások, nehogy hozzáérjenek. Bementem, lemosakodtam. Tudtam, hogy a bőrömhöz ért és tudtam, hogy viszketést okozhat, ezért viszketés elleni alkoholos oldattal lemostam magam. Semmi. Eltelt 3 nap. Talán még mondtam is valakinek, hogy ezt milyen szépen megúsztam. Talán nem is vagyok allergiás erre a növényre, talán jól lemostam. Nagyon büszke voltam magamra. 🙂

Közben vásároltam a neten egy kerti bútor szettet, sajnos nem szállították ki (talán mert eléggé le volt árazva?). Szóval meg kellett oldani a fuvart. Megkérdeztem 1-2 embert, de végül úgy számolgattam, hogy valahogy csak be fog férni a kocsiba, így amikor a kedvesem hazaért, elmentem az áruházba, átvettem az árut és 2 eladóval együtt szépen beszuszakoltuk a kocsiba. A csomagtartó szinte teljesen nyitva volt, csak a pókok tartották, a hátsó és első ülésen is székek voltak. Összeszedtem minden bátorságomat és felmentem a sötét autópályára. Lassan, vészvillogóval haza vezettem. MEGCSINÁLTAM! Másnap összeszereltem a gyerekek segítségével. Legyőzhetetlennek éreztem magam. Úgy éreztem, hogy ez igazán klassz próba volt és bátran teljesítettem, önerőt, önbizalmat növeltem. Jó vagyok.

IMG_20140815_105330_485

Aznap délután kedves Mamácskám nagyon megijedt, hogy milyen könnyes a szemem, amikor webkameráztunk. Hogy a szerelés miatt csúszott-e el a napunk, vagy csak hogy időpontra mentünk és ezért mindenki feszültebb volt, nem tudom. Kamilla hirtelen megmakacsolta magát, én meg egyáltalán nem tudtam türelmesen és megértően megoldani a helyzetet. Csúnyán kiakadtam rá, aztán be a kocsiba, késve, ráadásul nem volt időm a pontos címet kikeresni, így gondoltam találomra elindulunk, hátha még emlékszem, hogy hova kell a gyerekorvoshoz menni. Persze nem emlékeztem. Odamentünk valahova a közelbe, de visszajöttünk. Mindenkit elküldtem és csendes sírdogálásba kezdtem. Márt hát minden rajtam múlik. Ha időben bejelentem, hogy megyünk, ha kikészítem a ruhájukat, vagy csak türelmesebb vagyok vagy ha leírom időben a címet minden másként alakulhatott volna. Nagyon tehetetlennek éreztem magam.  Olyan sok szeretetet, figyelmet akarok szentelni Kamillának, valahogy mégsem sikerül a kis szeretet tankját feltölteni.

Szerelés versus időben elindulás: Ez mondjuk egy elég tipikus hiba, amit elkövetek. Szívesen vállalok olyan kihívásokat, amik valahogy a nememet érintik, bizonyítandó, hogy férfias is tudok lenni. Már lapátoltam salakot, havat, cipeltem homokzsákokat, szereltem, ezek mind elégedettséggel töltenek el. Miért? Hogy egyenrangú lehessek? Vagy bebizonyítsam, hogy talpraesett vagyok? Fura, nem tudom, lehet, hogy a háttérben ott lappang az egyedüli elvált szülő mintája is, aki ha szerette volna, ha nem egyedül kellett megoldani a legtöbb dolgot. Talán ez nem is lenne olyan fatális az én esetemben, mert nem kerülök sokszor ilyen helyzetbe. Az szomorúbb, hogy néha úgy érzem, hogy ez más feladatom rovására megy. Lehet, hogy hamarabb szerelek meg valamit, mint hogy a mosatlant edényeket elmossam. Nem tudom, hogy minden lány életében van-e olyan fázis, hogy fiú akar lenni, de én emlékszem, hogy volt ilyen időszak kisiskolás koromban és van, hogy Viola is néha megemlíti. Néha csábító előre menni, döntéseket hozni, határozottan véghezvinni dolgokat. Viszont arra is emlékszem, amikor összeházasodtunk mekkora kő esett le a szívemről. Úgy éreztem, hogy most elengedhetem magam és lehetek nő. Vagyis nem kell az élet minden területén előremennem, bizonyítanom az erőmet. Hát nem irigylem a férfiakat. Nagyon nehéz lehet nekik Isten kegyelmében megnyugodni, amikor az életben, a sok felelősségvállalásban soha nem lesz olyan, hogy hátradőljenek és azt mondhassák vezessen most valaki más helyettem.

