KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Archive for the ‘Uncategorized’ Category

Próbák

Az élet, és hiszem, hogy a keresztény lét az soha nem állóvíz. Ha nem mész előre, akkor szép lassan beszippant az élet, a mindennapok. Ha minden klasszul összepasszol az életedben, akkor semmi nem fog változásra ösztökélni.

Egy kicsit így éreztem, amikor az elmúlt hónapokban túl sok felelősségteljes döntést kellett hoznom más emberek életére vonatkozóan. Igen, elvállaltam egy olyan szerepet, amire úgy éreztem, hogy van elhívásom, de mégis nincsenek meg a megfelelő eszközeim. És akkor itt jön a kérdés, hogy vajon vállalok-e olyan kockázatot, hogy akár el is bukhatok egy adott helyzetben, hogy felvállaljam  a saját sebezhetőségemet, hogy aztán mégis Isten legyen, aki kimagaslik.

Volt 1-2 helyzet, amiben meggondolatlanul cselekedtem. Bölcstelenül. Ez nagyon jó kis figyelmeztetés most az utamon. Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor a vezetés rutinná válik és egy ponton azt hiszed, hogy a kocsi már magától megy. Szépen kialakított ábrándokkal beszőtt életembe hirtelen konfliktusok, kiábrándulások, félreértések, pártoskodás lépett be. Olyan volt, mintha hirtelen pofára estem volna. És akkor ebben a keszekuszaságban meg kell találni a kiutat. Össze kell szedni magam és konfrontálódni kell. Bocsánatot kell kérni és újra kezdeni megint. Megalázkodni és belátni ha nem jól döntöttem, vagy nem jól kommunikáltam.

Van egy kedves barátnőm, aki még az ág is húz. Amúgy nagyon nagy szíve van, nagyon szeretne Isten tetszésére élni, de ha a számára fontos dolgokat veszélyeztetve érzi, akkor elkezd passzív agresszívan viselkedni. Nem mondja ki mi az érzése, de tudat alatt máshogy viselkedik és dönt, mint amit a szavai kommunikálnak. Nagyon sokat rágódtam, hogyan közelítsem meg. Vajon miért viselkedik így stb.. És akkor fura módon olyan helyzetekben találtam magam, ahol nem tudom asszertíven elmondani a negatív érzéseimet, lenyomom a dolgokat, aztán meg akna munkába kezdek. Na nem direkt, hanem szinte tudattalanul. Lásd meggondolatlan tettek. Félelmetes. De azért jó. Jó, hogy megláttam, jó, hogy ha megismerem magam. Jó hogyha tudom, hogy Isten még nem végezte el a jó munkát bennem. Ha látom, hogy még mennyi mindent kell kidolgoznia bennem, hogy igazán szabad lehessek.

A szégyentől, az aggódástól, önmagamtól is.

Jakab 1: 2-5

Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

 

 

 

Reklámok

Dániel böjt

Legutóbb a célkitűzésekről írtam. El is készítettem a motivációs táblámat. be happyA tábla célja az, hogy jól vizualizáljad a céljaidat és akkor jobban arra koncentrálod az energiáidat.

A képből is látszik, hogy színváltós nyuszi szeretnék lenni. 😀 (Kicsi vicc, haha)

A kivitelezés pedig úgy történik, hogy először is imádkozol, mielőtt felteszed a célkitűzéseidet, aztán pedig minden nap imádkozol. Miért is? Mert hiszem, hogy Isten irányítja és alakítja a vágyainkat és utunkat. Ha a kezébe letesszük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy  a legjobb dolgok fognak megvalósulni. Nem a legegyszerűbb, nem a legkönnyebb, néha nem a legkívánatosabb, de biztosan a javunkra való dolgok.

