KataMama elindul 3 gyerkőccel meg a Férjjel világotlátni

Újabb kis összefoglalóval kezdeném:

Megint ellátogattunk az állatkertbe, ennek itt a képes beszámolója:

P1110744 (640x480) P1110746 (640x480) P1110752 (640x480) P1110763 (640x480) P1110765 (640x480) P1110767 (640x480) P1110774 (640x480) P1110777 (640x480) P1110778 (640x480) P1110781 (640x480) P1110783 (640x480) P1110787 (640x480) P1110788 (640x480) P1110791 (640x480) P1110792 (640x480) P1110795 (640x480)

Amikor legutóbb a farmra mentünk, akkor is az egyik ismerős családdal mentünk együtt. Zsófi az édesanya, itt született Amerikában, de magyarnak vallja magát, és a gyerekeit is igyekszik a magyar nyelvvel kultúrával megismertetni. Ő is tanítóként végzett, sőt hozzám képest ő tanított is alsós tanítóként.  Mégis, ahogy a gyerekei iskoláskorhoz közeledtek, úgy döntött, hogy otthon fogja tanítani őket. 3 kisgyereke van neki is. Talán a blogomon olvasta, talán máshonnan jött az ötlet, de felajánlotta, hogy csinálhatnánk ezt az otthonoktatást közösen. Így múlt héten elkezdtük a közös projektünket, hétfőn ő vigyáz 6 kisgyerekre, szerdán pedig én. Ez több szempontból is hasznos. A gyerekeink rendszeresen együtt vannak, megismerik egymást, és ha nem is értenek mindenben egyet, igyekeznek alkalmazkodni egymáshoz.

Édesanyám mondta, hogy ő óvónőként nem sokszor avatkozott bele a konfliktusokba, mert a gyereknek erős motivációja van a megegyezésre, ha nem akar egyedül játszani. Én szülőként is sokszor rájuk bízom a döntést, amikor valamelyikük javára kellene döntenem. Igyekezzenek ők megegyezni és akkor senkiben nem marad meg az igazságtalan ítélet érzése.  Nem mindenkivel könnyű zöld ágra vergődni, de mindenkivel meg lehet próbálni.

A másik szempont, hogy az egyik napon mi anyukák is egy kicsit egyedül vagyunk. Én egyik alkalommal bevásároltam, másik alkalommal rendet raktam.  A gyerekek úgy látom kezdenek összebarátkozni és szerintem egyre többet beszélnek is egymással. Hol magyarul, hol angolul. Az az elképzelés, hogy a mi házunkban magyarul beszélünk, a Zsófiéknál pedig angolul. Remélem ez elindítja a lányokat is a nyelvtanulás útján. Legutóbb Kamilla tanult is valamit, talán nem pont azt, amire a Zsófi gondolt. 😉 Egész délután csak azt dünnyögte: Clean up, clean up: rendrakás, rendrakás. 🙂

Kedden voltunk a női Bibliaórán. Én nagyon örülök, hogy szeretettel és törődéssel fordulnak felém, a tanítást is igyekszem követni, bár az előadó stílusa még mindig kicsit szokatlan, de nem szeretném, ha ez a szívem megértésének az útjában állna. A gyerekek mostanra már nagy várakozással néztek a keddi nap elé. Ilyenkor van egy kedves gyerekvigyázó, aki szinte csak velük van, csak egy másik kisfiú van ott még. Szóval Miss Tina igazán odafigyel rájuk, próbálja megérteni őket és ezt most 2 gyönyörű rajzzal igyekeztek meghálálni. Amikor olyan helyre megyünk, ahol nem beszélnek magyarul (pl a könyvtár), azt szoktam mondani, hogy ez az ő angol órájuk. Kijelentették, hogy Miss Tinával lenni a legjobb angol óra. 🙂 Ennek nagyon nagyon örülök.

Csütörtökön rendszeresen járunk a könyvtárba. Azt hiszem csütörtökön átjöttek a másik magyar család gyerekei is. Jót játszottak, gyurmáztak együtt.

Szombaton elmentünk egy használt bútor boltba. Igazából ez egy misszió filléres boltja. http://www.marketstreet.org/thriftstore.asp, Olyan bútort nem találtunk, ami igazán jó lenne, csak apróságokat és egy klasszikus lányos gyerek hintaszéket találtunk. A lányok beleszerettek, és néha odaengedik Endrét is. 🙂 Délután gondoltam elmegyünk egy kicsit, hogy apa tudjon egyedül bútort szerelni. Elmentünk a gyülekezetből megismert amerikai család legnagyobb gyermekének a focimeccsére. Az eddig sorozatosan kikapó csapat most 2 gólt rúgott és nyert!! Aminek kifejezetten örültünk, hogy kisbarátunk Sylivia rúgta mind a 2 gólt! 🙂 Go Sylvia, go! – a lányok ezzel a felkiáltással aludtak el. Ami ezután következett csak tiszta kegyelem és áldás volt. Elmehettünk hozzájuk és a lányok játszhattak, beöltözhettek sőt még ajándékokat is kaptak. 🙂

Viola az autóban:
– Anya az a baj, hogy mi olyan sok mindent kapunk, és ezért azt érezzük, hogy  Urak vagyunk. Nem kellene ilyen sokat kapnunk.
-Hát ezen könnyen tudunk segíteni. 🙂 Igaziból nem biztos, hogy az a baj, hogy sok mindenetek van, inkább meg kellene tanulni adni. Látod Sylvia és Maddie is milyen kedvesek és bármit odaadnak, matricát, színezőt, babát.
Zárójelben: Jól hangzik ez, de azért ez egy kemény lecke lesz mindannyiunknak.

Ja, Amerikában vagyunk és holnap Halloween! Boo!

Halloween

Halloween

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Címkefelhő