Kertészkedés > asztalszerelés > Kamilla balhé > kiütések

A balhé másnapján kezdtek kijönni rajtam a hólyagok, mintha csak kis szúnyogcsípések lennének. Nagyon viszkettek. Mindenfélét kentem rá. Sajnos egyre rosszabbul lettem. Meg vagyok győződve arról, hogy az érzelmi állapotom is befolyásolta a testi tüneteimet. Nagyon sok helyen érintkeztem a növénnyel. Mind a két karomon nagy felületeken hólyagok lettek, mind a két lábszáramon. Aztán kezdett terjedni. A jobb karom feldagadt, nagyon fájt. Nem tudtam aludni, mert vagy fájt vagy éktelenül viszketett. Ronda sárga folyadék szivárgott a hólyagokból. Le fog rohadni a karom. Végül a kiütések 5. napján elmentem az orvoshoz. Nem érdekelt már semmi. Erős szteroid? OK. Antihisztamin tabletta? Ide vele. Folyamatos zabpelyhes fürdők. Álmatlan éjszakák, bódult álmatag nappalok. Amikor először bevettem az allergiagyógyszert, akkor napközben is elaludtam vagy 3×1 órára. Folyamatosan az interneten voltam, hogy mit lehet rákenni, hogyan lehet hamarabb kigyógyulni. Árpi segített, hamarabb hazajött, itthonról dolgozott. A gyógyszer lassan kezdett el hatni.

A szenvedés közepette arra gondoltam, hogy ez volt az egyik legönzőbb dolog, amit már régóta elkövettem. Egy meggondolatlan döntéssel önsajnálatba és tehetetlenségbe sodortam magam. Nehezen dolgoztam fel, hogy bár tudtam, hogy nem jó ezzel a növénnyel érintkezni egyszerűen csak azt hittem, hogy én majd nem leszek rá allergiás. Velem majd nem fog az történni, mit mindenki mással hasonló helyzetben. Most már jó. Már tudnék aludni is, ha nem lenne ilyen fülledt meleg. Már csak 2 napig szedem a gyógyszert.

Remélem a következő hetek már nem tartogatnak ilyen amplitúdójú érzelmeket. Várom az unalmas mindennapokat. 🙂

Minden napnak a maga baja

Szeretek mindenféle érdekes címeket adni és most ahogy leültem, hogy összeszedjem a gondolataimat, az elmúlt napok eseményeit, ez ugrott be. Egyrészt azért, mert úgy érzem, bár kézzel- lábbal ellenkezem az aggódás ellen, azért egészen biztosan ott lappang az én gondolataimban is. Másrészt meg annyi minden történik egy nap, hogy úgy érzem egy napra is elég sok minden jut, ha nem is “baj”, de élmény az biztosan.