Az egyik legfontosabb célkitűzésem az volt, hogy Istenhez közelebb kerüljek. Elkezdtem naponta Bibliát olvasni. Az a helyzet, hogy a gyerekek új időszámítást hoztak az életembe, amióta anya lettem azt hiszem mindent hátra toltam, hogy a gyerekeimet szerethessen, gondoskodjak róluk. Nem is emlékszem, hogy mikor volt, amikor tényleg mindennap olvastam az igét és minden nap imádkoztam volna. Úgy hogy most nagyon jó ez a rendszeresség, és a várakozás, hogy mindennap milyen újabb igazság akar mélyebbre süllyedni a lelkemben. Tetszik. 🙂

Elkezdtem kiírni minden nap igeverseket, néha odaadtam a férjemnek, néha felolvastam, néha a gyerekeknek meséltem. Aztán az is megfordult a fejemben, hogy lehetne ezt a keresztény életet még nagyobb lendülettel is élni. Ekkor kezdték a gyülekezetünkben hirdetni, hogy lesz egy egész gyülekezetet mozgósító kezdeményezés. 21 napos böjt és imádkozás. Ez egy olyan vállalás, hogy mindenki maga határozza meg, hogy miről mondd le. Az étkezési korlátozások között a cukor, hús, állati eredetű dolgok, koffein a fő vonulat. Állítólag erjesztett dolgok sincsenek benne, így a kenyér, ecet, savanyúság is kiesik. Van aki vállalta az összes lemondást, de van olyan is, aki az Internetről mond le 21 napra. Egy kedves hölgy azt mondta, hogy mindenről le fog mondani, ételről és Internetről is. Hú…

Gondoltam, milyen jó lenne egész közösségként részt venni ebben, és amikor hallottam, hogy Kamilla is szeretné, és még a kedves férjem is csatlakozik, akkor már tudtam, hogy ez nagyon meghatározó lesz a családunk életében.

Most már 8. napja minden reggel olvasunk a Bibliából és kicsit beszélgetünk róla. És minden este imádkozunk. A mi könyörgésünk célja, hogy Isten megérintse az egész családunkat. A kis mikro családunkat és az egész famíliát is. Mivel Ő jóságos és mindenható én nagyon bizakodó vagyok.

Ti böjtöltetek már? Isten hogyan mutatta meg magát?

 

 

Boldog Jövőt!

Ahogy közeledett 2018 vége, megpróbáltam összegezni, hogy mi történt, és értékelni az évemet. Első gondolatom az volt, hogy ez ez nagyon jó év volt. Sőt az volt a benyomásom, hogy semmi rossz nem történt. 😀

Hát ez így nem teljesen igaz, hiszen ősszel az én sajnálatos figyelmetlenségem miatt totálkáros lett a kocsink. Az első borzalmas sokk után végül is úgy éreztem, hogy pozitív vége lett az esetnek. A kedves férjem elég nyugodtan kezelte a helyzetet, nagyon jól elbeszélgettem a vontató sofőrrel, a biztosító egészen jó pénzt fizetett a kocsiért,a Kedves megengedte, hogy vezessem a szupidupi Camaro-ját, egy szép kis új autónk lett, amiben még ülésfűtés is van!

Összességében a legnagyobb különbség az volt, hogy 2018-ban kevésbé voltam depressziós. Hirtelen céllal és reménységgel telt meg az életem. Újra szerelemmel kezdtem a hites Uramra nézni. A nyár közepén egy komplex vérvétel azt mutatta, hogy teljesen egészséges vagyok. 😀 Elkezdtem úgy gondolni magamra, mint aki teljesen egészséges. Ezen a télen nem is fájnak úgy a lábujjaim, sem a kezem nem fehéredik el, sőt a hasam sem fáj, kivéve azt az egy két alkalmat, amikor fogalmam sincs miért. 😛

Úgy érzem Istenhez is közelebb kerültem. Mintha megújult volna a lendületem, felfrissült az imaéletem, a hitem nagyobb kihívásokra is képes.

