KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Szocializáció

Régen a lexikonban kerestük a meghatározásokat, ma a wikipédia a forrásunk, (fura világban élünk). Szóval a Wikipédia szerint:

Szocializáció az az interakciós folyamat, amelynek révén a személy viselkedése úgy módosul, hogy megfeleljen a csoport tagjai által vele szemben támasztott elvárásoknak. A meghatározásban szereplő interakció a személyek egymás felé irányuló, és egymás viselkedése által vezérelt aktivitása, amelyet rendszerint a résztvevők tárgyi tevékenysége közvetít, magában foglalja az emberi együttműködés minden lehetséges változatát, így a kooperációt, versengést és kommunikációt is.

Amikor tizenévesen pszichológiát tanultam ez volt a kedvencem témám, hogy mikor, ki, hogyan vesz részt ebben a folyamatban.  Szóval, a feltételek között van a csoport vagyis emberek, a csoport szabályai és a személyek közti kölcsönös reakció.  Szerintem a szocializáció akkor kezdődik, amikor egy kis élet megérkezik a világba. Vagyis egy picit hamarabb, amikor álmodoznak róla, szeretettel várják és már a legvédettebb helyen, édesanyja szíve alatt is tisztelettel veszik körül. Innentől kezdve ha emberek között nő fel ez a kis emberi lény, akkor már figyel, alkalmazkodik, utánoz. Olyan nincs, hogy egy családba született gyermek ne tanulná meg, hogy hogyan kell a körülötte élők között eligazodnia.

Az időszakok is számítanak, például a kötődésnek a legfontosabb csecsemőkori szakaszát nem túl jó dolog kihagyni. Tudtátok, hogy a jól kötődő gyerek könnyebben fog leválni? Vagyis ha esetleg együtt alszol vele, mert úgy könnyebb éjszakánként gondoznod, vigasztalnod, azzal még nem fogod a csecsemőt elkényeztetni, hanem abban erősíted meg, hogy anya mindig a közelben van, ha szükség van rá és a Föld egy biztonságos és jó hely. 🙂

Pécsi Rita első könyv

Pécsi Rita első könyv

Pécsi Rita egyik első előadásainak egyikén beszél erről, ha tehetitek menjetek el egy előadására, nagy élvezet őt hallgatni. 😀  

Az első közösség, amit tehát megismer a kisgyerek az a család és ez a legmeghatározóbb is.  Ugyan sokszor látjuk és talán mindenki valahol tudja is, hogy a példa milyen fontos, de sokszor abba a hibába esünk, hogy azt hisszük, majd a szavainkkal felül lehet írni, amit teszünk. Vagyis, ha majd kiselőadást tartok arról, hogy “Kisfiam, ne kiabálj, ne beszélj ilyen bunkó módon, mert akkor  nem lesznek barátaid vagy mit szólnak majd az iskolában…” hát igaziból ez nem lesz annyira maradandó, mint inkább az, ahogy a mindennapokban én beszélek vele.

És akkor megint elérkeztünk az önneveléshez. Akár fiatalok vagyunk, vagy középkorúak, vagy nagyszülők a változás lehetősége mindig ott van az életünkben. Soha nem szabad feladnunk, hiszen a körülöttünk lévő gyerekek és fiatalok folyamatosan árgus szemekkel néznek minket. Viszont ez adhat egy hatalmas motivációt is. Ha mi megváltoztatjuk az élethez való hozzáállásunkat, például nem panaszkodunk annyit, hanem a jó dolgokat emlegetjük fel, vagy nem az aggodalmainkat, hanem a reményeinket hangsúlyozzuk, tisztelettel vagyunk mindenki iránt, akkor ezt akár a családi örökségünket is megváltoztathatja. Az első lehetünk egy rossz minta megtörésében! 🙂

Az otthonoktatás kapcsán sokszor felteszik azt a kérdést, hogy hogy fog mindenféle közösségekben boldogulni később az otthonoktatott gyermek (felnőtt). Szerintem úgy, ahogy megalapozzuk őt. Ahogy azok, akik az iskolában tanulnak sem feltétlenül az iskolai rendszer miatt tudnak sok mindenhez alkalmazkodni. Már az óvodában azt kaptuk vissza a szülői értekezleteken, hogy legyenek szívesek a szülők megtanítani a gyerekeket a szalvétát használni. Már ott látszott, de akár a játszótéren, hogy vannak gyerekek, akik ismerik a határokat és vannak, akik nem annyira. Vannak, akik tudnak szépen kérni, vannak, akik nem is akarnak. Szerintem az nagy önbecsapás, amikor egy szülő azt hiszi, hogy majd a közintézmény átveszi a nevelés szerepét.

Az is egy nagy előítélet, hogy egy otthontanuló gyerek nem találkozik csak a szüleivel. Bevallom Magyarországon nehezebb lett volna ennyire sokszínű programot vagy társaságot találni. Én hálás vagyok a gyülekezetért, a barátokért, a többi készséges és segítőkész otthonoktató szülőért. Az egyik ok, amiért én ezt a formát választottam, mert azt láttam, hogy a gyerekeim hamarabb feloldódnak kis közösségekben. Most sem számít a nyelvi különbség a gyerekeim 2-3 perc alatt kapcsolatba kerülnek 1-2 gyerekkel és kezdődhet a fogócska, vagy levél dobálás, vagy a közös művészkedés 🙂

Storm Soccer Victory 016-kicsiOLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA P1110862-kicsi P1110861-kicsi P1110860-kicsi P1110859-kicsi

Advertisements

Hozzászólások: "Szocializáció" (2)

  1. Vesztróczi Gabriella szerint:

    Szia Kata!
    Nekem nagyon tetszik a gondolkodásod és egyet értek vele.. Ha lenne rá lehetőség “itt” biztos én is igy tenném. Jó láttni benneteket és mindig izgatottan olvasom a bejegyzéseidet nagyon szeretem. Egy rosz hír 😦 A minap akartam kérdezni mi van a levelünkkel???? Sajnos kiderült számomra hogy a nagypapa elkutyulta és ne adta fel… 😦 De egy jó hír!!!! Újra irtam és még raktunk is hozzá 🙂 Ugyhogy várjátok 🙂 Sok puszi a csajoknak is .. Üdv: Gabi

    • Szia Gabi! Minden levelet nagy izgalommal várunk, sajnos ha nem légipostával adják fel, akkor 4 hét alatt hajózik ide… de mi megvárjuk! 🙂 A nevelést illetően azt akartam hangsúlyozni, hogy bárki nevelheti jól a gyerekét. 🙂 Ez nem az iskola vagy az otthonlét kérdése, szóval Hajrá! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Címkefelhő