Csömörön van egy klassz kezdeményezés, mögötte egy-két lelkes által irányított csapat, aminek a része lehettem.  A Csömöri Éléskamrában, a szervezők segítségével hetente bio és őstermelői zöldségeket, húsokat, fűszereket, savanyúságot, szörpöket lehet rendelni és átvenni.  Nagyon nagy adag bizalom, nyitottság  és önfeláldozás kell minden résztvevő részéről, hogy gördülékeny legyen ez a folyamat. Örülök, hogy ennek kapcsán kedves barátokra lelhettem.  Most ebből kiszakadva, itt is keresem a kapcsolatokat, forrásokat, a minőségi ételeket, amit itt Amerikában szerintem nehezebb megtalálni. Nem is tudom, talán ez így nem igaz. Ha bemegyek a boltba, akkor a legtöbb helyen van “organic” étel, ami elvileg a bio-nak felel meg. Sajnos, amin nincs ez a felirat, abban nyugodtan lehet génkezelt összetevő. Ezt nem kötelesek itt feltüntetni. Jó húsokat és mondjuk csontot pedig nagyon nehéz beszerezni. Szóval, Zsófi szokott egy társaságtól rendelni, olyan formán, mint a Csömöri Éléskamrában és én is csatlakoztam a rendeléshez. Sajnos valami gubanc adódott, így volt, amit nem kaptam meg (zsír 😦 ), volt amiből többet kaptam. 1 kg marhacsont helyett 4kg-t 🙂  

A szombatot délelőttöt végül is azzal töltöttem, hogy az összes edényemben csontlevest főztem. Szombat délután előbb egy kis lélekápolás véget Violával kirándultunk. Levelet gyűjtöttünk, farönkökön patakot másztunk át, piknikeztünk, gyönyörködtünk az aranyló levelek hullásában és megtárgyaltuk az élet nagy dolgait. Később meg elmentünk Sylvia focimeccsére, ahol a meccs alatt a pálya szélén a maradék 5 gyerek hancúrozását élveztem. 🙂
Vasárnap a reggeli mosogatás után (volt egy-két edény 🙂 ) elindultunk a gyülekezetbe. Majd onnan egyenesen át New York államba. Árpi egy magyar kollégája több magyar családot meghívott. Jó volt felnőttekkel beszélgetni. 😀 
Az út azért elég kalandos volt. Még GPS-el sem olyan egyszerű eljutni ilyen összetett és hatalmas utakon. A hidakon meg mindenhol hídpénzt kellett fizetni!

Azért kicsit fárasztó volt a hétvége, nem tudtam feltöltődni és így nehezebben kezdtem bele a hétbe. A hétfő konkrétan nagyon kék lett. Ez egy nagyon érdekes kifejezés. A blue nem csak azt jelenti, hogy kék, hanem azt, hogy szomorú vagy kicsit depressziós. A blues név is ebből jön. Csupa kék dallam. 🙂 Szóval, egész nap többször is eltört nálam a mécses, de ez igaziból nem olyan rossz dolog. Én elég sírós fajta vagyok és sokszor úgy érzem hogy a feszültségek jól felszabadulnak belőlem egy-egy könnyzuhatag után. Kedves férjecskémet többször is hívtam napközben, úgyhogy mikor hazaért jól megölelgetett, amikor hazaért és a szavaival is biztatott, kedveskedett. 

A szavak erejéről is van sok sok gondolatom: ezt olvassátok el (fordítassátok le a google-al) http://www.billionclicks.org/blog/2012-09-25/the-rice-experiment/.

Aznap kitettük ezt a papírt a falra. Nagyon jó emlékeztető mindannyiunknak.

kek-neveles-hazirend1

Aztán kedden reggel elmentünk a gyülekezetbe és kiderült, hogy egy magát titokban tartó kedves hölgytől ezt a varrógépet kaptam ajándékba:

Singer varrógép

Singer varrógép

Ó, csak minden napnak ennyi baja legyen. 😀

Vég-

Végre, vagy vége? Összesen 7 nap van hátra. Vajon minden a helyére kerül a végére? Vajon sikerül a hivatalos dolgoknak a végére járni? Vajon Családfenntartónk a távoli messzeségben hogyan tudja előkészíteni a terepet? Vettem nyugtató teakeveréket. Az egyik cél, hogy ne vetítsem a feszültségemet a gyerekekre, ez viszont kicsit ellentétes hatású azzal a tervvel, hogy mindent elvégezzek időre. Néha megtorpanok, nagy levegőket veszek és kisimítom a ráncaimat. 

Címkefelhő