Szóval 2018 elején elmentem egy Original Training képezésre. Tavasszal elkezdtem Endrével Brain Balance-ra járni. Szintén tavasszal beléptem a Tanuló csoport vezetőségébe. Ősszel pedig elkezdtem egy nagyon nagyon klassz Gospel Kórusban énekelni. Úgy érzem, hogy erre születtem. Énekelni és Isten dicsérni. EZ FANTASZTIKUS!

A felvétel nem a legjobb, de remélem egy kicsit átad a hangulatból.

Reménységem szerint 2019 még jobb lesz!!  Még több éneklés! És minden remény szerint Amerikai állampolgár leszek.  Aztán, hogy még mi mindent tervez Isten azt el sem tudom képzelni!!

A napokban a rádióban hallottam egy interjút egy kis vékony hangú vidám nővel. Kiderült, hogy van egy szolgálata, amiben arra biztatja az embereket, hogy hogyan éljék az életüket céllal, hogyan álmodjanak nagyot és hogyan bízzák Istenre az életüket. A egyik elhatározásom, hogy a napokban készítsen egy Víziós Posztert, hogy jobban vizualizáljam merre szeretnék haladni.

Álmodjatok egy fantasztikus 2019-et! És találjátok meg Istent benne!!

 

 

 

Mindennapok

Szuperanya vagyok!!! Legalábbis ezt hiszitek. Hahahaha… Az biztos, hogy az erőfeszítéseim ebbe az irányba visznek. Elsősorban szeretném, ha a gyerekeim tudnák, hogy szeretem és elfogadom őket. (Az, hogy elfogadjam őket a hibákkal együtt nekem is minden napos kihívás, mint az is, hogy magamat elfogadjam.)  Hiszem, hogy ez a legfontosabb ahhoz, hogy később is kapcsolatban legyenek Istennel.

Azt a célom, hogy önálló, probléma megoldó felnőttek legyenek. Ennek az elérésére nem csak az szolgál, hogy megtanulnak írni, olvasni, logikusan gondolkodni, hanem, hogy aktívan részt vesznek a háztartásban is. Nagyon hálás vagyok, hogy segítenek egy csomó mindenben. Nagyon segítőkész gyerekek. Főznek, mosnak, mosogatnak, takarítanak, és segítenek a bevásárlásban.

Mindenkinek van alkalma hogy a hobbijának, tehetségének szentelje az idejét. Én megteremtem a lehetőséget, apa pedig adja a rajongását. Mindenkit tiszta szívvel és csodálattal szokott megdicsérni.

Igyekszem következetes és türelmes lenni. Mivel ezt nem ma kezdtem, így sokkal kevesebb a vita. Ha takarító nap van, akkor elkezdenek takarítani. Egyrészt, mert tudják, hogy szeretem őket és ezért szófogadók akarnak lenni. Másrészt meg mindennek van következménye. Pl. ha anya egész nap takarít, akkor nem velük foglalkozik.

A hétvégén Mikulás ünnepségen voltunk. A Mikulás elmondta, hogy ki miben jó és kinek miben kell változtatni. Utána megkérdeztem, hogy ha ők lennének a Mikulás akkor rólam mit mondanának. Cukorkáim mondták, hogy ilyen meg olyan vagyok… és amikor arra került sok, hogy miben változzak… hát keresték a szavakat. Végül rájöttünk!! Ne késsek el többet!! 😀

Hétfő – Művészeti iskola

Kedd – Itthon tanulás, utána takarítás

Szerda – Délelőtt magyar tanulás, délután barátok

Csütörtök – Itthon tanulás más gyerekek is jönnek

Péntek – Tanulócsoport

Szombat – Én kórus próbára megyek, ők cserkészetre

Vasárnap – Gyülekezet

Otthontanulós beszámoló

Viola

12,5 éves. Olyan magas, mint én, na jó azért még 2 cm hiányzik. Egy-két ruhát odaadtam neki a sajátomból, mert olyan gyorsan nőtt, hogy hirtelen nem volt egy ruhája sem. A cipőmet már nem tudja felvenni, mert a lábmérete nagyobb, mint az enyém. Szereti megválogatni a saját ruhatárát, már eldöntötte, hogy milyen haj áll neki jól.  Sajnos képet már nem fogtok látni róla. Egyrészt én döntöttem így, másrészt ő neki sem mindegy már, hogy milyen fényben vagy milyen pozícióban ábrázolom.
Mivel is törti az idejét?

Továbbra is a könyvek szerelmese. Mindenki számára hihetetlen, hogy milyen gyorsasággal olvas. E miatt elég tájékozott is sok területen. Mondhatjuk, hogy mindenevő, szívesen olvas történelmi könyveket, vagy természettudományi könyveket, atlaszokat, kalandregényeket, krimiket, SZAKÁCSKÖNYVEKET.

Nagyon szeret sütni. Ma 3 fajta sütit sütött. Muffint, mézes kekszet, és brownie-t.  Saját kis szakácskönyvet vezet, amibe csak a kipróbált sikeres receptek kerülnek bele. Egész arzenálja van süti kiszúrókból, spaklikból, habzsákokból.

Néha durcás, de elég hamar megbékül. Mindenről lehet vele beszélni. Nagyon barátságos és szereti a társaságot. Szeret bulizni, legyen csak sok finom étel, vicces barátok és zene. Szuper segítőkész, ha észreveszi, hogy segíteni kell, rögtön ugrik. (Ezt el is várja mástól is, ha ő ilyen helyzetbe kerül.)

Ja, hogy miket tanul. Magyar történelmet,

20181124_013259

Aba Sámuel üldözi Orseoló Pétert

magyar földrajzot, kötött írást, Biblia verseket, angol irodalmat, kémiát, fizikát, matekot és világ + amerikai történelmet. A művészeti iskolában: kórusra jár, csengő játékot tanul, táncol és képregény rajzoló órákat vesz. Mindet nagyon szereti. Most jelentkezett, hogy szólót énekelne a Karácsonyi koncerten. Szívesen énekel, ha jó kedve van. A rajzolási vágya is megnőtt. A kifejező ereje pedig sokat fejlődött.

Kamilla

Másik tündérkém. 10 éves tehetséges kisleány. Nagyon felelősségteljes kislány. Majdnem azt írtam, hogy komoly, de ez nem igaz. Szuper vicces. A legnagyobb élvezet számára, ha vicces fogalmazásokat írhat, amit majd az órán felolvas. Ha jól érzi magát a bőrében, akkor csacsog, kuncog, vigyorog. Nagyon szeretne szófogadó lenni, nagyon szabálykövető. Ezzel együtt ő az első, aki nemet mond, ha megkérem valamire. Talán mert szeretné saját maga irányítani a dolgokat és szendvics gyerekként erre nem sok lehetősége van. Az egyik terület, ahol összetűznek a lányok, az a konyha. Kamilla nagyon ügyesen tud főzni. Sok mindent egyedül csinál (mind a két lány) a konyhában. A sütésben viszont nem kap teret, mert Viola féltve őrzi ezt a privilégiumát. Plusz Kamilla csak csokis kekszet hajlandó csinálni. 😀

Ügyesen mozog, jól focizik, jól biciklizik, jól úszik, nagyon szeretne tornára járni, de idén ez nem fog megtörténni. Jó az izomzata is. A tánc is jól megy neki. Szépen rajzol és színez, szeret gyöngyözni és apró dolgokkal dolgozni. Szeret zenélni, gitározik és zongorázik, valamit ő is tanul csengettyűzni. Jó a memóriája, jó a felfogó képessége, a matek is megy neki és az olvasásba is belelendül. Szépen hangsúlyozva olvas magyarul is. A tanulócsoportunkban az emberi testről tanul, fogalmazás órája van és történelem.

20181124_013427

Magyar és lengyel címer

Itthon ő is magyar történelmet, nyelvtant, szépírást és matekot tanul. Földrajzot is szeretik. Legutóbb egy földrajz könyvet lapozgatva elkezdte Európa országainak a zászlóit rajzolgatni. Viccesen megjegyezte, hogy most már mindet tudni fogja. Hát ezt hallva olyan lettem, mint a mesebeli király: az egyik szemem sír a másik meg nevet. Tegnap hallottam, hogy egy játékban korlátozni akarták, mert mindig nyert. Szinte minden játékot megnyer, Uno, Sushi Go, Kanaszta, Römi, memória játékok, puzzle LOL. Legutóbb mattot adtam neki sakkban, de csak véletlenül. Nagyon nehéz, ha te vagy a legjobb mindenben. Nem biztos, hogy szívesen vannak veled az emberek. Ő boldog, hogy tudja az adott dolgot viszont sokszor nem ad lehetőséget, hogy mások elgondolkozzanak. Nehéz neki megfelelő kihívásokat adni, hogy ne unatkozzon. Nehéz alázatosnak maradni. Sajnos nekem is. 😦

Frusztráció azért jelen van. Verbális agresszió is. Néha őszintén elmondja, hogy anya, nem értem, hogy a többiek miért nem tudják ezt, vagy miért nem figyelnek. Az együttérzés elég kihívás számára, de nagyon sokat változott e téren. Ma ki akart deríteni szülinapokat, hogy meglepje az ünnepelteket. Vagy nyert 50 dollárt egy tombolán. (Mondtam, hogy szerencsés is?) Most azt mesélte mosolygó arccal, hogy kinek milyen ajándékot fog ebből venni. És többször elmondja. hogy Anya szeretlek, vagy Apa te vagy a legjobb. Amikor megvillantja a kedvességét, akkor mindig elolvadok tőle. ❤

Van egy kis dialógus, amit mostanában többször elmondok: Szerinted azt kedvelik az emberek, aki a legokosabb? Nem. (Khm… saját tapasztalat.) Azt szeretik, aki a legszebb? Nem valószínű. Azt szeretik, aki a legkedvesebb hozzájuk, aki elfogadja őket, törődik velük? IGEN.  — Ezzel nem azt szeretném, hogy okosan manipulálja az embereket, hanem szeretném, ha az energiáival inkább szolgálna és áldássá tenné őket, mielőtt még azok átokká válnak számára. Azt is szoktam mondani, hogy igen tehetséges, de akit Isten sokkal bízott meg, attól bizony sokat is fog számonkérni. 

Endre

Hát ő a mi 7 éves fiúnk: ő a legkisebb és ráadásul olyan cuki még mindig, hogy na. Mindenki kedvence. 🙂 Továbbra is nagyon segítőkész. Szerel. Mindent. Puszikkal halmoz el, ha jó kedve van. Még mindig szeret összebújni. Elkezdett öltözködni. Érdekesen. Ha megkérem kitakarítja a szobáját. Még nem tartja rendben, de rendbe teszi ha kell!

Tavaly elvégeztük vele a Brain Balance programot. Nagyon sokat változott. A mozgása eddig is elég jó volt, elég erős kisfiú, de most még összeszedettebb lett. Rekord idő alatt megtanult rendesen úszni, bármilyen labdajátékba kezd abban nagyon ügyes. Ami sokat változott most az az érdeklődése. Szívesebben betűzget és sokszor már ő akar olvasni. Nagyon sokat rajzol. Napokig címereket rajzolt, másolt, majd kitalálta a saját mintáit. Jobban tud figyelni, jobban megérti és felfogja a dolgokat.

Ő is hasonló dolgokat tanul a saját szintjén. A művészeti iskolában kórusra jár, csengettyűzik és rajzol, a tanulócsoportban, irodalmat, biológiát — emberi test, és történelem is van neki is. Szereti a történelmet. Mivel nem járnak idén magyar iskolába, így szerda reggelente itthon tanulunk, vagy történelmet, vagy földrajzot. Nagyon érdekli, a történelem, szívesen vesz részt benne.  Közben meg sok magyar könyvet olvasunk. Elkezdtem vele is a kötött írás megtanulását is.

20181124_013415

Ezt Endre rajzolta.

Igazán jó gyerek. Mostanában a program óta, többször kiáll a saját dolgaiért, többször van saját véleménye. Ezzel együtt nagyon kedves, szereti a kisgyerekeket, segít mindenben, nagyon szorgalmas és nem adja fel a nehéz dolgokat sem.

Összességében úgy látom, hogy boldog gyerekek , értelmesek is és jó a kapcsoltunk, ami miatt remélem, hogy elégedett és áldott életük lesz majd.

Pulykaünnep 2018

 

Halloween elmúlt. Már nem volt akkora izgalom mint elsőre, gyorsan lezavartuk. Napközben barátokkal buliztunk, fel lehetett öltözni. Viola finom sütit készített, Kamilla csacsoghatott, Endi jókat rohangált a jó levegőn. Este mentünk egy kört, aztán kiraktuk a cukorkát, hogy vigyék. Kettő cukorkát megtartottak a többit vagy apa ette meg vagy elajándékoztuk. Ezt szoktuk csinálni. Nálunk nem lehetne eljátszani ezt a gonoszságot, ami az egyik showman reklámoz itt az Államokban. Küldj neki egy kis videót, amiben elmondod a gyermekednek, hogy megetted az összes cukorkát és csokit. Íme:

Vicces történet: Anyukám igyekszik egészségesen enni, cukormentesen. Budapesti otthonába  gyerekek csöngettek be, hogy cukorkát vagy csokit kapjanak lolMindenszentek előtti este. Először is nem volt otthon semmi édesség. Utána olyan rémtörténettel ijesztgette őket, hogy az Amerikában élő unokái semmi halloween-i cukorkát nem tarthatnak meg mert zord anyjuk mindet a kukába dobja!!! Szerettem volna látni a gyerekek arcát.

Ahogy már régebben írtam, itt az emberek is, az üzletek is bizonyos ütemezés szerint működnek. Ezek a pénzköltő, dekoráló ünnepek adják meg az élet ritmusát.

Most elérkeztünk a Hálaadáshoz. A történelmi hagyomány már feledésbe merült. Mára a mindennapi életben azt jelenti, hogy államokat átszelve utazol, hogy a családoddal együtt legyél. A család és a pulyka ünnepe. Vagyis már ez a koncepció is változik. Tudtátok, hogy milyen menő Vegánnak lenni manapság?

vegan

Miért vagy hálás? A Vegánokért.

Nekem azért mégis ez az egyik kedvencem ünnepem itt. Ahogy korábban is írtam a hálaadás egy nagyon fontos mindennapi spirituális rítus. Az meg külön jó, ha erre rákoncentrálhat a család. Pár éve készítettünk egy Hála fát. Idén is. Szép színes és szívet melengető üzenetek vannak rajta.

hálafa.jpg

Sokszor nem is értékeljük az áldásokat, amíg az éltünkben jelen vannak, csak a hiányuk mutatja meg, hogy milyen szerepük volt.

Én nagyon hálás vagyok, hogy Isten megáldott egy egészséges, szép családdal. Kényelmes otthonnal, anyagiakkal, amivel másokat is megáldhatunk. Hálás vagyok, hogy Önmagát adta, hogy teljes életem lehessen. 🙂

Ma egy tragédia miatt még szorosabban megszorongattam a körülöttem lévőket. Egy Kaliforniai tini cserkészlány meghalt, amikor a legutóbbi tűzben leégett az otthona. 16 évig volt a szüleivel. https://www.gofundme.com/pigniczkygero-family

Minden nap ajándék.

Legyetek HÁLÁSAK.

 

Fordulópont

5 éve ősszel felpakoltuk a családot és elindultunk. Hatalmas fordulópont volt ez az életünkben. Mint minden nehézséget ezt is kétféle képen lehet kezelni, vagy a javunkra fordítjuk és tanulunk belőle, vagy összeroppanunk és feladjuk. Ami nem öl meg az megerősít? Valóban?

Azt hiszem az egyik nagyon jó tulajdonságom, hogy jól alkalmazkodom. Igyekszem a helyzeteket megoldani. Szeretek megoldásokon gondolkozni. Ez történt velem, amikor Angliába töltöttem 10 hónapot. Elmentem nyelvtanfolyamra, találkoztam angolokkal, imaalkalmat szerveztem, elmentem bulikba, bejártam a múzeumokat, ingyenes jazz koncerteket találtam, biciklire pattantant, mert a busz drága volt. Elkezdtem festeni, hogy ne hülyüljek bele az egyedüllétbe… Egyszer eltévedtem kicsit, akkor találtam ki azt a mondást, hogy úgy ismersz meg egy várost, igazán ha legalább egyszer eltévedsz ott. 😀

Amikor idejöttünk, akkor is már előre terveztem a változást és meg is ragadtam minden alkalmat, hogy a legjobban kezeljem azt a helyzetet amiben vagyok. Sok energiám van a jelen állapot kialakításában: pl mit hol veszek meg. Vagy kivel barátkozom, milyen csoportokhoz tartozom, milyen ételeket főzök, milyen programokra viszem a gyerekeket. Azt, hogy  melyik országban élünk, milyen autónk van, vagy milyen házban lakunk azt nem feltétlenül én döntöttem el. Bár biztosan rábólintottam és aztán elfogadtam. Aztán pedig igyekeztem a legjobbat kihozni mind ezekből is.

Talán ebből is fakad a legnagyobb dilemma is. Legalább is bennem.

Amikor ideköltöztünk, akkor ezt valóban kalandozásnak fogtam fel és nem a hazám elhagyásának. Soha nem vágytam arra, hogy Magyarországtól távol öregedjem meg. Utazni nagyon szeretek, új dolgokat felfedezni, de nagyon szeretem a hazámat, a városait, a hegyeit -völgyeit, virágait, fáit, a zenéjét, a színházát, művészetét, az ételeit, a történelmét. És persze a legjobban a családomat, akik az otthont jelentik számomra. Olyan fura, hogy semmi nem lennék nélkülük. Nem tudtam volna pozitívan megélni az elmúlt időszakot az örökség nélkül, amit ők adtak, mégis most nagyon messze kell lennem tőlük.

Vajon lehetséges-e ezt az 5 évet valami egész újjá formálni, mindezt a sok élményt olyan belső tartalommá tenni, amivel visszatérhetünk és majd azt a régi/új helyzetet a saját képünkre formálhatjuk? Vajon van-e bennem, bennünk, mint egy családban akkora erő ami változást tud gerjeszteni, ha visszatérnénk.

Az emberek menekülnek a hazámból, azt mondják, hogy élhetetlen a légkör. Miért érzem azt mégis, hogy nekem az a végzetem, hogy ott legyek? Mi lesz velem, ha nem ez a családunk útiránya? Hogyan tudom megérteni ebben Isten szavát? Adja meg a szívem kívánságát? Vagy tanítson meg engedelmeskedni? Ha engedelmeskedem valaminek, amit alapból nem szeretnék, akkor hogyan fogja megadni a szívem kívánságát? Ha megváltoztatja a szívem kívánságát, akkor nem tagadom meg önmagamat? Ha minden értéket képviselő ember elhagyja Magyarországot, akkor ki marad majd ott? Mi lesz az ország sorsa?

Egy fordulópont előtt állunk. Nem tudom még merre visz minket az út.

 

 

Címkefelhő

%d blogger ezt kedveli: